Zagor minikalandok elemzése 12. rész – Kőlordok, Angéla nővér fátyla

Tavaly, amikor befejeztem a 400 fejezetpontos könyveket, gondolkodtam, hogyan tovább. Akkor jutott eszembe a minikaland elemzés. Most azonban ezeknek a történeteknek is vége. Még nem tudom, merre megyek tovább, valamerre biztos, lehet, hogy a Magányos Farkas vonulatnál folytatom, vagy a Harcos Képzeletnél. Egyelőre nem tudom. A tavalyi év füzetét azonban még mindenképpen ki szeretném elemezni, ahol egy hagyományosabbnak induló és egy misztikusabb jelleget öltő kalandot kezdhetünk el. Lássuk, milyen eredménnyel! A pontozásomat szokás szerint itt tekinthetitek meg.

Kőlordok

Történet: Gillibran király ismét Kőhidafalvára hívat, mert a segítségünket kéri (ezek szerint valamelyik sztori folytatásáról beszélünk? Talán a Végzet erdeje vagy a Rémület útvesztője lehet…de nem derül ki). Rendhagyó módon most nem a pöröly tűnt el, hanem a Vas hegyek bányáinál van a gond, ahol rendellenes természeti jelenségeket figyeltek meg, ráadásul az ezeket felderítő 12 törpéből csak 2 tért vissza, akik rettenetes elemi lényekről számoltak be. Yaztromo azt is kiderítette, hogy a Hegyekbe egy bizonyos Mor Orthon nevű elf fészkelte be magát, aki elemi mágiák használatával és elementálok idézésével épít sereget, hogy Kőhidafalvát elfoglalja. Ezt kellene megakadályoznunk. A hagyományos szabályrendszert egyvalami egészíti ki, konkrétan az elemi Rúnakövek, amelyekkel gyengíthetők vagy akár semlegesíthetők is az elemi lények, illetőleg varázslatok. Annak ellenére, hogy a kaland csak 200 fejezetpontos, ezeknek a kihasználtsága elég jól sikerült, elég sokszor volt lehetőségem őket használni. Maga a játékmenet viszont semmi újdonságot nem ad, egy klasszikus labirintus-kaland.

Nehézség: Néha-néha azt éreztem, hogy akkora művészet meghalni ebben a könyvben, mint a Szökevény mágusban. Na jó, annál azért egyértelműen nehezebb, ugyanis az életerőpontunk sokkal intenzívebben veszik el ebben a műben, mint abban, és azért a főellenséggel szembeni küzdelem is elég kemény, nem olyan nehéz otthagyni a fogunkat. Viszont ettől eltekintve egyáltalán nem okoz gondot. Azonnali halálmező nagyon kevés van, kötelező tárgy gyakorlatilag nincs. Az ellenfelek összességében talán egy picivel acélosabbak, mint az átlag, de azért ők sem tartoznak a legyőzhetetlen kategóriába.

Fény…: Azt gondolom, hogy a labirintus kalandokból ez a jobbak közül való, számos apró kreatív elem színesíti a kalandot. Ezek egyike a már említett Rúnakövek, amelyeknek az elején a kiválasztása is egy fontos szempont, és az egész játék alatt mérlegelni kell a használatát SPOILER!!! mondjuk a főellenséggel szemben a kettős használat felajánlását nem értem. A játék legvégén a megmaradt kövekkel csökkenthető 3-mal a főellenség ÉP-je és eggyel az ügyessége VAGY meggyengíthetjük egy támadását. De az első opció annyival hatékonyabb, hogy nem is nagyon értem, miként merül fel egyáltalán a 2. lehetőség. Spoiler vége! Apró, de kellemes részfejezetek voltak a tárgyakat cserélő oltár, a szándékunkról érdeklődő elf parancsnok, és a terem, amiből próbatétellel lehetett kijutni (bár a próbák ennél lehettek volna kreatívabbak). Ezenkívül az utolsó csata is nagyon rendben van, az ellenfél erős, de van tere némi stratégiának is. Összességében egy 200 pontos kalandhoz képest szerintem kellőképpen összetett a végjáték. Ezenkívül – bár ez elég szubjektív érv, de – az Allansia bérgyilkosai után még direkt jól is esett egy könnyebb kalandot játszani.

és árnyék…: Nagyon leegyszerűsítve az volt a legnagyobb bajom, hogy bár a labirintusos kalandok mércéjével nem rossz, de azoknak az örökletes hibáin nem tudott túllépni. Továbbra sem nagyon értem, hogy egy mágus miért költözik be egyáltalán egy bányalabirintus mélyébe, de ami jobban zavar, az a szokásos folyosó-ajtó-folyosó-ajtó-doboz-folyosó-ajtó mechanizmus, ami alapból nem egy változatos formula, de ennyi kaland után, mint amit én lejátszottam, főleg nem éreztem annyira izgalmasnak. A játék után 2 nappal (!) gyakorlatilag 3 momentum volt az egész játékban, amire egyáltalán emlékeztem és azóta sem tudnék sokkal többet mondani. Lehet egyébként szeretni ezt az alkotást, főleg a letisztult egyszerűsége és könnyedsége miatt, amihez az elementálok némi hangulatot is adnak, de azért messze nincs a legjobbak között.

Értékelésem: 7/10

Angéla nővér fátyla:

Történet: Angela De Culpa nővér (milyen találó a neve…SPOILER!!! a latin nyelvben a culpa vétket jelent Spoiler vége!) a Fájdalom nővéreinek papnője volt, amíg élt, emlékét már csak a Szent Fátyla őrzi, amelyet még saját rendjükön belül is csak a kiváltságosok pillanthatnak meg. A legenda szerint csak az arra legérdemesebbek pillanthatnak rá, akik ezután az Istenek segítségére számíthatnak. Azonban a fátyol rejtélyes módon eltűnik, de senki nem tudja, hogy pontosan hogyan, egyesek szerint belső szabotázs történt, de nem zárható ki a külső akció sem. A feladatunk elutazni a kolostorba, és kideríteni, mi történt, valamint megtalálni és visszajuttatni a helyére a fátylat. Ez a történet is gazdagodik azonban egy fordulattal. SPOILER!!! Angela de Culpa nővér ugyanis nem halt meg, nagyonis él, egy sötét mágiával tette elátkozottá a helyet és a saját életét. Egy tekercsben van meg az igazság erről, és ha sikerül a nővért szembesíteni a hazugságaival, akkor elpusztul és a rend megtisztul. Így a feladatunk erre alakul át. Spoiler vége! A történet egyébként végig a kolostorban játszódik, ahol belefuthatunk néhány érdekes szituációba és személybe egyaránt, de a beltere ennek is elég labirintus-szerű.

Nehézség: Ez már valamivel húzósabb kaland, mint az előző, de azért nem tartozik a teljesíthetetlen kategóriába. Igazból négy kötelező dolog kell, ha jól néztem, 2 számkód, egy mágikus fegyver SPOILER!!! ennek megszerzése az egyik számkódon múlik Spoiler vége! valamint egy tekercs. De a viszonylag sokfelé ágazó kaland miatt azért nem olyan egyszerű ezekből mind a négyet megszerezni. Harcok tekintetében nem olyan vészes a mű, bár a fegyverünket el tudjuk veszíteni, ami okozhat e téren nehézségeket. Ami még jelenthet gondot, hogy számos olyan szituáció van a műben, ami az azonnali halál veszélyével fenyeget. Szóval óvatosnak kell lenni azért ebben a kolostorban!

Fény… : Az egész kalandot átjárja egyfajta sajátos misztikus háttér. Ehhez egyrészt hozzátesz maga az a tény, hogy nyomozunk, így senkiben nem bízhatunk meg teljesen, de a benti bizarr szituációk ezt még inkább kiegészítik. Az a pillanat, amikor egy komplett felekezet tagjai jelentek meg, szinte már az Elátkozott házból és a Rettegés házából ismert érzéseket váltotta ki belőlem, ami azért komoly dicséret egy 200 fejezetpontos alkotásnak. A történet lezárása is tetszik, egyedi nagyon a vége. Grandier karaktere is bejön, aranyos, vicces, de mégis van benne egy furcsa tekintély. Ezenkívül tetszik az az ellenség is, amelyik 3 alakban is megpróbál végezni velünk, mielőtt sikerülne őt végérvényesen eltenni láb alól.

… és árnyék: Úgy gondolom, hogy ebben a kalandban óriási potenciál lett volna, amit azonban nem sikerült kihasználni. Adott egy remek háttértörténet, egy nyomozós kaland, ami eleve mindig megadja a misztikumot és a titokzatos hangulatot, és egy érdekes fordulat. Azonban a helyett, hogy a mű rámenne erre a vonalra, kapunk egy teljesen hétköznapi házban bolyongós, folyosós-ajtós kalandot. A misztikum foltokban jelenik meg, és igazából nem kap kellőképpen nagy jelentőséget a történetben, ezek helyét meg totálisan hétköznapi elemekkel töltik be. Ezenkívül egy ilyen történetben annyira jó (és logikus) lenne, ha józan paraszti ésszel kellene valahogy kitalálni, hogy tulajdonképpen mi is történt, e helyett valakitől megkapjuk a szükséges információkat. Azt fenntartom, hogy a történet zárása jó, azonban maga a végjáték nagyon lapos, ha megvan a szükséges tárgy és van egy sikeres szerencsepróbánk, akkor nyertünk, ha nem, akkor meghaltunk. És ha már itt tartunk: viszonylag sok olyan eset van, ahol szerencsepróba dönt arról, hogy életben maradunk-e vagy sem. Ez sem tetszik igazán. Kár, mert egyébként ez is egy szerethető mű, csak pont a fordítottját érzem, mint előbb. Ott egy totál sablon sztorit sikerült a lehetőségekhez mérten kimaxolni, itt egy sokkal jobb történetet sikerült sablonosabbá tenni. Mindenkit döntse el, hogy ebből a két opcióból melyik számára a jobb!

Értékelésem: 7/10

A játékfüzet letölthető itt.

A TOP-listám ezzel (egyelőre) lezárult nem került bele új elem, így maradt az eddigi:

1.      A vadász zsákmánya – 10 pont

2.     Éjféli bosszú – 9 pont

3.     A kirajzottak csontjai – 9 pont

4.     A sötétség eljövetele – 9 pont

5.     A fekete lovag – 9 pont

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/