Volt egyszer egy doboz…
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHkEmC7kliiPrGfgw1W_rrm_17tq00bhemAF-GNC_OtXp3QgsoT2rFOIW2R5EVCs9eKDdm85MVC2J8-kFAPWnhLsZYXVeGHHxcJDDm8Mp54Ef_s0O0pPbYts6PfvY-0kWqIOnR7KcHnNs/s320/5f6cc6be54b220e9d450a5b9c3eb9016_XL.jpg)
Körülbelül 6 éve történhetett, hogy a pécsi irgalmasrendi szerzetes, Morvay Imre Pio Atya kitette az irgalmasrendi kórház kerítésére az úgynevezett ételládát. A képlet egyszerű, mégis hatékony: nem romlandó ételeket lehetett betenni a ládába, amiket a rászoruló hajléktalanok kiszednek, majd elfogyasztanak. Legalábbis a terv ez volt. A héten tudtam meg, hogy a ládát leszedték a helyéről. Személyesen is megtekintettem a láda egykori helyét, és ott már csak egy kiírás van, miszerint kérik az embereket, hogy a továbbiakban ne tegyenek oda ételt, mert az akciónak vége van. A mellett, hogy aki ezt írta, annak nem ártana egy kis helyesírási szeminárium, mély szomorúság töltött el. Miért kellett ennek így történnie? Erre a kérdésre keresem a választ ebben a bejegyzésben. Mi volt a baj? Így kezdődött... Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen remek kezdeményezésnek mi a gátja, mi a problémája? Hiszen kinek árt ez? Ha minden a tervek szerint működött volna, semmi. De