Zagor minikalandok elemzése 4. rész – A pusztulás pillanata, A vadász zsákmánya

A 4. füzet az első háromhoz képest mindenképpen egyedi, ugyanis a klasszikus kalandokat felváltották a jövőbeli játékok. Ezen túlmenően egy fantasztikus Easter Egg-gyűjtemény van benne a Találkozás F.E.A.R.-rel elnevezései kapcsán és egy interjú az egyik kedvenc írómmal, Jonathan Green-nel. De nem hagyhatom, hogy ezek elvigyék a figyelmem a történetektől, amikből ezúttal csak kettő van, de megpróbálok róluk egy kicsit többet írni, hogy terjedelemben ne legyen túl nagy különbség. A pontozási szisztémám továbbra is itt található, lássuk, mivel kedveskedik nekem (és persze mindenki másnak) a füzet!

A pusztulás pillanata:

Történet: Ha már szót ejtettem a Találkozás F.E.A.R.-rel nevű klasszikusról, akkor örömmel jelentem, hogy ismételten belebújhatunk az Ezüst Harcos bőrébe. A szokásos bűnözők elleni harcot vívjuk Titánvárosban, amikor egy Dinamó nevű alak megfenyegeti a világok polgárait, és felszólítja az országok vezetőit, hogy mondjanak le, különben hatalmast pusztítást okoz. Hogy mindezt bebizonyítsa, először egy hét múlva akarja elpusztítani Titánvárost. Az emberek, a helyett, hogy kihasználva az időt, elmenekülnének, inkább csinálnak mindent tovább, mintha mi sem történt volna, de természetesen az Ezüst Harcos komolyan veszi ezt az információt, és törekszik arra, hogy felderítse Dinamó lakóhelyét és megállítsa. Mindeközben persze a szokásos bűnözők elleni harc sem maradhat el. Igazából azt mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt. Ugyanabból a négy képességből választhatunk, és ugyanúgy nyomokat kapunk az elején, majd miközben a helyi bűnözőket próbáljuk több-kevesebb sikerrel elkapni, gyűjtünk össze információkat, amelyek egyrészt más bűnözők elkapásához vezethetnek, másrészt akár Dinamó hollétét is felderíthetjük általa. És persze e közben gyűjtjük rendesen a Hős pontjainkat is! A mű hangulata is idézi a nagy elődöt, kellőképpen laza, inkább csak félig lehet komolyan venni, de mégis a maga módján a képregényszerű stílusával nagyon szerethetővé tud válni.

Nehézség: Könnyed hangulata ellenére korántsem egyszerű teljesíteni a kalandot. Ahhoz, hogy Dinamót megtaláljuk, itt két kódra van szükség. Ezek közül az egyik karakterenként más, de ha a megfelelő információk egyikét választjuk ki, szinte teljesen biztos, hogy meg fogjuk találni SPOILER!!! érdemes nézni, hogy a 3 lehetséges info közül melyik az, amelyik csak a mi karakterünknél jelenik meg, vagy legalábbis kevés embernél. Az nyilván fontosabb lehet specifikusan nekünk. Spoiler vége! A másik információt ugyanott lehet megtalálni erőtől függetlenül, viszont azt jóval nehezebb, ugyanis van egy ösvényválasztás, ahol 3 ösvényből csak egy a jó, és a másik kettőnél nem is találjuk meg a fontos információt, vagyis kudarcot fogunk vallani. Ez azért nem túl egyszerű így. További nehézség, hogy egy fogságba esős jelenetben elég könnyű otthagyni a fogunkat és ez kikerülhetetlen a játék során, valamint itt is van egy tárgy, amit bár nem kötelező megszerezni, de e nélkül a főellenség egy 12/24-es speciális képességgel rendelkező harcos, akit maximum Szuper Testi Erővel vagy eszméletlen mákos kockadobással lehet legyőzni (igaz, az érintett tárggyal együtt is 10/18-as Dinamó, tehát nem kispályázik). Mindez persze nagyon a kaland közben nem érződik, nem frusztráló annyira a könyv nehézsége, de azért nagy mázli kell, hogy valaki elsőre sikerrel lejátssza!

Fény… : Ezzel a kalanddal szemben legszívesebben elfogultságot jelentenék, hiszen annyira szeretem az eredetijét, hogy már az Ezüst Harcos ruhájába bújás is garantálta, hogy nem lesz ez egy rossz kaland. És nem is lett az. A szuperképességek továbbra is izgalmasak, és – bár ez lehet, hogy véletlen – de azt éreztem, hogy azok a szuperképességek, amik az alapműben kevésbé voltak effektívek, itt most használhatóbbak lettek és fordítva. A gonosz karakterek jól sikerültek, a Pók és a Légy is nagy kedvenceim (egyik igazán megehette volna a másikat J ), de számos más izgalmas karaktert sikerült betenni. Az író humora is nagyon rendben van, nagyon vicces jelenet, amikor nem engednek be egy étterembe, mert nincs elegáns ruhánk, de Hájas Úrnál is ülnek a poénok. Az írás lapozgatós rendszere (fel kell ismerni, hogy mikor kell előrébb vagy hátrébb lapozni) követi az eredeti alkotás szerkezetét, de ez szerintem jó. Bejön az eredetire utaló Easter Egg is, még akkor is, ha ez egy koppintás az alapműből…

…és árnyék: …és ezzel el is jutottunk a legnagyobb problémámhoz: a mű gyakran már fájó szinten merít ihletet az eredeti alkotásból. A szabályrendszer és a játékmechanika szempontjából ez még nem is lenne baj, de a történeti hasonlóságok már zavarnak. Egy speciális tárggyal ha meggyengítjük a főellenséget, akkor van igazán esélyünk, az uszoda ugyanúgy befagy, mint az eredeti történetben, az autós mentőakció során az FTK-s tárgy csődöt mond, van lehetőség arra, hogy miközben civilben megtámadnak, elszakad a ruhánk és vége a küldetésünknek, a Mérgezős és a Cián Ceciles jelenetben is elég sok a hasonlóság. Ezek azért együttesen elég bosszantóak tudnak lenni, néha nem tudtam, hogy most egy új kalandot játszom, vagy újrajátszom a régit. Zavar még az is, hogy az egyik információ megszerzése gyakorlatilag szerencsejáték, ezenkívül – bár ez utóbbi apróság – az FTK képességgel sem vagyok kibékülve, az eredeti könyvben kreatívabbnál kreatívabb tárgyaink vannak az Abszolút 0 hengertől elkezdve, az alfa hullám-generátoron keresztül a termolézerig, itt meg szinte mindig valamilyen fegyvert veszünk elő az övből. Ezekkel sajnos rontanak az amúgy jó kaland színvonalán.

Értékelésem: 8/10

A vadász zsákmánya:

Történet: Viszonylag hosszú történetet kapunk a világról, amiben játszódik a kaland, de igazán nagy relevanciája nincs. A lényeg, hogy a Konföderációs Erők tagjaként egy Omoz nevű trawg gazfickót akarunk elkapni. Azonban ez kudarcot vall és pillanatok alatt mi kerülünk Omoz fogságában. Ő akár meg is ölhetne minket, de e helyett egy játékra „invitál”: a törvényen kívüli Karthran 6 bolygóra lő egy mentőkabinnal, felszerelés nélkül, utána ad nekünk pár óra előnyt, majd a keresésünkre indul, és ha megtalál, végez velünk. Feladatunk kijutni a bolygóról, mielőtt ránk talál! Ezt úgy tudjuk megoldani, hogyha megszerzünk annyi pénzt, amennyi elég ahhoz, hogy felszállhassunk egy gépre. A történet, bár klasszikus filmalapból merít ihletet, KJK-s szinten kétségkívül egyedi. A szabályrendszerben megjelenik két új érték, a nyom és a gazság pont, ezenkívül többféle harcstílus is van, ami kis változatosságot hozhat a harcokban.

Nehézség: Elég nehéz a mű, a kihívás több mint komplex. Igazából három dologra is figyelni kell a kaland során! Az egyik és legfontosabb, hogy Omoz ne találjon ránk, és a nyom pontjainkat alacsonyan tartsuk, különben előbb-utóbb menthetetlenül megtalál minket, és ha elsőre nem is, de később biztosan végez velünk. Viszont ez önmagában még nagyon kevés. Az is fontos, hogy a helyi maffiával – konkrétan Zardonnal és embereivel – legalább egy neutrális viszonyt létesítsünk, mert ha ők is az életünkre törnek, akkor a kettős üldöztetés ellen szinte képtelenség védekezni. Persze akár dönthetünk úgy is, hogy nem csak megpróbálunk kikerülni Zardon köreiből, hanem egyenesen beállunk hozzá, ugyanakkor ez is rizikós, mert egyrészt a maffia környékén flangálni elég feltűnő, másrészt az embertelen cselekedeteink után a gazság pontjaink folyamatosan emelkednek, és ha elér egy bizonyos szintet, akkor hiába teljesítjük a küldetésünket, bebörtönöznek minket. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy maga a bolygó is számos veszélyt rejt, gondolok például Bánatra, vagy a különböző tolvajokra, akik mindent megtesznek, hogy az életet jelentő pénzünket meglovasítsák. Ezenkívül, amikor már azt hisszük, hogy sikerült a küldetésünk, akkor azért kiderül, hogy Omoz mégis ránk talált (jó, tudom, ez spoiler volt, de szerintem bárki kitalálta volna magától is). Viszont mindezek ellenére sem irreálisan nehéz a kaland, de fel kell rá építeni egy komoly stratégiát, ha sikerrel végig akarjuk játszani a kalandot.

Fény… : Nagyon sok minden tetszik nekem ebben az alkotásban. Mint azt mondtam, a kaland nagyon egyedi, az eddigiekhez nem fogható, és az atmoszférája is jó, végig feszültség van benne, az ember egyszerűen soha nem érezheti magát biztonságban sem a bolygó, sem Omoz miatt. Nagyon tetszik, ahogyan a fejezetpontokat használták. 200 fejezetpont nem sok, de a napok ismétlődésével sikerült megoldani, hogy mégis sokkal hosszabbá váljon a kaland, mint amennyit ennyi fejezetből normális körülmények között ki lehetett hozni. Vannak a műben nagyon érdekes karakterek, mint például a Bánat, vagy akár maga Zardon is. Ezenkívül egy újfajta kihívást jelent, hogy kvázi túlélési stratégiát kell kialakítanunk ahhoz, hogy a küldetésünket sikerrel tudjuk teljesíteni, aminek része a pénzgazdálkodás, a megfelelő munka megtalálása, és a rejtőzés is. Ezenkívül Zardon küldetései is érdekesek. E mellett egy erős élet-metaforát érzek a mű történetvezetésében, ahogy szép lassan, keményen meg kell küzdenünk az életünkben azért, hogy elérjük a céljainkat, miközben sok egyéb körülmény megpróbálja megnehezíteni a dolgunkat, de ha kitartóak és okosak vagyunk, akkor megszerezzük azt, amire vágyunk. Persze választhatjuk a könnyebb utat is, de lehet, kiderül, hogy a végén az mégsem kifizetődő. Vagy lehet ezt csak én magyarázom bele a történetbe? J

… és árnyék: Ez nem nagyon van, bevallom. Kicsit szadista dolog az, hogy egy helyen SPOILER!!! ha viskóban alszunk SPOILER vége! egy random kockadobással elveszíthetjük pénzünk felét akár többször is, de ez az egyetlen dolog, ami zavar. Pár embertől hallottam, hogy az alaptörténet nagyon nevetséges és irreális, de egy KJK-nál én ebbe nem akarok belekötni. Kövezzetek meg, de nekem ez nagyon tetszett!

Értékelésem: 10/10

A játékfüzet eltölthető itt:

A TOP-listám ezzel betelt, sőt, rögtön van, ami ki is esett belőle! Nézzük, hogy állunk!

1.       A vadász zsákmánya – 10 pont

2.      A feltámadás – 9 pont

3.      A pusztulás pillanata – 8 pont

4.      A próbatétel temploma – 7 pont

5.      A dervis köve – 6 pont

Innentől kezdve sanszos, hogy már a 6 pont is kevés lesz a TOP-listához. A következő adag a 3 zagor.hu pályázaton legjobbnak ítélt minikaland! Magyar szerzők műveit fogom olvasni, akik jó eséllyel a kritikámat is látni fogják. De ez nem fog eltántorítani, továbbra is azt írom majd, ami a véleményem.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/