Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  Egy időszakban rendszeresen írtam a pécsi éttermek ebédmenüiről, utóbbi időben ezekkel kevésbé tudtam élni, de a héten el tudtam jutni az Aranykacsa étterembe egy menüs ebédre. Az étterem – akinek vezetőjével készítettem már interjút a Bahíron – menüs étlapja egyszerre állandó és változó. Levesből kettő közül lehet választani, amiből a nyári időszakra tekintettel az egyik minden nap a hideg meggyleves, a másik naponta változik. Főételekből rögtön hatféle is van, de ebből 5 állandó (ritkán változik), egy pedig naponta változik. Az ár, ha valaki a napi főételt kéri, 1.380 forint, ha az állandók egyikét, akkor 1.490.   Amikor mentem, már elterveztem, hogy a meggylevest kóstolom meg, ám a napi levesnél láttam, hogy az is egy gyümölcsös leves, konkrétan citrus-mix leves fahéjas kiflidarabokkal. Na, erre annyira kíváncsi voltam, hogy végül módosítottam a terveimen és ezt kóstoltam meg. A napi változó menü pedig rántott csirkemell volt sajtos burgonyapürével, ez teljesen jó, h...

Ez az a cikk, amiről sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e. Amikor először tértem be ebédelni az Eozin Corsoba menüre, akkor elhatároztam, hogy írok róluk még egy cikket, hiszen az ebéd menüjüket eddig nem kóstoltam. De aztán az étlap kínálatból ugyanaz a pljeskavicsa tál volt a legszimpatikusabb, amiről korábban írtam. Van értelme ugyanazt az ételt kétszer górcső alá venni? Bár elsőre nemet feleltem a magamnak feltett kérdésre, de végül meggondoltam magam. Hiszen ezzel láthatom, hogy mi a különbség az A’la Carte étlap és a menüétel mennyisége és minősége között, ami mindig tanulságos. Ezenkívül kóstolhatok egy levest és egy desszertet is mellé, így azért némi újdonságról is fogok tudni írni. Így végül rászántam magam az írásos anyag elkészítésére. A menüm egy málnakrém-levesből, egy pljeskavica tálból és egy túrós palacsintából állt. Nomeg 3 dl szörpből, ami ugyan nem volt kiírva, de mondták nekem, hogy ez is a menü része. Igazból teljesen hétköznapi szörpről beszélünk, de azért – főle...

Még március elején jártam Szegeden és éppen egy találkozóra vártam, mivel elég korán érkeztem meg. Ezért úgy gondoltam, eszem egyet előtte, volt még majdnem egy órám. Ez az idő azonban nem elég arra, hogy az ember rendesen körbejárja az éttermeket, így általában a hozzá legközelebb lévőt választja. Egy hangulatos kisvendéglőt találtam szinte azonnal, a Blues-Kertet, ahol azért ültek benn viszonylag szép számmal, de nem volt túlzsúfolt a hely. Így aztán úgy gondoltam, én is betérek. Az étlapot megnézve rögtön gondolkozásra késztetett. 1.190 és 1.390 forintért is láttam menüket, de 1.500-2.500 forint környékén A’la Carte ételeket is kínáltak. Noha csábító volt az ötlet, hogy az ebédmenük rovatot folytassam, de mivel ki tudja, mikor fogok legközelebb ott járni, inkább a rendes étlap mellett döntöttem. Csevapcsicsa, sültkrumpli, nagyon egyszerű párosítás, de mégis finom lehet jól elkészítve. És mivel láttam, hogy a menülevesek magukban is kérhetők 300 forintért, ezért egy adag gyüm...

A Jelen bisztróról korábban még sosem hallottam, azonban a Tarisznya Táborok során az egyik nap oda vittük ebédelni a gyerekeket, így volt lehetőségem arra, hogy ott is kipróbáljam, hogyan főznek. Ez azonban kissé speciális helyzet volt. Ahogy megnéztem a hely étlapját, ott kb. 1.700 forintért lehet háromfogásos menüt rendelni, amiben, ahogy néztem, elég különleges ételek is megtalálhatók, a desszertek között volt egy olyan is, amiről fogalmam sincs, hogy az pontosan mi. Ezúttal azonban nem ezt kóstoltuk, hanem egy a gyerekek igényei szerint összeállított menüt: almalevest, valamint rántott húst, sült krumplit. Ezzel persze semmi gond nincs. Mivel a vendégek többsége gyerek volt, fontos, hogy olyan ételeket készítsenek, amit általában a gyerekek szeretni szoktak. És nem mellesleg én is szívesen kóstolom eszem ezeket az ételeket. J A megérkezésünk után alig 10 percet kellett várni az ételre, ez pozitív. Az almaleves kis csészékben érkezett, ahogy az sok étteremnél szokás. Megkós...

Ritkán írok a szó klasszikus értelmében vett éttermekről (értsd: ahol egy főfogás ára a 2.000 forintot meghaladja), sajnos az anyagi helyzetem nem olyan, hogy sok ilyen helyet kipróbáljak. A Tettye vendéglő azonban kivételt képez ez alól, elsősorban családi okokból, a legtöbb jelentős családi eseményünket ott tartjuk, így éves szinten azért 4-5 alkalommal eszek ott. Most az utolsó 2 ebédemről fogok írni. Nyilván a pontozás itt kicsit relatívabb, hiszen egy ilyen helyen az ember kalkulál azzal, hogy az árak magasabbak mint a klasszikus gyorsétteremben, vagy az átlagos street food éttermekben, de emiatt az elvárások is megnőnek. A két alkalomból, amiről szeretnék írni, az egyik az édesapám testvérének születésnapja volt.   Ekkor úgy gondoltam, hogy a szezonális étlapról kóstolok két ételt, egy vegyes gyümölcslevest, illetve egy fűszeres bundás harcsafélét, aioli mártással és mandarinos lilakáposzta salátával. A levest viszonylag gyorsan megkaptuk, első ránézésre kicsit menzás...