Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  Eddig sajnos nem voltak igazán jó élményeim a budapesti gyrososokkal/kebabosokkal (pl. itt sem), épp ezért ritkán próbálkoztam velük. Mígnem egy ismerősöm ajánlotta, hogy nézzem meg a Keleti pályaudvartól nem messze található Hari kebabot, mert szerinte az a város legjobb kebabosa. Kétkedve fogadtam, de egy ilyen invitálást nem lehet kihagyni, ezért pénteken ki is próbáltam, hogy milyen ez a hely. A belső tér viszonylag egyszerű, de igényes, alsó rész inkább kiszolgáló terület, bár 1-2 vendég le tud ülni, felül akár 15-20 ember is elfér. Egyik asztal mondjuk eléggé billeg, de mivel nem volt fenn nagy vendégsereg, ezért ez nem zavart, átültem egy másikhoz. Az étlapon az alapfogások (döner, düröm, tál) mellett 1-2 egyedi kebabvariáció (például a sült zöldséges-fetás Hari Kebab) meg másfajta termék (pl. lencseleves) található, de egyértelműen kitűnik mi a hely fő profilja. Kacérkodtam, hogy kipróbáljam a névadó kebabot, de nem tudtam, hogy a sült zöldségek pontosan mit takarnak, ...

  A DEGESZ étteremről korábban már írtam, de sajnos nem igazán zártam a szívembe. Viszont már korábban láttam, hogy nekik is van hamburgerük, és azt azért minden helyen szeretem kipróbálni. Épp ezért, úgy gondoltam, hogy a második próbálkozásnál ezzel próbálkozom. A hamburger boksz elnevezésű ételük nincs túlbonyolítva: burger és sült krumpli. A Netpincéres alapár (amihez most már nincs külön kiszállítási díj) 1.750 forint, de a dupla húsos-dupla sajtos verzió nem sokkal drágább, 1.950 forint, ezért annál maradtam. És már lehet is rendelni…   … azaz lehetne. Csak itt is előjött az a probléma, ami a Piros Talicska csárdánál , hogy 2.000 forint a minimális rendelés. Most pedig, ha csak 50 forinttal is, de alatta vagyok. Semmi gond, nézzük, mit lehet mellé rendelni. Mivel nem kell túllépnem nagyon, valami szósz elég lesz. Egy ezersziget öntettel próbálkoztam, ezzel 2.150 lett a rendelésem, ez már oké. Most már csak várni kell, remélem, sikerül a régi hibákat javítani. ...

  Nem sokkal a Nemzeti Konzultációs ívek megjelenését követően számos politikai szereplő és párt bejelentette, hogy csatlakoznak az ívek gyűjtéséről szóló akcióba. A kezdeményezésnek örültem, ez is egyfajta véleménynyilvánítási lehetőség, ha már a Konzultáció erre nem teremt valódi lehetőséget. Azonban már ekkor felmerült bennem a kérdés: mit fognak csinálni az ívekkel a gyűjtés végén? Nemrégiben több helyről kaptunk választ a kérdésre: Hadházy Ákos politikai akcót szervezett velük, a DK Kálmán Olgával készült videóban aprítja fel őket, a Momentum meg Rogán Antal (vagy a szomszédja) birtokába önti. Ezek kapcsán már korántsem vagyok pozitív. Amíg az első kettő kapcsán azt mondom, hogy ez még rendben van, addig a Momentum akcióját elfogadhatatlannak tartom. A továbbiakban kifejtem, miért gondolom mindezt így és miért érzem azt, hogy ami jelenleg folyik, azzal a Momentum eddigi teljesítményéhez hozzáadni nem fog, elvenni belőle annál többet.     Nem erre szólt a felhat...

  A legutóbbi tízes listámat, amit Szerepjáték-könyvekből készítettem, annyira szerettétek, hogy úgy döntöttem, csinálok egy másikat. Ezúttal viszont egy picit keserédesebb lista következik, amire jóval kisebb dicsőség felkerülni: olyan kalandok érkeznek, amiknek az alaptörténetei nagyon felcsigáztak, aztán ehhez képest a vége – legalábbis relatíve – csalódás lett. Hangsúlyozom, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a listán szereplő könyveket tartom a legrosszabbaknak. Pusztán arról van szó, hogy az alaptörténet elolvasását követően az emberben van egyfajta izgalmi állapot, egy türelmes vagy kevésbé türelmes várakozás a kaland iránt, és a végén is van egy érzése, hogy mekkora élményt jelentett számára a játék. Itt azoknak a könyveknek a listáját gyűjtöm össze, ahol ez a kettő között lévő negatív szakadék a legmélyebb. Viszont olyan művek, amelyeknek az alaptörténete eleve nem vagy alig fogott meg, ide nem fognak felkerülni (akkor sem, ha a játék se jött be). A listára ugyanazok a ...

  Amikor Budapesten járok, általában már megvannak a megszokott helyek, ahova enni járok, de néha előfordul, hogy találok valami egyedi helyet, ami izgalmas annyira, hogy kipróbáljam. A Rub & Roll önmagában véve sajnos az az árkategória, ami nem igazán fér bele már nálam. Ugyanakkor vannak a helynek ebédmenüi, amely egy egyszerű koncepcióra épül: 5 főétel és 4 pizza közül lehet választani, mellé egy levest, vagy egy desszertet és még egy üdítő is dukál hozzá. A pizzákon pedig olyan alapanyagokat láttam, amik kifejezetten kíváncsivá tettek. Ezért hát úgy gondoltam, hogy betérek és megnézem. És ha már lúd, legyen kövér, egy vegetáriánus menüt állítottam össze magamnak, egy margharita pizzával, ami az étlap szerint házi paradicsomos alapból, kétféle sajtból és paradicsomraguból állt, valamint egy desszerttel.   A helynek egyébként belső tere és udvara is van, de az utóbbi nem az utcára kihelyezett asztalokból áll, hanem forgalomtól elszeparált helyen van, ez számomra mind...

  (ez a cikk 2012-ben a sutorkragoru.blosport.hu-ra készült eredendően. Annak tartalmán nem változtattam). Időhúzás és időmúlás. Ezek bizony olyan problémák, amik a hkk berkeiben is gyakran megjelennek. Az egy fordulóra szánt idő gyakran gyorsan lejár, emiatt pedig adott esetben nem kapunk három pontot (vagy egyet sem), holott úgy érezzük, jobban álltunk, mint az ellenfél. Néha csak bosszankodunk, mert nem sokon múlott egy jobb eredmény, máskor ellenfelünket szidjuk, mert több időt használt, mint mi. De olyan is van, amikor megvádoljuk őt szándékos időhúzással. Az igazság nehezen deríthető ki, sokszor nem egyértelmű, hogy az ellenfél időt húz, vagy gondolkodik. Ha egyértelmű, akkor a bírónak kell szólni és jobb esetben megoldja a problémát. Azonban a bíró sem tud semmit kezdeni az időmúlás problémájával. Ahogy azzal sem, ha valaki azzal vádolja az ellenfelét, hogy sokkal több időt használt ki, mint ő, sokkal többet gondolkodott. Hibáztatható a bíró emiatt? Nem hinném. Ő is csak egy...