Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  A rántott húsról nekem mindig a vasárnapi ebédek jutnak eszembe. Annak egy állandó eleme, finom, tartalmas, de ha mondjuk valamiféle egészséges reformételre gondolok, akkor nem ez jut elsőnek az eszembe. A Ropogó étterem koncepciója pont ezért érdekes a számomra. Alapvetően a rántott ételekre és az egészséges táplálkozásra épül, ami már egy ellentmondás. Valójában azonban feloldható a dolog: egyrészt a rántott ételek közül szinte az összeset elkészítik grillezve, másrészt a vegán étlapjuk is nagyon széles körű, a desszertjeik közül is szinte az összes mindenmentes. Szóval nagyon széles a repertoár és egészséges ételekben sincs hiány . Amikor épp ott jártam, akkor egy különleges esemény is volt: éppen Steiner Kristóf járt ott és valami videóanyagot készítettek. Azt látom, hogy Kristóf valamilyen kapcsolatba n áll az étteremmel, hiszen nem egy vegán ételhez oda van írva, hogy Steiner Kristóf ajánlásával. De hogy ő csak ajánló, vagy esetleg (társ)tulajdonos, azt nem tudom. Mindaz

  Még a múlt hónapban jelent meg egy 6 részes Star Wars minisorozat, amiből 3 rész Dooku múltjától szól, 3 pedig Ashoka 1-1 történetét mutatja be. Nagyon vegyes érzéseim vannak a sorozat kapcsán: egyes epizódok nagyon tetszettek, de volt, ahol szekunder szégyenérzetem volt. Végül úgy döntöttem, csinálok egy rangsort, hogy melyik részek mennyire tetszettek. A pontozásom ezúttal úgy lesz, hogy a kedvenc részemre adtam 10 pontot, és a többit ehhez képest értékelem 1-9-es listán.   6. VI. Epizód – Elhatározás   Ez volt talán az egyetlen olyan rész, ami kifejezetten indulatokat váltott ki belőlem, leginkább azért, mert az egész rész egy újrakanonizálás. Annak a története, hogy Ashoka elbánt egy inkvizítorral és az ő fénykardját használva készítette el a fehér pengéit, egyszer már le lett írva az Ashoka könyvben. Ez annak a történetnek az elmesélése, de helyenként változtatva rajta, ráadásul sokkal gyengébben kivitelezve, éppen Ashoka tépelődését, és az Inkvizítor kutatását kihagyva,

Újabb 7 futam telt el, és kicsit talán furcsa módon az utolsó futam előtt megcsinálom a részleges szezonértékelőt. Ennek oka, hogy ne legyen közvetlen egymás után az utolsó harmad és az egész szezon értékelője. Szokás szerint itt még csak a 4 legjobb és a 4 leggyengébb pilótát fogom kiemelni, de majd az év végi globális értékelésben már mindenkinek adok pozíciót. Lássuk, hogyan alakult az utolsó időszak. Fontos, hogy ezúttal is csak a legutolsó 7 futamot, vagyis a monzai versenytől   1.       Max Verstappen   Bár talán az év utolsó harmada volt nála összességében a leggyengébb, így is messze a legjobb teljesítmény az övé. Az eddigi gyakorlatilag hibátlan éve után itt azért Szingapúrban és Brazíliában voltak hibái. Ezzel együtt a maradék 5 futamán tökéletes teljesítményt nyújtott és senki más nem nyújtott hibátlan teljesítményt ebben az időszakban. Így a Vb-címe kapcsán sem merülhet fel semmilyen kérdőjel.   2.      Fernando Alonso   Alonso elnyűhetetlen, Alonso fantasztikus, Alonso fen

  A Jack’s burgerben egyszer ettem nagyon régen még a Nyugati Pályaudvaron, utána egy jó darabig nem. Aztán a szegedi nyaralásom során egy Plázaétteremben úgy döntöttem, kipróbálom. Az elmúlt évadban nézője voltam a Cápák Között c. műsornak, ahol ugyebár a Franchise tulajdonosa, Moldován András is rendszeres szereplő. Látva őt és az ottani viselkedését, egyértelmű, hogy egy olyan emberről van szó, aki megköveteli a minőséget és a jó munkát, de persze nyilván nem lehet ott minden egyes elkészült ételnél, alapvetően nem is ez a feladata. De kíváncsi voltam, hogy az ő üzletében mit kapok. De mivel a hamburgert nem kívántam, ezért egy csirkés tortillát kóstoltam.   Sajnos ezúttal a szervírozással akadt gondom. Nekem egy plázaétteremhez képest kicsit soknak tűnt a várakozási idő (közel 20 perc), de ami jobban zavart, hogy miközben várakoztam, a személyzet elég hangosan beszélt arról, hogy már csak 40 perc és vége a munkaidőnek és mehetnek haza…nyilván elfogadom, hogy vannak ilyen érzése

  Újabb KJK kaland jelent meg a zagor.hu oldalán, méghozzá egy olyan, amiről nem tudtam eldönteni, hogy várom-e vagy nem. Vártam, mert az egyik legnagyobb klasszikus, az Elátkozott ház folytatása, az iránt tiszteleg, viszont féltem is tőle, mert egyrészt egy ilyen klasszikushoz nem könnyű hozzányúlni (bár van, akinek már jól sikerült ), ráadásul Philip Sadler már okozott 1-2 kellemetlen meglepetést. De nyilván ez nem akadályozott meg abban, hogy lejátsszam, és abban sem, hogy írjak nektek róla. A pontozási szisztémámat már ismeritek, ennek mentén fogom értékelni ezt a kalandot is.   Történet (2): Az Elátkozott ház elpusztítójaként elmegyógyintézetben töltöttük az elmúlt időszakot, ugyanis senki nem hitte el azt, amit a házban tapasztaltunk. Az idő nem telt el nyomtalanul, és fóbiáink alakultak ki, sőt, néha mi magunk is azt hisszük, hogy ami történt, csak egy rossz álom. De a kétségeink nem hagynak nyugodni, ezért csak egyet tehetünk: vissza kell menni oda. Egy nap megszökünk és e