Zagor minikalandok elemzése 7. – A mungik aranya, A kirajzottak csontjai

Ebben a játékfüzetben már csak 2 minikalanddal örvendeztettek meg minket, így én is csak ennyiről tudok elemzést írni. Mivel nem akartam két füzetet összevonni, ezért úgy gondoltam, hogy próbálok kicsit bővebben írni róluk, mint az eddigiekről. A Kirajzottak csontjai esetében ez fokozottan indokolt lehet, ugyanis az eddigi 200 fejezetpontot jelentős mértékben lépte túl, és 275 lett belőle. Ez persze az elvárási szintemet is megnövelte. Lássuk, hogy sikerült-e megugrania a mércémet! A pontozási szisztémám továbbra is itt található.

A mungik aranya:

Történet: Maga a sztori egy helyzetjelentéssel kezd Kharéról, a birkahalakkal kapcsolatos válságról és a Királyok Koronájának elrablásáról. Hogy erre mi szükség volt, azt mondjuk nem értem, de köszönöm, hogy megtudtuk. Ezután egy legendáról hallunk a Mungik aranyáról, vagyis ezeknek a majomszerű lényeknek az elrabolt és felhalmozott kincseiről. Sokan indultak már a keresésére, többségük nem tért vissza, de volt, aki ha már látta a kincseket, de nem tudta megszerezni őket. Mivel jelenleg alig van vagyonunk és amúgy is vágyunk egy újabb kalandra, ezért mi is megpróbáljuk megszerezni a mesés kincseket. Jilani, egy régi barátunk hajlandó arra, hogy 30 aranyért és a megszerzett kincs feléért elvisz minket a szigetre, ahol megtalálhatjuk a kincset. A játékban vannak speciális képességeink, amikből választhatunk, és egy új képesség, a háborgatás pont is megjelenik, amit érdemes alacsonyan tartani, különben megküzdünk pár szörnnyel. A történetvezetés szempontjából egyedi, hogy a legnagyobb összecsapásra a történet közepén kerül sor, de utána még lesz egy második része a kalandnak.

Nehézség: Nem mondanám nehéznek, sőt, kifejezetten könnyű. Kötelező tárgy gyakorlatilag egy sem kell, és az ellenfelek harcértékei is a vállalható szinten vannak (jó, a Manticore-t azért nem olyan egyszerű legyőzni). Az erdő maga pedig szintén nem jelent igazán komoly veszélyeket. Igazából néhány olyan hely van a kalandban, ahol ha nem vigyázunk, akkor ott lehet hagyni a fogunkat (elsősorban a boszorkány tanyája és a végjáték a hajón ilyen területek). De összességében elég könnyen teljesíthető küldetés…már amennyire a végkimenetelt teljesítésnek lehet nevezni.

Fény… : Nagyon bejön az, hogy a sziget szinte lüktet az élettől, amihez a leíró részek meg a sok élőlény is hozzátesz. Tetszik, ahogy a lények egy része tényleg ösztönösen viselkedik, például ha egy hárpiát megölünk, akkor a másik elmenekül, de a mungik támadásakor is az az életszerű, hogy nem játszunk le végig egy harcot, hiszen nem steril környezetben vagyunk, előbb-utóbb a harcoló felek összefutnak 1-2 mungival. A Manticore-ral való összecsapás a fejezetpontokhoz és lehetőségekhez mérten kifejezetten jóra sikeredett, de nekem az a jelenet is tetszett, amikor körbevett bennünket egy csomó mungi, és ki kellett szabadulni közülük a tárgyaink segítségével. Bejött Sansas karaktere is, pofátlan, számító és gerinctelen, amilyennek egy negatív karakternek lennie kell. Annak is örültem, hogy van jelentősége az aranyaknak, tudunk egy keveset kereskedni és az extra képességek ötlete is jó volt…

… és árnyék: …de sajnos a kivitelezése már annál gyengébb. Gyakorlatilag minden esetben annyit számított, hogy megvan-e egy képességünk, vagy nincs, hogy ügyességpróbánál le kell vonni egyet az értékből, ha rendelkezünk az adott képességgel, és hozzáadni egyet, ha nem. Ez gyakorlatilag így semmi extrát nem adott hozzá a játékhoz és „előfutára” az igazi problémámnak. Ugyanis a könyv már-már irreális mértékben alkalmazza a kockadobást, leginkább próbatételek formájában. A mérgező béka esetében például egy próba, hogy felmegyünk-e a dombra, egy, hogy megtaláljuk-e és egy, hogy elkapjuk-e. Ezzel pedig elmegy 6-8 fejezetpont. Nem hiszem, hogy ennél nem lehetett volna valami izgalmasabb dolgot kitalálni. Ezenkívül a háborgatás is egy újabb próbadobásra alapot adó érték, ami ha nem sikerül, dobni kell, hogy mivel kell megküzdenünk, majd harcolni…ami ugyebár megint kockadobás. Ez azért hosszútávon elég unalmas játékot eredményez. A másik, amivel nagyobb gondom volt, az a vég. Nézzük meg, miként zárható le a mű: lehet, hogy Sansasék megölik Jilanit és vízbe taszítanak minket. Lehet az is, hogy szintén megölik Jilanit, minket is megpróbálnak kinyírni, de ők húzzák a rövidebbet és ott maradunk hajóval, ember nélkül, és talán egyszer hazaérünk. Lehet, hogy sorsára hagyjuk Sansasékat, és hazaérünk egy fillér nélkül. És lehet, hogy kincsekkel térünk haza, de osztoznunk kell azzal a Sansas-szal, aki pár perccel előtte még éppen ki akart minket végezni, ráadásul eközben 2 emberét a sorsára hagytuk. Valaki mondja meg nekem, hogy ezek közül melyik a pozitív vég? Jó, az alkotás kijelöli az egyiket, mint legjobbat, és végülis ez vezet a 200. fejezetponthoz, de szerintem ezek közül egyik sem igazán sikeres zárás.

Értékelésem: 7/10

A kirajzottak csontjai:

Történet: Allansia délnyugati részén, Csontpusztában játszódik a kalandunk, ahol egy törzs fiatal tagját testesítjük meg. Az élet errefelé nem könnyű, az időjárás viszontagságos, élelem kevés van, ragadozó dinoszaurusz viszont annál több, így már a fennmaradás is egy komoly kihívás. Egyik nap azonban érkezik a tragikus hír, hogy Ngodot, törzsünk vezetőjét, ledobta a hátáról Hosszútüske, hűséges dínó hátasa és belehalt a sérülésébe. A törzsnek új vezetőre van szüksége, ami a kitaszítás rituáléján keresztül valósul meg: a falu legderekasabb harcosai elhagyják a falut, és aki a legbecsesebb trófeával érkezik vissza, az lesz az új törzsvezér. Mi is egyike vagyunk a potenciális jelölteknek. Később azonban a kaland új fordulatot vesz, ugyanis mire visszaérünk, addigra a teljes törzsünket (és másokét is) egy Valgrek nevű varázsló egy különleges mágikus eszköz, a Szolgakő segítségével leigázta. Innentől a feladatunk komolyabb: ki kell szabadítanunk népünket és lehetőség szerint találni egy olyan varázseszközt, ami a Szolgakő hatását semlegesíti. A játékban apró bonyolítás, hogy felszereléseink száma korlátozva van, valamint, hogy a kaland egy bizonyos szakaszában késeletetés pontokat gyűjtünk, amelyek túl nagy mennyisége esetében nehezebb a küldetést teljesíteni.

Nehézség: Semmiképpen nem könnyű, a maga módján azonban mégis érdekes. Nagyon kevés kötelező tárgy van, de majdnem kötelező rengeteg. Meg lehet csinálni a küldetést A Megelégedés köve nélkül, de nem egyszerű. Meg lehet csinálni a küldetést varázsfegyver nélkül, de nem egyszerű. A varázsfegyver megszerzése viszont elég meredek kihívás, mert ahhoz, hogy a sárkány legyőzzük, szükségünk van egy puskára (jó, elvileg itt is győzhetünk, de egy 12-es ügyességű lényt -4-es ügyességgel verni…jól írja a szerző, max. a gyors halál miatt imádkozhatunk), aminek megszerzéséhez kell még egy fekete oroszlán bőre, valamint az első választásunknak is jónak kell lennie SPOILER!!! Fáklyára sokkal nagyobb szükségünk van, mint kötélre, a 2 barlangi kaland miatt. Spoiler vége!  Így jobban belegondolva, lehet nem is ér annyit az a varázsfegyver, mint ahányszor fel lehet dobni miatta a talpunk J. Ami viszont tényleg nélkülözhetetlen a sikerhez, az egy ismeretlen nyelv megtanulása, amit egy sisak révén szerezhetünk meg. Ez utóbbi azért nem egyszerű része a küldetésnek, mert ez kb. ösvényválasztáson múlik, nem biztos, hogy találkozunk a kereskedővel, és ha össze is futunk vele, akkor sem tuti, hogy lesz addigra olyan trófeánk, ami cserealapként szolgálhat. Ami még nehézséget jelent, hogy két olyan barlang is található a műben, ahol egyáltalán nem nehéz otthagyni a fogunkat. Ezenkívül a lények harcértéke is jó nagy, igaz, társakkal e téren azért lehet javítani a helyzetünkön. Szóval kemény kihívás, de azért nem reménytelen.

Fény… : Fú, nagyon sok dolgot imádok ebben a történetben. Eleve a küldetés egyedi, sőt, ha nincs benne ez az elhurcolós rész, számomra még akkor is egy teljes értékű kihívás lett volna, egy tök jó kaland bejárni egy területet, és megszerezni a legtöbb  legértékesebbnek vélt trófeát. Így viszont nagyon terjedelmes, tartalmas kalandot kapunk, szinte mát 400 fejezetpontosnak tűnt (ebben benne van némi linearitás, de ez a legkevésbé sem zavar). Nagyon tetszett az a tisztelet, ahogyan a szerző a nagy dinoszauruszokkal bánt. Nekem a halálom az, amikor jön a hatalmas dínó 8 ügyességgel és 10 életerővel (ennek mestere a Gonosz kapuja nevű alkotás), és azt a látszatot keltjük, hogy egy T-Rexet bármilyen átlagos harcos legyak, ha akar. Itt viszont az igazán nagy dínóknak megadták a módját és értékét, jelezve, hogy egyedül szinte képtelenség őket legyőzni (Brontoszaurusz 16/30…nem gyenge na). De a tisztelet nem csak az értékekben nyilvánul meg, hanem a leírásokban is, főleg a végén a T-Rexnél. Ha sikerül a Szolgakövet elpusztítanunk, akkor annak a leírása, amint a Rex elpusztítja gazdáját, szerintem nagyon méltóságteljes. Tetszik, hogy a játék, bár csak rejtvény van benne, de folyamatosan elgondolkodtat, és ébren tart minket. Az elején komoly dilemma, hogy a nagy gonddal összegyűjtött trófeákat cseréljük be értékesnek tűnő tárgyakra, megkockáztatva ezzel küldetésünk (amiről ekkor még nem tudjuk, hogy nem a végső küldetésünk) kudarcát. Később pedig A Megelégedés köve az, amire állandóan figyelni kell. Az író a humort sem nélkülözte a kalandban, vicces karakter Sefu, és az is aranyos, amikor az őseink annyira megsértődnek az áldozatunkon, hogy nem segítenek. De ilyen téren a best of jelenetem az, amikor a Megelégedés Kövével megszabadítjuk a bennszülötteket a Szolgakő hatalma alól, de mivel alapból az ellenségeink és utálnak minket, harcolnak tovább, mintha mi sem történt volna. Sad story J. Nagyon sok benne az élmény, szerintem közel sem tudtam az összeset felsorolni.

…és árnyék: A kettős küldetés tetszik, de az már jóval kevésbé, hogy a második miatt az első jelentéktelenné vált. Igazából teljesen feleslegesen küzdünk az értékesebbnél értékesebb trófeákért, mert csak 2 szerencsepont meg egy tanács, amit nyerünk vele, de ez sem nagy érték. Ide azért betettem volna egy olyat, hogyha nincs meg egy minimális pontértéke az ereklyéinknek, akkor vége, ha meg sok van, akkor egy komolyabb jutalommal gazdagodunk. Így viszont ha az ember elsőre eljut idáig a kalandban, akkor másodjára már nyugodtan játszhat biztonsági játékot. Egy kicsit zavart a kódfejtés is. Alapvetően én ezt szeretem, de itt sikerült egy nem megjegyezhető kódot találni, amire nem áll rá az ember agya, ráadásul ezt technikailag jobb lett volna egy táblázatba tenni, mert többször eltolódnak kissé a betűk. Ezenkívül az 5. fejezetpont már egy elég pofátlan Jurassic Park koppintás. Szerencsére ezek azért nem világrengető hibák, igazából az első az egyetlen, amit tényleg sajnálok, a nélkül tökéletes kaland lehetett volna.

Értékelésem: 9/10

A játékfüzet letölthető itt:

Ezzel megint változott a TOP-listám, a Mungik aranya nem került be, a Kirajzottak csontjai viszont igen, és nekem annyira tetszett, hogy rögtön az előkelő 2. helyre teszem a listán, ami most így áll:

1.        A vadász zsákmánya – 10 pont

2.     A kirajzottak csontjai – 9 pont

3.      A fekete lovag – 9 pont

4.      A feltámadás – 9 pont

5.      A szalamandra szentélye – 8 pont

Hamarosan újabb párossal boldogítalak titeket, ahol két szorult helyzetből kell kimászni. Egyszer egy várbörtönből kell kimenekülni a kivégzésünk elől, máskor meg kincsvadász hajlamaink sodornak életveszélyes szituációba Kharéba. Hogy miként záródnak a történetek, és mi a véleményem ezekről, hamarosan megtudjátok!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/