Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

Múltkori alkalommal ebben a rovatomban két egymáshoz közel lévő étterem 1-1 ételét vettem górcső alá. Ezúttal visszatérek Pécsre és kicsit más aspektusból vizsgálok két helyet. Mi a közös az Elixírben és a Pizza Di Casaban? Mindkettő kiszállítós hely a Netpincéren és mindkettő árul hamburgert, ugyanakkor egyiküknek sem ez a fő profilja. De a hamburger már csak ilyen. A piaci verseny megköveteli, hogy olyan helyeken is árulják, ami alapvetően nem erre szakosodott. De pont emiatt az ember egy kicsit fél is tőle. Vajon mennyire lesznek jók ezek a klasszikus burger menüknél olcsóbb ételek? Egy biztos: nem tudhatjuk, amíg nem próbáljuk ki. Így mindkét helyről rendeltem 1-1 burger menüt, és megnéztem, milyen. Az Elixírnél a Cowboy burgerre esett a választásom, a Di Casaén kicsit csavartam és egy ananászos hawaii burgert rendeltem, ezek árban hasonlóak voltak. A két rendelés között kb. 2 hónap eltelt, de az emlékeket képek és hangfelvételek formájában megőriztem, így ennek nincs jelentősége

A gasztro témájú cikkeim nem várt népszerűségnek örvendenek, amit nem győzök megköszönni az olvasóimnak. Ezek közül már 2 szólt a Neked Csak Szofiról. A hely esetében ugyanakkor nem lehet elmenni a mellett, hogy a pécsi Quizzone helyszíne is egyben, aminek én a kvízmestere vagyok. Így hát minden héten van lehetőségem ott enni valamit. Azonban úgy gondoltam, hogy ezúttal egy rendhagyó cikket írok, mesélek kicsit életem első kvízes élményeiről, hogy miért tartom jónak ezt kipróbálni, majd a cikk végén néhány kóstolásról is írok élménybeszámolót. És remélem, ezzel többeteket ráveszem, hogy kipróbáljátok ezt a szerda esti rendezvényt. Ezúttal tehát egy bővebb írásom lesz, de nem marad el belőle a kóstolós rész. A kocsmakvízek és én Már kb. 10 éve vezetek kisebb-nagyobb műveltségi vetélkedőket. Ezek persze egyedi eseményekre, főleg hatalomkártya-bajnokságokra, vitatáborokra készült kérdéssorok voltak és általában kb. 10-20 fő részére készítettem őket egyszeri játék céljából. Ezz

A Gyros torony nevű helyről sokáig nem hallottam, valószínűleg azért, mert korábban olyan helyen volt az étterem, ami már kiesett az általam járt területekről. Azonban észrevettem, hogy a buszokon lévő kis monitorokon nagyon gyakran szerepel a hely reklámja, amiben a „Best gyros in Pécs” kiírás szerepel. Nos, ha valaki ezt állítja magáról, előbb-utóbb óhatatlanul felkelti az érdeklődésemet. Egyben egy kicsit kitol saját magával is, mert úgy megyek a helyre, hogy tényleg a legjobbat várom. Így hát egy tartalmas nap után úgy döntöttem, megnézem magamnak a kajáldát. Az étlap elég egyszerű, gyrosok, tortillák, tálak, a különböző féle ételek inkább csak a nagyságukban térnek el, talán a sajt az egyetlen „extra” cucc. Magában az étteremben egyébként a fehér szín dominál, a falak, az asztalok egyaránt fehérek, szerintem túlzottan is, kicsit kórházi beütése volt a helynek. Sokat javított rajta azonban, hogy a falra Pécs nevezetességeit festették, és az alap gyrosok is pécsi hegyekről let

A hajléktalanság témája már hetek óta folyamatosan jelen van a magyar közéletben, azonban az Alaptörvény rendelkezéseinek a hatályba lépése, valamint a szabálysértési törvény változtatása miatt az elmúlt héten ismét előtérbe került a kérdés. Szinte már szokásosnak mondható, hogy a kormánypárti és az ellenzéki sajtó mintha két külön eseményről beszélne. Az egyikük a hajléktalanok megmentéséről, a másik a tönkretételükről és embertelen bánásmódról ír. Vajon mi az igazság? Ebben a cikkemben kielemzem az új jogszabályi rendelkezést, megvizsgálom a pro contra érveket, és levonom a konklúziómat. Bár ilyenkor nehéz, megpróbálom az emocionális érvek félretételével a jogi és racionális érveket előtérbe helyezni. Társadalomra veszélyesség kontra társadalmi probléma Szerintem ez a kérdés az alapprobléma. Egy bűncselekmény tényállása – és ugyanez igaz a szabálysértési tényállásokra is – akkor jó és akkor indokolt, hogyha a társadalmi együttélést biztosítja és arra reagál, ami ezt

Nemrégiben írtam a Horror Cirkuszban történt látogatásomról. Akkor leírtam, hogy a cirkusz nekem már nem jelent túl nagy látványosságot és élményt, csak az egyediség az, ami felkelti annyira az érdeklődésemet, hogy elmenjek egy ilyen helyre. Ezért nagyon hezitáltam azon, hogy az Aquatico  (Duna Cirkusz)  pécsi előadására menjek-e el. A sors végülis eldöntötte helyettem a kérdést. Egy facebook-megosztós játékban ugyanis nyertem két jegyet az egyik pécsi előadásra, így hát egy kedves ismerősömmel elmentem megnézni. Az élmények elég vegyesek voltak, erről fogok egy kisebb beszámolót írni (amennyire lehet spoilermentesen). Ami nagyon tetszett Az elején rájöttem, hogy, ellentétben a Horror Cirkusszal, itt közel sincs a víz tematika köré építve a produkciók sorozata, sokkal inkább a klasszikus cirkuszi produkciókról lehetett beszélni. Ezzel együtt volt néhány kiemelkedő. A bohóc-jelenet nekem itt nagyon működött. A klasszikus sípolós-lufifújós vonulatról beszélünk, de a