Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  Amikor egy hagyományos étterem jelenít meg valamilyen Street Food ételt az étlapján azt általában félelemmel vegyes kíváncsisággal szoktam figyelni. Kíváncsian, mert ha a hely alapvetően jó, akkor ebben a műfajban is képes lehet valami kiemelkedőt alkotni, viszont félelemmel, hogy vajon nem csak a piaci verseny miatt jelenik meg az adott étel az étlapon? De szerencsére vannak pozitív példák is, elég csak a már bemutatott Piros Talicska Csárdára gondolni. Ezen gondolkodtam akkor is, amikor megláttam, hogy a marosvásárhelyi Petry bisztró is megjelentetett az étlapján egy hamburgert. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ki fogom próbálni, amit októberben meg is tettem.   Arra, hogy a minőségre nem lesz panasz, mertem volna nagy összegben fogadni, hiszen láttam már, hogy húsok tekintetében milyen szintet képes hozni ez a hely. Amire kíváncsi voltam leginkább, hogy mennyire fogom azt érezni, hogy egy hamburgert eszek, nem megy-e el a helyszín túlságosan a „hagyományos” konyha irányá

  Pécsett pár hónapja nyílt meg a Boci és Pipi étterem a régi 25 emeletes épületénél. A kínálata szimpatikus volt nekem, melegszendvicsek, reggeli ételek, lepények, és hamburger is. Ez utóbbi volt az, ami miatt főleg úgy döntöttem, hogy kipróbálom a helyet. Aznap, amikor kóstoltam éppen egy nyílt nap volt, bár kora délután ez túl sok mindent nem jelentett, néhány fiatal lány kínálgatott kóstolófalatokat az ételekből, valamint egy szép nagy szarvasmarha volt az étteremtől nem messze simogatásra. Én azonban inkább a lényegre voltam kíváncsi. Végülis menüben kértem egy marhaburgert, amihez itt üdítő és krumpli dukál, valamint egy tiramisut is megkóstoltam.   Az ételt kb. 10 perc után kaptam meg, ránézésre egy elég szép burgert raktak össze, ami a buci mellett húst, cheddar sajtot, salátát, paradicsomot, coleslawt és szószt is tartalmazott, e mellé járt a burgonya és az üdítő, utóbbit választani lehetett, ez jó pont. A hasábburgonya kóstolásával kezdtem, sok extrát erről nem lehet írni

  Bár már a katari időmérő edzésen is túl vagyunk, a kedélyek nem csillapodtak a brazíliai büntetések, illetve azok elmaradása miatt. Emiatt úgy döntöttem, én is leírom, melyik esetről mit gondolok, belefért-e a büntetés vagy annak hiánya, esetleg elmaradt valami. Nyilván mindenki szurkol valakinek, ennek ellenére próbálom objektíve elmagyarázni, hogy mit gondolok az esetekről külön-külön. Nézzük is mi borzolta a kedélyeket:   Hamilton és a szárnynyílás   Az első vizsgálat Lewis Hamilton ellen irányult, egészen konkrétan azért, mert a DRS-e – illetve annak egy része – a megengedett 85 mm-nél 0.2 mm-rel szélesebben nyílt. A vita talán itt volt a legnagyobb, egyesek szándékos csalást és még szigorúbb szankciókat kiáltottak, mások aránytalannak érezték a büntetés mértékét a szabálytalanság mértékéhez képest. Magam részéről egyik véleménnyel sem értek egyet. A szándékos csalással kapcsolatos érvelések több szempontból is nevetségesek. Az egyik, hogy minden autó előzetes ellenőrzé

  Egy olyan rendhagyó eset áll fenn az idei szezonban eddig, amire ebben az évszázadban még nem került sor: sem a konstruktőri első, sem a második csapat nem szerzett még kettős győzelmet. A mellett, hogy ez még inkább felértékeli a két bajnokaspiráns teljesítményét, lehet, hogy egyedülálló rekord lesz belőle. Ugyanakkor matematikailag akár az is lehet, hogy az eddigi legtöbb csapat ér el kettős győzelmet. Mai cikkemben megnéztem, hogy a XXI. században mikor fordult elő, hogy a konstruktőri vagy az egyéni bajnok nem dicsekedhetett kettős győzelemmel, és melyik szezonban mennyit kellett várni az első olyan alkalomra, amikor a dobogó két legfelső fokát egy csapat két versenyzője teljesítette.   2001: Ebben az évben a Ferrari nagyon dominált, alig-alig volt olyan futam, amit valaki más tudott nyerni (szám szerint három). Ennek megfelelően a Michael Schumacher-Rubens Barichello kettős már a második futamon (Malaysiában) megszerezte a Ferrari az első kettős győzelmét. Ugyanakkor maga a

  Nemrégiben jelent meg a zagor.hu-n a legújabb KJK könyv, egy rajongói kötet, a Pokol Tüze. Az 500 fejezetpontos történet szerzője azóta már látta a mű magyar fordítását és az illusztrációkat és nagyon pozitív volt róla a véleménye. De vajon nekünk rajongóknak mennyire pozitív a véleményünk a műről? Ezt fogjátok hamarosan tőlem megtudni (legalábbis a sajátomat). Mivel hosszú kalandról beszélünk, a régebbi, 20 pontos pontozási szisztémát fogom használni. Nézzük, a legújabb kötet milyen meglepetéseket képes nekünk okozni!   Történet (1): Calah városában egy idő óta folyamatosan zuhog az eső, ám egyik nap a helyzet még ennél is súlyosabbá válik: vér kezd el hullani az égből. E mellett egyre többen számolnak be halottak feltámadásáról, a tengerek forrongásáról és egyre több eltűnt emberről esik szó, álmunkban meg egy idő férfi kéri a segítségünket, így hát hosszas edzések után útnak indulunk (hova is?). Később egy vézna öregember állít meg minket, hogy ő Trinitur (csak nekem feltűnő,

  Pécsett nagyon sok gyrosossal találkozik az ember, többségükről már írtam is nektek az elmúlt években. Ugyanakkor nemrégiben elém került a Stavros étterem hirdetése, ahol azt ígérték, hogy eredeti görög receptúra és alapanyagok alapján készítenek gyrost. Na erre a hírre természetesen én is felkaptam a fejem, és úgy éreztem, hogy ezt ki kell próbálnom. Így kerestem egy alkalmas időpontot és megnéztem magamnak a helyet.   Első pillanatban sajnos rögtön egy kellemetlenséggel szembesültem: az étterem belső tere annyira kicsi, hogy ott csak a kassza és az ételek férnek el, vendég már nem. Tehát az ember vagy a külső részen – ami egy háztömb belső udvara – étkezik, vagy elvitelre kéri a kajáját. A külső részen az asztalokat ugyan úgy helyezték el, hogy az esőben védve legyen, és tettek ki takarókat is a fázósabb vendégeknek, de ezzel együtt is úgy gondolom, hogy 1-2 hét múlva már alkalmatlan lesz helyben fogyasztásra a hely. Nemrégiben megtudtam, hogy azonos a tulajdonos a Grano étter