Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  Tudom, lassan már a könyökötökön fog kijönni, hogy ennyi különböző, de hasonló profilú helyről írok, de szerintem érdekes egymással való összevetést is jelentenek ezek. A Vígszínháztól nem messze lévő Szeráj éttermet egy ideje már figyeltem, de a lélek végül egyszer sem vitt rá, hogy kipróbáljam. Miután novemberben egyszer egy kvízt vezettem nem messze tőle a Morrisonban, úgy éreztem, hogy ki lehet próbálni, a jól végzett munka örömére.   Ezúttal a kebabtál mellett döntöttem (végre egy hely, ahol a „kebab” elnevezés ellenére az étlapon nem az szerepel, hogy gyros), és bár kétféle hús itt is választható, maradtam a csirkénél, e mellett minden mást is kértem bele, és desszertnek egy török pudingszerű ételt is kértem magamnak, aminek, ha megkínoztok, sem tudom megmondani a nevét :). Az első, amit észrevettem, hogy itt külön is lehetett pitákat vásárolni, nekem ez tetszett, rögtön vettem is egyet. Mondjuk egy fél pitát magához a kebabtálhoz is adtak, így a krumplival együtt ez már ki

  A belvárosi Best Food Grill étteremről írtam már korábban és időnként eljárok oda enni egy kebabot. Egy alkalommal azonban hezitáltam. Elegáns ruhában voltam, ezért nem akartam sima kebabot enni (azt nem lehet szépen), viszont a tálat meg túl nagynak éreztem, annyira nem   voltam éhes. Akkor jutott eszembe, hogy kipróbálok valami más ételt, mondjuk egy salátát. A Duna Chef mellett döntöttem, mert úgy láttam, hogy az egy húsos sali, gondoltam, hasonló alapanyagokból, mint a kebabjaik, de valami más csak van benne. Nos, próbáljuk ki!   Az alapkérdések megegyeztek: kérek-e csípőset ill. hagymát, valamint csirke vagy borjú. Végül a csirkét választottam és a csípős kihagyása mellett döntöttem, de hagymát kértem hozzá. Innentől csak pár percet kellett várnom és az asztalomon is volt az étel.   És valóban sok tekintetben hasonlított a kebabtálra, de azért voltak eltérések is. Az egyik a tálalás, itt egy mélytányért kaptam, alján a zöldségek, tetején a hús és mellé egy fél pita, ho

  Évekkel ezelőtt kifejezetten rossz véleménnyel voltam a török kebabosokról Budapesten, az elmúlt években viszont volt azért 1-2 olyan élményem , ami egy kicsit javított ezen a megítélésemen. Az Örs vezér téri Árkádban sokáig Star Kebab volt, ami viszont most már Ses Bes néven működött. A váltásnak örültem, mert a Star Kebabbal nem voltam igazán kibékülve, ahogyan arról írtam is már korábban. Lássuk, ez miben más!   Az étlapon láttam egy nagyon egyszerű, ám annál szimpatikusabb menüajánlatot. Gyrostál+desszert+üdítő=3.200 forint. Ez tetszett, mert a hűtőjükben sokféle desszert volt, köztük tejberizs, palacsinta és baklawa is. Azt gondoltam, ez belefér, kértem is.   Na, és rögtön itt jött az első dolog, ami zavart. Ugyanis a pultos hölgy közölte, hogy baklawát tud csak adni desszertként. Na, ez két okból sokkolt, az egyik, hogy nagyon nem szeretem a diót, és ugyebár a baklawa egy diós étel, másrészt nem ez van kiírva, harmadrészt ott volt a többi desszert. Ja, ez már három, ne

  A KJK kalandok során legtöbbször a jó oldalon állunk, bár néha bekerülünk egy gonosz vagy erkölcsi normákkal nem rendelkező karakter bőrébe. Időnként ilyen szempontból még felüdülés is, amikor erkölcsi normák nélkül játszhatunk, de számomra ezzel együtt mindig is fontos volt, hogy úgy teljesítsem a kalandom – amennyiben ez lehetséges – hogy utána tükörbe tudjak nézni. A mai alkalommal 10 olyan szituációt mutatok be, amikor egy könyv egy nagyon komoly dilemma elé állított, ahol racionálisan nyilvánvalón más döntést kellene hoznunk, mint amit a szívünk diktál. A következő listán ezeket írom le. A lista elsősorban az alapján állt össze, hogy én az adott szituációban mennyire éreztem azt, hogy tépelődök, lehet, hogy másnak más ilyen helyzetei voltak, ha így van, írjátok meg kommentben. Fontosnak tartom még tisztázni, hogy a döntés következménye itt most irreleváns, tehát ha az egyik döntésnek a következménye halál, akkor is bekerülhet a listára. Ha viszont a könyv meghozza helyettünk a d