Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  A mai elemzésem tárgya egy olyan kaland lesz, amiről egyszer már írtam. Ám mivel egy kultikus műről van szó, amely most hivatalosan is megjelent Magyarországon, úgy éreztem, érdemel egy kissé bővebb értékelést is. E mellett az is bennem volt, hogy mivel anno a legelső kritikáim között volt ez a kaland, talán mostanra eljutottam addig, hogy kicsit változott a véleményem róla. Nézzük meg hát, hogy ezúttal mi a véleményem róla! A pontozás viszont még ugyanaz .   Történet (5): Amikor 6 éve írtam erről a kalandról, az volt a véleményem, hogy a legkomplexebb előzménytörténet, amit valaha olvastam. Ezt a mai napig fenn tudom tartani. Szinte már egy komplett kis novella az, amit az elején megismerhetünk Zharradam Marr-ról és számos olyan karakterről, akivel a kaland során összefuthatunk. Aztán jön a váratlan fordulat: a kaland során ennek az égvilágon semmi jelentősége nincs, és mi egy különös szörnyeteg szerepében vagyunk, aki igazából ekkor még semmit nem tud magáról. Hogy a kalandun

  Az előző hónapban több új lapozgatós könyv is megjelent a különböző kiadók gondozásában, ám ezek közül a leginkább újdonságnak kétség kívül a Téboly erődje tekinthető, amely a Delta Vision kiadásában jelent meg, és egy teljesen új sorozat első kalandja. Már csak emiatt is érdemes róla kicsit külön értekezni. Mivel 300 fejezetpontos kaland, nagyon hezitáltam, hogy melyik pontrendszerem használjam, a kevés halálpont miatt a klasszikus mellett döntöttem, amit itt tekinthettek meg.   Történet (4): Az alapsztorit gyakorlatilag egy mondatban össze tudom fogadni: Carden városában a téboly és a káosz úr valami megmagyarázhatatlan okból és nekünk, mint egy fiatal Rór lovagnak ki kell deríteni, hogy mi történt. A nyomok Carden Salanorhoz vezetnek, az Istenséghez, aki egy halandóba lett szerelmes és különválásuk megőrjítette az elméjét. Ennek a hatását nyögi a település. A feladatunk az ő megállítása. Maga a történet egy eléggé klasszikus sémát követik. A kaland elején kicsit nyomozhatunk

  Pár hónapja jelent meg a zagor.hu-n egy újabb rajongói mű, a Vámpír birodalma. Amikor először olvastam a címet, már kezdtem azt hinni, hogy ismételten Heydrich báróhoz lesz szerencsénk, ám később kiderült, hogy szerencsére erről szó nincs. Egy egészen más jellegű kalandot kaptunk, ahol mi magunk tudunk egy vámpír bőrébe bújni. Ilyen eddig nem sok volt, lássuk, mit sikerült kihozni belőle! A pontozásom a viszonylag sok fejezet ellenére a szokásos, lássuk, mennyire kapott el a vámpír-érzés! Történet (3): Tulajdonképpen két oldalról lehet megközelíteni ezt a kérdést, a saját aspektusunkból és Analandéból. Kezdjük az utóbbival: egy Maurbied nevű félelmetes vámpír-nekromanta meg akarja hódítani a földet, és emiatt a Varázslók Tanácsa szervezkedik, hogy minél nagyobb erőt tudjon ellene felmutatni és megütközni vele, megmentve ezáltal a birodalmat. Mi azonban a kalandunk kezdeti szakaszán erről szinte semmit sem tudunk: egyszerű polgárként tengetjük életünket, amikor egy kövér ember elalt

  Picit az elmúlt időszakban elcsúsztam, de végeztem már Steve Jackson és Jonathan Green új könyvével, a Salamonis titkaival, amiről jöjjön is egy kritika. Általában a két nagy szerzőnél az az érzésem, hogy Livingstone inkább a szokott mechanikákat használja, Jackson viszont mer újítani. Itt is ezt éreztem, de az egyediség ugyebár mindig kétes. Így kíváncsi voltam, itt mit hoz ki belőle. A pontozásom a szokásos , lássuk, mennyire tetszett a könyv!   Történet (5): Érdekes, hogy a 2010 utáni Jackson ill. Livingstone könyveknél egyre gyakoribb, hogy amikor belekezdünk a könyvbe, még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz a küldetésünk. Ez persze nem baj, csak kicsit furcsa, hogy ez az irány egyszerre elindult. Ebben a kalandban egy szépreményű ifjúként kezdjük pályafutásunkat, vágyunk, hogy kalandorok legyünk, de már az elején jön a probléma, ugyanis elveszik a hátizsákunk. Így az első salapengőinket csak kemény munkával (esetleg valami más módon…) tudjuk megszerezni. Tetszik a kalandnak e

  Nemrégiben megjelent Jackson és Livingstone mester tavalyi (illetve azóta már tavaly előtti :) ) két kötete magyar nyelven. Vasárnap egy szavazást tettem közzé, hogy melyik kritikájával kezdjem, és a szavazók többsége az új Livingstone-mű, az Óriások árnyéka mellett tette le a voksát. Úgyhogy ez következzen most. A pontozásom a szokásos , nézzük, mit sikerült alkotnia a mesternek a tavalyi évben.   Történet (3): Az alaptörténet nem túlságosan bonyolult: egyszerű kalandozóként nemrégiben elvesztettük a kardunkat és újat akarunk vásárolni, hogy aztán belekezdjünk egy kalandba. A többi már játék közben derül ki, viszont kicsit muszáj belemennem a kalandba, hogy tudjak valamiféle véleményt írni. Szóval hamar elindulunk egy törpe társaságával egy kalandba, ahol találunk egy koronát, amit társunk felhúz, és ezzel elindítja a bajok sorozatát. Egyrészt a korona megöli őt, de ami még ennél is szörnyűbb, hogy négy rettenetes vasóriás kel életre azzal a szándékkal, hogy elpusztítsanak minde

  Az előző cikkem után nyilván lehetett sejteni, mi lesz a következő. A Drakula – A vámpír átka c. Green-könyvnek a Drakulás része teljesen elüt a vámpírvadászok kalandjaitól. Bár az alaptörténet azonos – csak más aspektusból látjuk – a fejezetpontok között semmilyen egyezés nincs, gyakorlatilag egy másik játék, ezért a hosszára tekintettel indokoltnak tartottam róla külön kritikát írni. Viszont az elemzési szempontjaim nem változtak, lássuk milyen élményt adott nekem a kaland vámpírként!   Történet (4): A kaland tulajdonképpen két részre osztható idő szerint, az egyik a középkori időszak, míg a másik a 20. század. A középkori rész gyakorlatilag Mehmed szultán erdélyi ostromát mutatja be, és a folyamatot, ahogyan Vlad Tepesből Drakula lesz (ha…). Nyilván nekünk, magyaroknak viszonylag széles ismeretünk van a történelem ekkori eseményeiről, és ilyen téren pár dologba bele lehetne kötni, de úgy érzem nem is lenne korrekt a történelmi hitelességet felróni Green-nek egy játékkönyvben,