Félidő
Eljött az idő, amikor kijelenthető, hogy a kolozsvári kalandjaim felén már túl vagyok. A kezdeti lelkesedésem nem csökkent, továbbra is imádom a várost. Annyi minden történt, nem is tudom, hol kezdjem, és hogy írjak egy rövid, de mégis tartalmas beszámolót. Azért megpróbálom. Az első 1-2 hétben szinte minden időmet a könyvtárban és a tanórákon töltöttem. A legtöbb ismerősömnek nagyon elhavazós időszaka volt, egyedül meg nem igazán találtam meg az általam szimpatikus kikapcsolódási lehetőségeket. Ezenkívül mielőbb össze akartam hozni egy érdemi írást, ami megjeleníthető. Ez utóbbi azért is fontos, mert ha csak egy publikációm is megjelenik, akkor onnantól megvan az ösztöndíj-program minimális kreditértéke, és nem kell már ezzel foglalkoznom. Ez már sikerült, legalábbis magyar nyelven, most éppen a fordítás van folyamatban, remélem az is mielőbb meglesz. Az utóbbi két hétben azért már elkezdtem jobban szocializálódni. A hallgatók egyre inkább megismernek, és a Hallgatói Önkormá...