Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  Az előző cikkem óta kaptam néhány tippet, hogy mit látogassak még meg. Az Agape étterem egy Hotelnek az önkiszolgáló, inkább kifőzde jellegű étterme, de az ajánlások alapján jót főznek ott, úgyhogy azt gondoltam, hogy egy próbát megér. Ezért tegnapelőtt már néztem is, hogy milyen kínálata van az étteremnek.   Viszonylag hagyományos ételeket kínáltak, köztük néhány kifejezetten Magyarországon divatosat is. Rántott ételek, pörkölt, főzelékek, jópár leves és desszert is. Ami külön öröm, hogy mindezek magyar nyelven is kiírva. A levesek között láttam egy érdekességet, ami pedig a csülkös bableves. Noha egy bableves önmagában nyilván nem egy hatalmas izgalmi faktor, ami azonban feltűnt, hogy a román fordítás szerint babos-csülkös csorbaleves volt, magyarul viszont csülkös bableves volt kiírva. Ez kíváncsivá tett annyira, hogy megkóstoljam. És mivel a bableves elég tápláló étel, mellé már csak 2 darab palacsintát rendeltem.   A levesben a csorbalevesek ízét a legkevésbé sem éreztem

  Amikor 2018-ban és 2019-ben Kolozsváron jártam, nagyon sok étteremről írtam, volt, amiről jót, volt, amiről kevésbé jót. Az elmúlt 2 évben azonban nem jártam itt, így bizonytalan voltam, hogy mi maradt meg egyáltalán azokból a helyekből, ahol régen jártam, és amiket szerettem, illetve azokból is megnéztem párat, amit annyira nem kedveltem. Ezenkívül megnéztem, hogy mekkora áremelkedések voltak. Nézzük az összefoglalót!   Amit már nem találtam meg:   Ami elsőre feltűnt, hogy a két 2018-ban maximumra értékelt éttermem, a Iulius Mallban lévő Döner Maxx és az egyetemtől nem messze lévő Chelsea Bistro egyaránt megszűnt létezni. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy ez mindkettő olyan hely volt, ahol 2019-ben is jártam és akkor már jóval kevésbé volt róluk pozitív véleményem, akkor sem voltak rosszak az ételek, de azért érezhetően vesztettek a minőségükből. Vajon fenntartási gondjaik voltak? Nem tudom. Ami ezeknél sokkal jobban fáj, hogy a szakkollégiumhoz közel lévő öt, általam

  Szokásos Formula 1-es cikkem kicsit megkésve jön, és némileg eltérő lesz, mint az eddigiek . Először is, mivel a Belga Nagydíjat igencsak kétes lenne teljes futamként értékelni, ezért én is fele pontokat osztottam, ezenkívül mivel Kimi Raikkönen koronavírus miatt kihagyott egy futamot, őt nem értékelem. De egyebekben más nem változott, lássuk, hogy az osztrák és a holland nagydíj között kit éreztem a 4 legjobb és kit a 4 legrosszabb versenyzőnek!   1. Max Verstappen   Ott folytatta a holland, ahol korábban abbahagyta. Bár nyilván nehéz értékelni, hiszen a 4 versenyéből 2-n is idő előtt került parkoló pályára, de egyiket sem lehet az ő hibájának tekinteni, a maradék két futamot meg hideg precizitással húzta be, és még a belga időmérő edzést is meg tudta nyerni. Gyakorlatilag hiba nélkül hozta le ezt az időszakot, többek között ennek – valamint a rendelkezésre álló csapatnak és technikának – köszönhető, hogy balszerencséje ellenére ismételten vezeti a bajnokságot.   2. Lewi

  Amikor a miskolci ismerőseim megtudták, hogy a környéken nyaralok, próbáltak tippeket adni, hogy milyen éttermeket próbáljak ki. Több ötletet is kaptam, de a Creppy Palacsintaház volt egyértelműen, amit a legtöbben megemlítettek. Megnéztem előzetesen a weboldalt is, szimpatikus volt, a kínálatában néhány leves, valamint sós- és édes palacsinták tömkelege található, amelyek azonnal meghozták a kedvem. A képek és az árak alapján feltételeztem, hogy eléggé nagy adagokkal dolgoznak, ezért gondolkodtam, mi volna az optimális, mert éreztem, hogy egy adag sós és egy édes palacsinta már sok lenne.   A hely – ahol egyébként érdemes előre asztalt foglalni – minden héten árul menüt, amiben lehet választani 2 leves, három sós- és egy édespalacsinta között alacsonyabb áron. Sajnos azonban pont azon a héten, amikor voltam, sikerült egy grillázs alapú palacsintát az édes szekcióba tenni, amiben mogyoró és mandula van, amit nem szeretek, és mivel az édes palacsintát semmiképp nem akartam kihagyn

  Utóbbi időben igyekeztem kevesebbet foglalkozni a politikával a blog szintjén, főleg azért, mert egyre aktívabban vagyok én is jelen a pécsi politikában, így felvetődhet az írásaim elfogulatlanságával kapcsolatban néhány kérdés. Ugyanakkor ez a most induló Stop Gyurcsány, Stop Karácsony petíció átlépett megint egy olyan szintet, ami mellett már nem akarok elmenni szó nélkül. A petícióknak nyilván megvan a maga célja és üzenete, és a politikában gyakran használt eszköz, ám ennél álságosabb felhasználási módját még nem nagyon láttam. A következőkben azt fejtem ki, miért gondolom így, mik lehetnek egy petíció céljai, és ezekből mi valósul meg.   Egy 2/3-os pártnál minek?   A petíciók egyik legfőbb kommunikált célja mindig egy konkrét döntést meghozatala vagy esetleg egy meghozott döntés visszavonása. Ilyen petíciókra már én is gyűjtöttem aláírásokat többek között a bodai atomtemető terve ellen, az Elios-lámpák és azzal kapcsolatok szerződések felülvizsgálata mellett, valamint az