Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

A halálbüntetés bevezetése – bár nemzetközi egyezmények és az EU-tagságunk miatt Magyarországon jelenleg lehetetlen – állandó vitát képez a magyar lakosság körében. Nemrégiben egy újabb eset látott napvilágot, ami ezt a kérdést előtérbe hozta, konkrétan a sólyi gyerekgyilkosság, ahol egy 16 éves fiú különös kegyetlenéggel ölt meg egy 8 éves kislányt. Az eset után nagyon sokan felvetették a halálbüntetés szükségességét, annak ellenére, hogy ebben az ügyben aligha lett volna alkalmazandó, ugyanis fiatalkorú elkövetővel szemben már a 70-es években sem lehetett halálbüntetést kiszabni. Ennek ellenére általánosságban felmerült, hogy az ilyen esetekben nem lehetne-e kivételt tenni és kivégezni az elkövetőt. Különböző oldalakon különböző érveket és ellenérveket lehetett erről hallani. Az egyik ilyen oldal az RTL Klub Híradójának a facebook-oldala volt, ahol az online felületen sokan fejtették ki a véleményüket, miután valaki ezzel kapcsolatban posztolt bejegyzést. Ezeket a véleményeke

Körülbelül 3 hónapja indítottam el a Blogomat és csütörtökön „ünnepelhettem” az 50. cikket. Amikor elkezdtem, akkor azt gondoltam, hogy kb. minden témában írok, amire van igény. Ellentétben a legtöbb olvasóval, én a megtekintések számait is látom, és ezek alapján úgy döntöttem, hogy néhány adatot megosztok az olvasókkal, és levonok belőle 1-2 következtetést. Előrebocsátom, a következtetések szubjektívek, lehet velük vitatkozni, és akár véleményezni is őket. Na, de nézzük, milyen sorrendben helyezkednek el most a cikkek olvasottság szempontjából: 1.       Ez csak lángos? – el ne hidd! Maci Lángosozó, Pécs, Stroganoff maci lángos 2.      Egy kis marosvásárhelyi Street Food – Butchers Kitchen, Fenséges Klasszik Burger, Igazi Sült Krumpli 3.      Cola BBQ csirke? Ezt ki kell próbálni! – Neked Csak Szofi, Pécs 4.       Élő közvetítés az Eurovíziós Dalverseny döntőjéről 5.       Programértékelő (helyett) – FIDESZ-KDNP 6.       A Petry húsok nyomában – Petry Grill&W

A klubkézilabda idei szezonja lassan a végéhez közelít. Bár nemzetközi szinten kissé csalódás volt ez az év (a Győr BL-győzelmét leszámítva, ami gyönyörű volt), a hazai bajnokságok zárása azonban ennél izgalmasabbra talán nem is sikerülhetett volna. Mind a férfiaknál, mind a nőknél – igaz, különböző szabályrendszerben, de – 1 gólon múlott a bajnoki cím, a férfiaknál a Szeged meglepetésre meg tudta verni a több mint 10 éve a trónról letaszíthatatlan Veszprémet, a nőknél a bravúr elmaradt, a Győr a BL után a magyar bajnokságot is behúzta. Az 1 gólos különbségen kívül egy másik hasonlóság, hogy mindkét eredmény után többen bírálták a rendszert, hogy az a szisztéma, ami idén volt, igazságtalan. Azt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy a 2 bajnokság 2 különböző játékrendszerben zajlott le, amik bár hasonlítanak egymásra, a bajnoki cím megszerzése szempontjából lényeges különbség van köztük. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy rengeteg komment a vesztes csapat szurkolóitól

9 és 18 éves korom között volt egy nagy hobbim, amivel szerintem sokan voltak így. Megrögzött rajongója voltam a lapozgatós szerepjáték-könyveknek. Ezekből a könyvekből sokféle volt, a Kaland-Játék-Kockázat sorozat és a Harcos Képzelet sorozat talán a két legismertebb, de több másik kisebb példányszámú is akadt. Ha láttam egy új könyvet, azt mindig igyekeztem beszerezni és volt olyan, amikor 1 nap hármat is lejátszottam belőlük. A fontos döntések, a dobókockás harcok, a váratlan halálesetek mind nagyon nagy élmények voltak, egyszerűen imádtam őket. Aztán 16-17 éves koromra már kritikusabbá váltam, főleg, mert a könyvek 1 része (főleg a Harcos Képzelet könyvek) minősége sokat romlott, többségük röviddé és silánnyá vált. 18 éves koromtól aztán sokkal ritkábbra vettem a figurát, évente 1-2 könyvet azért lejátszottam, amit régebben nem tudtam megszerezni, de ez volt minden. Itt már nem csak rajongónak, hanem kritikusnak is éreztem magam, az új könyveket össze tudtam hasonlítani a rég