Ebédmenük – Eozin Corso
Ez az a cikk, amiről sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e. Amikor először tértem be ebédelni az Eozin Corsoba menüre, akkor elhatároztam, hogy írok róluk még egy cikket, hiszen az ebéd menüjüket eddig nem kóstoltam. De aztán az étlap kínálatból ugyanaz a pljeskavicsa tál volt a legszimpatikusabb, amiről korábban írtam. Van értelme ugyanazt az ételt kétszer górcső alá venni? Bár elsőre nemet feleltem a magamnak feltett kérdésre, de végül meggondoltam magam. Hiszen ezzel láthatom, hogy mi a különbség az A’la Carte étlap és a menüétel mennyisége és minősége között, ami mindig tanulságos. Ezenkívül kóstolhatok egy levest és egy desszertet is mellé, így azért némi újdonságról is fogok tudni írni. Így végül rászántam magam az írásos anyag elkészítésére. A menüm egy málnakrém-levesből, egy pljeskavica tálból és egy túrós palacsintából állt. Nomeg 3 dl szörpből, ami ugyan nem volt kiírva, de mondták nekem, hogy ez is a menü része. Igazból teljesen hétköznapi szörpről beszélünk, de azért – főle...