Újabb török gyros – Eker étterem, Budapest, gyrostál+puding

A budapesti török gyrososok kapcsán eddig kevés az igazán jó emlékem, erről már korábban is sokszor írtam. A Pasa kebab üdítő kivételnek számított, ott tényleg ízlett az étel, de a Mevlana kebab Corvin Plázában lévő étterme még az átlagnál is csalódást keltőbb volt. Így nem tudtam, hogy amikor megpillantottam a Széll Kálmán térnél található Eker éttermet, hogy szavazzak-e neki bizalmat. De mivel azt láttam, hogy sokan ülnek benn, úgy voltam vele, hogy annyira nem lehet rossz, nézzük meg!

Benn jó tágas belső tér fogadott, elég sok emberrel. A választék a nagyobb török étteremláncokra emlékeztetett, rántott ételek, gyrosok, néhány vega étel, török ételek, és pár desszertféle. Azért az ember megtalálja benne, amit szeretne, az szinte biztos. Én egy sima gyrostál mellett döntöttem (csak csirkehúsból volt), és mellé egy vegyes csoki-vanília pudingot is ettem.

A kiszolgálás klasszikus sorban állós módon történt. Kicsi logisztikai nehézséget okozott, hogy miközben, vártam az ételre, más, aki azonnal megkapta a menüjét, beelőzött, de azért nem vált nagyon zavaróvá. Összességében kb. 10 percet kellett várnom, ez vállalható. A tál igencsak nagynak látszott, hússal és krumplival rendesen telepakolták, a zöldség viszont kevésnek tűnt.

A köretelemek nem igazán nyerték el a tetszésem. A krumpli eltért a klasszikus mirelit burgonyától, ez tetszett, viszont a túl nagy szeletek miatt a belseje inkább főtt krumplis beütést kapott. Ezenkívül a tálalás előtt kicsit mikrózták is, ami megintcsak nem egy túl kellemes élmény (meg utal a frissességére is). A pita egyszerű, hétköznapi bolti termék, kis mikrózással. Tunkolásra jó, önmagában kb. semmi élményt nem ad.

A többi elem szerencsére azért rendben van. A hús kifejezetten ízletes, jól átsült, nincs túlfűszerezve. Kicsit nagyobb szeletekben volt a tálon, mint amit én szeretek, de ez a legnagyobb hibája. A joghurtos szósz is ízlett, minimálfűszerezés, kellemesen savanykás. A csípős sajnos elég jellegtelen, csíp rendesen, de igazából ennyi, ízben nem a hozzá extrát. A zöldségekből mindegyik friss és finom, nagyon ízlettek, viszont a többi elemhez képest valóban kevés lett, elég gyorsan elfogyott a tányérról.

Maga a tál azonban nem fogyott el egyhamar, sőt, egy keveset hagytam is belőle, mert úgy éreztem, hogy a pudingból egy falat sem férne belém, hogyha megenném az egészet.




A desszertről vegyes érzelmeim voltak, amikor megláttam. A csokipuding a tetején lévő részt leszámítva nagyon folyósnak, hígnak tűnt, és a színe sem volt igazán fekete, inkább szürkés. Nem ilyennek kellene lennie! A vaníliás ezzel szemben tökéletes állagú, nagyon krémes. Ízben mindkettő hozza, amit kell, a csokoládésban azért érződik a csoki (még szerencse), a vaníliás meg kellemesen édes. Szóval ízlett az egész.

A 2 ételért összesen 2.100 forintot fizette (1.600-500 arányban) szerintem ez korrekt ár, mert mindkét adag igencsak emberes mennyiségű. A desszerttel nagy problémáim nem voltak, a tállal viszont sajnos igen, több elemében alapvető hibákat találtam. Ugyanakkor azok az ismétlődő hibák, amiket általában látok az olcsó török helyeknél, nem jelentek meg. Összességében azt mondanám, hogy budapesti viszonylatban ez a gyros egyértelműen a jobbak közül való, ha a pécsieket veszem alapul, akkor viszont a középmezőnyben lenne. Még régebben írtam azt, hogy az „átlag” budapesti török gyros nálam 5 pont. Ehhez képest mondom azt, hogy:



Értékelésem: 7/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)


Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/ 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról