Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  A Maestro Pizzéria kapcsán egyszer már írtam , akkor egy szállítási hibát eltekintve pozitív véleményt tudtam róla alkotni. Egyszer régebben kóstoltam a Bécsi burgerüket is, akkor ott egy egyszerű, de finom ételt ettem jól elkészített rántott csirkével, sok zöldséggel, majonézzel. Nemrégiben kíváncsi voltam, mennyit változott azóta a hely, ezért ismételten megnéztem ezt az ételt, ami immáron menüben burgonyával volt kapható, valamint desszertként egy almás-fahéjas palacsintát is kóstoltam vanília-öntettel. Sajnos a burgerről nem sikerült jó képet készítenem, ezért csak a desszertről lesz fotó.   Az elején sajnos rögtön történt egy logisztikai hiba. Először csak leültem az egyik székre, és vártam, hogy hozzanak étlapot, vagy valami, ám semmi nem történt. Utána gondolkodtam azon, hogy lehet, hogy csak a pultnál van rendelés, így odamentem és leadtam ott a rendelésem. Utána vártam… és vártam, és vártam, majd kb. 30 perc elteltével jött ki a pincér az üdítőmmel (egy 3,3-as Mirindával

  A „shawarma” kifejezéssel Romániában gyakran találkozom (pontosabban ott sok helyen a Shaormát használják), ami egy a gyroshoz nagyon hasonló étel, ugyanaz az alap, tortillatekercs, hús, krumpli, zöldségek, szószok. Romániában a magyarországi gyros pita helyett ez terjedt el. A Shawarma eredendően egy szír fogás, ami szintén egy tekercselt street food étel, azonban tradicionálisan csak hús, savanyú uborka és szósz található benne. Itt Pécsett egyszer már ettem ilyet, és nagyon kellemes benyomást tett rám, főleg a sűrű, fokhagymás szósz ízlett benne.   Amikor megláttam Pesten a Laziza éttermet, ami hasonló vonalon mozog, úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom. Ebben az is benne volt, hogy mivel a könyvtárazásaim során nem akartam ebédszünetet tartani (nagyon rövid nyitvatartási idővel volt a legtöbb könyvtár ekkor), egy kiadós reggeli után csak egy könnyebb ebédet ettem. Ebbe egy ilyen étel bőven belefért. Így egy sima csirkés Shawarmát kértem, és szerettem volna egy tejpudingot is m

  Elég hosszú idejű adósságot dolgozok most le, amikor is a még decemberben megjelenő Krampusz éjszakáját elemzem ki. A kötetet még Karácsony előtt megkaptam, és határozottan megvolt a hangulata annak, hogy a fenyőfa alatt játszottam le, szerintem picit növelte a játékélményt, átéreztem talán jobban a hangulatát, tényleg meg akartam menteni a Télapót és a gyerekeket a szörnyű sorstól. No de azért törekedtem arra is, hogy ez ne vegye el az objektivitásom. Lássuk, Jonathan Green karácsonyi tematikájú műve hogy tetszett nekem!   Történet (3): Egy egyszerű kisgyereket testesítünk meg, aki éjszaka arra kel fel, hogy 13-at ütött az óra éjfélkor. Már elkezdődött valami… Miközben lenn vagyunk a nappaliban, megdézsmálhatjuk a karácsonyi menüt, megnézhetünk ajándékokat, sőt, akár még ki is mehetünk a városba, ám előbb-utóbb mindenképpen szembekerülünk a Krampusszal, majd kiderül: a Karácsony Ördöge elfogta a Mikulást. Ha nem tudjuk kiszabadítani, akkor a Karácsony már sosem lesz olyan, mint

  2 héttel ezelőtt Budapesten jártam, és sok időt töltöttem kutatásokkal, de ezért a kiadós reggelik mellett inkább hideg kajákon meg gyrosokon éltem. Utolsó nap azonban úgy döntöttem, kicsit pihenek, ennek részeként tartottam egy sétát a belvárosi éjszakában a rakparton, valamint kipróbáltam egy komolyabb éttermet. Azért a Vörösmarty téren található Il Pastaio mellett döntöttem, mert egyrészt volt oda egy 20%-os kedvezménykuponom :), másrészt az esti órákban már nagyon nem szeretek húsételt enni, de valami vega pizzát mindig szívesen kóstolok. Nézzük hát!   A bejáratnál kicsit féltem, hogy vajon tudok-e enni, mert elég kevés belső asztalt láttam, de aztán kiderült, hogy van egy emelete a helynek. Ami egy picit meglepett, hogy amikor a bejárathoz értem és csak nézelődtem, akkor egy pincér kijött és megkérdezte, hogy szeretnék-e valamit, viszont mindezt angolul. Furcsa volt, mert mégiscsak Budapesten vagyok, igaz, a város belső része már valóban erősen épít a külföldi turistákra, íg

  A gyros az egyik kedvenc Street Food ételem, ugyanakkor, ahogyan már írtam korábban , a klasszikus görög gyros és a legtöbb itteni gyrosos között azért elég jelentős a különbség. Ez nem feltétlenül baj, de azért mindig kíváncsi vagyok, hogy találok-e olyan helyet, ahol autentikus gyrost kínálnak. Az újpesti Gyros Brothersnél ezt reklámozták, így amikor végeztem az aznapi könyvtári kutatásaimmal, biztos voltam benne, hogy ki fogom próbálni. Egy grillsajtos gyrost kértem, „sétálóba”, semmi extra hozzá.   Az étel szűk 10 perc alatt elkészült, a személyzet is kedves volt, e téren semmi probléma. Azt már az elején láttam, hogy pitában azt a klasszikus görög pitát használják, ami tekercsként „működik”, de vastagabb, mint a hagyományos tortilla tekercsek. Ízében abszolute rendben van. A grillsajtot az étel tetejére tették „sapkaként”, a sajt önmagában is kellemes ízű volt, de a grillezés még hozzátett, nagyon rendben van ez is.   Zöldségfronton itt sem volt zöldsaláta, csak paradics