Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  Egy alkalommal már írtam a Gente Senior étteremről, akkor egy összehasonlító cikk keretében a pizzájukat kóstoltam meg, amiről nem volt rossz véleményem. Most egy vasárnapi ebéd erejéig tértem be hozzájuk. A pizzák mellett az étterem azért egy viszonylag komoly házi jellegű étlappal is rendelkezik tésztafélékkel, húsételekkel, levesekkel, salátával és pár desszertjük is van. Ezúttal az volt a döntésem, hogy levest nem eszem, csak főételt és desszertet. Főételnek grillezett sertésszeleteket kértem, egy „román módban” (angol étlap alapján) elkészített burgonyát és egy paradicsomsalátát. Desszertnek pedig a Papanast választottam itt is.   Az ételre picit sokat kellett várni, közel fél óra múlva kaptam meg azt, de a mennyiségével nincs semmi gond. Sajnos ízek tekintetében már volt. A burgonya nem tudtam elsőre megítélni, hogy pontosan hogy készült, az biztos, hogy a reszelt burgonyát főzték meg, tettek hozzá hagymát, paprikát, de valahogy az egészet mégis ízetlennek ítéltem...

Kolozsvári tartózkodásom alatt gyakran jártam a Café Bulgakovban, részben azért, mert magyar hely, magyar nyelvű kiszolgálás és étlap is van, részben meg azért, mert e mellett kocsmakvíz helyszíne is. Nemrégiben vettem azonban észre, hogy még egy szót sem írtam róluk a blogomban, amivel még magamat is megleptem. Úgyhogy azt gondoltam, leírom az első olyan emlékemet róluk, amikor ettem is náluk. Nézegettem az étlapjukat, és próbáltam kalkulálni. Bár a kolozsvári ösztöndíjam összege nem volt rossz, és belefért heti 2-3 alkalommal valami éttermi kaja, de azért ilyenkor figyeltem arra, hogy 40 lej fölé lehetőség szerint árban ne menjek. Itt a főételek 20-30, a desszertek 10-15, az italok 5-6 lej körül mozognak. Végül azonban egy desszert iránti kíváncsiságom győzedelmeskedett, és főételként „csak” egy salátát rendeltem, konkrétan egy Toldi salátát. Desszertként pedig a Papanas-sal próbálkoztam, amiről egyszer már írtam, bár meg kell jegyeznem, hogy a kóstolások és az írások sorr...

Az utolsó napjaim egyikén Kolozsváron a egyik kedves kollégám, Kokoly Zsolt meghívott engem hamburgerezni. Az a burger, amit ettem, finom volt, de összességében azért az eddig kóstolt legjobb ételeim közé nem került be. Útközben azonban beszélgettünk a kolozsvári éttermekről és ajánlotta nekem a Chelsea bistrot, ahol elfogadható áron jó étel van. Ekkor már csak 1.5 hetem volt Kolozsváron, de az ajánlást után úgy gondoltam, ki kell próbálni, így másnap úgy döntöttem, ott ebédelek. A hely több szempontból is meglepett. Lehet ez az én műveletlenségem, de a Chelsea név hallatán én azonnal a focicsapatra asszociáltam, de a hely abszolute nem a futballklubnak állított emléket, inkább egy retro angol bistro hangulatát keltette. A teremben egyébként rengeteg kivetítő volt, némelyiken zene, másikon sportműsor ment. Ez már szakmai ártalom, de elgondolkodtam, hogy mennyi jó kocsmakvízeket lehetne itt tartani, ha valaki ezzel elkezdene komolyabban foglalkozni J . Az asztalok nem túl nagyok, ...