Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  A múzeum szó nagyon eltérő jelentéstartalommal bír az emberek körében. Vannak olyanok, akik a történelem egy darabjának tekintik őket, és hatalmas élmény végigmenni nekik egy épületen és a régmúlt tárgyait megtekinteni, vannak azonban olyanok is, akik közel sem ennyire lelkesen, és egy múltbéli, unalmas vándorlásnak tekintik a múzeum folyosóin való bolyongást. Azt azonban garantálom, hogy aki a Flippermúzeumba betér, az ezt az utóbbi élményt biztosan nem éli át.   A Flippermúzeum ugyanis nem csupán bemutatja a régmúlt flippereit meg másfajta játékait, hanem a „gyakorlatba” is betekintést nyer. Nem csak megnézni lehet a különböző flippereket, illetve más játékokat (ami önmagában nem is lenne nagy élmény…), hanem ki is lehet próbálni őket, méghozzá úgy, hogy minden gép ingyenesen működik, így csak a belépőjegyet kell megfizetni és akármennyivel játszhatsz. Legalábbis elméletileg, a gyakorlatban ugyanis kétlem, hogy egy nap alatt ki lehetne próbálni az összes játékot, ami o...

  Mindig szeretem, ha egy cirkusznak megvan az egyedisége és tud valami olyat adni, ami nem a megszokott. Ezért volt pozitív véleményem mind a Horror Cirkuszról , mind az Aladdin cirkuszról . Azt is külön szeretem ezekben, hogy kicsit átmennek színészetbe, több szerep jut a résztvevőknek és ezáltal az állatok számát is minimalizálják (vagy el is tüntetik) a műsorból. Amikor az Eötvös cirkusz jubileumi plakátjait láttam, még nem tudtam, hogy ami a múlt héten Pécsett volt, az szintén egy sajátos előadás: az Eötvös cirkusz történetét mutatta be, beleépítve a klasszikus cirkuszi produkciókat. Mivel egyedi élményt adott, úgy döntöttem, erről is írok egy kis beszámolót.   A cirkuszban a klasszikus porondmester szerepe háttérbe került, a főszerepet a történet mesélés vette át. Az Eötvös család sarja (sajnálom, a nevét nem jegyeztem meg) 102 évesen (!) meséli el, hogy milyen élete volt, bemutatja a családját és a cirkusz történetét. És ezt kötötték össze a hagyományos cirkuszi pro...

  Ha már Kelet-Magyarországon nyaraltam, szerettem volna több élményfürdőt is kipróbálni. A debreceniről nemrégiben írtam, viszont érdekelt egy másik is. Korábban gyakran voltam átutazóban Kisvárdán, és már messziről látszódott az ottani fürdő csúszdaparkja. Így most, hogy közel voltam a településhez, és nincs semmi dolgom, úgy döntöttem, ezt is meglátogatom. Rövid beszámoló következik az itteni élményeimről is (belül sajnos nem fotóztam, így csak egy külső képem van, többet a fürdő honlapján találhattok).   Ami nagyon pozitív:   Erről a fürdőről is elmondható, hogy elég komplex, van benne termálmedence, élménymedence, sportmedence, hullámfürdő, nagyrészt külterületen, de egy kisebb beltéri terület is van szintén termálvízzel, jakuzzival, gyermekmedencével. Szóval nagyon sok mindent talál az ember, ha úgy dönt, hogy kipróbálja. Ez nálam már önmagában véve pozitív, hiszen így mindenki megtalálja a maga számításait.   De az igazi húzóereje a fürdőnek egyér...

A harmadik félév után már sokkal optimistábban vágtam neki a negyediknek. A tantárgyak száma már csökkent, és nagyon sok rémesnek titulált vizsga már a zsebemben volt ekkor, és az államvizsga tárgyak nagy része is abszolválva. Ami miatt kicsit féltem, hogy a bűnügyi tárgyak java része is megvolt, így a tárgyak többségét a magánjogi jellegű tárgyak töltötték be, ami jóval kevésbé az erősségem. Hogy ez miként alakult, arról a következőkben fogok írni.   7. szemeszter:   A tárgyak köre ezúttal igencsak megújult. A múlt félévből már csak a büntető eljárásjog maradt meg szigorlati tárgyként, amihez csatlakozott gazdasági és kereskedelmi jog, a jog- és állambölcselet, a jogi informatika, a családjog és a munkajog. Ez nem sok, viszont kiváltó dolgozataink nem voltak, kivéve a családjogból egy a szorgalmi időszak utolsó hetében. Ha viszont az sikerül, akkor 5 tárgy marad a 6 hétre, ez bőven jó. Tehát ezzel kell kezdeni, utána jöjjön a másik 2 írásbeli, a munkajog- és a jog és ...

A harmadik év kicsit talán mérföldkő az egyetemisták életében. Az ember már hozzászokik a jogi tárgyakhoz, a vizsgaidőszakok hangulatához, és ha eddig komolyabb csúszás nélkül eljutott, akkor talán már ki lehet jelenteni, hogy nagy baj nincs. Ugyanakkor én egy kicsit jobban izgultam, mivel az előző félévet azért nem egy diadalmenettel zártam le, és az azt megelőzőt sem lehetett tökéletesnek nevezni. No, lássuk, most mi volt a terv, és mennyire működött!   5. szemeszter:   Elég sok tárggyal álltam neki ennek a félévnek, alkotmányjog, büntetőjogi, polgári jog, közigazgatási jog, polgári eljárásjog, kriminológia, európai közjog és pénzügyi jog, utóbbi ráadásul szigorlat. Egyetlen lehetőségünk a polgári eljárásjog kollokvium kiváltására volt egy házi dolgozattal, amivel éltem is, így egy jelessel kezdhettem meg a maradék 7 tárgyat. Azonban nem tűnt egyszerűnek 7 tárgyat 6 hétre úgy beosztani, hogy nem árt a végére is néhány nap. Ezért megint a kamikáze taktikát vettem elő:...

Az első rész után folytatom nosztalgia-cikkemet a másodév vizsgaidőszakairól. Elcsépelt, de igaz, hogy az első vizsgaidőszak után az érettségi már egyáltalán nem tűnik nehéznek (elnézést a most érettségizőktől). Viszont én azt éreztem a második évben, hogy még – Római jog ide vagy oda – az első évi vizsgaidőszakokhoz képest is egy komoly ugrás a második. Sok tantárgy és ellentétben a mai szabályokkal, ekkor még nem nagyon volt lehetőség félévközi dolgozatokkal megkönnyíteni a vizsgaidőszaki életünket. Fontos volt tehát az átgondolt terv, stratégia. Hogy ez mennyiben sikerült, azt a következőkben olvashatjátok.   3. Szemeszter:   6 tantárgyból kellett helytállni ebben a félévben: Alkotmányjog, közigazgatási jog, polgári jog, büntetőjog, jogszociológia és nemzetközi jog. Polgári jogból a beugró dolgozatot lehetett kiváltani egy dolgozattal, ami nekem sajnos nem sikerült, alkotmányjogból pedig az utolsó szorgalmi héten volt írásbeli vizsga, ennyi könnyítést kaptunk. Ezt mi...

A képviselőjelöltségnek megvan a maga pozitív és negatív oldala egyaránt. Az aláírásgyűjtés nekem inkább az utóbbiak közé tartozik. A gyűjtés egyik leghatékonyabb eszköze a kopogtatás, vagyis, amikor egyesével bekopogunk a kerületünkben lévő házakba és megkérjük a lakókat, hogy ajánlásukkal támogassanak. Ez főleg azért nem kellemes, mert mégiscsak az emberek privátszférájába törünk be, és, mondjuk ki, én sem szeretem, ha ismeretlenek kopogtatnak hozzám bármilyen okból. Ebből kifolyólag adódnak kellemetlen emlékek, főleg beszólások, vagy hogy ránk csapják az ajtót. Vannak azonban olyan esetek is, amikor az embert kifejezetten kellemes meglepetés éri a kopogtatás alatt és nem csak egy aláírás formájában, hanem azt érzi, hogy valamivel többet is kapott annál. A következő cikkemben leírok nektek 5 olyan kopogtatós élményt, amit szerintem sokáig megőrzök. 5. „A pártot nem, de magát igen” Az aláírás elutasításának számos oka lehet. Van, aki nem akarja a nevét adni semmihez,...