Árulás vagy megfontolt döntés? Kinek van igaza?

Hétfőn az ellenzéki képviselők elutasították a „Koronavírus-törvény” elnevezésű dokumentumot (helyesebben azt akadályozták meg, hogy már aznap hatályba lépjen, amihez 80%-os többség kellett volna). A kormánykommunikáció és a kormányközeli média ezt követően hazaárulással és tömeggyilkossággal (utóbbival csak az olyan drasztikus szennyoldalak, mint például a mindenszo.hu) vádolta az ellenzéket, akik pedig diktatúra kiépítésével a másik oldalt. Mégis kinek van igaza ebben a helyzetben? Milyen relevanciája van ennek a döntésnek a jövőre nézve? Ezt fogom kifejteni a következő írásomban.

Mi is ez a veszélyhelyzet?

Az Alaptörvény 53. cikkének első bekezdése egyértelműen rögzíti, miről van szó: „A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.”  Tehát meghatározott események bekövetkezése esetében a kormánynak egy rendkívüli intézkedési jogot ad. Ezek az intézkedések számos olyan döntés meghozatalára kiterjednek, ami eredendően az országgyűlés hatáskörébe tartozna. Ugyanakkor éppen ez a lényeg. Egy krízishelyzet alatt ugyanis nem engedheti meg magának egy ország, hogy az országgyűlés gépezetén keresztül hozzon meg döntéseket, elengedhetetlen, hogy egy sokkal gyorsabb döntési mechanizmus jelenjen meg. Ezek az intézkedések voltaképpen ezt a célt szolgálják.

Vannak olyan megjegyzések, amik szerint eleve nem volt indokolt a veszélyhelyzet, mert egy vírus nem elemi csapás. Azt gondolom, hogy ez a megközelítés szőrszálhasogatás. Amikor emberéletek vannak veszélyben – márpedig most kétségkívül ez a helyzet – akkor igenis indokolt a veszélyhelyzet alkalmazása, és nem szabad olyan fogalmi dobálózásba belekezdeni, hogy akkor mi elemei csapás, és mi nem. Tehát magam részéről ezzel nincs problémám.

Mi ez a 15 napos határidő?

Kormányoldal érvei

Sokan úgy vélekednek, hogy ez a 15 napos határidő a veszélyhelyzet időtartama, de valójában nem, a veszélyhelyzet fenntartható tovább is, ahogy ez meg is történt az országban. Azonban a veszélyhelyzet ideje alatt hozott kormányrendeletek időtartama 15 nap, ezt követően azok meghosszabbítására az Országgyűlés a jogosult. Ez egyfajta kontrollfunkció, hogy a kormány ne hozhasson hosszú távú döntéseket, ne éljen vissza a speciális helyzetből adódó hatalmával. Magához a hosszabbításhoz egyébként nem is kell 4/5-ös többség normális körülmények között, de mivel a törvény határidőn túl érkezett, ezért az elfogadásához 80%-os támogatottság vált szükségessé. Ezt nem adta meg az ellenzék.

Milyen jelentősége lesz ennek a jövőre nézve? Szerintem nagyjából semmi. Jövő kedden az Országgyűlés immár a szokásos keretek között megszavazhatja a hosszabbítást. Tehát az ahhoz képest 15 napon belül hozott kormányrendeletek egy másodpercig sem lesznek hatályon kívül (és a legfontosabbak, mint az 5 fő alatti rendezvények tiltása, éttermek zárása ilyen). A korábban hozottak egy rövid ideig ugyan lehetnek, de a jelenlegi helyzetben kizártnak tartom, hogy ezzel bárhol visszaélnének (egyedi esetek persze lehetnek, de egyedi esetben a létező szabályokat is megszegik). Szóval összességében nem reális az a feltételezés, hogy ez a döntés most több száz, vagy több ezer ember halálát fogja okozni.

Van más is a törvényben

Az eddigiek alapján jogosan feltehető a kérdés, hogy a kormányrendeletek – amiket egyébként az ellenzék szóban rendszerint támogatott – hosszabbítása miért fájna az ellenzéki képviselőknek? Megnyugtatok mindenkit: az semmiért. Azonban ez a törvény nem csupán erről a hosszabbításról szól, hanem más rendelkezéseket is tartalmaz. És ezek között már volt olyan, amivel számos képviselő nem értett egyet. A következőkben végigmegyek azokon a pontokon, amelyeket még tartalmaz ez a törvény a rendelethosszabbításokon kívül.

A törvény megszavazása esetén a kormány a szokásos veszélyhelyzeti szabályokon túlmenően az állampolgárok élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében rendeleteivel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Ezt azonban nem korlátlan mértékben, hanem csupán humánjárvány megelőzése és annak kezelése céljából tehetik meg.

Az Alkotmánybíróság részére lehetővé teszi a kommunikációs eszközök igénybevételét az ülések során és a szokásos ügyrendtől való eltérést.

Bevezeti a helyi és nemzetiségi önkormányzatok feloszlásának tilalmát, időközi választások kitűzését tiltja, a már kitűzötteket törli, és ugyanez igaz a népszavazásokra is.

A Büntető törvénykönyvet is módosítja a törvény. Új tényállást vezet be „Járványügyi védekezés akadályozása” névvel, valamint a Rémhírterjesztést egészíti ki egy új magatartással különleges jogrend idejére, aminek a büntetési tétele is súlyosabb, mint a rémhírterjesztés alapesetének.

Végezetül van benne egy olyan kitétel, miszerint ennek a törvénynek a hatályát az Országgyűlés szüntetheti meg. Határozott időtartamot azonban a törvény nem tartalmaz.

Tehát ha valaki úgy dönt, hogy elfogadja a kormányrendeletek meghosszabbítását, akkor ezeket is automatikusan elfogadja. Erről az egységes szavazásról régebben már írtam, hogy miért tartom egy nagyon durván manipulatív szavazási mechanizmusnak. De azért megismétlem magam: ha valaki a módosítások egy részével (akár nagy részéve) egyetért, de van 1-2, amivel nem, két dolgot tehet. Vagy megszavazza, és ezzel a kormányhatalom kezére játszik, hiszen olyan célokat is elérnek, amiket az ellenzék nem akart. Vagy nem szavazza meg, és akkor jön a kommunikáció, hogy az ország ellensége, jelen esetben a vírus támogatója. Tehát márcsak ezek miatt is nagyon nem tartom helyénvalónak, hogy egy egységes törvényt alkotnak, a helyett, hogy csak szimplán a rendeletek meghosszabbításáról szavaztak volna (és az esetleges szükségesnek vélt változtatásokról külön-külön).

Melyik rendelkezéssel volt a baj?

Ellenzéki érvek

Ezzel kapcsolatban számos dolgot kell tisztázni. Egyfelől nem arról van szó, hogy ezzel az Országgyűlés megszűnne létezni. Nem is történhet meg, hiszen a képviselők 1/5-ének kezdeményezése esetén kötelező összehívni. Ugyanígy a választások totális megszűnésének a veszélye sem fenyegetne. Hiszen a következő országgyűlési választások 2022-ben, 2 év múlva lennének (addig csak nem fog tartani), ráadásul maga a törvény sem írja elő az országgyűlési választások törlését, esetleges szinten sem. Ezek nem reális érvek.

Szintén nem jelentenek gondot az Alkotmánybírósággal kapcsolatos rendelkezések. Ebben a helyzetben ez nagy könnyebbség a testületnek. Az időközi választások tiltását sem érzem problémásnak, ebben a helyzetben nem szerencsés ilyeneket tartani. És én még a Btk. módosítást sem érzem aggályosnak, annak ellenére, hogy a „védekezés eredményességének” meghiúsítása számomra eléggé homályos fogalom. De – ellentétben egyes véleményekkel – én nem hiszem, hogy a sajtóra ez többletnehézséget róna, főleg, mert a rémhírterjesztést eddig is büntették.

A másik két rendelkezés az, ami már több vélemény szerint necces. Noha a kormány kiterjesztett jogai papíron csak a vírus elleni küzdelem erejéig terjed ki, azt nagyon nehéz megállapítani, hogy pontosan meddig tart ez, és óhatatlanul az is felmerül a kérdés, hogy ki fog ebben az esetben kontrollfunkciót betölteni? Ezek igen releváns kérdések, ugyanis még egy veszélyhelyzet sem alapozhat meg egy kontroll nélküli irányítást egy jogállamban.

A nagyobb probléma azonban talán nem is ezzel a résszel van, hanem az időleges korláttal. Helyesebben annak hiányával. Mit jelent ez a gyakorlatban? Annyira sokat nem, de amit igen, az mégis releváns. Ugyanis ha határozott ideig tart a törvény hatálya, akkor az Országgyűlésnek a hosszabbítást kell megszavaznia. Ha viszont nincs időkorlát, akkor az Országgyűlésnek a törvény visszavonása a feladata. Mivel a parlamenti többség ez idő alatt nem változik, látszólag ennek nincs jelentősége.

Valójában azonban lehet. Orbán Viktor azzal érvelt, amikor az ellenzék a 3 hónapos határozott időtartamot javasolta, hogyha a válsághelyzet 3 hónapot meghaladóan terjed ki, akkor az Országgyűlés, ha nem határozatképes, akkor nem tudja meghosszabbítani az állapotot. Ezért nem szabad 3 hónapra felhatalmazást adni. Ez önmagában véve igaz, de ha már ezzel érvelünk, akkor nézzük meg a másik oldalról is: ha az Országgyűlés nem határozatképes, akkor a törvény visszavonására sincs lehetőség, így elméleti szinten fennáll annak a lehetősége, hogy ez az állapot akkor is fennmarad, amikor az egészségügyi helyzet már nem indokolná. Szóval, ha az ellenzéket megvádolhatjuk a visszaéléssel, akkor a Fidesz-t is meg lehet.

Innentől kezdve bele lehet menni egy parttalan vitába annak kapcsán, hogy a Fidesz, illetve az ellenzék képes lenne-e arra, hogy visszaél a szabállyal. Én nem szeretnék ezzel különösebben foglalkozni, de egy dologra azért felhívnám a figyelmet: az ellenzéknek alapvetően nincs lehetősége az Országgyűlést határozatképtelenné tenni. Hiszen ahhoz 100 képviselő távolmaradása szükséges. Az ellenzéknek összesen van 65 képviselője, tehát még ha az összes ellenzéki képviselő bojkottálna (amire elég kicsi az esély, a Mi Hazánk például esélytelennek tartom, hogy ezt megtennék), akkor is további 34 Fideszesnek kéne otthon maradnia, hogy ez megtörténhessen. Ez kb. fizikai képtelenség. A Fidesznek ellenben megvan erre a lehetősége, hiszen 133 képviselőjük van (és nem lenne egyedi eset, a nyári rendkívüli közgyűléseket a Fidesz több ízben bojkottálta azzal, hogy nem jelentek meg, így az ülés nem lett határozatképes). Tehát én már csak ebből a szempontból is a 3 hónapot preferálnám, hiszen így a bojkott elméleti lehetősége is kizárt.

Konklúzió

Mindennel együtt azt gondolom, hogy ez a téma közel sem olyan horderejű, mint amekkora feneket kerítettek neki. Jó, persze, a vírusveszély valós, és a döntések kellenek a hatékony védekezés érdekében. Ennek a csörtének azonban összességében nem volt nagy jelentősége, hiszen 8 nap múlva így is úgy is az történik, amit a Fidesz szeretne. Igazából számomra annyi volt csak a kérdés, hogy vajon képes lesz-e a Fidesz némi kompromisszumra azért, hogy a törvényt hamar elfogadják. Sajnos ez nem történt meg, pedig igazán nagy relevanciája nem volt az ellenzéki követelésnek, hiszen, ha akarták, akkor meghosszabbíthatták volna a hatályba lévő törvényt. Az ellenzék érvelése racionálisabb, hiszen bár nagyon kicsi az esély a visszaélésre, de az elméleti esély megvan, és a nem szavazatuk valahol érthető, főleg, mert egy komplett csomagra kellett szavazni, nem csak a hosszabbításra.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/