Mély döbbenet…

A Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett, „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért”elnevezésű Európai Polgári Kezdeményezését a magyar országgyűlés 2 hete 100%-os többséggel megszavazta. Ugyanezt a példát számos másik magyar önkormányzat követte. Éppen ezért, amikor elkészítettem dr. Kóbor József képviselő úr kérésére az előterjesztést és láttam, hogy felkerült a napirendre, azt gondoltam, hogy nem lehet probléma. Ami történt, az azonban engem is ledöbbentett. A szavazás során a 24 jelen lévő képviselőből 12 támogatta, 1 nem szavazat érkezett, és 11-en tartózkodtak. Mivel az Ötv. szerint 50%+1 szavazat kell ahhoz, hogy az előterjesztést támogassák, itt pedig csak a szavazatok fele volt meg, így az előterjesztés elutasításra került. Az eredmény mély döbbenetet keltett, az igennel szavazó képviselők legalább annyira meg voltak lepve a szavazás eredményén, mint én (az esemény itt nézhető meg 5 óra 52 perctől).  A döntést követően elhagytam az üléstermet és nem is mentem már vissza. Később megnéztem, ahogy dr. Csizmadia Péter némiképp hasonló tartalmú előterjesztésénél milyen vita alakult ki, de az egyes képviselők hozzászólásai csak még inkább hüledezésre késztettek, mintha félreértették volna ennek az egésznek a lényegét. A következőkben leírom, miért háborított fel az esemény ennyire.

Miről is szól az egész?

A köztudatban ez a Kezdeményezés a székely autonómia elérésének módszereként jelent meg. Azonban valójában nem erről van szó. A cél, hogy olyan régiók, amelyeket nyelvi, etnikai, vallási, vagy éppen kulturális tényezők különböztetnek meg az anyaországi régióktól, és emiatt hátrányba kerülnek, fel tudjanak zárkózni. Ennek az egyik módja az, hogy az Eu-n belüli strukturális alapokhoz és más Eu-s pénzekhez önmagukban is hozzáférjenek. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy nagyon jó európai középút a nemzetiségi problémákra ugyanis anélkül lehetne segítséget nyújtani a nemzetiségi régióknak, hogy belpolitikai kérdésekbe nagymértékben beavatkoznánk.

Maga a nyilatkozat önmagában egyébként igazán komoly jogi relevanciával nem bír. Nem az önkormányzatok döntik el, hogy ez a Kezdeményezés végül megtárgyalásra kerül-e, ez azon múlik, hogy összejön-e 1.000.000 aláírás 7 különböző államból. Ami miatt mégsem jelentéktelen a kérdés, hogy támogatja-e egy önkormányzat ezt a Kezdeményezést, vagy sem, az az, hogy egyfelől a lakosság ügyhöz való hozzáállása szempontjából nem mindegy, mit gondol az önkormányzat. Másrészt, mivel ez az egész Kezdeményezés önkormányzati szinten indult, ezért szimbolikusan úgy vélem, jelentős az önkormányzatok támogatása ebben a kérdésben, talán még az országgyűlésénél is jelentősebb (a mellett, hogy természetesen az is nagyon fontos).

Ez nem szabadna, hogy pártpolitikai kérdés legyen

Mindenek előtt tisztázzuk: én sem szeretem, ha a határon túli magyarság kérdéséből belpolitikai ügyet csinálnak. Ugyanakkor itt pont nem erről van szó! Ha összejön az egymillió aláírás, az nem fogja sem megnövelni a kettős állampolgárok számát, sem befolyásolni a magyar választásokat, de még a pécsi költségvetést sem érinti (és az országét sem). Szóval nekünk ez most tényleg csak arról szól, hogy támogatjuk-e a határon túli magyarságot (és más nemzetiségeket) vagy sem. Többek között ennek is köszönhető, hogy mind a magyar országgyűlés, mind 30-40 magyar önkormányzat az előterjesztést egyhangúlag elfogadta.

Aminek talán lehetett volna politikai visszhangja, hogy ki az előterjesztő, és ebből alakul ki egy versenyhelyzet, hogy ki akar politikai tőkét csinálni belőle. De ebből a szempontból a lehető legjobb képviselő nyújtotta be az előterjesztést. Egyrészt, mert dr. Kóbor József sem a jelenlegi városvezetésnek, sem a FIDESZ-nek nem tagja (még az a közvetett Fideszes vád sem érheti, ami az Összefogás Pécsért Egyesületet), másrészt az Európai Régiók Bizottságában való tagsága miatt eleve feladata, hogy az önkormányzatot tájékoztassa a brüsszeli eseményekről és foglalkozzon a Közösségen belüli politikai kérdésekkel. Így szinte már azt mondhatjuk, hogy hivatali kötelezettsége volt az előterjesztés elkészítése. Tehát a belpolitikai célzat itt is kizárható.

De akkor miért nem? Ellenérvek a Közgyűlésről

A Közgyűlésen érdekesen folytak az események. 3 darab székely-ügyet is érintő előterjesztés volt egymás után. Az első az itt tárgyalt kérdés. A második a Csizmadia Péter (Fidesz) által előterjesztett székely autonómiát támogató nyilatkozat (talán ez az, ami politikai feszültségkeltés szempontjából már valóban határeset volt, de ezzel együtt, ha én ülök ott, megszavaztam volna). A harmadik pedig Péterffy Attila nyilatkozata, ami nagyjából arról szólt, hogy megemlékezünk a Székely Szabadság Napjáról és „kitűzzük a zászlót”.

Az első ügyről gyakorlatilag nem is volt vita, legalábbis olyan értelemben nem, hogy pro-contra érvek ütköztek volna. Miután dr. Kóbor József elmondta az érveit, a Fidesz, a Momentum és a Jobbik soraiból jelezték a képviselők a támogatásukat, majd jött a szavazás a már korábban ismertetett eredménnyel. Akkor még nem tudtuk, de azóta már biztossá vált, hogy az előbb említett pártok valóban megszavazták az előterjesztést, és mellettük még az Összefogás Pécsért Egyesület képviselői támogatták az előterjesztést, a DK, az MSZP és a PM-Öttorony frakció azonban nem.

Ezután sokan a következő vitában fejezték ki a döbbenetüket az első eredmény kapcsán (úgy tűnt, hogy az igennel szavazók mindegyike hitt abban, hogy ez a javaslat elfogadásra kerül) és itt alakult ki egy vita. Ennek során elhangzott már néhány érv az ellenoldalról is. Síposné Bikali Éva szerint ez nem önkormányzati kérdés, nem is tartozik ide, az önkormányzatnak arról kell vitatkoznia, hogy hol építsenek fel utakat. Ágoston Andrea és Auth István (aki egyébként nemzetiségi biztos Pécsett…ezúton gratulálok neki ehhez a szavazásához) arról beszélt, hogy a székely ügy fontos, de nem kellene belőle politikai ügyet csinálni. Elhangzott ezenkívül, hogy a Fidesznek köszönhető, hogy most nincs magyar képviselő a szlovák parlamentben, valamint, hogy talán a magyar cigányság helyzetével is többet kellene foglalkozni (ezen a ponton már Péterffy Attila is leállította frakciótársát, mondván, hogy semmi köze nincs a témához).

Ezek az érvek mind elég gyenge lábakon állnak. Siposné Bikali Éva kijelentése mindössze azt támasztja alá, hogy önkormányzati képviselőként az önkormányzatokról szóló törvény 2. mondatáig sem sikerült eljutnia. Az ugyanis egyértelműen rögzíti az önkormányzatok feladatai között az Alaptörvénybe foglalt célok elősegítését. Az Alaptörvény pedig rögzíti a magyar kultúra megvédését, amibe a határon túli magyarság is beletartozik. Oké, elismerem, a rendelkezés elsősorban nem erre gondolt és nem ez egy önkormányzat elsődleges célja. De azt mondani, hogy ez egyáltalán nem feladata egy önkormányzatnak, óriási tájékozatlanság. De ha ennyire kukacoskodunk, akkor vegyük az új városvezetés legelső döntését, a túlóratörvény korlátozásáról szóló rendelkezést. Tulajdonképpen ez sem közvetlenül önkormányzati kérdés, mégis vitán felül állt a városvezetés körében a létjogosultsága (és bár ezzel magam ellen beszélek, de a bodai atomtemető ügyében megszavazott nyilatkozatnak sincs semmi köze az utak felújításához, meg a város kérdéseihez, mégis meg lehetett szavazni egyhangúlag). Szóval ez az érvelés sem az elmélet, sem a gyakorlat szintjén nem állja meg a helyét.

A többi érv meg egész egyszerűen nem releváns. Magam is úgy vélem, hogy a Fidesz hatalmas politikai hibát követett el, amikor konkrétan egy pártot kezdett el támogatni Szlovákián belül és így kialakult egy versenyhelyzet a szlovákiai magyar pártok között, amelyben végül egyikük sem tudott bejutni a parlamentbe. Azzal is egyetértek, hogy a cigányság kérdése Pécsett – meg úgy az egész országban – nincs jól kezelve. De azt mondja meg nekem valaki, hogy mi köze ennek a kettőnek ehhez a kérdéshez? Csak azért, mert más nemzetiségi kérdésekben vannak problémák, már ez se legyen megszavazva? Dögöljön meg a szomszéd tehene is?  Mert ezekből az érvekből nagyjából ez a mentalitás jött le. Nyögéri Lajosnak azt a folyosón elhangzott érvét, miszerint az élet nem mindig igazságos, pedig nem is szeretném minősíteni.

Ellenérvek a komment-szekciókban

A különböző fórumokon is vitáznak erről a kérdésről. Az itteni ellenérvek alapvetően két csoportra oszlanak. Az egyik, hogy felháborító az, hogy azoknak a székelyeknek segítünk, akik folyamatosan a Fideszre szavaznak, és akiket a magyar állam ennyi pénzzel támogat. A másik, hogy ez az egész csak a politikai feszültséget generálja.

Az első érv kapcsán tudom, hogy elég ingoványos talajra lépünk, amiről már írtam is korábban. Sajnos a határon túli magyarság kérdését abszolute átitatja a politika, és mivel a döntő többsége az ott lévőknek egyértelműen a mai magyar kormányt támogatja, nehéz érzelmileg ettől elvonatkoztatni. Ugyanakkor nem győzöm elégszer hangsúlyozni: ez a kérdés nem érinti sem a szavazati jogot, sem a Magyarországról Erdélybe menő támogatásokat, se semmit. Ez tényleg nem több egy egyszerű nyilatkozatnál, ami egy gombnyomással segíthet egy ügyet. Sőt: akit zavar, hogy sok támogatás megy Magyarországról Erdélybe, az a legjobbat azzal teszi, ha támogatja a Kezdeményezést, hiszen ezáltal lehetőséget kapnak a leszakadó régiók arra, hogy Uniós forrásokat szerezzenek, és jóval kevésbé szorulnak rá az anyaország támogatására!

Ami meg a politikai feszültséget illeti: hacsak nem a kisebbség asszimilációjának céljából jön létre (őszintén remélem, hogy ez senkinek nem célja), akkor bármilyen nemzetiségi törekvés valamilyen szintű belpolitikai feszültséget fog generálni. Ez elkerülhetetlen. Ez a Kezdeményezés azonban talán a legbarátságosabb mind közül. Eu-s kezdeményezés, tehát a legitimitásához kétség sem fér, belpolitikailag nem igazán releváns, mégis valódi segítséget nyújt, ami az adott államnak is jó lehet, hiszen nekik is érdekük, hogy a nemzetiségi régiók is fejlődjenek

Konklúzió

Még egyszer fontosnak tartom megemlíteni, hogy azért nem a teljes közgyűlés utasította el a javaslatot. A kormányzó pártok mellett az Összefogás Pécsért Egyesület, a Jobbik és a Momentum is támogatta az előterjesztést, mindez azonban nem volt elég a baloldali szavazatokkal szemben. Sajnos nem segítette az ügyet 2 képviselő, dr. Kamarás Péter (KDNP) és Hencsei Zsolt (Jobbik) távolmaradása sem, ugyanis szinte biztos vagyok abban, hogy ők elfogadták volna a Kezdeményezést, és még egy szavazat is bőven elég lett volna a támogatáshoz. De természetesen nem akarom nekik felróni az esetet, hiszen megvolt az okuk a távollétre (dr. Kamarás Péter esetében ennek egészségügyi okai voltak, ezúton is jobbulást kívánok neki), és azt gondolom, hogy a 12 nem szavazat önmagában is nagy szégyen a Közgyűlésre nézve, az, hogy ez elég volt a javaslat elutasítására, szinte már csak az utolsó csepp a pohárban.

Az aláírásgyűjtés ennek ellenére megy tovább. Rengeteg aktivista, párt és párttag dolgozik azon, hogy a törekvés célt érjen, és bízunk benne, hogy valóban sikerülni fog. Mert ez egy előrelépés lenne az európai régiók fejlődésében. Akik pedig nem támogatták, azok nem az előterjesztést, a célt, vagy az előterjesztőt minősítették. Hanem kizárólag saját magukat.

A kezdeményezést itt lehet aláírni.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/