Ha megfizeted, jót kapsz! – Guru, Budapest (Aréna Plaza)
A
Guru – hasonlóan a McDonaldshoz és társaihoz – egy étteremlánc, amelynek
Budapesten több étterme is megtalálható. Ugyanakkor a profiljuk elsősorban a
palacsinták és a tortillatekercsek, amik mellett saláta, box, és szendvicsféle
is növeli a választékot. Az árkategóriája valamivel magasabb, mint a legtöbb
gyorsétteremé amit minőségi termékekkel és kínálattal próbálnak kompenzálni.
Amikor először ettem náluk, elég vegyes volt a kép, ráadásul nagyon rohanós
tempóban tudtam csak enni, ami sosem tesz jót egy értékelésnek, ezért úgy
gondoltam, várok még egy alkalmat, mielőtt komplex véleményt alkotok. Mindkét
kóstolásom során az Aréna Plázában lévő éttermüket próbáltam ki.
Az
ételek elég különböző árkategóriában vannak. A legolcsóbb tortilla tekercs 1.090
ft, a boxok meg menük egy része azonban meghaladja a 2.000 forintot is. Hasonló
a helyzet a palacsintáknál is, amelyek 900 és 1.600 közötti árban vannak. A két
kóstolásomnál két különböző árkategóriába nyúltam bele. Az egyiknél egy sima
csirkés wrapet kértem majonézzel, és egy kókuszos-nutellás palacsintát. A kettő
ára alig haladta meg a 2.000 forintot. A másik kóstolásomnál viszont
bevállaltam, hogy kicsit mélyebben nyúlok a pénztárcámba, és egy mézes-chilis bundás
csirkés wrapet kértem, mellé egy karamellás-vaníliás-banános palacsintát. Ennek
a kettőnek az ára együtt viszont már majdnem elérte a 3.000 forintot.
Az
első alkalommal meglepően sokat kellett várni, majdnem 25 perc volt, és mivel
ment a Telekocsim, ennek következménye lett, hogy a palacsintát útközben
kellett elfogyasztanom, ami ennél az ételnél közel sem optimális. A második
esetben ezzel nem volt gond, kb. 10 perc alatt elkészült az étel. Itt ragadnám
meg az alkalmat, hogy megemlítsem, hogy itt a várakozási idő alatt a
vendégeknek adnak egy „fekete korongot”, ami elkezd világítani, ha kész az
étel. Azt gondolom, hogy egy plázaétteremben ez kifejezetten jó ötlet, mert így
az embernek nem kell egy az étteremhez közel lévő helyen leülni, hanem bárhol
helyet találhat, és azonnal tudja, mikor veheti át az ételét.
Amikor
első alkalommal láttam meg a tortilla tekercsemet, nos…kicsit csalódott voltam.
Méretre kb. a Mr. Remy Gyrosnak a wrap tekercsei jutottak eszembe, amiket anno
4-500 forintért árult Csabi. Ezek tulajdonképpen félbevágott libanoni gyorsok
voltak, amiket azonnal el lehetett vinni, ha valakinek nem volt ideje megvárni,
amíg egy étel elkészült. Nem volt extrém nagy (persze, hogy nem, hiszen egy fél
tekercs), de azért vállalható méretű, főleg az áráért. No de itt a baj…ezúttal
nem 4-500, hanem 1.090 forintot fizettem egy ilyen méretű ételért, ami ráadásul
nem is volt igazán komplex, csak hús, saláta, majonéz és pont. A nuggets
szeletek kellemes ízűek, de nem kiemelendőek, a hozzátett majonéz és saláta meg
teljesen hétköznapi termékek, amikben szintén nem találok semmilyen kiugróan
jót. Teszem hozzá, komolyabb hibát sem tudnék mondani, csak hát na, ezért az
árért vagy nagyobb, vagy komplexebb ételt várnék. 
A
palacsinta kapcsán szintén vegyes érzelmeim voltak. Ennek a mérete igencsak
imponáló, és a nutella mennyiségével sem spóroltak, ahogy a kókuszéval sem. De
azt gondolom, hogy az utóbbit eltúlozták. A palacsinta belseje és a külső része
is tele volt kókuszreszelékkel. Alapvetően szeretem a kókuszt, de a sima
reszelék mindenféle ízesítés nélkül egyrészt kissé szárazzá tette az ételt,
másrészt igazán komoly íze sincs. Valamiféle kókuszkrémnek itt jobban örültem
volna. A tésztája egyébként vékony, az íze teljesen oké.
Az
első kóstolás utáni csalódottságot félretéve úgy gondoltam, hogy van annyira sokszínű
ez az étlap, hogy még egyszer próbálkozzak, és ezúttal merek kicsit drágább
fogásokhoz nyúlni, de a koncepción, miszerint egy tortillát és egy palacsintát
kérek, nem változtattam. De a tekercs 200, a palacsinta 500 forinttal volt
drágább, mint az előző. Kíváncsi voltam, hogy a nagyobb ár mennyivel nyújt
nagyobb élményt.
A
tekercsnél 3 különbség volt, de mindegyik sokat hozzátett. A csirke bundája
fűszeresebb, pikánsabb és ropogósabb, mint a hagyományosnál, ez az étel ízéhez
hozzáad, a majonéz mellett tejföl is került az ételbe, a kétféle szósz – bár
mindkettőt ismerjük – de együtt mégiscsak jobb ízt ad. Ezenkívül kvázi
köretként néhány tortilla chips is került az étel mellé (+600 ft-ért lehet
kérni az ételhez tortilla chipset és mártást, de ez nem az volt, ez
beletartozott az árba). Ez utóbbi bár nem volt nagy mennyiség, mégis talán a
legtöbbet tette hozzá az ételhez, a sós-fűszeres ropogós falatkák nagyon jó
kontrasztot adtak a visszafogottabb tekercshez, és új textúra is jelent meg
ezáltal az ételben. Mindezek apróságnak tűnnek, de ezek az apró finomságok
nagyon sokat jelentenek egy étel összképében. Szóval a legkevésbé sem bántam azt
a +200 forintot. Bár itt is fel tudnék sorolni 1-2 hibát (pl. csak 1
zöldségféle van és ez sem volt túl nagy), de ezek közel sem zavarnak annyira,
ha úgy érzem, hogy egy komplex ételt kapok.
A
palacsintánál egészen más alapok voltak. Nem csokoládé, hanem vanília, nem
kókusz, hanem banán. De egy sokkal harmonikusabb desszertet kaptam. A karamella
és a vanília nagyon kellemes édes elegyet adnak, de ami sokat hozzátesz az a
banán és a vajkaramella forgács. Utóbbiról eszembe jutott az a vásári
vajkaramella, ami szinte elolvad az ember szájába, és amit nagyon szeretek. Ezt
az ízt hozta, viszont volt benne egy kis – a szó pozitív értelmében vett – sós hatás,
ami még jobban kidobta a többi elem édességét, de mégis ellensúlyként hatott.
Ugyanez igaz a banánra is, aminek az édessége mögött egy icipici savanykás íz
is meghúzódott. Ezek együtt nagyon különlegessé tették ezt az ételt,
olyannyira, hogy még azt is meg tudom bocsájtani, hogy egy kevés vanília
kifolyt a palacsintából.
Ha az
árakat nézem, akkor viszont érdekes dilemmába kerülök. Egyértelműen megérte a
+200 forint a hagyományos wraphez képest. Egyértelműen megérte a +500 forint az
előző palacsintához képest. Objektív mércével mérve viszont közel 3.000
forintot fizettem egy nem túl nagy wrapért és egy palacsintáért (az mondjuk
elég nagy), amit viszont sokallok. Nem biztos, hogy szerencsés, hogy megint a
Mr. Remy gyros bárt hozom fel, de ott ha a legdrágább tortillát és palacsintát
kérném, akkor sem fizetnék 3.000 forintot, és azzal nem „csak” jól lakok, hanem
konkrétan meg sem tudom enni a kettőt egymás után.
Ez
pedig egy érdekes kettősséget adott. Ha az első kóstolást nézem, akkor ezt a bő
2.000 forintot nem érzem extrém magas árnak egy wrapért és egy palacsintáért,
viszont az étellel akadtak problémáim. A második alkalommal az étel hibátlan
volt, viszont az ár-mennyiség tekintetében jelentek meg problémák. Ugyanakkor
egy alkalommal azért megfizethető ez az ár és biztos vagyok benne, hogy azok,
akiknek megéri ez a pénz egy tortilla tekercs és egy palacsinta árát, nagyon
elégedetten fognak távozni a helyről. A pontszámomról még annyit, hogy a 2
kóstolás átlagpontjaként jött ki ez az érték.
Ha
szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához:
https://www.facebook.com/velemenyes/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése