Néhány információ a kóros elmeállapot büntetőjogi megítéléséről

A múlt heti szekszárdi gyerekgyilkosság nagyon sokakat megrázott, országos szinten okozott közfelháborodást. Teszem hozzá, érthető okokból, hiszen egy 5 éves kislány esett áldozatául a tettesnek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ahol a gyűlölet mértéke eleve az egekbe szökken, ott nem szükséges azt még külön szítani. Az origo tegnap megjelent cikkében arról beszél, hogy az elkövető megúszhatja az esetet, ha kiderül, hogy elmebeteg, amire a múltja alapján megvan az esélye. Erről a cikkről nehéz eldönteni, hogy az írója rá akart menni a kattintás számra, vagy egész egyszerűen ennyire tájékozatlan, de egy biztos: az írás hemzseg a jogi és ténybeli hibáktól. Emiatt döntöttem el, hogy én is klaviatúrát ragadok és leírom, hogy milyen esélye van annak, hogy tényleg megállapítják az elmeműködés kóros állapotát, és mi fog történni, ha ez bekövetkezik. Noha a cikk jogi kérdéseket fejteget, igyekszem közérthetően fogalmazni.

Mikor kell elmeorvosi vizsgálat?

A büntető törvénykönyv szerint:

„17. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.”

A törvényi rendelkezés indoka az, hogy az az ember, aki nem képes arra, hogy felismerje a tettének a következményeit, vagyis, gyakorlatilag fel sem fogja, hogy mit csinál, vagy, hogy amit csinál, az mennyire veszélyes tett, azt ebből kifolyólag nem lehet felelősségre vonni. Ez egy úgynevezett büntethetőséget kizáró ok, vagyis egy olyan körülmény, amely fennállása nem teszi lehetővé az elkövetővel szemben büntetés alkalmazását. Ezeket a kizáró okokat háromféle kategóriába lehet sorolni: az egyik, ami a cselekmény társadalomra veszélyességét zárja ki, ilyen például a jogos védelem, vagy mondjuk az orvos által a műtét során ejtett seb (pl. sérült személy végtagjának felvágása), ami nélkül nem tudná a műtétet elvégezni. Van, amikor a bűnösség hiánya a kizáró ok, ilyen amikor valaki tévedésben van (a jog nem tudása nem mentesít, de a ténybeli tévedés, például ha valaki vásárol egy plüssmacit és nem tudja, hogy abban kábítószer van, az számít), vagy ha valaki azért követi el a bűncselekményt, mert más megfenyegeti. És van a harmadik kategóriája, amikor az elkövető nem beszámítható, azaz nem várható el tőle, hogy a tettének a súlyát felfogja. Ez utóbbinak Magyarországon két esete van, a gyermekkor és a kóros elmeállapot.

De hogyan dönthető el, hogy valaki beszámítható volt-e, és ha nem, akkor a károsodás van-e olyan mértékű, hogy ki lehessen az elkövetőről mondani, hogy nem tudta felmérni a tettének a súlyát? Ezekre a kérdésekre a választ az igazságügyi elmeorvos-szakértő adja meg, aki a szakvéleményében fejti ezt ki. Ennek megvannak a maga vizsgálati módszerei, azonban mivel ez orvosi kérdés, és annyira ezekkel nem vagyok képben, ezek kifejtésétől ezúttal eltekintek.

Hogy mikor van szükség elmeszakértőre, azt esete válogatja. Ha felmerül a kóros elmeállapot gyanúja, akkor kirendelik. Az viszont egy általános gyakorlat, hogy emberöléseknél és más súlyos, erőszakos bűncselekményeknél szinte minden esetben megtörténik az elmeorvosi vizsgálat. Ennek legfőbb oka, hogy ezeknél a bűncselekményeknél jellemzően a tettes nem gondolkodik, érzelemből cselekszik, így jóval nagyobb az esélye, hogy egy mentális betegség viszi rá őt erre a tettre, mint mondjuk egy lopásnál vagy adócsalásnál.

A tapasztalat ugyanakkor az, hogy az elmeorvosi vizsgálatok döntő többsége azt az eredmény hozza, hogy az elkövető beszámítható. Még ha van is valamilyen mentális betegsége, annak olyan súlyúnak kell lennie, hogy ne tudja felmérni egy emberölés következményeit. Ez csak a legritkább esetben állapítható meg, hiszen még egy enyhe fogyatékkal élő, korlátozottan cselekvőképes, vagy korábban gyógykezelés alatt álló személy is tisztában van azzal, hogy mit jelent egy élet kioltása. Ugyanakkor, mivel a lehetőség fennáll a kóros elmeállapotra, ezért a vizsgálat itt is kötelező. De csak ennyiről van szó és semmi többről.

Mi van, ha mégis fennáll a kóros elmeállapot?

Az előzőekből kifolyólag szerintem nem nehéz kitalálni, hogy erre nagyon kevés esélyt adok, szerintem a valószínűsége jócskán 1% alatt van. De ha véletlenül mégis ez történne, akkor sem fogják máról holnapról szabadon engedni. Ugyanis a nem büntethető, csak azt jelenti, hogy büntetés nem szabható ki vele szemben. A magyar szankciórendszer azonban büntetésekből és intézkedésekből áll, az intézkedések között pedig szerepel a kényszergyógykezelés: „Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.”

Tehát ha a kóros elmeállapot megállapítható, akkor az elkövető kényszergyógykezelését kell elrendelni. Ennek helye az Igazságügyi Megfigyelő- és Elmegyógyintézet (IMEI), ami egy zárt intézmény, onnan éppúgy nem szabadulhat a személy, amíg a gyógykezelés okai fennállnak (márpedig egy ilyen súlyos bűncselekmény esetén fenn fognak állni jó sokáig, az biztos). És biztosíthatok mindenkit, az IMEI életkörülményei sem sokkal jobbak, mint a börtönöké, sőt…

Konklúzió

Látható tehát, hogy a cikknek az a sugallata, miszerint ez az ember megússza a büntetést és hamarosan újra köztünk járhat, minden, csak nem a realitás. Aki ilyen súlyos tettet követ el, annál garantált, hogy sokáig nem lesz még szabad . A kérdés csupán az, hogy ezt az időszakot börtönben (sokkal valószínűbb) vagy elmegyógyintézetben (jóval kevésbé valószínűbb) tölti-e.

Természetesen abszolute megértem, ha valakiben ez az eset kiváltotta a felháborodást és az elkövető iránti gyűlöletet. Magam is így vagyok ezzel. Másik oldalról viszont úgy gondolom, hogy egy ilyen érzelmeket kiváló helyzetben egy hírportál kötelessége, hogy minden kérdést a helyén kezeljen, nem pedig az, hogy olajat öntsön a tűzre. Ezért ezt az írásomat értelmezzük egy helyreigazító cikként, ami valószínűleg az eredeti oldalon sosem fog megjelenni!