5 következtetés az első 2 EB-mérkőzés után

5 következtetés az első 2 EB-mérkőzés után

Lezajlott az első két Európa bajnoki selejtezőre a magyar labdarúgó válogatottnak. Az első mérkőzésen talán kis csalódás volt, hogy viszonylag simán, 2-0-ra kikaptunk a szlovák válogatottól, második mérkőzésen azonban kiköszörülve a csorbát remek játékkal váratlan és dicsőséges győzelmet arattunk a horvát csapat ellen. A csoportban az eddigi 4 lejátszott meccs érdekessége, hogy eddig 4 hazai győzelem született, tehát az otthoni meccsét mindenki megnyerte, az idegenbelit mindenki elvesztette, így jelenleg négy darab hárompontos csapat van a csoportban. Túl sok következtetést tehát nem lehet levonni a 4 mérkőzésből. Mégis azért megpróbáltam ötöt leírni, amikre érdemes rögzíteni az első két forduló után.

1.      Él a remény!

Ez persze nem egy olyan nagy kijelentés, hiszen csak 2 mérkőzést játszottunk le a 8-ból. És sokszor hallottam azt, hogy itt még akár a 2 vereség is beleférhet, mert a továbbjutáshoz az kell, hogy az azeriek ellen begyűjtsük a 6 pontot, és – mivel a horvátok mindenkit végigvernek – szerezzünk 7 pontot a walesi-szlovák kettős ellen. Azonban én ebben nem hittem. Bár valóban matematikailag elég lehet a 13 pont, de én sosem hittem abban, hogy a horvátok 100%-ot fognak produkálni, ezért úgy éreztem, és ezt még mindig így gondolom, hogy minimum 14-16 pont kell majd a továbbjutáshoz. Ha pedig már az első két meccsen kikapunk, akkor annak az esélye, hogy ennyi pontot szerezzünk úgy, hogy még Horvátországba meg Walesbe is utazunk, kb. egyenlő lett volna a nullával. Így azért lényegesen jobb a helyzet, mert ha csak a kötelezőket hozzuk az azeriek ellen oda-vissza, és a 2 hazai meccsünket nyerjük, már 15 pontunk van, ami elég lehet. Persze ezt mondani könnyebb, mert az idegenbeli meccsek általában nem mennek annyira a csapatnak, és a 2 papíron erősebb csapat sem fogja magát olcsón adni, de legalább nem maradtunk le pontokban, így még bármi megtörténhet.

2.     Horvátország és Azerbajdzsán sötét ló

Azt gondolom nem csak mi voltunk így, hanem az összes többi ország is, hogy Azerbajdzsán ellen kötelező a 6 pont, a horvátok ellen már az 1 is jó eredmény, és a Wales-Szlovákia-Magyarország hármas fog megküzdeni a kijutásért. Azonban már az első Horvátország-Azerbajdzsán mérkőzés majdnem meglepetést okozott. Akkor ugyan kiszenvedte a győzelmet Horvátország, de okkal merült fel a kérdés. Vajon ez egy szerencsétlen mérkőzés volt déli szomszédainknak, vagy komolyabbak a problémák. A budapesti vereség viszont teljesen egyértelművé tette, hogy a horvátok nem annyira verhetetlenek, mint amennyire előzetesen mindenki számított. Ez a győzelem abból a szempontból is jól jött nekünk, hogy most a horvátok a szlovákok és walesiek ellen győzelmi kényszerben vannak, ha nem akarják ezt a domináns státuszt elveszíteni. Egy újabb vereség esetén a „hárman küzdenek a 2. helyért” szituáció könnyen „négyen küzdenek az első 2-ért” szituációvá változhat. Az idő dönti el, hogy ez a lehetőség valóssá válik-e.

Ugyanakkor ez a meccs azt is bebizonyította, hogy az azeriek is tudnak küzdeni és még a számukra leginkább esélytelen meccsre is fel tudják magukat tüzelni. Az persze kérdés, hogy vajon ez mennyiben tudható be nekik és mennyire a horvátok bizonytalankodásának. De számomra bizonyos, hogy Azerbajdzsán nem fogja 0 ponttal zárni a selejtezősorozatot, és aki pontot veszít ellenük, az könnyen kieshet. Ebből a szempontból kicsit szerencsétlen, hogy a következő meccsük épp ellenünk lesz, ráadásul hazai pályán. Nyilván ők is úgy gondolkodnak, hogyha valahol lehet győzni, akkor az ez a meccs. De nekünk is kötelező ott a 3 pont. Tehát nagyon oda kell figyelnünk majd erre a mérkőzésre.

3.     A csapatnak van tartása

A két meccs alatt nekem a mentalitás, amit láttam, nagyon tetszett. Nem próbáltunk meg 10 emberrel védekezni, és bár voltak időszakok, amikor átadtuk a területet az ellenfeleknek, de a támadójátékot sosem adtuk fel, és a szervezettséggel sem volt baj. Szlovákia ellen is próbáltunk egyenlíteni a bekapott gól után és a horvátok ellen sem adtuk fel, sőt, hátrányból fordítani a Vb ezüstérmes ellen mindenkor nagy teljesítmény. Ami meg a mutatott játékot illeti, egyértelmű, hogy nem voltunk rosszabbak a horvátoknál, és a kétgólos különbség sem mondom azt, hogy reális, amivel a szlovákok minket legyőztek, még akkor sem, ha egyébként azt a meccset megérdemelten nyerték. Ha tudnánk a továbbiakban is ezt a minőséget hozni, akkor az reménykeltő lenne.

4.     A védelmen még van mit javítani

Amikor Willi Orban elfogadta a válogatottságot, akkor nagyon örültem, azt gondoltam, hogy végre van egy hiányposztra egy remek játékosunk, ezáltal kevesebb lesz a védelmi hiba. Noha Orban valóban remekül játszik, és gyakran a kapu előtt is veszélyes, a védelmi hibák sajnos nem oldódtak meg. Mindhárom kapott gólunknál azt érzem, hogy a védelmünk nem kicsit hibázott, két alkalommal szinte átjáró folyosó volt, egyszer meg nem léptünk ki egy tiszta lövőhelyzetben. A horvátok elleni meccsen Kádár szélre tétele jó húzás volt, nem nagyon vertek meg minket az oldalán, de Baráth számomra bizonytalan belső védő volt, nem vagyok benne biztos, hogy hosszú távon ő a megoldás. Szerintem ha Guzmics végre komolyan játékba lendülne, akkor rá szüksége lenne még a válogatottnak, de akár Vinícius is szóba jöhetne, hiszen rengeteg mérkőzésen játszik és nemzetközi szinten is helytállt vele a Vidi. Egy szó mint száz, ezen a területen még van hova fejlődni.

5.     A következő két meccs kulcsfontosságú

A júniusi meccsnapokon ismételten kettőt játszik a válogatott. Először idegenben Azerbajdzsán ellen, majd Budapesten Wales ellen. Ha a most lezajlott két meccsről azt mondtam, hogy olyan mérkőzések voltak, ahol minden egyes pont bravúrnak számított, akkor itt most más a helyzet. Az egyik mérkőzés a potenciális utolsó helyezett elleni idegenbeli meccs, a másik pedig az egyik rivális elleni hazai. Az előzetes kalkulációk alapján, ha tovább akarunk jutni, akkor ezen a két mérkőzésen 6 pont kell. Viszont egyik sem lesz könnyű, hiszen Wales papíron a horvátok utáni 2. legerősebb csapat, ráadásul egy azeri túra után fogadjuk őket, Azerbajdzsánnak meg, mint ahogy említettem, talán az ellenünk lévő meccs tűnik a legnyerhetőbbnek, ráadásul a csapatunk tétmeccsen utoljára 2016-ban Lettországban nyert idegenben, azóta 6 vereség és egy észtek elleni döntetlen a mérleg. Ennek ellenére azt mondom, hogyha ezen a 2 meccsen nincs legalább 4 pontunk, akkor a továbbiakban nemigen reménykedhetünk a továbbjutásban. Ha viszont megszerezzük a 2 győzelmet, akkor már igen jó eséllyel várhatjuk a küzdelmek 2. félidejét.

Nektek mi a véleményetek? Van realitása a továbbjutásnak a csoportból? Írjátok meg kommentben!