Jöjjön most már a kebab is – Mumi’s Kebab

A Mumi’s kebabról egyszer már készült cikk, és a töltött lángos tesztemben is szerepelt, azonban a kebabjukról eddig nem írtam, ráadásul a belvárosi gyros/kebab összehasonlító cikksorozatomat sem fejeztem még be. Úgyhogy azt gondoltam, ideje e tekintetben is behoznom a lemaradást, és kipróbálni, milyen a Mumi’s névadó terméke. Noha a gyros és a kebab alapvetően két különböző étel, a különbségek Magyarországon kicsit elmosódnak, sem gyrosokat nem tekinthetjük hagyományos görög gyrosnak, sem a kebab nem a hagyományos recept alapján készül (nem is biztos, hogy úgy szeretnénk, főleg az utóbbit). Ami a pécsi gyrososok és kebabosok között a megfigyelésem alapján gyakori különbség, hogy a kebabosok sokkal gyakrabban dolgoznak helyi pitával, kétféle hússal (csirke és borjú), valamint édeskésebb, néha majonézesebb szósszal, viszont az áruk is kicsivel magasabb.

Az árkategóriát ezesetben úgy próbáltam kiegyenlíteni, hogy – ahogy azt eddig láttátok is – a gyros bárakban nem a legolcsóbb ételt választottam, törekedtem mindenhol 800 és 1.100 forint között választani valamit, ez rendszerint egy kisebb tál vagy egy duplahúsos vagy extra feltétes étel volt. A Mumi’s-ban azonban erre nem igazán van lehetőségem, ugyanis az alapétel is már 920 forint. Épp ezért úgy döntöttem, ezt nem fejelem meg semmilyen extrával, kikérem, aztán meglátjuk.

A kebab elég gyorsan, kb. 10 perc alatt elkészült (de úgy, hogy a pita megsülésére picit várnom kellett, mert éppen akkor fogyott el, e nélkül valószínű gyorsabb lett volna, de előfordul ilyen, nincs harag) és a mennyiségét elég imponálónak éreztem. Noha ez a normál adag, nagyobbnak tűnt, mint a Casablanca dupla húsos kebabja. A Trójai faló bucipitája esetén nem merném ezt egyértelműen kijelenteni, de ezek között sem tűnt jelentősnek a különbség. Mivel a fent említett 2 ételt 890 forintért ettem, ezért gyakorlatilag egy árkategória a három, így a minőség fog dönteni.

Az összetevők közül a pitánál azonnal észrevettem, hogy más, mint a többi. Minthogy várni kellett rá kitalálható, hogy helyben készül, és ami a várakozás miatt peches, az abból a szempontból szerencsés volt, hogy a pitát még nagyon frissen és melegen kaptam. De az íze is nagyon finom, enyhén édeskés, nem tömör. A mérete is imponáló, bár nekem úgy rémlik, hogy régen mintha picit nagyobb lett volna. De nincs semmi baj, áremelkedés nem volt az elmúlt időszakban, és ez még így is azt gondolom, hogy a legnagyobb „normál” pita, amit lehet kapni a városban.

A húsok közül lehet választani, hogy borjú vagy csirke. Alapvetően szeretem a borjúhúst, de főleg budapesti gyrososoknál tapasztalatom, hogy el lehet azt készíteni nagyon rágósra, szinte gumi ízűre. Nos, szerencsére itt szó sem volt erről, jól átsült, fűszeres húst kaptam a pitában, aminek azonban a fűszerezését pikánsabbnak, talán picit csípősebbnek is éreztem, mint általában. Persze az is lehet, hogy csak a chiliport közvetlenül a húsra szórták, így azon éreztem legjobban az ízét. Akárhogy is, ízlett, és a mennyiséggel itt sincs probléma.

A zöldségeknél húztam el talán először kicsit a számat. Nagyon sok gyrosnál ötféle zöldséget tesznek a pitába (saláta, lilakáposzta, uborka, paradicsom, hagyma). Van, ahol négyet, itt azonban mindösszesen hármat (saláta, paradicsom, hagyma), amit picit keveslek. A hely mentségére szóljon, hogy abból a háromból viszont elég sokat adnak, nem történik meg az, ami sok más helyen, hogy egyes zöldségekből csak mutatóban kapok, így az étel utolsó falatjaiban már csak a húst eszem a pitával. Ez azért kompenzálja ezt az aprócska hibát.

A szósz, amit használ a hely, egy kapros-joghurtos szósz, de édeskésebb az átlagnál, tetszik, hogy az édes és a kissé savanykásabb ízvilág egyaránt megjelenik benne. Nem is tudom így hirtelen, van-e hasonló még Pécsett, de az biztos, hogy tetszik.

Mint említettem, az ételért 920 forintot fizettem, amiért abszolute jól lehet lakni. Ha az 1.100 forintos keretemet ki akartam volna maxolni, akkor tetethettem volna rá feta sajtot, ill. mézes-chilis szószt, de ezek most kimaradtak. Az összértékelésem így is egy nagyon picikét vegyes. Egyértelműen egy nagyon finom ételt ettem. Az is egyértelmű, hogyha ezt az ételt összevetem az eddigi vizsgált gyrosokkal ízben, árban, mennyiségben, akkor ez a legjobb. Viszont, ha az a kérdés, hogy a helynek van-e hasonló árkategóriában ennél jobb kajája, akkor hajlok afelé, hogy igent mondjak. Bár arról még nem írtam értékelést, de nekem a hely lepényei (amiket 1.000-1.100 forint közötti áron lehet kapni) még ennél is jobban bejönnek. Ott a tészta mindig frissen készül, a kívánság opcióval teljesen szabadjára engedhetjük kreativitásunkat és többféle alapanyagból lehet választani. Persze az is igaz, hogy elvitelre, vagy sétálós étkezésre jobb a kebab, a lepény inkább egy helyben fogyasztós étel. De persze ez nem veszi el ennek a kajának az érdemeit, az pedig egy édes teher, hogy az ember a sok jó étel közül válassza ki a legjobbat!

Értékelésem: 9/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/mumis.kebab/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/