Amiért igazán fájdalmas a kézilabda Vb eredménye...

Már egy hét telt el azóta, hogy kiderült, Magyarországnak nem sikerült bejutnia a legjobb 7-be a férfi kézilabda világbajnokságon. Ez az eredmény több szempontból fájó. Egyrészt, mert innen már – ha csak nincs nagyon szerencsénk – pokolian nehéz lesz kijutni az olimpiára, de ez főleg amiatt baj, mert a sorsolás és a körülmények alapján ez egyáltalán nem tűnt irreálisan. A következőkben kifejtem, hogy miért érzem ezt óriási elszalasztott lehetőségnek, miben látom a kiesés okát, és milyen reményeink maradtak még.

Kedvező sorsolás – gyakorlatilag nem kellett bravúr

Itt még volt okunk az örömre...

Ha az ember csak megnézi a világbajnokság csapatait, akkor azt mondja, hogy itt nem realitás a magyar válogatottnál, hogy a legjobb 8 közé jut (persze a biztos olimpiai selejtezőhöz az első 7 hely valamelyike kell, de még a 8. is jó eséllyel selejtezős helyet jelenthetett volna). Ugyanis már Európai szinten is látunk 7 csapatot, aki lényegesen erősebbnek tűnt a magyaroknál és még 4-5-öt, ami hasonló erősségű. És akkor a többi kontinensről még nem is beszéltünk. Tehát egy rossz csoportbeosztás esetén még a 12-be jutás sem tűnt biztosnak.

Azonban a csoportunk meg az águnk ennél szerencsésebb talán már nem is lehetett volna. Ennek felvázolásához azonban először nézzük meg a németországi ágat. Ott volt Franciaország, Németország, Spanyolország, Horvátország, akik ellen a győzelem egyértelműen a bravúr kategóriát jelenti. Közülük legalább az egyiket le kellett volna győzni a középdöntő első 4 helyének valamelyikéhez. De ha tőlük eltekintünk még akkor is ezen az ágon volt Szerbia, Oroszország, Makedónia és Izland. Noha mind a 4 országnak voltak jobb időszakai is a kézilabdában, egyik ellen sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy mi vagyunk a favoritok. És akkor még nem beszéltünk Brazíliáról, akik azért képesek meglepetést okozni. Ez összesen 9 csapat. Belátható, hogy itt igen komoly teljesítményre lett volna szükség ahhoz, hogy az olimpiai selejtezős helyek egyikét megszerezzük.

A mi águnk ehhez képest lényegesen könnyebbnek tűnt. A csoportunkban csak egy európai csapat volt rajtunk kívül, Svédország, akik ellen persze nem vagyunk favoritok, de azért nem is teljesen reménytelen a legyőzésük. A csoportban viszont rajtuk kívül még Katar és Egyiptom tűnt továbbjutásra esélyesnek, de azért ez a két válogatott nem gondolom, hogy erősebb lenne nálunk (főleg, mert a 4 éve használt katari kiskaput azóta becsukták, így nem tudtak új válogatottat venni maguknak). Ha meg innen továbbmegyünk 2 vagy esetleg 4 ponttal, akkor 1 győzelem is elég a középdöntőből. Erre Dánia és Norvégia ellen viszonylag kicsi esély mutatkozott, de a harmadik továbbjutónak előzetesen Ausztria tűnt, ők azért finoman szólva sem verhetetlen ellenfelek. Ráadásul itt történt egy kisebbfajta meglepetés, Ausztriát ugyanis Tunézia búcsúztatta, így ők jutottak a középdöntőbe. Tehát elég lett volna a Katar-Egyiptom-Tunézia hármast legyőzni ahhoz, hogy szinte biztos olimpiai selejtezősök legyünk. Ez azért nem tűnt irreális kihívásnak…

…de nem sikerült.

...Itt már nem

Sajnos azonban a csapat az elvárt szint alatt maradt. Egyik európai csapat ellen sem sikerült a bravúr, de talán ez a kisebb gond. A nagyobb az, hogy először Argentína ellen nem tudtunk nyerni – ennek végül nem lett következménye – majd Egyiptom ellen sem sikerült. Így a gólkülönbség döntött Magyarország és Egyiptom között. A helyzeti előny nálunk volt, mert a zárónapon az észak-afrikai csapat előttünk játszott. És tudtuk, hogy négy- vagy ötgólos vereség akár még bele is férhet Norvégia ellen. Ehhez képest nem kevesebb, mint 9 góllal kaptunk ki, megpecsételve ezzel a saját sorsunkat.

A meccseket nézve nekem kicsit enerváltnak tűnt végig a csapat. Azt nem állítom, hogy nem küzdöttek, hajtottak, mert az igyekezet látszott, de valahogy ez nem társult az ütőképességgel. A meccsek elején általában rendben volt a játékunk, de szinte mindig akadt egy hullámvölgy és általában nem sikerült megújulnunk és a második félidőkben igazán hatékonyan játszani. Ezenkívül – bár laikus vagyok – nekem úgy tűnt hogy az edzőpárosunk sem nagyon tudott belenyúlni a meccsekbe.

Mi lehet ennek az oka? Ezt nehéz megválaszolni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a generációváltást most már nem lehet tovább halasztani. Elhiszem, hogy Nagy Laci támaszt jelent a csapatnak, de mind ő, mind sok másik játékos már a 35 évet közelítette vagy érte el. Néhány ilyen játékos beleférhet a csapatba, de itt most az volt az érzésem, hogy túl sok van belőlük, és kevés a fiatal. Akik meg vannak, ők nem szoktak igazán a nemzetközi meccsekhez. A Szeged és a Veszprém elég kevés magyar játékossal lép pályára, a többi játékos meg inkább itthon marad, ahol a férfi mezőny alsóháza már elég gyenge, a 2 nagy ellen szinte semmi esélyük nincs, tehát évente 2-4 komoly rangadóval lehet számolni. A skandináv csapatoknál épp az ellenpéldáját látjuk: rengetegen játszanak közülük a Bundesligában, ahol sokkal öldöklőbb az iram és keményebbek a meccsek. Szerintem a magyar játékosoknak is jót tenne ott játszani, mégha csak egy kisebb csapatban is, legalább a feszültebb légkört szoknák. Mert valahogy azt éreztem, hogy a legfontosabb pillanatokban remegett be a csapat. Egyiptom ellen, a svédek ellen (bár ott azért a bírók is mindent megtettek ezért), és a végén a norvégok ellen. Ez azért talán kezelhető lenne. 

A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy szerencsénk sem volt, és ezt leginkább Katarnak köszönhetjük. Az egymás elleni elszámolást Katar és Egyiptom vonatkozásában 3 ponttal mi nyertük, Katar lett a második 2 ponttal és Egyiptom a harmadik 1 ponttal. Katar azonban a nyitónapon meglepő vereséget szenvedett Angola ellen, ami 2 pontjába és így a továbbjutásába került. És ezzel elsősorban magukkal szúrtak ki, másodsorban viszont velünk, ugyanis, ha ők jutnak tovább, akkor 2 ponttal vagyunk a középdöntőben, és ha Tunéziát is megverjük, akkor Katarnak 5 pontot kellett volna a 3 meccs alatt szereznie a továbbjutásért a Dánia-Norvégia-Tunézia hármas ellen, ez pedig már csak matematikai esély lett volna, semmi több. Egyiptomnak azonban elég volt a 2 pont és a jobb gólkülönbség. Ez pech, ugyanakkor a sorsolással annyi szerencsénk volt, hogy balszerencsére hivatkozni összességében nem lehet.

Eb-ről pokoli nehéz lesz

A jelenlegi helyzetet csak nehezíti, hogy az Európa Bajnokságról igen nehéz kijutni az olimpiára. Alanyi jogon csak kétféleképpen juthatunk ki, ha nyerünk, vagy ha Dánia mögött másodikak vagyunk. Szerintem belátható, egyiknek sincs reális esélye. Két selejtezős hely van, amit bárki megszerezhet, kivéve az a csapat, aki megnyeri az Eb-t, valamint azok, akik már kvalifikálták magukat a selejtezőkre vagy magára az olimpiára (Norvégia, Franciaország, Németország, Svédország, Horvátország, Dánia, Spanyolország). Mivel ezek a csapatok valószínű, hogy az EB-n is jól fognak szerepelni, ezért akár egy 5-6., szerencsés esetben 8-9. hely is elég lehet a selejtezőkörhöz, ez még nem reménytelen.

Nagyobb baj viszont az, hogy ezzel a 2. vagy 3. selejtezőcsoportba kvalifikáljuk magunkat. Ezekben a csoportokban pedig a Vb 3. és 6., illetve 4. és 5. csapata vár ránk. Noha az EB révén a most kialakult sorrend még változhat, de bármelyik selejtezőcsoportba is kerülünk, a francia-német-svéd-horvát-spanyol ötösből kettővel meg kell küzdenünk, plusz még egy nem európai csapattal. És ebből a négyesből kell legalább csoport másodiknak lenni. Tehát finoman szólva sem mi vagyunk a favoritok, bármilyen csoportba is kerülünk.

Még bízhatunk Egyiptomban és Brazíliában

A sors iróniája, hogy még mindig nem reménytelen, hogy a Vb 10. hely kvalifikációt fog érni. Ugyanis ha az előttünk lévő csapatok közül valaki alanyi jogon kijut, akkor megörököljük a Vb-helyezését. Így a 7. hely még elérhető, ha:

-         Az Európa-bajnokságot olyan csapat nyeri meg (Dánia győzelme esetén olyan lesz a második), aki a Vb-n előttünk végzett.

-         A Pánamerikai bajnokságot olyan csapat nyeri meg, aki a Vb-n előttünk végzett.

-         Az Afrika-bajnokságot olyan csapat nyeri meg, aki a Vb-n előttünk végzett.

És ez nem reménytelen. Az alábbiaknak kell megtörténnie:

-     

Az Eb-t Norvégia, Franciaország, Németország, Svédország, Horvátország és Spanyolország közül nyeri meg valaki, vagy Dánia nyer és közülük kerül ki a második.

-         A Pánamerikai Bajnokságot Brazília nyeri meg.

-         Az Afrika Bajnokságot Egyiptom nyeri meg.

Sajnos ennek a háromnak egyszerre kell teljesülnie, de ez sem reménytelen. Ha pedig összejönne akkor a csoportellenfeleink a Vb-második Norvégia (Eb-győzelmük esetén Franciaország), a Pánamerikai bajnokság 2. helyezettje (valószínűleg Argentína vagy Chile), valamint az Ázsia bajnokság második helyezettje (valószínűleg a Katar-Japán-Korea hármas egyike) lenne. Noha nekünk már könnyű csoport szerintem nincs, de ez egy sokkal reálisabb csoport a második hely megszerzése szempontjából, mint az EB-n megszerezhető csoporthelyek.

Azt gondolom, hogy az nagyon valószínű, hogy az EB-s kritérium meglesz, elég nehezen tudom elképzelni, hogy az említett 6 csapaton kívül bárki oda tudna érni a TOP2-be. Nézzük a másik két opció esélyeit!

A Pánamerikai Bajnokság már augusztusban lesz, így tudni fogjuk, hogy van-e még ennek a számolgatásnak realitása januárra. A vb-n a 9. Brazíliát követően Chile és Argentína a 16-17. érte csak el, tehát Brazília egyértelmű favoritnak tűnik a bajnokságban. Az említett 3 csapaton kívül talán még a házigazda Peru lehet veszélyes.

Brazília egyébként nincs olyan rossz helyzetben olimpiai kijutás szempontjából. A legjobb persze az lenne nekik (és persze nekünk), ha megnyernék a Bajnokságot és alanyi jogon kijutnának. De ha nem jön nekik össze, akkor a selejtezőcsoportjuk mindenképpen a „leggyengébb” csoport lesz. Ha Egyiptom megnyeri az Afrika bajnokságot, akkor Vb 7. helyet megöröklik és így kerülnek abba a csoportba, ha a Pánamerikai bajnokságon lesznek másodikak, akkor ezzel a pozícióval kerülnek ebbe a csoportba. A különbség csak annyi, hogy az egyik esetben egy másik amerikai csapat (valószínűleg Argentina vagy Chile), a másik esetben meg Egyiptom lenne az ellenfelük Norvégia és egy ázsiai csapat mellett. Az egyetlen, amivel nagyon pórul járnak, ha sem az 1-2. helyet nem szerzik meg, sem Egyiptom nem nyer, akkor ugyanis búcsút inthetnek az olimpiának. Nekünk azonban csak a brazil győzelem jelent bármit is.

David Davis az utolsó meccs ellenére örülhet

Egyiptom helyzete még ennél is jobb. Ők jelenleg a 8. helyen vannak, de ha az említett 6 csapatból nyeri valaki az EB-t, amit én szinte biztosra veszek, akkor már meg is van nekik a 7. hely, ami a kedvező csoportba jutást jelenti. Ennél már csak akkor járnak jobban – ők is, meg mi is – ha az Afrika Bajnokságot megnyerik, akkor automatikusan kijutnak és helyüket megörökli Brazília vagy Magyarország. Ha nem nyerik meg, nagy bajban akkor sincsenek, mert olimpiai selejtezőt játszhatnak. A továbbjutás ugyanakkor nem garantált nekik sem egy norvég-brazil-Katar/Japán/Korea csoportból. Tehát érdekük a győzelem.

Viszont Tunéziának még inkább az. Noha az afrikaiaknál a 2. és a 3. hely is selejtezőt ér, de mindkét csapat egy olyan csoportba kerül, ahol a francia/német/svéd/horvát/spanyol ötösből kettő, plusz még egy harmadik európai csapat van. Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy innen mennyi a továbbjutási esély. Tehát Egyiptomon kívül selejtezőből nehéz lesz bárkinek is kijutnia Afrikából. És bár azt láttuk, hogy Tunézia gyengébb Egyiptomnál, ugyanakkor házigazdaként azért megnő az esélyük. Kizárni ezt az opciót tehát semmiképp nem lehet.

Ezek alapján látható, hogy 3 papírforma-eredménynek kellene születnie a kedvező kvalifikációs helyzethez, de azért a 3-ra együtt csekély az esély, hogy megvalósul. De a semminél mindenképp több.

Szóval a remény még nem tűnt el. Ugyanakkor azt gondolom, hogyha nem tudjuk rendbe rakni a csapat körüli dolgokat, akkor kb. mindegy is. És ez most már nagyon akut. Arról lehet vitatkozni, hogy 3 éve Dusebajev jól tette-e, hogy nagyon elkezdte erőltetni a fiatalítást. Az szerintem is túl drasztikus volt egyszerre. Ugyanakkor most már muszáj meglépni, mert ez a csapat szerintem már nem lesz képes meglepetést okozni. Márpedig anélkül kijutni az olimpiára nagyon nehéz lesz, az ottani szereplésről nem is beszélve.