Heti ellátás – Öreg Morgó étterem, Kismaros
A
Tarisznya Táborok idei nyári ottalvós táborát Kismaroson tartottuk meg. Mivel
közel 20 gyerek és jó néhány felnőtt kísérő volt jelen, fontosnak tartottuk,
hogy az étkezést ezúttal – kiküszöbölve a tavalyi hibánkat – ne teljesen magunk
oldjuk meg, hanem legyen napi meleg étel külső helyszínen. A hozzánk
legközelebbi hely erre a célra az Öreg Morgó étterem volt, ahol meg is rendeltünk
minden napra egy meleg ebédet (ill. egyszer vacsorát). Ezekről fogok írni pár
szót. Sajnos az ételek egy részéről nem készült kép, és bár 1-2 gyerek
megtette, hogy lefotózott pár ételt, így is lesz olyan kaja, amit vizuálisan
nem tudok elétek tárni. Remélem, azért így is jó élmény lesz a cikk.
Első
nap, amikor lementünk, az szombat volt, amikor a gyerekek még nem érkeztek meg,
de mi már a helyszín előkészítése céljából lenn voltunk és szombaton ki is
próbáltuk az éttermet. Ekkorra még nem kértünk menüt, így az étlapról
választottunk, de abban is megegyeztünk, hogy azért ezt méltányos anyagi
kereteken belül tesszük. Ezért gyümölcsleves mellett brassói és rántott sajt
(kinek mi) került az asztalra.
A
gyümölcsleves első ránézésre meglehetősen érdekesnek hatott. A levesben
meggydarabok voltak, ez teljesen oké, a leves maga azonban nem emlékeztetett
egy klasszikus gyümölcslevesre, ízében semmiképp sem. Volt, aki azt mondta,
hogy az illata a gesztenyepürére emlékeztette, én inkább úgy mondanám, hogy
arra a jellegzetes rumos aromára emlékeztetett, amit gesztenyepürékbe is
szoktak néhány helyen tenni. Az íze sem klasszikus gyümölcsös íz volt, inkább
egy nagyon édes, puncsos hatást keltett. Nem mondanám, hogy rossz volt, sőt,
amikor menüben kisebb adagban kaptuk, én rögtön kettőt is ettem belőle, de
levesként kicsit furcsán hatott. Meg is jegyeztem tréfásan, hogy lehet, hogy
ezt inkább desszertként kéne tálalni J. Utána brassóit ettünk. A hús ízlett, a krumplival sem volt
különösebb baj, ugyanakkor nekem az egész étel sósabbnak tűnt, mint amilyennek
egy brassóinak lennie kell. És mivel nem volt mellé se saláta, se másfajta zöld
elem (leszámítva 2 szál zöldhagyma zöldjét, ami ezen nem sokat segített), ami
kompenzálhatta volna ezt az ízt, a vége fele már kezdett kellemetlenné válni.
Szóval eléggé vegyes érzésekkel hagytam el az éttermet.
A
következő alkalmunk a hétfői nap volt. Gombalevest kaptunk, amit mivel nem
szeretek, nem ettem belőle (az értékelésben ezt nem veszem természetesen
figyelembe, arról nem a hely tehet, hogy valamit én nem szeretek). A főételünk
egy nagyon látványos sertéssült volt, hasábburgonyával ill. steak burgonyával
(ez kicsit fura volt, ugyanis a csapat egyik fele ilyet, másik olyat kapott, de
nem baj). A hús nagyon ízlett, pont annyira volt zsíros, amennyire egy ilyen
húsnak lennie kell, a tetején lévő paprikás krém meg nekem nagyon feldobta az
ételt (igaz, 1-2 gyereknek ez annyira nem ízlett, de szerintem nagyon sokat
hozzátett az ételhez). Talán a legfinomabb étel volt ez az egész héten.
Kedden
ebédkor Budapesten voltunk, így vacsorára érkeztünk meg egy spagettire. Ez egy
teljesen klasszikus spagetti volt, hosszútésztával, paradicsomos-darált húsos
szósszal, és sajttal, viszont mind a szósz mind a sajt mennyisége korrekt volt,
az egész tésztára jutott belőle. Szóval szerintem jó volt ez.
A szerdai ebéd megint vegyesebb érzelmeket hozott ki belőlem. A leves ugyanaz a gyümölcsleves volt, amiről már írtam, ezt nem szeretném ismételni. A főételt viszont nem igazán tudtam hova tenni. Kicsit brassói szerű étel volt, de a hús inkább emlékeztetett engem egy pörköltre, mint egy klasszikus brassói húsára, a krumpli meg klasszikus hasábburgonya volt. Noha külön-külön mindkét elem ízlett, a húsról lefolyó szaft az ételt közepén lévő krumplit rendesen „megáztatta” és számomra az már semmilyen élvezeti értékkel nem bírt. Megmondom őszintén, nekem egy kicsit értelmezhetetlen volt ez az étel ebben a formában, ehhez a húshoz sokkal jobban illett volna egy rizs vagy egy tésztaköret, mint a sült krumpli. De azért nem volt rossz.
Csütörtökön
Budapesten voltunk, így a pénteki nap lett a következő étkezéses napunk. Ezen a
napon igen különleges menüt kaptunk. Egyfelől fokhagyma-krémlevessel
kedveskedtek nekünk, ami nagyon meglepett, nem igazán szoktak ilyen ételt
menüben adni. Sajnos én annyira nem vagyok oda érte, ezért nem ette mbelőle, de
akiket kérdeztem, azok dicsérték. A főételünk baconös sült csirke volt rizzsel.
A csirkehúst nagyon jól készítették el, nem volt száraz, ami kulcskérdés volt
ebben az esetben, hiszen a köret sem nevezhető épp szaftosnak J.
De ha már itt tartunk – és elnézést, hogy állandóan a körettel kukacoskodom –
de ehhez az ételhez viszont szerintem jobban illet volna a hasábburgonya, mint
a rizs.
Ennek
a napnak kapcsán meg kell jegyeznem, hogy a vegetáriánusokat kicsit irigyeltem.
Az eddigi napokon nem éreztem túl változatosnak az étrendjüket, rántott gomba,
rántott sajt, rántott karfiol rizzsel vagy sült krumplival. Erre a napra
azonban valamilyen grillezett sajtot kaptak egy vegyes salátával és egy piros
gyümölcsös mártással. Volt szerencsém belekóstolni az egyikük ételébe, és
szerintem fantasztikusra sikeredett. A sajt íze kiváló volt, a saláta is friss
és finom és a mártásban is az édes és savanykás ízek egyaránt megjelentek, a
három elem együtt meg nagyon harmóniában volt. Ezt nagyon szívesen megettem
volna én is és ha járok még a helyen és szerepel az étlapon is, akkor tuti
kipróbálom.
Szombaton
ettünk ott utoljára, ezúttal zöldséglevessel kezdődött a menüsor. Nem volt
rossz, de nekem egy kicsit ízetlennek hatott. Utána egy tokányt kaptunk
tésztával. Igazából erre is azt mondanám, hogy klasszikus, tészta, hús, szaft,
minden rendben van, egyikkel sem volt különösebb problémám, viszont nem is az
az étel, amire évek múltán is emlékezni fogok.
Egy
étteremnek mindig nagy kihívás az, ha olyan csoportokat fogad, ahol gyerekek és
felnőttek is viszonylag nagy számban vannak, hiszen meg kell találni azokat az
ételeket, amiket a kicsik is és a nagyok is szívesen megesznek. Úgy gondolom,
hogy az Öreg Morgó étterem alapvetően teljesítette ezt a feladatot. Bár olyan
ételük volt, amit én nem szeretek, olyan viszont, amit objektíve rosszul
készítettek volna el, szerintem nem. Egyes ételeket átlagosnak, másokat
kiemelkedőnek véltem, ami szerintem egyáltalán nem rossz kép. Ezt azonban
árnyalja, hogy éppen, amikor étlapról választottunk ételt és nem menüt ettünk,
akkor volt talán a legnagyobb problémám az étellel. Ezenkívül néha az volt a
benyomásom, hogy többet dolgoznak kész alapanyagokkal és aromákkal, mint
amennyire valóban szükség lenne. Ezek kicsit legyengítették számomra a helyet,
ugyanakkor rossznak semmiképp sem nevezném. Mindenkinek ajánlom, aki Kismaros
környékén jár, hogy próbálja ki, írja le a véleményét. Rosszat azért nem hiszem,
hogy bárki kapna ott.
Ha
szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához:
https://www.facebook.com/velemenyes/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése