Csak az a vég, csak azt tudnám feledni…

Tegnap Pécs megmozdult. Meglepően nagy létszámú, 1.000 főt is meghaladó csapat vett részt először az LMP által szervezett flashmobon – melynek keretében a demokráciát, munkavállalói jogokat és a független bíróságokat eltemették – majd mentek tovább a Momentum által szervezett tüntetésre. Én is azok közé az emberek közé tartozom, akiknek komoly aggályai vannak a munka törvénykönyv-módosítás kapcsán, a többi, jogállamiság alapelvével gyakran szembemenő új jogszabállyal meg még több, így nem is volt kérdés, hogy részt veszek a tüntetésen. Azonban végig meg volt bennem a félelem, hogy annak ellenére, hogy a demonstráció céljaival maradéktalanul egyetértek, a végén mégis kissé csalódottan fogok távozni a helyszínről. És sajnos ez is történt. Hogy mégis miért, erről fogok a következő bejegyzésemben írni, miközben végigmegyek az eseményeken, amik 17.30 és 19.30 között történtek Pécsett.

Lámpa nincs, de fény van

Az LMP által szervezett demonstráció egy igen érdekes helyzettel kezdődött. Mit ad Isten, éppen azon a területen, ahol a temetés történt, nem működik az egyik lámpa sem. Minő véletlen…azonban ez nem zavarta a jelenlévőket. A távolabbi lámpák fényeit mobiltelefonokkal fáklyákkal erősítettük meg, így végülis sikerült annyi fényt összehozni, amennyi már elég volt a demonstráció megtartásához.

Apró technikai problémát jelentett, hogy a hangszórók ereje nem volt túlságosan nagy, így a tömeg egy része nem vagy nehezen hallotta a beszédeket. Mondjuk Ander Balázsnak erre nem volt szüksége, erős hangjával technikai eszköz nélkül is átkiabálta a tömeget. De a többi beszéd is erős volt. Nagyon tetszett, hogy senki nem ment bele a pártpolitizálásba, hanem tényleg a munka törvénykönyv-módosításáról, a kormánnyal kapcsolatos egyéb problémákról és akut helyi problémákról beszéltek. Ennek nagyon örültem, ugyanis így nem vált a rendezvény egy burkolt kampányeseménnyé, tényleg mindenki azt érezhette, hogy ez az esemény miről szól.

A rendezvény végén a tömeg megvárta, amíg a Momentumos csapat megérkezik, majd a kijelölt útvonalon elindultak a Széchenyi tér felé.

Problémamentes menet

Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz problémamentes az út, de ezek az aggályaim hamar eloszlottak. A tömeg békésen, nyugodtan, a szabályokat és a kijelölt útvonalat betartva haladt, egyetlen kicsit problémás eset az volt, amikor valaki kitalálta, hogy az alagútban használ egy füstbombát. Az azért eléggé fullasztóra sikeredett…de ezt leszámítva semmilyen probléma nem volt. Néhol hébe-hóba felbukkant egy-egy „Hajrá Fidesz”-t, illetve „Mocskos ellenzék”-et kiabáló ember a tömeg mellett, de senki nem ült fel a provokációnak.

Bár általában szidni szokták a rendőri tevékenységet, de most úgy gondolom, hogy őket is dicséret illeti. Bár relatíve nagyszámú rendőr biztosította az eseményt, a demonstráció során abszolute észrevétlenek maradtak, nem avatkoztak be az eseményekbe. Ehhez kellett persze a demonstrálók békés és fegyelmezett viselkedése is, de ezzel együtt is úgy gondolom, hogy a rendőrség a tegnapi nap során kiváló munkát végzett.

Rabszolgatörvény, majd egy méretes öngól

Nagyjából 19 óra magasságában értünk a Széchenyi térre, eddigre a tömeg minden tagja megérkezett. Ekkor jöttek a felszólalók. Az első néhány felszólaló beszéde tetszett. Megköszönték a részvételt, és elmondták, hogy mi Magyarország legfőbb problémája, és hogy együtt, párthovatartozástól függetlenül mindenkinek ki kell állnia ezek ellen. A tömeg éljenzett, a tömeg egyetértett, a jelenlévők egy nagy egységes egésznek tűntek.

Utána viszont jött a feketeleves. Sajnos valahol legbelül számítottam arra, ami végül megtörtént, de a lelkem mélyén bíztam abban, hogy talán nem lesz igazam. De sajnos nem tévedtem. A mikrofon elé lépett Péterffy Attila, a hőerőmű volt vezetője, és kijelentette, hogy a munkára jelentkezik és elvállalja a pécsi polgármesterséget, ha Pécs lakossága bizalmat szavaz neki. Azt is elmondta, hogy az önkormányzattól elvárás, hogy a rabszolgatörvény rendelkezéseit ne alkalmazzák az önkormányzati szférában dolgozókra, és ha a Fideszes önkormányzat ezt nem hajlandó megtenni, akkor majd ő megteszi, ha megválasztják. Beszéde után a Momentum részéről Nemes Balázs, a DK részéről Kunszt Márta, az MSZP részéről Gulyás Emil biztosította a független jelöltet a támogatásáról.

Az a véleményem, hogy bár ez egy várható lépés volt, ezzel sikerült majdnem mindent tönkretenni, amit az elmúlt pár hétben és a demonstráció elején az ellenzéknek sikerült elérnie. Azt gondolom, hogy három nagyon komoly probléma ezzel a bejelentéssel, vagy legalábbis annak módjával és eredményével.

Az első és talán a legfontosabb, hogy ezzel a tüntetés a lényegét vesztette el. A tömeg, aki összegyűlt, a rabszolgatörvény és a kormány ellen gyűlt össze, és nem polgármester-jelöltet akart látni. Noha Péterffy Attila neve a felszólalók között szerepelt, polgármester-bejelentés nem szerepelt az előzetes programtervben, de ezek szerint ez volt az elsődleges cél. Ez pedig a tüntetésen részt vevők becsapása volt. Hiszen, ha valaki, akkor egy új polgármester aztán tényleg semmit nem tud tenni a rabszolgatörvény ellen. Visszavonni a Parlament, vagy az Alkotmánybíróság tudja, az alkalmazása mellőzéséről pedig a munkáltatók tudnak dönteni vagy megállapodni a munkavállalókkal. Persze nyilván érezték a helyzet visszásságát, ezért is mondta el Péterffy a rabszolgatörvény mellőzésének szükségességét az önkormányzati munkahelyeke. Csakhogy ezzel azt érte el, hogy a rabszolgatörvény eltörlését – ami a tüntetés eredeti célja volt – sikerült egy választási ígéretté silányítania.

A másik nagy probléma, hogy bár a Momentum volt az egyik legékesebb szószólója annak, hogy ez nem pártpolitikai ügy, a végére pont ők tették azzá. Ugyanis felszólalhatott az ő jelöltjük és két olyan képviselő, aki olyan pártból van, aki támogatja Péterffyt. De olyan ellenzéki személy, aki nem támogatja a jelöltet, már nem. Biztos forrásból tudom, hogy az LMP is szeretett volna felszólalni a rendezvényen, és pont arra hivatkozva utasították vissza a kérésüket, hogy nem akarnak politikai szereplőket a felszólalók között. Nos, úgy tűnik, van különbség politikai szereplő és politikai szereplő között. Persze fel lehet hozni, hogy az LMP által szervezett rendezvényen sem szólalt fel baloldali politikus, van azonban egy óriási különbség. Arra a rendezvényre meghívták Gulyás Emilt, sőt, számítottak is a jelenlétére (aki megnézi a Szabad Pécs előzetes cikkét, látja, hogy ott még szerepel is a felszólalók között a neve), csak aztán lemondta. Most már tudjuk, miért.

Végül pedig az egész szembemegy Mellár Tamás egyeztetési törekvéseivel. A Baranya Megye 1-es választókerületét megnyerő politikus célja, hogy összellenzéki egyeztetés keretében elérje, hogy minden körzetben egy ellenzéki jelölt induljon az önkormányzati választáson. Innentől kezdve a polgármesteri titulusban nincs mit egyeztetni, a DK-MSZP-Momentum hármas letette az álláspontját: mi itt vagyunk, ti vagy csatlakoztok, vagy nem. A szitu engem kísértetiesen emlékeztet a 2018-s választásokra (akkor még Momentum nélkül): a DK és az MSZP összeáll, felosztja az érdekszféráját, majd – 1-2 kivétellel – közlik, hogy az ellenzék érdeke az egy jelölt és mivel mi vagyunk az erősebbek, lépjetek vissza a javunkra. Aztán, ha visszalépnek, ők nyernek vele, ha meg nem, lehet szidni őket, mint FIDESZ-hűbéreseket. Ezt sok mindennek lehet nevezni, de konstruktívnak semmiképp sem. Egy egyeztetésnek nem arról kell szólnia, hogy mi közöljük, hogy mit csinálunk és ti vagy beleegyeztek vagy nem. De úgy látszik, vannak, akik így csinálják.

Konklúzió

Bár a tüntetés céljaival egyetértettem, végül mégis felemás érzéseim voltak. A cél jó, a szervezés is rendben volt, a tömeg mérete is imponáló. Ugyanakkor – bár lehet csak a naivitásom mondatta ezt velem – abban reménykedtem, hogy nem lesz az eseménynek pártpolitikai foganatja. Az első rendezvénynek még valóban nem is volt, de a Momentum tüntetésének lett. És sajnos ez nagyon komolyan elgondolkodtat két dolgon. Az egyik, hogy mi áll itt a háttérben? Az 5 pont érvényre juttatása, vagy a politikai tőke kovácsolása? És ez a dilemma egy újabb kérdést vet fel: vajon részt veszek-e a következő ilyen akción? Mert ezek után nem vagyok benne biztos.

És attól tartok nem csak én vagyok ezzel így. A tüntetés végére a Magyar Kétfarkú Kutyapárt tagjai elvonultak, bár a Jobbikosokat nem láttam, de amennyire tudom, közülük is többen elmentek. Az LMP aktivistái ugyan nem mentek el, de némasággal és a zászlók leeresztésével jelezték nemtetszésüket. És ahogy néztem, a civil tüntetők közül is jó páran elindultak hazafelé. Ha mást nem is, ezen érdemes elgondolkodni. Mert bármilyen nemes is egy cél, ha a bizalom elvész, az emberek létszáma csökkenni fog, ez pedig nem egy jó út. Szívből remélem, hogy sikerül visszatérni a helyes útra.