A 10 kedvenc kísérőkarakterem a lapozgatós könyvekből

 

Az elmúlt időszakban elkezdett TOP-listák közül ma egy újabbal kedveskedem neked. Ebben azokat a kedvenc karaktereimet gyűjtöm össze, akiknek valamilyen fontos szerepe van abban, hogy a küldetésünket, vagy annak egy részét teljesíteni tudjuk. Persze lehet, hogy nem élik túl a végén, sőt, az is lehet, hogy ellenünk fordulnak, de mégis, nélkülük jóval kevesebb lenne a kaland, amiben vagyunk. Ezért is gondoltam, hogy megemlékezem közülük a kedvenceimről. Néhány fontos kritérium, ami feltétele volt a listára kerülésnek:

 

·  Alapkövetelmény, hogy minimum 3 helyszínt közösen járjunk be vele, vagy legyen legalább 3 közös kalandunk a könyv során. Sajnos a lapozgatós könyvek kísérőkaraktereinek rossz tulajdonsága, hogy gyakran idejekorán elpatkolnak, de ide csak olyanok kerülhetnek fel, akikkel volt időnk megismerkedni.

·  Fontos, hogy a karakternek nem direkt célja az elpusztításunk és küldetésünk meghiúsítása. Ez persze nem jelenti azt, hogy a végén ne küzdhetnénk meg vele, de a szándéka semmiképpen sem lehet gonosz. Aki már az elejétől kezdve az elpusztításunkon dolgozik, az maximum az előző listámra kerülhetett fel, ide nem.

·      És természetesen itt is fő szempont a karakter egyedisége.

 

Hogy melyik könyvekből merítek, azt továbbra is ezen a listán találjátok meg. No, vágjunk bele! Ezúttal is erős spoilereket tartalmaz a lista, így ha nem ismered valamelyik könyvet és végig akarod izgulni az eseményeket, jobb azt kihagynod!

 

10. Grog – A Pusztító

 

Gondolkodtam sokáig, hogy vajon az egyik legnehezebb KJK könyv kissé balhés félorkja belefér-e a listámba, hiszen viszonylag kevés időt töltünk együtt vele és mi tagadás, elég gyorsan halálát leli mellettünk, de azzal, amit tett, mégis úgy éreztem, hogy nem maradhat ki a listáról. Konkrétan, bár teszünk neki egy óriási szívességet, utána hajlandó együtt utazni egy beszélni nem tudó, félintelligens monstrummal, és segíteni neki pénzzel, információval, sőt a végén még az életét is feláldozza érte. Olyan segítséget ad, ami a biztos halál torkából hoz vissza, mindezt úgy, hogy ő maga nem éli túl az akcióját, holott, ha akart volna, simán elmenekül. Egy ilyen emberi nagyságot pedig mindenképp értékelni kell, még akkor is, ha csak a lista legutolsó helyére is volt ez elég.

 

9. Félszemű Thogar – A végzet prófétái

 

A 2020-ban megjelent könyv bővelkedik a kísérőkarakterekben, hiszen az egész kaland lényege (kezdetben), hogy a kísértetünkkel egy karavánt biztonsággal eljuttassunk a megfelelő helyre. Így rögtön kapunk 7 karaktert, aki(k egy része) végig velünk lesz az utunk során. Bár karakterek tekintetében nálam Mileona viszi a prímet, a boszorkány közreműködésével a fél szemét elvesztő félork történetben betöltött szerepe mégiscsak nagyobb. Szinte mindenkit ismer, akivel találkozunk, van, amikor közbejár az érdekünkben, máshol menedéket nyújt, stratégiát tervez, de bizony kétes múltja miatt akár bajba is kerülhetünk. A Serenaval való bizalmatlan kapcsolata pedig szintén emlékezetes jelenetekkel szolgál a kaland során.

 

8. Throm – Halállabirintus

 

A Halállabirintus kegyetlen játék. Hat kalandor teszi próbára az erejét benne, de csak egy maradhat életben a végén (ha egyáltalán…). Épp ezért meglepő, ha két kalandor megpróbálja közösen teljesíteni a rájuk leselkedő kihívást, és ebben meg tudnak maradni emberként egymással szemben. Throm, bár nem sokat beszél, néhány hasznos tanáccsal ellát bennünket és ha bajba kerülünk, megmenti az életünket, hogy aztán később, miután kígyómarás áldozatává válik, végezzünk vele. Viszont nekem a mai napig az egyik legnagyobb elégtétel volt a játékkönyvek között az, amikor a törpe próbamesterrel végezni tudtam. Ez is jelzi, hogy mennyire megkedveltem bajtársamat a labirintusban.

 

7. Ron – Küzdelem az Éj Kardjáért

 

Látni fogjátok, hogy amíg gonosz karakterekben a KJK művek magasan vitték a prímet, addig kísérőkarakterekben inkább a Harcos-Képzelet kalandok fognak dominálni, valahogy ott több a teljes kalandot átívelő kísérő. Az ifjú eszkimó is egy ilyen, akit kifejezetten jól kidolgoztak. Látszik rajta, hogy fiatal, először hagyja el az otthonát és nagyon rácsodálkozik a kinti világra. Sokszor játékként fogja fel azt, ami történik körülötte, nagyon nagy kedvenc jelenetem, amikor egy farkas megölése után büszkén kihúzza magát a véresen magára terített farkasbundában. Bár néha kicsit idegesítő, de mégis nagyon hasznos karakter, van, amikor halálos pontossággal nyilaz le két Eemsit, de szinte minden harcban próbál nekünk segíteni és sokszor igen komoly ellenfelekkel bánik el. Igazi hiányát pedig csak akkor érzékeljük, ha véletlenül elveszítenénk őt a kaland során…

 

6. Brendan – Monarakh titka

 

Annak ellenére, hogy úgy érzem, hogy egy kicsit koppintása egy másik, a listámon még előrébb szereplő karakternek, mégis muszáj betennem a listámra. Maga a szereplő nagyon vicces, és hamar az ember memóriájába vési magát a hatalmas étvágyával, laza, kicsit gúnyolódó stílusával és az „úrficskám” megnevezéssel. Ugyanakkor a lazaság mögött egy nagyon komoly dráma rejtőzik. Hősünk ugyanis egy vérmedve, akit egy varázsló elátkozott, csakúgy, mint a testvérét, akik közül egyikük a gonosz, másikuk a jót szolgálja. Csakhogy ilyen élőélettel nehéz az igazunkat érvényre juttatni. Ezt ő maga is megtapasztalja akkor, amikor gyilkosság vádjával illetik. Személyében egy olyan karaktert kaptunk, aki segítőkész, nagyon fontos szerepe van küldetésünk alakulásában, és akinek a halálát akkor is jó érzés volt megbosszulni, ha történetesen nem azon álltunk bosszút, aki ezt a szörnyű tettet elkövette.

 

5. Borri és Symm – A varázsló kriptája

 

Bár alapvetően a lista egyszemélyes, itt azért tettem egy kivételt, mert ez a páros annyira összenőtt a kaland során, hogy úgy éreztem, tekinthetem őket egynek (külön-külön meg egyik sem fért volna fel a listára). Viszonylag ritka a kalandok során, hogy szinte a teljes történetet két társunkkal küzdhetjük végig, így ez már önmagában emlékezetessé teszi a két karaktert. De ami igazán megmarad az olvasóban, az a kettejük egymástól homlokegyenest eltérő stílusa. Borri a feltaláló tipikusan a más kalandokban társunknak szegődő bohókás, néha meggondolatlan, idegesítő, de mégis jó szándékú törpe, míg vele szemben Symm egy sokkal racionálisabb, titokzatosabb, megfontoltabb karakter. Kettejük verbális összecsapásai üde színfoltjai a történetnek, amik főleg a Gargantisz környékén élesednek.

 

4. Hakasan – A veszedelmek kikötője

 

Igazából nagyon nehezen tudom megfogalmazni, miért olyan szimpatikus nekem az ő karaktere, de valamiért nagyon megfogott. Sokszor egy esetlen, jellegtelen kis harcoslánynak tűnik, aki az életet játéknak fogja fel és még vigyázni sem tud magára. Viszont amikor kiderül, hogy mekkora a veszély, meg tud komolyodni és ő még előttünk elhiszi azt, ami történik és a sérülése ellenére lelkiismeretesen próbál segíteni. A döntő harcban is – sérülés ide vagy oda – ott van mellettünk. Egy kicsit bele is tud szeretni az ember :). Annak viszont nagyon örülök, hogy Livingstone mester nem próbált egy teljesen ide nem illő szerelmi történetet kihozni a karakteréből.

 

Különdíj: Gerry The Grass – Találkozás F.E.A.R.-rel

 

Amikor csináltam ezt a listát, nem tudtam, tegyem-e be, végül ez a különdíjas megoldás maradt. Ennek főleg az az oka, hogy míg az összes többi kísérőkarakter fizikailag jelen van, addig ő nem, csupán a háttérből irányít minket. Azonban minden szuperhős mögött áll egy igazi hithű segítő, aki nélkül nem menne sokra. Ez pedig igaz a mi Gerrynkre is. Minden bűnesetre figyelmezted minket, ezzel megadja a lehetőséget, hogy a fontos információkhoz jussunk hozzá, ezenkívül ha meglátogatjuk, még hasznos információval is ellát minket. A lapozgatós könyvek marketingelésébe befektetett energiáját meg úgy éreztem, hogy muszáj valamivel honorálnom.

 

3. Morlon – Kard és Mágia

 

Ha Borryra és Symmre azt mondtuk, hogy ellentétes viselkedésükkel remekül kiegészítették egymást, akkor Morlonra meg a mi karakterünkkel igaz ugyanez. Mi a kardunk erejével akarunk sikereket elérni, ő mágikus képességeivel, mi inkább ösztönből cselekszünk, ő megfontoltabb, minden téren ellentétpár, de ezért egészítjük ki egymást. Ezt a küldetést bizony csak a kard és a mágia együttes erejével lehet teljesíteni. A mágus karaktere az egyik legnagyobb felüdülés szerintem a kissé sablonos történetben, sokszor jót nevetünk (néha inkább kínunkban) az elszúrt varázslatain, de máskor meg az életünket menti meg, ahogy mi is sokszor az övét. Épp ennek tükrében meglepő az utolsó döntése, amellyel talán a történet legváratlanabb pillanatát hozza el. Mindezek együtt nagyon emlékezetes karakterré varázsolják.

 

 

2. Shanara – Arcnélküliek

 

Ez a könyv alapvetően nem tartozik a kedvenceim közé, de a mellénk társuló karakter mégis emlékezetessé teszi. A háttértörténet – aminek nagy része sajnos csak a 300-as fejezetpontban derül ki – nagyon tetszik. Shanara apánk harcostársa volt, akinek az Arcnélküliek megölték a családját és bosszút esküdött. Ezért magára égette a jelüket, és igyekezett minél több információt megszerezni róluk, mígnem azt is megtudta, hogy a Klán valójában egy mágikus ereklye, amit meg kell semmisíteni. És amikor kiderült számára, hogy az Arcnélküliek célpontjává váltunk, a bosszúvágya érdekében nem szégyellt felhasználni bennünket is, sőt, az volt a terve, hogy velünk együtt pusztítja el a klánt, csak hiba csúszott a gépezetbe. Érthető motivációk, elfojtott érzelmek, hideg, kegyetlen stratégia jellemzi karakterét, amely miatt meg tudtam bocsájtani neki azt, hogy a végén ellenünk fordul. Gondolkodtam azon is, hogy az első helyre teszem, ám végül letettem róla, főleg azért, mert játékmechanikailag unalmas volt, hogy rengetegszer megkérdezte, hogy egyetértünk-e vele, és ha azt mondtuk, hogy nem, akkor azonnal kinyírt minket. Ez egyszer még elment volna, de folyamatosan szerintem nagyon gáz volt. De szerencsére a karakter kidolgozásából ez nem sokat vett el.

 

1. Fenrir – A fenevad nyomában

 

Az előző utalásokból szerintem már sokak számára egyértelmű volt, hogy a lista élén a Fenevad nyomában Elátkozott Bárdja fog szerepelni. Érdekes volt nálam egyébként, hogy mind ez, mind az előző Arcnélküliek az utolsó Harcos képzelet kötetek egyike volt, amit beszereztem és egymás után játszottam le őket. Kicsit meg is lepett, hogy két olyan karakter szerepelt ezekben, akik az átlagosnál sokkal jobban kidolgozottak, és bár a végén össze kell csapnunk velük, abszolute megértem a motivációjukat. Az egykor farkasként született dalnok nem bírta elviselni azt a pusztítást, amit a szörnyek és az emberek végeznek az ő világában és életterében, ezért Yvorl segítségét kérte. Ezt megkapta, hatalmas erejű, gyakorlatilag sebezhetetlen harcos lett belőle, aki halhatatlan, a mágiának is a nagymestere és bármilyen szörnyeteggel képes szembe szállni. Ám ennek ára volt: a pusztítások nem szűntek meg, a szörnyetegeket sem lehetett teljes körűen kiirtani, neki meg évszázadokon keresztül kellett szélmalomharcot vívnia, miközben nem halhatott meg. Ezért kereste azt a méltó ellenfelét, aki egyszer le tudja győzni őt. Ha pedig nem talált ilyet, kiképzett egyet. Ezek voltunk mi. Talán a legnagyobb fejlődést érhetjük el ebben a könyvben az eredeti értékeinkhez képest, amit csak neki köszönhetünk. A rejtvényei, a próbatételei emlékezetesek maradtak, a monokli és a hamiskás mosoly meg örök védjegyévé vált, ahogy különleges kardja is. Számomra nem kérdés, hogy neki van az első helye a listán.

 

És szerinted? Ki az, akit kihagytam a listáról? Ki az, akinek nem lenne itt a helye? Írd meg kommentben, ahogy azt is, hogy milyen listát szeretnél látni a közeljövőben!

 

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/