Vissza a múltamba különkiadás – a TOP 10 Harcos-képzelet könyv


Az eddigiek során még csak a Kaland-Játék-Kockázat könyvekről ejtettem szót a lapozgatós könyves rovatomba. Azonban e mellett a Harcos-képzelet sorozatból is több mint 50 könyv jelent meg. Az igazat megvallva ezeknek a színvonala nagyon ritkán közelíti meg a KJK-könyvekét. Ebben az is benne van, hogy általában 300 vagy 350 fejezetpontosak, így a történetük eléggé rövid, amit sok esetben még lerövidít az is, hogy halálok esetén (akkor is, ha harcban pusztulunk el), van még egy fejezetpont, ami leírja, miért is győzött le minket az ellenfelünk. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb könyv nettóban csak 250-270 fejezetpont, amibe nem fér bele annyi kaland. E mellett sajnos viszonylag sok hiba is van bennük, meg egyéb logikai bukfenc. Így ezekről nem szívesen írok külön-külön értékelést. Most azonban, hogy az utolsó ilyen könyvet is lejátszottam, ami eddig nem volt a kezemben, egy fejezetet, ha úgy vesszük, lezártam, így azt gondoltam, leírom, mik voltak ezek közül a kedvenceim. Ez csak egy sima TOP10-es lista lesz, nem fogok sem pontozni, sem kategóriák szerint értékelni, csak egy rövid indoklást adok.



10. Megmérgezve


Érdekes, hogy ezt a könyvet gyerekkoromban még kifejezetten gyenge könyvnek tartottam, amit nevetségesen könnyen és gyorsan le lehet játszani. Mára már átértékeltem a művet. Egyrészt rutinos szerepjáték-könyv olvasóként megtanultam, hogy nem mindig a legevidensebb helyen kell elkezdeni a keresést, mert akkor egy csomó kalandról és tárgyról lemaradhatunk. Ezekkel a kiegészítő epizódokkal egész szép kaland kerekedhet ki a műből. De ami igazán tetszik benne, az a végkifejletig való eljutás. SPOILER!!! Ugyanis a küldetésünk csupán egy látszat, valójában Aldiana intéz mindent a háttérben, és a valódi feladatunk, hogy rájöjjünk a cselszövésére. SPOILER vége! Ilyen típusú történetzárással ritkán találkozunk, és tényleg figyelnünk kell sok apró (és kevésbé apró) jelre, hogy rájöjjünk arra, hogy mit kell a végén csinálnunk. De a kaland is érdekes, az elején a kutatás, majd az információgyűjtés, aztán a kalandok és a vége. De van benne aranygazdálkodás, mágikus csata, feladvány, szóval minden, ami egy jó lapozgatós könyvhöz kell. Ez alapján mindenképpen a listámon a helye!



9. A jégmező harcosa


Nálam a Harcos Képzelet könyvek körforgása érdekesen alakult. Az első 10-12 darab még viszonylag kezdetlegesnek tűnt, utána jött szerintem a tetőpont kb. a 30. részig, ott elég kevés igazán gyenge könyv volt. Ezután viszont 30 és 50 között voltak talán a legsilányabb könyvek, a felére kb. kár volt a nyomdafestéket pazarolni, de a többi is maximum átlagosnak mondható. Az egyetlen kivételnek ebből a listából a Jégmező harcosát tartom, amely, ha nem is a legjobb könyvek egyike, de a 10-es toplistán helye van. A jeges háttérvilág HK vonalon egyedi (ha eltekintünk a Küzdelem trilógia jégvilágától, de ott alig van pár fejezetpont), de a KJK sorozatban is eddig csak a Hóboszorkány barlangjaiban láttam ezt a világot (az is igaz, hogy a Pusztítás tornya lesz a következő könyvem, amiben mintha lenne ilyesmi). De e mellett is izgalmas számomra, hogy nem tudjuk az elején, hogy mi a pontos küldetésünk és nyomozással kell összeszednünk az infokat és a tárgyakat a végső győzelemhez. Ezt pár érdekes epizód tarkítja, a medvés jelenet, a hajó, a különleges barlang egyaránt érdekfeszítő. Ami egy kicsit leviszi a könyvet, az az, hogy benne maradt egy végtelen körforgás a Sámán-szertartás-rókák viszonylatban, illetve, hogy a végén a harcból többet ki lehetett volna hozni. De ezzel együtt is egy jól kidolgozott könyv, a 250-es fejezetpont meg szerintem a HK kötetek egyik best of halálmezeje.



8. Kriptaszökevény


Mint előbb említettem, az első 10-12 könyvből kevés a kiemelkedő, de ezt mindenképpen érdemesnek tartottam a listára (bár még egy lesz, szerintem akik olvasták az összes könyvet, sejtik, hogy melyik). Azokban a könyvekben, amiket halottként kezdünk, szerintem hatalmas potenciál van. Sajnos ebben a könyvben ez a lehetőség közel sincs annyira kiaknázva, mint a Nekromanta éjszakájában, a halálunk ténye nem sok esetben releváns, de maga a könyv ennek ellenére jó. Már az első kérdés egy jó erkölcsi dilemma, és bár mindenki tudja, milyen választ kell a kérdésre adni, de szívemre (ha nincs a lidérclordnál J) teszem a kezem: én hagynám, hogy az élet körforgása menjen tovább és továbblépjek, hiszen ez a természet rendje. Tehát nekem a kaland első választásos bukóval érne végig. Ez azonban nekem pozitív, legalább kicsit elmélyülhettem az első kérdésben. De utána is van minden, arany, vesztegetés, rejtvény, harc, és a végén egy fontos döntést, meg egy mágikus csata. Sose rosszabb könyvet!



7. A fejtörők erdeje


Winston Nortenlight bár csak 3 HK könyvet írt, mégis az egyik legjobb írónak gondolom. A három műve közül kettő itt lesz a listámon, a harmadik az utolsó volt, ami lemaradt. Ebben egyébként benne van az is, hogy a 289-es fejezet a könyveinek általános halálfejezete (nem csak itt, mindhárom írásában), amivel eléri, hogy a 300 fejezetpontos könyv „nettóban” is 300 legyen. Ezáltal hosszabb a kaland és ezért is szeretem. De nem csak ezért. Nagy kedvenceim azok a könyvek, amikben sok a rejtvény, sok a fejtörő. Szerintem 3 olyan HK könyv van, ami ilyen téren kimagasló volt, ez az egyik. De hol a másik 2 ilyen könyv? Elárulom, előrébb a listámon. De akkor miért ez a leggyengébb ebben a kategóriában? Ennek két oka van. Az egyik, hogy szerintem Winston ebben a könyvben kicsit elvetette a szadista sulykot, nagyon sokféleképpen lehet meghalni, és ezeket nagyon hiteles és elképzelhető képi leírással ábrázolják. De ez nekem 1-2 helyen már sok volt (pedig 24 éves fejjel olvastam), gondolok itt főleg a méhecskés üldözésre. De ezzel együtt remek könyv, a Tudás fájával való találkozás meglehetősen…khm…tanulságos, az utolsó slusszpoén meg bár kiszámítható, de mégis aranyos.



6. A Démon szeme


Az előző könyvhöz hasonlóan szintén a rejtvények nagy száma az, ami miatt nagyon kedveltem, de más izgalmak is voltak benne. A toronyban a kalandokat jól megoldották, az utána lévő rész szintén izgalmas. Az pedig, hogy a siker záloga egy találós kérdés, nekem nagyon tetszet…volna, ha nem kellett volna mellé még egy kötelező tárgy, amit viszont elég random, hogy megszerzünk-e vagy sem. Ez egy kicsit lejjebb vitte az amúgy kiváló könyvet a listámon, de így is elég előkelő helyet kapott. Az elején a gyógyfűárust kicsit jobban ki lehetett volna dolgozni, nem derül ki pl., hogy a gyógyító fűnek mi a funkciója, és nem is emlékszem arra, hogy ezeket a füveket a könyvben bármikor fel lehetne használni.









5. A sárkány vére


Lehet, hogy ez csak véletlen, de az volt az érzésem, hogy a 30-50. rész közötti silány kollekció után a végefele azért mintha összekapta volna magát a kiadó, ugyanis olyan könyvek kerültek ki, amelyek többsége egyáltalán nem rossz, sőt, ezekből 3-at be is tudtam tenni a 10-es listámra. A Sárkány vére normális körülmények között nem volna akkor durranás. Három hely, amit a megfelelő sorrendben körbe kell járni. De az elején lévő versike és a hozzá kapcsolódó számsor egy szép nagy találós kérdés, amit meg kell fejteni. Tetszenek a kamukulcsok, amikkel megtéveszthető a figyelmetlen olvasó, a sivatagos kaland meg szerintem különösen epikus lett. Tetszik a végén is a választás, hogy elfogadhatunk egyfajta fél sikert, vagy az életünket kockára téve a teljes sikerért megvívhatunk. Egyetlen apró logikai bukfence a könyvnek, hogy ha sólyommá változva küzdünk meg a kapuőrző démonnal, akkor nem tudjuk, miként módosulnak az adataink. De ettől eltekintve kiváló mű.



4. Acélkorona


Garry Hamilton sem rossz író, több könyv bekerült tőle a listámra. A könyv egyedi vonalon megy végig, ami a KJK-ban sem sokszor fordul elő. Sereget kell toboroznunk és hadba vezetni őket. ennek előnye, hogy mindegyik helyszínt be kell járnunk, így kb. a teljes könyvön végig kell fixen mennünk, csak a sorrend számít. Ebből a szempontból kicsit rossz, hogy a sikerhez egy kötelező sorrendi lépés van, SPOILER!!! ha a barbárokhoz a tündérek előtt megyünk, biztos nem járunk sikerrel, mert a varázsövet nem tudjuk megszerezni SPOILER vége! Amit nem értek még a könyvben, hogy mi „apánk tanácsa”, amire emlékezni kéne. Akárhányszor nyálaztam végig a könyvet, nem látom sehol, hogy apánk figyelmeztetne arra, hogy a barbárokkal vérszerződést kell kötni. Átnéztem ebből a szempontból a könyv időbeli előzményének tekintett Arcnélkülieket is, de ott sincs semmilyen utalás. Azonban a seregtoborzásos rész izgalmas, az Ítéletmondó egy egyedi fegyver, és viszonylag kevés dolog dől el szerencsén. A seregek csatájának meg szintén megvan a varázsa. Szóval bejön.



Különdíj: Boszorkányúrnő


Szinte minden ilyen listámra beteszek egy különdíjas könyvet, ami bizonyos szempontból akár a listámon is lehetne, de más szempontok alapján azért vannak kétségeim. A Boszorkányúrnő volt az első olyan szerepjáték könyv, amit végigjátszottam, így nyilván nagyon szeretem. Azonban óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mennyire vagyok elfogult az irányában éppen emiatt? Ez egy nehéz kérdés. De egyébként szerintem egy jó könyv, a sivatagi kalandok izgalmasak, a benne lévő eszközök (pl. villámszóró) is tetszenek, van benne egy kis aranygazdálkodás is, kaphatunk társat, aki rendhagyó módon nem patkol el 1 fejezettel később, és a végső csata is jól sikerült. Az egyetlen, ami zavar benne, hogy túlságosan sok a szerencsepróba benne, amiből 2-n az életünk múlik, SPOILER!!! ha nem találjuk meg a villámszórót, nem jutunk át egy máguson, ha meg a lámpa aktiválásakor nincs szerencsénk, meghalunk SPOILER vége! Mindent egybevetve én valahova a 9-10. helyre be tudnám rakni, de nem akartam, hogy az elfogultságom befolyásoljon, ezért végül ez a kompromisszumos megoldás mellett döntöttem.



3. Viharűzők


Kicsit talán meglepő, hogy a dobogóra felfért egy 300 fejezetpontos, semmi extrás könyv, de mégis úgy gondolom, hogy ez a mű kiemelkedő alkotás. A Viharűzők soraiba akarunk kerülni és ehhez számos próbát kell kiállni. A próbák valóban változatosak, sok a rejtvény, de van, amikor harcolni kell, máskor jó döntést hozni, megint máskor labirintusból kijutni. Közben sima és mágikus összecsapással egyaránt találkozhatunk. Végig izgalmas, kalandos, üresjáratok nélküli könyvről beszélünk, a kívánságteljesítő patkány pedig a HK könyvek egyik legviccesebb jelenetét szolgáltathatja nekünk SPOILER!!! kérjük tőle a teremben lévő leghasznosabb tárgyat SPOILER vége! És még egy utolsó döntés is van a végén, amit meg kell hozni (igaz, ezesetben szerintem hiba volt, hogy az egyik döntés a 300-as fejezetpontra visz minket. Valahol kellett volna egy fejezetpontot spórolni erre, vagy egy trükköt betenni, hogy nem a 300-as a győztes fejezet).



2. Őserők ura


Winston Nortenlight egyértelműen legjobb könyve, ami szerintem már KJK-s mércével is egy igen magas pontszámot kapna tőlem. Az alaptörténet az őselemekkel találkozás talán kicsit sablonos, de ennyire jól még egy könyv sem oldotta meg, mindegyik világ remekül kidolgozott. Mivel mindegyiken végig kell menni, a könyv hossza is elég jó, amiben sokat segít a „nettó” 300 fejezetpont a 289-es oldallal. Miközben haladunk előre, egyre erősebbek leszünk és tanuljuk meg a varázslatainkat. Eközben pedig az eszünket is gyakran kell használni. Nagyon bejön, hogy a könyvben többen tanítanak minket, és van benne egy kis környezetvédelmi kampány is, ami szerintem tök jó dolog, hogy így próbálják érzékenyíteni a fiatalokat. A könyvben lévő gyík pedig egy egészségesen idegesítő és színes karakter. Kicsit meglepett, hogy az utolsó kérdés igazából már tétnélküli volt, de valahol oké, hiszen aki ezt a kalandsorozatot túléli, az már megérdemli a szintlépést, gondolom én…és a könyv is J



1. A fenevad nyomában


Szerintem, aki ismeri ezeket a könyveket, annak nem volt túl nagy kérdés, hogy ezt a könyvet fogom az élre tenni. Sőt, ha kicsit gonosz akarok lenni, második legjobb könyv igazából nincs is, van ez, aztán baromira nagy űr. Tényleg, mintha egy másik sorozat könyve lenne, annyira kiemelkedően jó. A varázslatok újak, és szerintem kreatívan oldották meg, miközben a falu krimi az elejétől a végégig be tudja szippantani az embert. Nyomozás közben mindenki gyanús, de mégis meg kell bíznunk valakiben, aki megadja azt a tudást, ami kell, hogy az utolsó küzdelemben életben maradjunk. De ha nem használjuk eléggé a fejünket, vagy nem vagyunk kellően körültekintőek, akkor sosem kapjuk meg tőle a várt tudást. Kemény harcok, taktika, óvatosság, nagyon jól kidolgozott karakterek jellemzik a könyvet, és egy olyan fordulat a végén, amire talán nem számítunk. A könyv kidolgozottságát dicséri, hogy újraolvasva annyi apró nyomot, utalást, és segítséget tartalmaz, ami első lejátszásra nem is feltűnő, másodjára meg már fogjuk a fejünket, hogy mennyire hasznos utalást kaptunk, amit nem veszünk észre. A lezárása is gyönyörű a könyvnek, ebben a műben valóban semmilyen hibát nem tudok találni SPOILER!!! illetve talán azt, hogyha túl becsületesek vagyunk és nem visszük a falu egyik varázsfegyverét sem, akkor nekünk végünk…de sajnos néha a való élet is ilyen SPOILER vége! Csak ajánlani tudom, hogy szerezzétek be és játsszátok végig, nagyon élvezni fogjátok!

Ti mit gondoltok? Van olyan, amit nehezen értetek, hogy miért került a listára, vagy olyan, amit szerintetek kihagytam? Ha igen, írjátok meg!

Megjegyzések

  1. Nem teljesen érthető, amit a fordításról írtál itt-ott. Én úgy tudom, az egész HK sorozat magyar (Cherubion) írók keze alól került ki.
    Hogy a Fenevad nyomában a legjobb, azzal szerintem senki sem tud vitába szállni.
    Szerintem viszont épp hogy az első tucatnyi könyv a jobban sikerült, mert komolyabb írók készítették, aztán a kifújt sorozatot átadták pár újoncnak. Így az én listámon még tuti ott lenne pl. a Féregfutam, Monarakh titka, Árnyékvilág, Cherubion hőse, Dimenziók bajnoka...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, te tudod jól. Régen abban a tudatban éltem, hogy ezek nem magyar könyvek, és a cikk írása közben derült ki számomra, hogy mégis. Utána igyekeztem kijavítani a fordítással kapcsolatos megjegyzéseimet, de nem sikerült teljes körűen. Ez az én hibám volt.

      Nekem az Árnyékvilág volt az utolsó könyv, amit lejátszottam és az eleje tetszett is, de a végjáték a labirintussal más annyira nem. A Monarakh titkának van egy jó háttértörténete, viszont egy olyan cselekménye, ahol kb. bármit csinálok, ugyanoda jutok és semmi sem történik. Ezt nem szeretem. Féregfutamnál az a nehezen értelmezhető rejtvény vitte le nálam kicsit, de jó könyv, Dimenziók bajnokát szerettem, nem sokon múlott, hogy betegyem.

      Törlés
  2. Hát a Fejtörők Erdején mindenképpen töröm a fejem mit gondoljak, mert az nálam úgy maradt meg mint gráftervezővel gyártott, fejezetpontokat nem tartalmazó, idegesítő semmi, ami folyton hazudik a játékosnak.

    A Boszorkány Úrnőnek viszont örültem, mert szerintem is tényleg jó. Annyira, hogy meg is szabadultam a szerencsepróbáktól, meg az egyéb hibáitól, és összeraktam helyette ezt a háziváltozatot: https://docs.google.com/document/d/1qOxrERGaZc1m5m-LwJHB3XJR_fDavDhu1S_15g1jGgU/edit?usp=sharing

    Részemről még a Hit Nevébent tudnám a listához tenni, mert bár tök lineáris kaland, de játéktechnikailag jól kijátszható mindhárom kaszttal, az ötlet remekül illik a Káosz Világába, és a fejezetpontok szép hosszan, kerek mondatokban vannak megírva (az nálam mindig pluszpont).

    Az "első tucatnyi"-ba nem kötök bele. Igaz hogy sokkal jobban kapcsolódtak a könyvek a kiadó egyéb cuccaihoz, de a játékmechanikájuk elég döglött volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a Fejtörők erdejét nem éreztem ennyire drámainak. Olvastam a Zagor.hu-n az írásodat (azt hiszem, a tiéd volt), hogy az ogre hazudik, amikor azt mondja, hogy a "lila kővel kezd". Itt viszont szerintem nincs igazad. A kövekhez kétféleképpen lehet eljutni. Vagy akkor, ha a Druida próbáján megbukunk, vagy ha visszafordulunk a Tudás fájánál. Előbbi esetben az ogár nem hazudik, mert valóban a lila kővel kell kezdenünk. Utóbbi esetben meg eleve rossz irányba indulunk el, és ha át is jutunk a mocsáron, akkor ott felzabálnak minket a lápi esőbékák, tehát így is úgy is meghalunk. Szóval nem hazudott, csak feltételezte, hogy megbukunk a próbán :) Egyébként a rejtvényes könyveket én szeretem, bár az azért sokatmondó, hogy a 3 sok rejtvényesből ez végzett a leggyengébb helyen.

      Hit nevében-nel nekem valahogy ugyanaz volt a bajom, mint a Monarakh titkával (bár annál jobban kidolgozott). Tényleg egy remek történet és a végére totál átéltem a kétségbeesését a főhősnek. De közben...akár el akarom tenni a démonfejet, akár nem, elteszem. Akár meg akarok ölni valakit, akár nem, megölöm. Akár meg akarom ölni Gondart, akár nem, megölöm. Akár akarok tüzet, akár nem, lesz. Vannak persze lineáris könyvek, de ott azért a döntéseinknek nagyobb a súlya. Itt gyakran inkább olvasónak éreztem magam, nem játékosnak.

      Törlés
    2. Hja, inkább egyszemélyes kalandmodul a Hit Nevében.
      Az halálosan igaz hogy inkább olvasó vagy, viszont legalább van mit olvasni. És végig lehet tolni szabályosan, mindhárom kaszttal. Ami nem kis teljesítmény egy HK-ban főleg.
      Az Erdőben nincsenek fejezetpontok, egyáltalán nincs történet, a vége meg kifejezetten bosszant, mert egyáltalán nem érünk el semmit, nem derül ki semmi, egy nagy nulla az egész. Oké, vannak fejtörők, de mind klasszikusak, és aki nem ismeri őket, majd jól rákeres a neten. Ha legalább sajátokat írt volna. És jó lett volna ha tartja magát valamiféle történetmesélési szabályokhoz, nem haszontalan minden információforrás, mert teljesen véletlenszerű hogy hazudnak-e.
      (amúgy ja, ugyanaz vagyok, nincs még egy olyan eszement akit annyira lenyűgözött volna a Boszorkány Úrnő hogy feljavítsa)

      Btw, Te be tudsz lépni a zagoron a játékokhoz? Nekem nem sikerül.

      Törlés
    3. Bocs, hogy nem válaszoltam, de mostanában annyira el voltam foglalva, hogy játékra nem sok időm volt. Ez a hét végre nyugisabb, tegnap már lejátszottam a Gyűlölet szakadékát (bár ne tettem volna!), ma a Mungik aranyát (az nem volt rossz :) )

      Most működik nekem a zagor.hu játékblokkja.

      Törlés
  3. Az elsövel egyetertek de nem azért mert kb 12-14 között kijátszottam arra már rég nem emlékszem, de akivel beszéltem lapozgatos fronton ebböl a sorozatbol mind ezt tartják a legjobbnak.
    A nagy féregfutamot, viszont pont ugyenezért hiányolom :(

    VálaszTörlés
  4. Modositom a féregfutamot és a mokhara titkát, hiányolom jó lenne azokról is olvasni mrt nem kerültek be és mind 2 van folytatása én szívesen olvasnék róluk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Féregfutam határeset volt, éppen kimaradt nálam, főleg a nehezen értelmezhető rejtvénye miatt maradt ki.

      Monarakh titka történet szempontjából nagyon jó, de játék szempontjából kb. bármit csinálok, ugyanaz lesz a vége, inkább olvasónak és nem játékosnak éreztem magam, így sajnos ez nem annyira jött be nekem.

      Lehet valamikor majd írok ezekről is, bár most a minikalandokat kezdtem el.

      Törlés
  5. A fenevad nyomabant anno amikor meg szerepjatekoztam atultettem a magusba is es lehatdzottuk kalandkent. Zsenialis konyv szamos kjk konyvnel is jobb de a harcos kepzelet kategoriabol toronymagasan kiemelkedik.

    VálaszTörlés
  6. Amugy a Kaosz letsikja es annak elso resze is nagyon jo meg sztem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról