Vissza a múltamba 18. – A sárkány háborúja, Kard és Mágia

Az igazat megvallva már régen szerettem volna ezzel a két könyvvel foglalkozni, de az egyiket most szereztem meg és azért ezeket mégiscsak jobb kielemezni úgy, hogy minden fejezetpontot megtekinthetek. Ugyanakkor azért is külön izgalmas számomra ez a két kaland, mert magyar íróktól származik, akik egyikét személyesen is van szerencsém ismerni. De ettől még nem leszek kíméletesebb az átlagosnál, és ha valami nem tetszik, azt a szokott szigorral fogom értékelni. Ezúttal visszatérek a hagyományos 20 pontos rendszeremhez, hiszen mégiscsak két 400 fejezetpontos, elég komplex könyvről van szó. Aki már elfelejtette volna,itt megtalálja.

A Sárkány háborúja:

Történet (3): A Birodalomban egy sárkány ütötte fel a fejét, aki minden falut elpusztít, aki tud, menekül előle, de nincs hová. Híres kalandozóként elhatározzuk, hogy végzünk a sárkánnyal, és békét teremtünk a birodalomban. De mint kiderül, ez azért közel sem olyan egyszerű, mint gondoljuk. Ez a történet nagyon sablon, de azért a kidolgozás kellőképpen komplex. Kicsit Éjsárkány light érzésem volt a kaland során, vagyis adott egy olyan ellenség, ami normális körülmények között még arra sem méltatna minket, hogy agyontaposson, de megfelelő eszközök segítségével már lehet ellene esélyünk. Ezért a kaland elején ezeket a tárgyakat kell megszerezni (illetve mehetünk egyből a sárkányhoz is, de az egy rekordidejű offenzíva lesz). Ez alatt az idő alatt számos próbát kell kiállnunk, ami kellőképpen összetett, van, ahol harcolni kell, máshol az eszünket használni, néha meg a megérzéseinkre hagyatkozni vagy csak szimplán tisztességesnek lenni. Ezek a kihívások kellőképpen összetettek. Van egy kifejezetten egyedi része a történetnek, amikor a Szürke Mágus előtti részen ki kell jutnunk az erdőből, az nagyon tetszett. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, van benne némi logikátlanság, és ez főleg törpe kovácsnál jelenik meg, akinek ha nem adunk egy aranyat, vége a kalandunknak. Ugyebár adott ez a sárkány, aki mindent elpusztít, senki nem tudja legyőzni. A „mindent elpusztít”-ban a törpe is benne van.  De nem érdekli, ha nincs arany, nincs munka. Az agyatlanság egy magasabb szintje, meg kell hagyni. A szabályok kicsit mások, a Harcos-Képzelet kötetből ismert támadás-védettséggel rendszerrel találkozunk, viszont itt is van élelem helyett 10 adag gyógyfüvünk, ami ugyanazt tudja, mint a kaja, szerencse próbáknál meg bár alacsonyabb értékkel indulunk, de nem kell belőle levonni dobásonként. Ezektől eltekintve a hagyományos szabályok szerint zajlik a kaland. A könyv humorvilága sem rossz, tetszik benne néhány kiszólás, megjegyzés, az meg, hogy azért nem tudunk repülni, mert nem vagyunk madarak…hát utána elég madárnak éreztem magam :).

Gondolkodás/szerencse (4): Bár rengeteg módon lehet meghalni a könyvben, de mégis úgy éreztem, hogy a legtöbb esetben meg lehet tudni, hogy mit csináljunk. A kaland során két rejtvény van, és ritka az ilyen, de az egyiket benéztem, ezenkívül a legtöbb esetben tudunk információt szerezni arról, hogy mi a helyes döntés. Van olyan eset is, ahol utólag fogtam a fejem, hogy figyelmeztetett a könyv, de nem voltam elég körültekintő SPOILER!!! tekerccsel a kezemben úsztam át a tavon Spoiler vége! A barbárokkal való beszélgetés is egy érdekes és részben gondolkodtató szituáció volt. Azonban sajnos van néhány random döntés is a kalandban, az egyik egy ösvényválasztás, ahol ha elindulunk valamerre, akkor nekünk már nyekk, a másik ilyen a színes pikkely megtalálása, a harmadik meg a kísérő kiválasztása, amire hamarosan visszatérek.

Nehézség (2): Na, ez egy igazán szadista történet. Van egy olyan része a kalandnak, ami szerintem elég inkorrekt, amikor 3 tárgy közül kell választani, hogy melyikkel indulunk a varázskard megtalálására. A 3-ból az egyik hiánya a biztos halálhoz vezet SPOILER!!! a tekercs Spoiler vége!, de van egy olyan rész is, konkrétan a kísérők választása, ahol egy másik tárgy nélkül 25%-ra csökken a siker esélye. Szerintem ez ebben a formában eléggé unfair. De ezenkívül szükség van még jópár tárgyra. A sárkányölő kardon, az előbb említett tárgyon és a megfelelő színű páncélon kívül kötelező eszköz még egy gyűrű, majd később egy kereszt, a pikkelyek gyűjtéséhez egy vászonzsák, egy karkötő a páncél készítéséhez (ezt elég nehéz megszerezni, mert csak egy módon adják nekünk a barbárok), valamint egy kristálygömb, aminek a megszerzéséhez egy tölgyfa botra is szükségünk lesz. Ez azért nem kicsi lista. A képet kicsit árnyalja, hogy a viszonylag lineáris kaland miatt nem olyan nagyon nehéz megtalálni ezeket, ritkán megyünk el mellettük. Viszont külön nehezítő körülmény, hogy számos alkalommal nem elég, ha egy tárgy nálunk van, hanem helyesen kell dönteni, és ha elrontjuk, nincs új esély SPOILER!!! pl. ha az élőholtak ellen próbáljuk a gömbünket használni Spoiler vége! És sok más helyen történhet meg az, hogy egyetlen rossz döntés is a halálunkhoz vezet. Szóval ember legyen a talpán, aki ezt elsőre tudja teljesíteni. Külön nehézség még az aranygazdálkodás, ugyanis a kaland végére maradnia kell egy aranynak, viszont 6 biztos elmegy a mocsári kalauzolásnál, más területeken meg random is el is veszíthetünk 1-2 darabot, van, ahol feleslegesen tudunk elhasználni belőle, máshol viszont az életben maradásunkat garantálja, hogy legyen. Szerezni meg mindössze egyet tudunk, a bolondtól. Úgyhogy e téren is kemény a könyv.

Játékélmény (5): Minden hibája ellenére én ezt nagyon élveztem. Megvolt végig a hangulata és külön tetszett, hogy a főellenségnek is megadja a módját, tényleg nem lehet odamenni csak úgy felkészületlenül és ha ott vagyunk, még akkor sem olyan egyszerű a történet. A feladatok, amiket közben teljesíteni kellett, nagyon tetszettek és tényleg az volt az érzésem, hogy ennek a kalandnak nincsenek üresjáratai, minden kihívásban megtaláltam a magam kis kedvenc részét. Ezenkívül bejön a könyv stílusa, kicsit pikirtebb, mint az átlagos, de pont annyira használja a beszólás lehetőségét, ami még változatos és élvezhető, de már nem sértő. Így összességében bár az nem mondom, hogy az Éjsárkányhoz hasonló kidolgozottságú, de játékélményben majdnem hozza azt a szinten, ami azért egy elég komoly dicsőség.

Összességében: 14/20

Kard és Mágia:

Történet (4): A történet az előző folytatása, de nem közvetlenül. Miután megöltük a sárkányt és megszereztük a kincsét, gazdagnak hisszük magunkat, ám kiderül, nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni. És egy reggel megint arra ébredünk, hogy gyakorlatilag semmink sincs. Az uralkodó újabb küldetése azonban megint lehetőséget ad számunkra a meggazdagodásra. Ki kell szabadítanunk őt a Démon nagyúr fogságából! A történet ezúttal is eléggé sablonosra sikeredett, de a kidolgozottsága miatt mégis megadom neki ezt a magas pontszámot. És ennek az oka nálam Morlon karaktere. Ritka az, hogy egy társ ennyire szerves része a kalandnak, van, amikor szerencsétlenkedik, van amikor vicces, van, amikor már-már semmirekellőnek tűnik, de máskor meg az életünket menti meg és nagyon fontos szerepe van, a végjátékban pedig szintén tartogat egy váratlan meglepetést. A másik kedvencem, hogy bár alapvetően ismert panelekből épül fel a könyv, de a humorvilága kicsit már-már parodisztikussá teszi, gondolok itt a nyaktilós részre SPOILER!!! kár, hogyha ide eljutunk, akkor már biztos meghalunk Spoiler vége! , de a csókolós jelenetet is imádtam, vagy amikor figyelmeztet a könyv minket előre, hogy mi történik, ha valamit megteszünk és mégis meglépjük, aztán vége a kalandnak SPOILER!!! leugrunk és szétzúznak a sziklák Spoiler vége! Ez pedig egy az átlagtól nagyon eltérő, de nekem mégis tetsző hangulatú kalandot adott.

Gondolkodás/szerencse (3): E téren viszont egyáltalán nem ment el jó irányba a kaland. Hasonlóképpen azt éreztem, amit az előző könyvben, hogy rengeteg esetben kell döntenünk és ha rosszul döntünk, akkor vége a kalandnak. Csakhogy amíg az előző műben – ahogy írtam is – a legtöbb esetben volt kapaszkodónk, hogy mi a helyes döntés, addig itt a legtöbb esetben ezt nem éreztem, sokkal inkább azt, hogy a labirintus-kalandokhoz méltón rengeteg alkalommal a random ösvényválasztás dönti el, hogy teljesül-e a küldetésünk vagy nem, mindenféle fogódzkodó nélkül. Azért tegyük hozzá, van benne néhány rejtvény, egy nagyon trükkös kis számos feladat, ami egy igazi jó kis agytorna, van egy bölcsnek is egy rejtélye, illetőleg titkos írást is kell fejtenünk, valamint néhány esetben okos taktikai döntéseket is meg kell hoznunk. Szóval azért az agyunkat is kell használni.

Nehézség (1): Most őszintén kérem: írja meg nekem kommentbe az, aki a titkos írást saját magától, becsületesen megfejtette! Nem tudom, sőt, inkább azt mondom, hogy nem hiszem, hogy van köztünk ilyen SPOILER!!! A betűk eltolása nem csak úgy van, hogy mindegyiket eggyel jobbra vagy kettővel balra toljuk el, hanem az első kell valamerre, majd a másodikat megint valamerre, majd a harmadikat megint valamerre, és a negyediktől ismétlődik az első. Ilyennel csupán a Vérescsontban találkozhatunk, de ott meg van valaki, akit meg lehet találni és aki tudja a kódot. Egy ilyenre az ember magától sosem jön rá. Apró támpont, hogy a démon szó szerepel benne és ha valaki feltételezi, hogy az első 6 betű az az, hogy „A démon” és ennek megfelelően próbál visszakövetkeztetni, akkor esetleg kitalálható, de kétlem, hogy sokan ennyire tüzetesen megnézték volna Spoiler vége! Ez már önmagában elég nálam egy alacsony pontszámra. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kastélyba eljutásnál a 3 ösvényvből az egyikben SPOILER!!! Az erdőben Spoiler vége! van egy kötelező tárgy és a kastélyba bejutásból is csak az egyik ösvény garancia a sikerre. Ezenkívül kell még egy ital és egy tárgy a városból SPOILER!!! a kőtörő kalapács és a mászás itala…apropó, a repülés itala miért nem jó a toronyba feljutáshoz? Spoiler vége! ami nélkül nem teljesíthető a küldetés. De szükségünk van 5 különböző ékszerre és egy aranykulcsra ahhoz, hogy a Démon nagyúr elé járuljunk, aki ellen kell a varázslat elleni teljes védelem, és egy varázsfegyver is, de ugyanígy szükségünk van a kaland közben egy rézpénzre, egy borostyánkőre és egy varázspálcára, hogy mindenben sikerrel járjunk. Azt hiszem, nem kell kommentálnom, épp eléggé kifejtettem a nehézséget. De azért tegyük hozzá, hogyha egy kicsit könnyebb a titkosírás, akkor nem adok ilyen alacsony pontot.

Játékélmény (4): Old school, de azért bejön. Igazából minden van benne, amit szeretek a KJK-ban, vannak rejtvények, izgalmas próbák, egy kellően erős főellenség, az arannyal is gazdálkodni kell, társunk is van, amihez párosul egy egyedi, más legendákból merítő, de azokat átalakító történet- és humorvilág. Ezek összességében számomra teljesen élvezhetővé tették a kalandot. A labirintus-jelleg miatt nekem ez kicsit kevésbé tetszett, mint a Sárkány háborúja, de összességében ezzel is meg vagyok elégedve.

Összességében: 12/20

Remélem tetszett mindenkinek ez a kis kitekintés, én mindig örömmel töltök időt a magyar könyvek elemzésével is, főleg, ha ilyen hosszú és komplex kalandokról van szó. A következő alkalommal visszatérek a Magányos Farkas kötetekhez, de ezúttal már a Magányos Farkas Világa sorozatban kalauzollak el titeket, ahol mágusként kell megküzdenünk a gonosztevőkkel! Tartsatok akkor is velem!

Ha szeretnél értesülni a legfrissebb cikkekről, csatlakozz a Blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/