A képmutatás magas foka

 

Múlt kedden 23 óra 59 perckor került benyújtásra a választási törvény legújabb módosításáról szóló javaslat, ami nem kis felháborodást váltott ki sokakban, köztük bennem is. Nem is elsősorban az, hogy közvetlenül a veszélyhelyzet megszavazása után az első intézkedések egyike volt ez, holott köze nincs a koronavírus elleni küzdelemhez. Ez is baj, viszont mivel megvan a parlamenti kétharmad, igazából a veszélyhelyzet nélkül is meghozták volna a döntést, legfeljebb kicsit lassabban. Az a hazudozás viszont, amit a törvény indokaként kommunikálnak, hogy ez a kamupártok ellen kell, számomra bicskanyitogató. A következő cikkemben leírom, mire alapozom ezt a kijelentésem, és, hogy mi volt a valódi oka ennek a döntésnek.

 

Mik is ezek a kamupártok?

 

Kamupártoknak a köznyelv olyan kis pártokat neveznek, akik ugyan elindulnak a választásokon, de mindezt nagyjából ismertség és releváns támogatottság nélkül teszik mindezt. Noha kisebb pártok, akik megpróbálják megmérettetni magukat mindig is léteztek, ám a 2014-es választások óta ezek száma ugrásszerűen megnőtt. Megjegyzendőnek tartom, a jelenlegi párt az indulással kapcsolatos nyilvánvaló aggályok ellenére nem tett ez ellen semmit korábban, így jogosan merül fel, miért most gondolták azt, hogy erre szükség van. A választ mindenkire rábízom.

De mi az oka a 2014-ben tapasztalt hirtelen növekedésnek. Igazából nem bonyolult. Az új választási törvény megteremtette mind a kispártok könnyű indulásának a lehetőségét, mind a motivációt az alábbiakkal:

 

1.  Míg korábban 750 ajánlószelvény összegyűjtésére volt szükség az induláshoz egy választókerületben, amiből minden választópolgár egyet adhatott, addig most a sokkal nagyobb választókerületekben elegendő 500 aláírás, amiből egy állampolgár bármennyit adhat. Magyarán az eddig sem nehéz indulást még könnyebbé tették.

2.  Azzal, hogy az országos listát állító pártok jelöltjeinek állami támogatást adtak (1.000.000 forint/fő) megnövelték az indulás motivációját. Igaz, hogy 1 % alatti eredmény esetén vissza kell ezt fizetni, de rengeteg alakalommal mire ez megtörtént volna, a pártnak már hűlt helye volt.

 

Ez a két fő probléma, ami miatt ezek a pártok el tudnak és el akarnak indulni. Nos, ez a javaslatot az egyik problémára egyáltalán nem reagál, a másikra meg csak nagyon minimális mértékben. A jelöltállítás szabályai nem módosultak, tehát aki akar, az ugyanúgy elindulhat, mint eddig (2018-ra is jellemző volt, hogy több országos listával nem rendelkező párt is indított egyéni jelölteket, ez nem fog változni). A listaállítás szigorodása azonban annyit változtat, hogy akik kifejezetten a pénz miatt indulnak, és nem tudnak 50 jelöltet felállítani, azok valószínűleg nem fognak részt venni a választáson.

 

Szignifikáns csökkentést fog ez jelenteni?

 

Nyilván ebben az esetben csak találgatunk, de azért elméleti szinten nézzük meg milyen változást hozott volna az új szabály 2 éve. 2018-ban 14 párt volt, aki 50 jelölt alatt indult, ez soknak tűnik. De vajon ezek közül mennyi esett volna ki és mennyi tudta volna elindítani az 50 jelöltet? Csináltam egy becslést arról, hogy szerintem melyik pártok tudták volna magukat feltornászni 50-ig, kik a kérdőjelesek, és kik azok, akiknek valószínűleg nem lett volna meg.

 

Akiknek biztos sikerült volna:

 

A Demokratikus Koalíció bár csak 45 jelöltet indított, semmi kétség nincs afelől, hogy ha kellet volna, kiállítanak 50-et. Itt nyilván nem is egy kamupártról beszélünk, itt a választási szövetségek miatt indított a párt annyi jelöltet, amennyit, és nem azért, mert ennyi állt a rendelkezésükre. Ugyanebbe a kategóriába sorolom az Együtt-et, a maguk 44 jelöltjével, akik bár a választáson nem várt módon leszerepeltek, afelől kétségem sincs, hogy a 6 jelöltet még ki tudták volna állítani szükség esetén. Szintén inkább stratégiai eleme volt a kevés, szám szerint 39 induló a Magyar Kétfarkú Kutyapárt esetén is, akik a listás szavazatokra koncentráltak, és az 1%-os limit elérése volt a legfőbb céljuk, hogy a pályázatok útján szétosztott kampánypénzt ne kelljen visszafizetniük. És én ide sorolom még a Családok pártját is, akik bár nem taktikai okokból, de 49 jelölttel indultak, egy ötvenediket tuti összehoztak volna, ha kell.

 

Akiknek valószínűleg meglett volna:

 

Az MCP 45 jelöltet tudott kiállítani, tehát mindösszesen 5 hiányzott nekik, ez valószínűleg nem lett volna gond. A Közös Nevező és a SZEM párt 42-42 jelölttel állt rajthoz, a további 8 jelölt keresése már egy kicsit macerásabb, de szerintem még meglehetett volna. Az Iránytű és a MEDETE párt 40-40 jelöltje még mindig azt sugallja nekem, hogy ők képesek lettek volna további 10 jelölt kiállítására.

 

Ami már neccesebb:

 

Az EU.rom és a SEM párt 36-36 jelöltet állított ki, vagyis még 14 kellett volna ahhoz, hogy elinduljanak, ez már elég sok ahhoz képest, amennyit összegyűjtöttek, itt már jóval kétségesebb, hogy összejött volna.

 

Akiknek szinte biztos nem sikerült volna:

 

A Rend párt 32 jelöltje mellé még 18-at kellett volna összegyűjteni, hogy meglegyen az országos lista, ez már több, mint a felállított jelöltjeinek a fele, szerintem ezt már nem lettek volna képesek kivitelezni. Még ennél is rosszabb volt a helyzet az NP-nél és a Tenni Akarás Mozgalomnál, a maguk 28-28 jelöltje eggyel volt több a szükséges törvényi minimumnál, újabb 22 jelöltet aligha lettek volna képesek elindítani.

 

Konklúzióként le lehet vonni, hogy ugyan lettek volna pártok, akiknek az 50 jelölt meghaladja a képességeit, viszont akiknek meg nem, azoknak újabb jelöltjei jelennek meg a listán. Mekkora változás lett volna ez? Ezt maximum találgatni lehet, kérdés, hol húzzuk meg a határt. Ha azt vélelmezzük, hogy aki legalább 40 jelöltet ki tudott állítani (+ MKKP), azoknak meg lett volna az 50, de a többinek nem, akkor összesen 95-tel lett volna kevesebb jelölt 2018-ban, mint most. Ez elsőre soknak tűnik, de ha leosztjuk 106 kerületre, akkor az jön ki, hogy kerületenként kevesebb, mint 1, tehát nagyon maximum kerületenként 1-1 jelölttel lett volna kevesebb induló, ami az összképen nem változtat. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyes pártok lehet a pénz nélkül is elindítják a jelöltjeiket, illetve, hogy a legtöbb párt nem pont 50 jelöltet indított volna, hanem néhány biztonsági tartalékot is felhalmoz.

 

Ha valóban a kamupártok visszaszorítása lett volna cél, akkor vagy a jelölési szabályokat kellett volna szigorítani, vagy a támogatás összegét kellett volna megfelelő feltételhez, illetőleg biztosítékhoz kötni. Úgy valóban minimalizálni lehetett volna az indulásukat. Így nem.

 

Akkor mi a valós cél?

 

Azt gondolom, hogy totál egyértelmű: az ellenzéki összefogás megnehezítése. Korábban már írtam egy cikket erről, hogy milyen lehetőségei lehetnek az ellenzéki pártoknak együttműködés kapcsán. Nagyon röviden: a listák száma szerint az egy listás, a két listás, és a háromlistás opció jöhetett szóba, ha az 1-1 elleni küzdelmet mindenhol meg akarják valósítani. Módszer tekintetében meg két opció jöhet szóba, az előválasztás vagy a megegyezés.

Ez a szabály minimum lefelezte az ellenzék lehetőségeit. Háromlistás opció innentől nem működhet egyáltalán, mert ha 3 listában 50-50-50 képviselőt akarnak indulni, az 150 hely, vagyis 44 kerületben nem alakulna ki az 1-1 elleni szituáció. A két lista még csak-csak megoldható, de előválasztás útján semmiképp sem (hacsak nem listán belüli előválasztásokkal, de annak meg mi értelme…), ugyanis ha nem egyenlő arányban nyerne a két lista és kialakulna mondjuk egy 61-45-ös arány, akár a 45-ös lista azonnal meg is szűnne, mert minimum 50 jelölt kiállítása szükséges. Tehát azt csak úgy lehet megoldani, ha a 2 lista pontosan 53-53 jelöltet indít. Sőt, igazából szerintem csak úgy lehetne, ha néhány kerület elengedésével 55-56 egyéni jelölt tartozna mindkét listához, mert, ahogy azt tavaly Győrben láttuk, néhány esetleges visszalépés az utolsó pillanatban óriási gondot okozhat. De igazából biztonságon megoldásnak már csak az egy lista tűnik.

Viszont az is egyértelmű számomra, hogy egyébként a 2 listás megoldás volna a jobb. Hiszen így nem kellene mindenáron az egy közös program, a listák versenyezhetnének egymással, és azok számára is kínálnának opciót, akik egy bizonyos párt miatt nem akarnak az ellenzéki összefogásra szavazni. Most nagyon úgy tűnik, hogy ez a lehetőség elúszott. Ami ha abból indulunk ki, hogy Magyarországon elvileg szabad választások vannak, nagyon aggályos, hiszen a választási stratégia kialakítása épp annyira része a választásoknak, mint az, hogy az ember elmegy szavazni…

Nagyon leegyszerűsítve az ellenzék helyzetét, mostantól két opciójuk van: egy lista és előválasztások vagy két lista és megegyezés. Eddig teljes mértékben a több lista mellett álltam, ez a kényszerhelyzet most picit megváltoztatta a véleményem, én most jutottam el addig, hogy nagyjából ugyanannyi érvet látok mindkét oldalon. A két listát még mindig hatékonyabbnak tartom, de most már nehezebben kivitelezhetőnek és instabilabbnak is. Nem lesz egyszerű a döntés, de remélem, megbirkóznak vele. Ahogy abban is bízom, hogy ez a gerinctelen húzás nem széttagolni fogja az ellenzéki pártokat, hanem még inkább összekovácsolja őket, és, hogy az álságos hazudozásnak tényleg meglesz a következménye.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/