Nincs harag – Hari kebab, Budapest, Döner kebab menü

 

Eddig sajnos nem voltak igazán jó élményeim a budapesti gyrososokkal/kebabosokkal (pl. itt sem), épp ezért ritkán próbálkoztam velük. Mígnem egy ismerősöm ajánlotta, hogy nézzem meg a Keleti pályaudvartól nem messze található Hari kebabot, mert szerinte az a város legjobb kebabosa. Kétkedve fogadtam, de egy ilyen invitálást nem lehet kihagyni, ezért pénteken ki is próbáltam, hogy milyen ez a hely.

A belső tér viszonylag egyszerű, de igényes, alsó rész inkább kiszolgáló terület, bár 1-2 vendég le tud ülni, felül akár 15-20 ember is elfér. Egyik asztal mondjuk eléggé billeg, de mivel nem volt fenn nagy vendégsereg, ezért ez nem zavart, átültem egy másikhoz. Az étlapon az alapfogások (döner, düröm, tál) mellett 1-2 egyedi kebabvariáció (például a sült zöldséges-fetás Hari Kebab) meg másfajta termék (pl. lencseleves) található, de egyértelműen kitűnik mi a hely fő profilja. Kacérkodtam, hogy kipróbáljam a névadó kebabot, de nem tudtam, hogy a sült zöldségek pontosan mit takarnak, ezért inkább menüben kértem egy hagyományos döner kebabot vegyes hússal (ritkán kérem így, de legalább mind a kétféle húst meg tudom ítélni). Az étlap érdekessége, hogy nincsenek az árak kerekítve, sok helyen láthatóak hármassal, hetessel vagy nyolcassal végződő árak, amelyeket csak a végén kerekítenek öt forintra. Ezt inkább egyfajta gerillamarketingnek gondoltam, nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki.

 

Az étel kb. 5 perc alatt elkészült, és a kebab elég emberes, igencsak jól meg lett tömve. Kicsit talán túlságosan is, ugyanis első pár harapáskor sok minden kiesett belőle. Igazából sosem tudom eldönteni, hogy ez most rójam-e fel hibaként, vagy ne, mert végülis egy street food helyen az a jó, ha sokat ehetünk. Inkább csak elviteles kajáknál zavaró ha szétesik az étel a kezünkben, de valahogy mégsem szívesen adok olyan tanácsot, hogy adjanak kevesebb kaját. Szóval ez kicsit patthelyzet, inkább menjünk is tovább. J A sült krumpli jól készült, friss, meleg, a sómennyiség rendben van, de semmi rendkívüli.

 

A kebabban már annál több az érdekesség. A pita már önmagában egyfajta eltérés attól, amivel Budapesten (meg úgy az országban) általában találkozhatunk, nem a legtöbb helyen megtalálható bolti verzió, hanem egy magokkal megszórt, nagyobb, édeskésebb áru. Hasonlót Romániában ettem sokat, ott a legtöbb dönerhez ilyen típusú pitákat adnak, és én jobban is szeretem, sokkal nagyobb az élvezeti értéke, mint az egyszerű bolti pitáknak. Erről nem tudom eldönteni, hogy helyben készítik, vagy egy ritkábban kapható vásárolt termék, de mindenesetre hozta azt az ízvilágot, amit én szeretek, szóval jó ponttal indult az étel nálam.

 

A húsok is folytatták a pozitív sort. A kebaboknál használt borjúhúsnál gyakori hiba mind a túlfűszerezés, mind az, hogy egy kissé íztelen, gumis állaga lesz a végén. Szerencsére itt egyik sem történt meg, kellemes ízvilágú, puha, szolídan fűszerezett húst ehettem, az egyik kedvenc húsom volt kebab fronton, amit valaha ettem. A csirkehúsok között általában nehezebb különbséget tenni a kebabosoknál, az ízük hasonló, itt sem tudnék semmi különlegeset mondani, de gond sincs vele, finom, fűszeres.

 

Ami egy igazi kedvencem volt az ételből, az a csípős szósz. Korábban számtalanszor írtam, hogy szeretem, ha egy csípős elem nem csak csíp, hanem van bele valami másfajta íz is, amit még hozzáad az ételhez. A most kóstolt verzió egy édesebb csípős szósz volt, de remekül kivitelezve, mind az édesség, mind a csípősség nagyon intenzív volt benne, egyik sem nyomta el a másikat, és ez egy nagyon különleges ízt adott az ételnek, ráadásul jó sokat is tettek bele, szinte minden falatra jutott belőle.

 

Az egyetlen talán kissé ambivalens élményem a másik szósszal volt kapcsolatos. Oké, a joghurtos ízvilág megvolt, kicsit a keleties fűszerezés is, és nem volt az a zavaró utóíz sem, amit sok török kebabosnál éreztem. Viszont nekem így is kicsit semmilyen érzésem volt. Önmagában kóstolva nem rossz, de ahol összekeveredett a csípős szósszal, ott gyakorlatilag azt sem éreztem, hogy jelen van, annyira elnyomta a másik. Nem azt mondom, hogy kellemetlen élmény volt, mert nem az, inkább azt mondanám, hogy amíg a csípős szószt egy bevállalásnak éreztem, addig ez egy kicsit biztonsági játék. A zöldségek hozzák a kötelezőt, frissek, finomak és jó sokat kaptam belőle. Többet nem is várok el!

 

A teljes menüért, amiben egy fél literes üdítő is benne volt, 1.750 forintot fizettem, ha csak borjúhúsból kértem volna, akkor 50 forinttal drágább, ha csak csirkével, akkor 50 forinttal olcsóbb lett volna. Szerintem egyébként ez nem rossz ár egy ennyire laktató kajáért, ami ráadásul finom is. Azzal az ajánlással jöttem ide, hogy ez a város legjobb kebabja, és tulajdonképpen azt ki merem jelenteni, hogy igen, Budapesten eddig ez a legjobb kebab, amit ettem. Ha a pécsieket is hozzáveszem, akkor azért már nem ennyire egyértelmű a képlet. Az ízek és a kinézet alapján nekem két hely jutott eszembe, ami kb. hasonló koncepcióra épül, az egyik az azóta Best Food Grillé avanzsálódott Duna Döner. Ha azzal hasonlítom össze, akkor itt a csípős szósz sokkal jobban ízlett és a húsok fűszerezése is jobban bejött, cserébe ott finomabb a másik szósz és kb. 100 forinttal olcsóbb (ez nem nagy különbség). Mindent egybevetve ezt a helyet ha nem is sokkal, de jobbnak érzem annál. A másik összehasonlítási alapom a kolozsvári Gustador Kebab. Az a hely már lényegesen olcsóbb, kb. 1.200-1.300-as áron volt a kaja (mondjuk az azóta megjelenő infláció miatt ma már van 1.400-1.500 ft is és ott csak egy 2,5 dl-es üdítőt kapok), zöldségek és szószok tekintetében nagyobb a változatosság, viszont a krumpli itt lényegesen jobb és ez a kebab is úgy összességében finomabb valamivel. Ezért ezt a két helyet kb. egy kategóriának tekintem, így a pontszám is egyező lesz.

 

Értékelésem: 9/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).

 

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/harikebab  

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/