Egyedi ebédmenü – Rub & Roll Barbecue

 

Amikor Budapesten járok, általában már megvannak a megszokott helyek, ahova enni járok, de néha előfordul, hogy találok valami egyedi helyet, ami izgalmas annyira, hogy kipróbáljam. A Rub & Roll önmagában véve sajnos az az árkategória, ami nem igazán fér bele már nálam. Ugyanakkor vannak a helynek ebédmenüi, amely egy egyszerű koncepcióra épül: 5 főétel és 4 pizza közül lehet választani, mellé egy levest, vagy egy desszertet és még egy üdítő is dukál hozzá. A pizzákon pedig olyan alapanyagokat láttam, amik kifejezetten kíváncsivá tettek. Ezért hát úgy gondoltam, hogy betérek és megnézem. És ha már lúd, legyen kövér, egy vegetáriánus menüt állítottam össze magamnak, egy margharita pizzával, ami az étlap szerint házi paradicsomos alapból, kétféle sajtból és paradicsomraguból állt, valamint egy desszerttel.

 


A helynek egyébként belső tere és udvara is van, de az utóbbi nem az utcára kihelyezett asztalokból áll, hanem forgalomtól elszeparált helyen van, ez számomra mindig pozitív. Az asztaloknál ott volt kétféle barbeque szósz, az egyik egy almás BBQ, a másik egy kicsit csípősebb verzió. Ezenkívül kinn voltak a villák, kések is, bár ezek közül az első, amit a kezemben vettem…hát hogy is mondjam…ráfért volna egy kiadós mosogatás. De szerencsére több másik tisztább is volt mellette. Az külön tetszett, hogy az alátétek egyben olvasnivalóul is szolgáltak, a jó Barbeque elkészítésének módját is leírták benne többek között. Hasznos volt, amíg várni kellett…

 




…és sajnos várni azt kellett. A főételre kb. 10-15 percet, amire még azt mondom, hogy oké, de a desszertre majdnem 25 percet. Ez főleg azért sok, mert a hely kifejezetten azt reklámozza, hogy nem húzza az időnket, és egy ebédszünetben itt tényleg meg lehet ebédelni, nem kell sokat várni. Ehhez képest több mint 1 órát töltöttem benn, ennyi ebédszünete legfeljebb a felsővezetőknek van. Ez azért nem kicsit ellentmondásos.

 


No, de lássuk a pizzát! Alapból nem tűnt túl látványos, hétköznapi kinézet, a rajta lévő paradicsom egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy ragu, elsőre nem voltam elalélva tőle. A kóstolás azonban sokat visszaadott. A tésztája ropogott, ízben picit sósabbnak éreztem, mint az átlagos pizzatésztát, de nagyon ízlett. Hasonlóképpen a szósz is eltért az átlagtól, itt kifejezetten domináns elemnek éreztem, jó fűszeres, kicsit a BBQ fűszerezésre emlékeztetett az íze. Bejött. A sajtok szintén hozták, amit kell, a kétféle sajt mindig ad egy kis extrát az ételnek. De az igazi kedvencem a paradicsom volt, ahol éreztem, hogy ezt nem csak rátették, hanem  dolgoztak vele, jó fűszeres lett ez is, viszont e mellett valami megmagyarázhatatlanul puha, de mégsem „folyt szét”. Nagyon jó!

 


Megkóstoltam a két asztalnál lévő BBQ szószt is hozzá. Az almás nagyon tetszett, az alma megmaradt mögöttes íznek, de lehetett érezni. Viszont ehhez a paradicsomos pizzához nekem nem illet. De persze nem is ahhoz hozták, hiszen minden asztalnál jelen volt. A csípős BBQ viszont kifejezetten passzolt ehhez a pizzához, ugyanis az intenzív fűszerek ellenére semmi csípős eleme nem volt ennek a pizzának, de örültem neki, hogy ezzel is fel tudtam pörgetni az ételt. A vega étel ellenére ízben itt semmi nem hiányzott, abszolute teljes értékű főételként tudom ezt értékelni.

 


A desszert nevére bevallom nem emlékszem, de egy csokoládés brownie-szerű süteményt kaptam vanília- és csokifagyival, tejszínhabbal, mindezt pohárban tálalva. Ez a desszert ebben a formában egy frissen tálalandó édesség, főleg a hőmérsékletek miatt, mert a sütemény forró, a fagyi meg nyilván hideg, így ha nem az elkészülése után hozzák ki, akkor szétolvad a fagylalt. Itt szerencsére szó sem volt erről, az étel frissen érkezett, és ahogyan a fagylalt olvadt és keveredett a süteménnyel, kicsit olyan érzésem volt, mint a Lava-cakek, amelyeknek a belsejéből, ha felvágjuk, folyik a csokoládékrém. Itt nyilván nem erről volt szó, de az olvadó csokifagyival keveredő süteménytészta ezt az ízhatást érzékeltette. És mivel az egyik kedvenc süteménydesszertemről van szó, ezt egyáltalán nem bántam. Bár nagyon egyszerű összetevőkből állt ez az édesség, de ki merem mondani: mennyei volt.

 


A szervízdíjjal együtt 1.920 forintot fizettem. A pizza itt nyilván nem 32 centiméteres, de jól lehetett vele lakni, az ételben minőségbeli kifogással nem tudok élni, és külön tetszik, hogy nem használnak olcsó alapanyagokat menüben sem, itt mindennek megvolt a maga minősége. Így pedig ez a 2.000 forint körüli ár egyáltalán nem nevezhető soknak. Viszont a hosszú várakozási idő miatt nem tudom megadni a helynek a maximális pontot.

 

Értékelésem: 9/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: https://rubandroll.hu/  

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához:https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról