A választást megelőző vita fontosságáról

Most már egyre inkább egyértelműnek tűnik, hogy idén sem lesz miniszterelnök-jelölti vita Magyarországon. Illetve lesz, meg már volt is egyes témákban, de ezekből a jelenlegi kormánypártok miniszterelnök-jelöltje kimaradt és kimarad. És bár a vita ilyenkor is hasznos, önmagában az ellenzéki pártok vitája jóval kisebb jelentőségű, hiszen nyilván mindegyik valamilyen szinten az aktuális kormányzóhatalom ellen van, aki nem reagál érdemben az őket ért vádakra. Emiatt pedig könnyen egyoldalúvá válhat. És nem mellesleg a médiaérdeklődés is alacsonyabb iránta.

Ugyanakkor a vita nem csupán show és főleg nem az ellenzék egy lehetősége a kormány lejáratására. A vita a demokratikus választások egy nagyon fontos eleme, amelyet a FIDESZ-KDNP kettős már választási ciklusok óta bojkottál, és sajnos nem csak a választási időszakokban, hanem szinte általános jelleggel. Amivel pedig azt gondolom, hogy igen súlyos erkölcsi gödörbe kerülnek. A következő néhány oldalban megpróbálom kifejteni, hogy miért.

Miért is fontos egy vita?

Mielőtt erről beszélnék, tegyünk egy kis kitekintést: ma nagyon sok országban van a választások előtt miniszterelnöki vagy elnöki vita. Amerikában például el se lehetne képzelni már választást vita nélkül, de Németországban, Franciaországban, sőt, Romániában és a Visegrádi Négyek összes többi országában hagyományosan van vita a választások előtt.

Persze azt is szögezzük le, hogy számos európai országban nincs. Azonban ennek az a magyarázata, hogy nem is igazán volt kultúrája a választási vitáknak sosem, és igazából igény sincsen rá, legtöbbször sem a kormánypárt, sem az ellenzékiek, sem a nép nem tartja ezt fontosnak. Magyarország viszont e tekintetben nem ilyen állam. Egyrészt azért nem, mert 2006-ig bezáróan mindig volt választásokat megelőző vita, másrészt a fent említett 3 pólusból 2 úgy tűnik, akarja a vitát. Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek többször jelezték, hogy szeretnének részt venni egy vitán, és az eddigi Internetes szavazások azt az eredményt hozták, hogy igény az volna rá a lakosság részéről is. Persze ezek nem reprezentatív közvélemény-kutatások, de akkor is figyelemre méltóak. Úgy tűnik tehát, hogy a kormánypártok jelen esetben egyoldalúan bojkottálják a választási vita kialakulásának lehetőségét.

Hogy egy vita miért fontos, arról egy korábbi cikkemben írtam. De egy választási vita ebből a szempontból is speciális. Szerintem az alábbi funkciói vannak egy ilyen vitának:

·         Tisztelet adása – a vita, ahogy korábban is írtam, azon alapul, hogy tiszteljük a másikat annyira, hogy végighallgassuk és reagáljunk rá érdemben. Aki ezt nem teszi meg, abban a tisztelet alapvető hiánya nyilvánul meg.

·         Választási programok ismertetése – eddig 4 választási programot olvastam végig. De a 4 terjedelme összesen meghaladta a 150 oldalt. Azt hiszem nem kell túl nagy jósképesség annak megállapításához, hogy a legtöbb választópolgár nem fogja az összeset elolvasni, sőt: van egy olyan érzésem, hogy végigolvasni egyet sem fog. Egy vitán megvan a lehetőség, hogy nagyvonalakban mindegyik fél elmondja a véleményét és a programját az ország legégetőbb problémái kapcsán, így választópolgárok is megérthetik, hogy kinek mik a tervei, és mit nem tart helyesnek az eddigi hatalmi tevékenységekből. Ez a választópolgárok alapvető tájékoztatásához hozzátartozik.

·         Pártprogramok közötti különbség – nyilván mindegyik párt programja némiképp más. Azonban egy laikus számára nem biztos, hogy egyértelmű, hogy mik a különbségek. Mit jelent, hogy egykulcsos adó, ehhez képest mi a sávos adórendszer? Mik a különbségek a pártok oktatási reformjai között? Mi a Bérunió és miként lehet ezt elérni? A vita során jobban kiéleződnek a programok közötti különbségek, így könnyebb eldönteni, hogy kire szavazunk.

·         Lehetőség a szembesítésre – a jelöltek tudják egymást kérdezni, akár a múltjukról, akár a programjukról és elmondatják a véleményüket is. Ezek a kérdések alól nem lehet kibújni, az érveket meg kell tudni cáfolni, és az egyenes adás miatt a közönségnek azonnal meg lesz a véleménye róluk.

·        Karakterek megismerése – látjuk minden képviselőről, hogy hogyan forgatja a szavakat, miként viselkedik stresszhelyzetben, hogyan reagál a többiekre. Ez is befolyásolhatja a szavazást.

Mindezek alapján egyértelműnek tartom, hogy kell választási vita. És nem csak én. 2006-ban még Deutsch-Für Tamás véleménye is ez volt, és gyávának nevezte Gyurcsány Ferencet, amikor úgy tűnt, nem lesz vita. Ez a közleményének a képén is egyértelműen látszik. Úgy látszik, azóta sok minden megváltozott. Mentségükre legyen mondva, általánosnak nevezhető jelenség, hogy a kormánypártok, illetve a magukat esélyesebbnek tartó jelöltek kevésbé szívesen mennek bele egy vitába, mert nekik van több vesztenivalójuk. De ez tipikusan az a helyzet, amikor a pártérdeken felül kell emelkednie a demokrácia értékeinek.

Mik a vita elleni érvek?

A Közös Ország Mozgalom meghívta Orbán Viktort egy vitára, amin a pártlisták első emberei szerepelnének. A választ Hídvégi Balázs, kommunikációs igazgató írta meg, melyben jelezte, a miniszterelnök nem kíván részt venni ezen a vitán. A benne lévő indokok meg sajnos olyanok, amik miatt megint erős volt a késztetés bennem, hogy a fejemet beleverjem az asztalba. Vitatkozással közel 20 éve foglalkozó személyként ki merem jelenteni, hogy ilyen érveket még laikus, ámde érett felnőtt embertől is kínos olvasni, nemhogy egy kommunikációs igazgatótól. Hogy mindezt alátámasszam, nézzük meg az indokolást mondatról mondatra:

„Talán ismerik Önök is a kifejezést: vitaképes. A meghívott vitapartnerek során végigtekintve egyértelmű, hogy egyikük sem illethető ezzel a kifejezéssel.”

Ez eddig egy szép köntösbe csomagolt bullshit. Nem érv, hanem egy személyeskedéssel egybekötött vélemény. Meg különben is, egy kormánypártnak nincs joga eldönteni (vagy legalábbis nem kellene, hogy joga legyen), hogy kivel akar vitázni. Ők megjelölik a saját jelöltjüket, ahogy az ellenzék is a sajátját. Nyilván van az ellenzékből is, aki nem tartja Orbán Viktort vitaképes személynek, de ő a választási ellenfél, vele kell vitázni. És ugyanez igaz a kormánypártra is.

„Valódi és értelmes vita nem folytatható olyanokkal, akik az ország legelemibb érdekét sem hajlandóak szem előtt tartani, sőt, minden erővel az ellen tevékenykednek.”

Nahát, ez itt a bökkenő. A kormány szerint az ellenzék külföldi kézben van, és ha hatalomra kerül, tönkreteszik az országot. Az ellenzék szerint Orbánék csak a saját zsebüket tömik, és ha hatalmon maradnak, tönkreteszik az országot. Kinek van igaza? Ezt nem tudjuk. Hogy lehetne megtudni? Ennek a legjobb módja nem más, mint egy élő, mindenki által nyomon követhető vita, ahol mindegyik oldal előállhatna a bizonyítékaival, amikre ott helyben kellene válaszolni. Magyarán: ha igaz, ami a közleményben van, akkor pont azért kell elmennie a Fidesznek a vitára, hogy a bizonyítékaival lesöpörje az összes ellenzéki pártot az asztalról és bebiztosítsa ezzel a győzelmét. De valamiért ez megint nem történik meg…

„Ilyen feltételek mellett vitatkozni képmutatás, sőt, a szavazók semmibevétele lenne.”

Az előzőekből következik a véleményem: ahol ekkora különbség van a pártok felfogása között, ott nem az a szavazók semmibevétele, ha valaki részt vesz egy vitán, hanem éppen az, ha valaki bojkottálja azt, és csak a propagandát kommunikálja. Legalább a saját szavazóiknak (akik többsége szintén pártolja a vitát) megadhatnák azt a tiszteletet, hogy felvállalják a küzdelmet az ellenzékkel.

Hallottam már más fórumokon, hogy hülye lenne a miniszterelnök részt venni egy olyan szervezet vitáján, amelyik nyilvánvalóan kormányváltást akar. Ez egy elfogadható érv. 

Csakhogy a kormány nem ezt kommunikálta. Ha ez lett volna a baj, akkor az alábbi válasz lett volna indokolt (nyilvánosan):

„A Fidesz-KDNP koalíció megkapta a Közös Ország Mozgalom levelét. Pártszövetségünk nem határolódik el az ellenzéki képviselőkkel való vitától, ugyanakkor súlyosan aggályosnak tartjuk, hogy azt egy nyilvánvalóan kormányellenes szervezet szervezi. Ezért ezekkel a feltételekkel azt nem tudjuk elfogadni. Ugyanakkor készek vagyunk arra, hogy a közmédiában egy valamennyi fél által elfogadott moderátor jelenlétében, előre egyeztetett szabályok mentén lezajló vitában részt vegyünk az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel. Ezzel kapcsolatban kérem, hogy a miniszterelnök-jelöltek vegyék fel a kapcsolatot a FIDESZ kommunikációs igazgatójával!”

Azt gondolom, hogy egy ilyen válasz elfogadható lett volna mind a nyilvánosságnak, mind az ellenzéki képviselőknek. Csakhogy nem ez történt. Itt már az ellenzéki képviselők személye miatt kizárták a vitát, amit egy demokráciában súlyosan aggályosnak vélek.

Nézzük meg, milyen érvek hangoztak még el a vita kapcsán (ezek nem szó szerinti idézetek):

„Nem egyértelmű, hogy ki egyáltalán a miniszterelnök-jelölt ellenzéki oldalról”

Ez az ő bajuk. A FIDESZ feladata az, hogy kiállítsa a saját miniszterelnök-jelöltjét. Az ellenzéknek szintén. Ha meg több van ellenzéki oldalon, akkor lesz egy négyszemélyes vita. A kormánypártoknak ebben az esetben nem szabad az ellenzék személyeivel törődni.

„A viták ideje lejárt”

No comment…

„A Parlamentben épp eleget vitázott a miniszterelnök a többi miniszterelnök-jelölttel.”

Ez a kijelentés nyilván az azonnali kérdések órájára utalt. Azonban a kettőt nem lehet egy kalap alá venni. Az azonnali kérdések órája összesen 60 perc, tehát nagyjából 10-12 kérdés elhangzására és az arra való reagálásra elég. Ebből eleve nem az összes kapcsolódik a miniszterelnökhöz. Ráadásul mivel a kérdésidő 2 perc, a válaszidő szintén 2 perc, igazán érdemi vitára csak az 1-1 perces viszontválaszok adnak lehetőséget, ami nagyon rövid idő, nem alkalmas arra, hogy valódi, globális vita alakuljon ki belőle. Arról nem beszélve, hogy következmények nélkül adhatja a miniszterelnök azt a választ a kérdésre, hogy „Boldog Karácsonyt!”. Mindezek alapján, ha tízszer ennyi azonnali kérdések órája lenne, az sem tudná helyettesíteni a miniszterelnök-jelöltek közötti vitát.

Nem ez volt az első alkalom.

A legrosszabb az egészben, hogy nem először fordul elő, hogy a nyilvános viták alól a kormánypártok kitérnek. Sem 4, sem 8 éve nem volt választási vita, és mindkétszer a FIDESZ-KDNP révén hiúsult meg. De ha a nyilvános vitákat nézzük, egy éven belülről tudunk 3 olyan esetet mondani, amikor egy nyilvános vita alól a kormánypárti képviselők kitértek.

Az első az olimpia ügye volt. Én az olimpia tekintetében nem voltam egyértelmű véleményen. Nagyon szerettem volna, hogy legyen, és Budapest meg Magyarország is nagy hírnévre tehetett volna szert. Viszont az ellenzéki érvek is reálisnak tűntek, vajon készen áll erre Magyarország? Nem jutunk Görögország sorsára? Amikor összejött a népszavazáshoz szükséges megfelelő aláírás, én nagyon örültem. És nem maga a szavazás miatt, mert az budapesti lett volna (apropo, miért is? Szerintem ez eléggé országos kérdés), hanem mert vártam arra a pillanatra, hogy a kormánypárt és a Momentum összecsapjon és egy szakmai alapon lezajló vitán keresztül győzze meg a választópolgárokat, hogy nekik van igazuk. De mielőtt ez megtörtént volna, a kormány és a város visszavonta a pályázatát. És hogy miért? Mert ekkor még rá lehetett kenni az olimpia kudarcát az ellenzékre, mondván, hogy a népszavazást ők akarták és népszavazás után még senki nem rendezhetett olimpiát. Azt az apróságot kihagyták, hogy annyira ritka volt, hogy népszavazás után pályázott valaki, hogy önmagában abból, hogy egyikük sem rendezhetett olimpiát, nem lehet messzemenő következtetést levonni. Sőt, egy nagy többségű győzelemmel még erősíteni is lehetett volna a pályázatot, csak ki kellett volna állni egy vitára. De erre nem került sor, és ezt két dolog miatt sajnálom (magán a vitán kívül). Az egyik, hogy én a népszavazás híve voltam, hogy a nép döntsön, és végül így sem a nép döntött, másrészt az olimpia ügyét a kormány belpolitikai aprópénzzé váltotta. Ennyit a magasztos olimpiai eszmékről!

A másik esetről már írtam korábban. Amikor a Nemzetbiztonsági Bizottságban végre lehetett volna egy valódi vita a Soros tervről, Németh Szilárd és párttársai kivonultak az ülésről, mondván, hogy Szél Bernadett Soros embere, így nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Nem akarom megismételni a korábban elmondottakat, de azért észrevehető, hogy Németh Szilárd (khmm…) érvelése és Hídvégi Balázs indoklása voltaképpen ugyanarra épült. Arra, hogy igazunk van, mert mi azt mondjuk.

A harmadik eset pedig a múlt heti oktatásügyi vita, ahol az összes komolyabb párt miniszterelnök-jelöltje jelen volt…kivéve Orbán Viktort.

És úgy tűnik, hogy ez a továbbiakban sem fog változni. Sajnos. Ezzel ugyanis nem az ellenzékkel tolnak ki. Hanem a demokráciával és a választópolgárokkal. És talán saját magukkal…

Ha, neked is van véleményed, írd meg kommentben!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/