10 kedvenc részem a Star Wars Lázadók sorozatból


A Blog olvasói számára nem ismert, de az ismerőseim számára köztudott tény, hogy én megrögzött Csillagok Háborúja rajongó vagyok. Legyen az film, könyv, vagy akár rajzfilm nagyon szívesen nézem meg. Amióta a Disney átvette a Star Warsot, felemásra sikerültek a próbálkozásaik, volt, ami nagyon tetszett, és volt, amivel nagyon nem voltam kibékülve (főleg sok könyv legendává nyilvánításával). A Star Wars Lázadók sorozat nekem végül a pozitív irányba ment el. Megmondom őszintén az első évad egyáltalán nem tetszett, az egész – a szó pejoratív értelmében – mesei volt, alig éreztem, hogy itt valamilyen történetfejlődés van, és a részek külön-külön is sablonosak voltak, mondanivalójuk is javarészt elcsépelt, közhelyes. A második évad aztán sokat javult, külön-külön izgalmasabb epizódok jellemezték és már kevesebb volt a töltelék-rész, több olyan volt, ami közelebb vitt minket valamiféle fináléhoz. Ami nem tetszett benne, azok a gonosz karakterek. Az első évad végén szépen bekonferálták Darth Vadert, aki aztán alig-alig jelent meg, helyét két inkvizítor vette át. A Hetedik Nővérnek még csak-csak volt valami egyedi fizimiskája és taktikája, de az Ötödik Fivér leginkább egy barbárra emlékeztetett. A harmadik évadban Thrawn főadmirálissal szerintem nagyot húztak, végre kaptunk egy nem erőhasználó gonosz karaktert, akitől mindig tartani kellett, és aki egy egészen másfajta stratégiával akart győzni, mint az elődei, végre nem 2 Jedi és pár inkvizítor közötti küzdelmet és néhány töketlen rohamosztagost láttunk, hanem egy másfajta összecsapást. Viszont főleg az évad elején a töltelékrészek száma még mindig sok volt nekem. A negyedik évad nagy erénye az volt, hogy itt már gyakorlatilag nem voltak töltelékrészek, mindegyik rész jó volt, és bár nem gondolom, hogy ebben az évadban lettek volna a legkiemelkedőbb alkotások sem, összességében ez az évad volt a kedvencem.




És bár tudom, hogy ez a cikk nem a legtöbb olvasómnak, inkább egy „szubkultúrának” szól, de úgy éreztem, hogy mégis megemlékezem erről az animációs sorozatról az általam legjobban kedvelt 10 résszel. Fontos szabály viszont, hogy olyan dupla részt, ami egyszerre lett levetítve, nem tettem a listába. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy nem fair egy 22 perces részt egy háromnegyed órással összevetni. Ahol az azonos című epizódok 2 részben lettek lejátszva, azokban a 2 epizódot külön-külön értékeltem. Nézzük hát listát! (Közlemény: a 4. évad és a 3. évad Thrawn főadmirálissal érintett részeinek a magyar feliratos videóit linkelem. A 4. évad magyar szinkronnal ugyanis még nem készült el, Thrawn esetében pedig rengeteget elvesz a magyar szinkron a karakteréből. A többinél magyar szinkronos részt linkelek.)


10. helyezett: II. évad 7. rész – Titkos csapás


Általában nem szerettem azokat a részeket, amik semmivel nem vitték előre egyik történetszálat sem. Ez is egy ilyen, de rendhagyó módon ez mégis nagyon tetszett. A Rex és Kanan közötti ellentét, ami a végére bajtársiassá válik, nagyon jól van összerakva. Az a jelenet, amikor Ezra lelövi a páncélba öltözött Rexet és Kanant, nagyon vicces, tetszik Chopper gravitációs trükkje is, valamint az a jelenet, amikor Rexet a múltjával szembesítik és ajánlatot tesznek neki. És Kallus utolsó megjegyzése is humoros zárása a résznek. Ezenkívül itt jelenik meg először az Interdictor cirkáló, aminek később még lesz szerepe.


9. helyezett: I. évad 11. rész – A cselekvés ideje


Az első évad, mint említettem, számomra „nagyon mese” volt, a klasszikus győz a jó veszít a gonosz műfajban. Ez a rész volt az, ami először változtatott ezen és ezzel a listámra került. A változás kettős volt. Egyrészt az első jelenetek egyikében, amikor az Inkvizítor szabályosan kivégzi a nem megfelelő szolgálatot teljesítő katonákat, egy elég egyértelmű jel arra, hogy a Birodalom már nem tréfál, az első igazán komoly jelenete volt a sorozatnak. A másik kedvenc jelenetem Ezra beszéde, ami egy meséhez képest szokatlanul mély és hatékony volt. Ezenkívül nekem az Inkvizítor és Kanan párbaja is tetszett. Bár ez volt a legrövidebb összecsapásuk a sorozatban, de Kanan áldozata nemes volt, a kettejük beszélgetése meg közvetlen. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha az Inkvizítor, annak ellenére, hogy Kanan többször megszökött előre, élvezné ezt a szituációt meg azt, hogy van egy méltó ellenfele. Ezek együtt egy nagyon jó résszé tették a sorozatban.


8. helyezett: III. évad 4. rész – Héra hősei


Ha az alapokat vesszük, majdhogynem azt mondom, hogy semmi extra. Egy harc egy bolygón a szabadulásért, a birodalom túlerőben van, hőseink bajba kerülnek, majd végül lépnek egy drasztikusat és megszöknek. Ilyet vagy 10-et látunk a sorozatban. Akkor mégis miért tettem be? Egyrészt, mert Héra családjáról többet megtudunk, sokkal érzelmesebb, belsőségesebb, mint a 2. évad rylothi epizódja. A másik pedig Thrawn admirális. Voltaképpen ez volt az első olyan rész, ahol igazán aktívan megjelenik, az első dupla részben csak bemutatkozott, komolyabb szerepe nem volt. A jelenet, amiben lebuktatja Hérát, olyan erős volt, hogy konkrétan beleremegtem (pedig ez egy rajfilm vagy mi…egyébként 12.24-től 14.47-ig). Aztán a vége, hogy azért engedi el a lázadókat, mert „megérdemlik a győzelmet” már nem tetszett, sőt, kifejezetten kínos volt. De a korábbi jelenetek mindenért kárpótoltak.


7. helyezett: IV. évad 2. rész – Manadalór hősei 2.

http://indavideo.hu/video/Star_Wars_Lazadok_4evad_2resz_Mandalore_Hosei_2resz_Magyar_Felirat_1080p-HD

A mandalóri epizódok alapvetően tetszenek, de inkább azok a részek, amelyek Sabine és a mandalóriak viszonyára vannak kiélezve. Ez is egy ilyen rész. A megelőző epizód végén bevetettek egy fegyvert, ami számos mandalóri halálát okozta. Mint kiderül, a Birodalmi akadémián Sabine fejlesztette ki ezt a fegyvert, ami a védelmet jelentő Mandalóri páncélt a hordozója ellen fordítja. Sabine ugyan elpusztította a fegyvert, de a Birodalom újjáépítette. Sabine bűnösnek érzi magát, és a népe is őt hibáztatja. Végül nem marad más választás, mint a fegyver elpusztítása. A részben számomra hiteles volt, amikor Sabine felelősnek érezte magát az eset miatt, és a mandalori páncél hagyománya, ennek jelentősége is szépen végigmegy a rész alatt (Thrawn figyelmeztése is egy jól megírt párbeszéd). A végén Sabine végső dilemmája is izgalmas, a zárójelenet meg szerintem nagyon látványosra sikerült. Úgyhogy tetszett nagyon.


6. helyezett: III. évad 16. rész – Birodalmi szemmel

http://indavideo.hu/video/Star_Wars_Lazadok_3evad_16resz_felirattal

Azért szeretem ezt a részt, mert talán az egyik legmozgalmasabb, legpörgősebb mind közül. Van ebben minden, harc, stratégia, politika minden irányból. Ezra elfogatja magát, hogy kiszabadítsa Kallus ügynököt, akiről azt gondolja, lebukott. Azonban Thrawn érkezése megváltoztatja a tervet. Thrawn egy birodalmi kém lebuktatásán dolgozik, eközben a lázadók titkos bázisát próbálja megtalálni. Kallusék cselhez folyamodnak, hogy kitöröljék a lázadók bolygóját Thrawn térképéről és az ifjú és ambíciózus Lyste hadnagyra irányítsa a gyanút. A terv sikerül, csak egy apró hiba csúszik bele, ugyanis Ezra sisakja a börtönben marad, amiből Thrawn rájön, hogy Kallus az áruló és készen áll, hogy hosszú távon kihasználja ezt a lehetőséget…a rész forgatókönyve remekül megírt, egy pillanatig sem unatkoztam. Örültem, hogy végre láthattam Thrawnt is harc közben (meg Pryce kormányzót), Lyste hadnagy megvezetése meg egy kis humort is becsempészett a részbe.


5. helyezett: IV. évad 13. rész – Világ a világok között


Az epizód az Erő egy olyan mélységébe ad betekintést, amivel eddig nem találkoztunk. Ezra bepillantást nyer a múltba és a jövőbe. És végre valahára megtudjuk, mi történt Ashokával. A Vaderrel vívott csata közepette Ezra kiemeli őt az időből, és megmenti ezáltal. Ezt követően Kanannal is ugyanezt akarja tenni, de Ashoka lebeszéli, mondván, ezzel mindenki más halálát okozná. Végül Ezra kijut ebből a rejtélyes világból és a csapatával felrobbantja a lothali Jedi templomot. Az epizódban nagyon tetszenek Ashoka és Ezra párbeszédei a mestereikről, Ezra döntéshelyzete Kanan kapcsán, amikor pedig a Császár is színre lép, az szinte már rémisztő. E mellett a császár kutatójának a karaktere is érdekes, a Sabinenal való beszélgetései jó kontrasztot alkotnak az Erő-világban történő eseményekkel.


4. helyezett: III. évad 14. rész – A Sötét kard


Ebben a részben nincs nagy dráma, nincsenek váratlan fordulatok, stratégiai húzások, hosszan tartó összecsapások, még csak igazi happy end sincs. A történet elején megtudjuk, hogy a fekete fénykard – amit már a Klónok háborújában is láthattunk – milyen jelentőséggel bír a mandalóriak számára, és Sabine milyen hatalomra tehet ezzel szert. Sabine ezt nem akarja, de Héra meggyőzi, hogy a mandalóriak segítsége hasznos lehet. Azonban Sabinenak meg kell tanulnia a fénykardvívás alapjait, ami nem megy zökkenőmentesen. Sabine nagyon lassan fejlődik, Kanan meg nem akarja őt éles fegyverrel edzeni. A történet folyamán Kanan ráébred, hogy az edzésmódszerei jelen esetben nem célravezetőek, Sabine pedig elmondja, hogy mitől fél. Ez a rész volt az első, amikor a mandaloriakról nem az jutott eszembe, hogy hátirakétákon repülő állig fegyverzett harcosok, hanem valami mélyebbet kaptam a kultúrájukból. Sabine érzelmeiből a családja és a népe iránt meg sokat megismerhettünk. De a részletek csak később derülnek ki…


3. helyezett: II. évad 20. rész – A tanítvány alkonya 2.


Na, ebben a részben minden benne van, amit szeretünk a Star Warsban és az Erőhöz kapcsolódik. 3 nosztalgikus karakter, az Erő misztikuma, Jedi, Sith, inkvizítor és fénykardpárbajok minden mennyiségben. A kicsit ugyan Disneys, de mégis látványos harcjelenetek végig izgalmassá teszik és bár én nem rajongtam azért, hogy Mault megint szerepeltették, ebben a részben nagyon tetszettek az ármánykodásai. Ezra döntési helyzete a 7. Nővér megölésénél szintén egy idegfeszítő pillanat volt. És itt történik meg az a jelenet, amire a második évad elejétől várunk: Darth Vader és Ashoka Tano összecsapása. Az előtte lévő párbeszéd szintén mély érzelmű, a küzdelem pedig izgalmas, érzelmileg telített, és az is tetszett, hogy nem tudtuk meg (ekkor még), hogy mi lett a vége. Szóval nagyon epikus zárása volt a második évadnak. Csak azt sajnálom, hogy Vader ezen és az első részen kívül érdemben egyszer sem jelent meg.


2. helyezett: IV. évad 10. rész – A Jedik éjszakája


Ebben a sorozatba elég kevés epikus halál-jelenet van, azért érződik belőle, hogy gyerekeknek készült, akik még a Happy endeket szeretik. Kanan halála ugyanakkor sejthető volt, az ő életben maradása elég komoly logikai bukfencet jelentett volna a folytatás tekintetében. A jelenet azonban nagyon szép, főleg azt figyelembe véve, hogy ez egy mese. Pryce kormányzó Lothal üzemanyag-tárolóit robbantja szét, hogy a robbantás a teljes Lidérc alakulatot elpusztítja. Kanan azonban az Erőt használva megállítja a robbantást annyi időre, amíg az osztag többi tagja el tud menekülni. A jelenet gyönyörű, a háttérzene kiváló, még én is megkönnyeztem a pillanatot. A halál nagyon méltó volt a karakterhez, az egyik legszebb jelente az egész sorozatnak. De más jelenetek is voltak, amik nagyon tetszettek. Tetszett, hogy a kalikori jelentőségéről is szó esett, és kicsit jobban betekintést nyertünk Pryce kormányzó karakterébe, megtapasztalhattuk, hogy – Constantine admirálishoz hasonlóan – inkább politikus, mint katona, akit a végcél nem érdekel, és nem tud háborúban racionálisan gondolkodni, ugyanis képes volt az üzemanyag felrobbantásával Thrawn TIE-Deffender gyártási tervét teljesen romba dönteni csak azért, hogy visszavágjon Héra szökése miatt. Abba a jelenetbe meg, amikor kis híján leesik Héra a több száz emeletes épület tetejéről, én is beleszédültem :).


Különdíj: III. évad 19. rész – Ikernapok


Szerintem most már nem okozok meglepetést a különdíjjal :). Különdíjasnak olyan részt választottam, ami egy bizonyos szempontból akár a dobogós is lehetne (sőt), egy másik szempontból viszont nem biztos, hogy egyáltalán feltenném a listámra. Lezár egy olyan történetszakaszt, amit már nagyon rég le kellett volna: Obi-wan Kenobi és Darth Maul utolsó összecsapására kerül itt sor. A csata meg remekül sikerült. Bár egy rövid összecsapás volt, az tele easter eggekkel, és azt gondolom, hogy két öreg harcos csatája nem is lehet olyan, mint az inkvizítorok elleni (néha már-már kissé gyerekes) összecsapások. Mindkettejükhez méltó volt a jelenet. Obi-Wan eleinte nem akart harcolni, de amikor Darth Maul rájött, hogy nem csak a bujdosás miatt van itt, már érezte, nincs választása. A választott harci pozíciókban és abban a néhány ütésváltásban a teljes múltjukat láttuk. Szóval, bár nem voltam a Darth Maulos részek híve, ez tényleg nagyon jóra sikeredett. Másik oldalról nézve viszont én azokat a részeket szeretem jobban, amik az egész sorozatot előre viszik. Márpedig ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor – hú, mit fogok ezért kapni – ez egy töltelék epizód volt. Igazából semmi sem változott volna a történet összegésze szempontjából, ha ez kimarad, semmivel nem kerültek előnyösebb helyzetbe a lázadók, és semmi olyan nem történt, ami a későbbiekben fontos lenne. Inkább nevezném marketing-fogásnak, amivel a nézők számát lehetett növelni. Viszont az egész Star Wars világ számára meg elvarr egy fontos szálat. Ezért mégsem lehetett kihagyni egy ilyen listáról.


1. helyezett: III. évad 20. rész – Nulladik óra 1. rész


Talán a rajzfilmsorozat leglátványosabb légi csatáját hozza ez az epizód. A Lázadók tervezik a Lothal elleni támadást, amiről Thrawn tudomást szerez. Kallus ügynök ezt meg akarja nekik üzenni, csakhogy Thrawn már tudja, hogy ő a kém. A hívásából beazonosítja a lázadó bázist, ahol már gyülekezik a felkelő flotta, így Thrawn közbelépésével a támadási tervből mentőakció lesz. Ez a küzdelem, hasonlóan a Zsivány Egyeshez, szakít azzal a tendenciával, hogy a Birodalom inkompetens, célozni nem tudó harcosok sokaságából áll, akiknek ha nincs egy bolygópusztító fegyverük, akkor semmit sem tudnak csinálni. És az is egyértelmű, hogy a lázadók gerillaháborúban ugyan hatékonyak, de egy nyílt színi csatában, egy erőskezű vezető ellen gyengének és törékenynek tűnnek. Thrawn erői módszeresen pusztítják el szinte a teljes lázadó flottát, esélyt nem adva nekik sem a győzelemre, sem a szökésre. Ez utóbbi végül mégis megtörténik, de kizárólag Ezra tud megszökni, ő is csak Constantine admirális hataloméhsége és Sato parancsnok önfeláldozása miatt. Sato parancsnok halála egyébként, bár nem annyira látványos, mint Kanané, de szintén nagyon szép jelenet. A dupla epizód második része már kevésbé tetszik, az megint nagyon meseivé vált át, de ez semmit nem von le ennek a résznek az érdemeiből.

Na, és nektek mi a véleményetek? Volt értelme ennek a sorozatnak, vagy kár volt megcsinálni? Nektek melyek a kedvenc részeitek?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról