10 kedvenc részem a Star Wars Lázadók sorozatból
A Blog olvasói számára nem
ismert, de az ismerőseim számára köztudott tény, hogy én megrögzött Csillagok Háborúja
rajongó vagyok. Legyen az film, könyv, vagy akár rajzfilm nagyon szívesen nézem
meg. Amióta a Disney átvette a Star Warsot, felemásra sikerültek a
próbálkozásaik, volt, ami nagyon tetszett, és volt, amivel nagyon nem voltam
kibékülve (főleg sok könyv legendává nyilvánításával). A Star Wars Lázadók sorozat
nekem végül a pozitív irányba ment el. Megmondom őszintén az első évad
egyáltalán nem tetszett, az egész – a szó pejoratív értelmében – mesei volt,
alig éreztem, hogy itt valamilyen történetfejlődés van, és a részek külön-külön
is sablonosak voltak, mondanivalójuk is javarészt elcsépelt, közhelyes. A
második évad aztán sokat javult, külön-külön izgalmasabb epizódok jellemezték
és már kevesebb volt a töltelék-rész, több olyan volt, ami közelebb vitt minket
valamiféle fináléhoz. Ami nem tetszett benne, azok a gonosz karakterek. Az első
évad végén szépen bekonferálták Darth Vadert, aki aztán alig-alig jelent meg,
helyét két inkvizítor vette át. A Hetedik Nővérnek még csak-csak volt valami
egyedi fizimiskája és taktikája, de az Ötödik Fivér leginkább egy barbárra
emlékeztetett. A harmadik évadban Thrawn főadmirálissal szerintem nagyot
húztak, végre kaptunk egy nem erőhasználó gonosz karaktert, akitől mindig
tartani kellett, és aki egy egészen másfajta stratégiával akart győzni, mint az
elődei, végre nem 2 Jedi és pár inkvizítor közötti küzdelmet és néhány töketlen
rohamosztagost láttunk, hanem egy másfajta összecsapást. Viszont főleg az évad
elején a töltelékrészek száma még mindig sok volt nekem. A negyedik évad nagy
erénye az volt, hogy itt már gyakorlatilag nem voltak töltelékrészek, mindegyik
rész jó volt, és bár nem gondolom, hogy ebben az évadban lettek volna a
legkiemelkedőbb alkotások sem, összességében ez az évad volt a kedvencem.
És bár tudom, hogy ez a cikk
nem a legtöbb olvasómnak, inkább egy „szubkultúrának” szól, de úgy éreztem,
hogy mégis megemlékezem erről az animációs sorozatról az általam legjobban
kedvelt 10 résszel. Fontos szabály viszont, hogy olyan dupla részt, ami egyszerre lett levetítve, nem tettem a listába. Ennek
egész egyszerűen az az oka, hogy nem fair egy 22 perces részt egy háromnegyed órással
összevetni. Ahol az azonos című epizódok 2 részben lettek lejátszva, azokban a
2 epizódot külön-külön értékeltem. Nézzük hát listát! (Közlemény: a 4. évad és
a 3. évad Thrawn főadmirálissal érintett részeinek a magyar feliratos videóit
linkelem. A 4. évad magyar szinkronnal ugyanis még nem készült el, Thrawn
esetében pedig rengeteget elvesz a magyar szinkron a karakteréből. A többinél
magyar szinkronos részt linkelek.)
10.
helyezett: II. évad 7. rész – Titkos csapás
Általában nem szerettem azokat
a részeket, amik semmivel nem vitték előre egyik történetszálat sem. Ez is egy
ilyen, de rendhagyó módon ez mégis nagyon tetszett. A Rex és Kanan közötti
ellentét, ami a végére bajtársiassá válik, nagyon jól van összerakva. Az a
jelenet, amikor Ezra lelövi a páncélba öltözött Rexet és Kanant, nagyon vicces,
tetszik Chopper gravitációs trükkje is, valamint az a jelenet, amikor Rexet a
múltjával szembesítik és ajánlatot tesznek neki. És Kallus utolsó megjegyzése
is humoros zárása a résznek. Ezenkívül itt jelenik meg először az Interdictor
cirkáló, aminek később még lesz szerepe.
9.
helyezett: I. évad 11. rész – A cselekvés ideje
Az első évad, mint említettem,
számomra „nagyon mese” volt, a klasszikus győz a jó veszít a gonosz műfajban.
Ez a rész volt az, ami először változtatott ezen és ezzel a listámra került. A
változás kettős volt. Egyrészt az első jelenetek egyikében, amikor az Inkvizítor
szabályosan kivégzi a nem megfelelő szolgálatot teljesítő katonákat, egy elég
egyértelmű jel arra, hogy a Birodalom már nem tréfál, az első igazán komoly
jelenete volt a sorozatnak. A másik kedvenc jelenetem Ezra beszéde, ami egy
meséhez képest szokatlanul mély és hatékony volt. Ezenkívül nekem az Inkvizítor
és Kanan párbaja is tetszett. Bár ez volt a legrövidebb összecsapásuk a
sorozatban, de Kanan áldozata nemes volt, a kettejük beszélgetése meg
közvetlen. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha az Inkvizítor, annak ellenére,
hogy Kanan többször megszökött előre, élvezné ezt a szituációt meg azt, hogy
van egy méltó ellenfele. Ezek együtt egy nagyon jó résszé tették a sorozatban.
8.
helyezett: III. évad 4. rész – Héra hősei
Ha az alapokat vesszük,
majdhogynem azt mondom, hogy semmi extra. Egy harc egy bolygón a szabadulásért,
a birodalom túlerőben van, hőseink bajba kerülnek, majd végül lépnek egy
drasztikusat és megszöknek. Ilyet vagy 10-et látunk a sorozatban. Akkor mégis
miért tettem be? Egyrészt, mert Héra családjáról többet megtudunk, sokkal
érzelmesebb, belsőségesebb, mint a 2. évad rylothi epizódja. A másik pedig
Thrawn admirális. Voltaképpen ez volt az első olyan rész, ahol igazán aktívan
megjelenik, az első dupla részben csak bemutatkozott, komolyabb szerepe nem
volt. A jelenet, amiben lebuktatja Hérát, olyan erős volt, hogy konkrétan
beleremegtem (pedig ez egy rajfilm vagy mi…egyébként 12.24-től 14.47-ig). Aztán
a vége, hogy azért engedi el a lázadókat, mert „megérdemlik a győzelmet” már
nem tetszett, sőt, kifejezetten kínos volt. De a korábbi jelenetek mindenért
kárpótoltak.
7.
helyezett: IV. évad 2. rész – Manadalór hősei 2.
http://indavideo.hu/video/Star_Wars_Lazadok_4evad_2resz_Mandalore_Hosei_2resz_Magyar_Felirat_1080p-HD
A mandalóri epizódok alapvetően
tetszenek, de inkább azok a részek, amelyek Sabine és a mandalóriak viszonyára
vannak kiélezve. Ez is egy ilyen rész. A megelőző epizód végén bevetettek egy
fegyvert, ami számos mandalóri halálát okozta. Mint kiderül, a Birodalmi
akadémián Sabine fejlesztette ki ezt a fegyvert, ami a védelmet jelentő
Mandalóri páncélt a hordozója ellen fordítja. Sabine ugyan elpusztította a fegyvert,
de a Birodalom újjáépítette. Sabine bűnösnek érzi magát, és a népe is őt
hibáztatja. Végül nem marad más választás, mint a fegyver elpusztítása. A részben
számomra hiteles volt, amikor Sabine felelősnek érezte magát az eset miatt, és
a mandalori páncél hagyománya, ennek jelentősége is szépen végigmegy a rész
alatt (Thrawn figyelmeztése is egy jól megírt párbeszéd). A végén Sabine végső
dilemmája is izgalmas, a zárójelenet meg szerintem nagyon látványosra sikerült.
Úgyhogy tetszett nagyon.
6.
helyezett: III. évad 16. rész – Birodalmi szemmel
http://indavideo.hu/video/Star_Wars_Lazadok_3evad_16resz_felirattal
Azért szeretem ezt a részt,
mert talán az egyik legmozgalmasabb, legpörgősebb mind közül. Van ebben minden,
harc, stratégia, politika minden irányból. Ezra elfogatja magát, hogy
kiszabadítsa Kallus ügynököt, akiről azt gondolja, lebukott. Azonban Thrawn
érkezése megváltoztatja a tervet. Thrawn egy birodalmi kém lebuktatásán
dolgozik, eközben a lázadók titkos bázisát próbálja megtalálni. Kallusék
cselhez folyamodnak, hogy kitöröljék a lázadók bolygóját Thrawn térképéről és
az ifjú és ambíciózus Lyste hadnagyra irányítsa a gyanút. A terv sikerül, csak
egy apró hiba csúszik bele, ugyanis Ezra sisakja a börtönben marad, amiből
Thrawn rájön, hogy Kallus az áruló és készen áll, hogy hosszú távon kihasználja
ezt a lehetőséget…a rész forgatókönyve remekül megírt, egy pillanatig sem
unatkoztam. Örültem, hogy végre láthattam Thrawnt is harc közben (meg Pryce
kormányzót), Lyste hadnagy megvezetése meg egy kis humort is becsempészett a
részbe.
5.
helyezett: IV. évad 13. rész – Világ a világok között
Az epizód az Erő egy olyan
mélységébe ad betekintést, amivel eddig nem találkoztunk. Ezra bepillantást
nyer a múltba és a jövőbe. És végre valahára megtudjuk, mi történt Ashokával. A
Vaderrel vívott csata közepette Ezra kiemeli őt az időből, és megmenti ezáltal.
Ezt követően Kanannal is ugyanezt akarja tenni, de Ashoka lebeszéli, mondván,
ezzel mindenki más halálát okozná. Végül Ezra kijut ebből a rejtélyes világból
és a csapatával felrobbantja a lothali Jedi templomot. Az epizódban nagyon
tetszenek Ashoka és Ezra párbeszédei a mestereikről, Ezra döntéshelyzete Kanan
kapcsán, amikor pedig a Császár is színre lép, az szinte már rémisztő. E
mellett a császár kutatójának a karaktere is érdekes, a Sabinenal való
beszélgetései jó kontrasztot alkotnak az Erő-világban történő eseményekkel.
4.
helyezett: III. évad 14. rész – A Sötét kard
Ebben a részben nincs nagy
dráma, nincsenek váratlan fordulatok, stratégiai húzások, hosszan tartó
összecsapások, még csak igazi happy end sincs. A történet elején megtudjuk,
hogy a fekete fénykard – amit már a Klónok háborújában is láthattunk – milyen
jelentőséggel bír a mandalóriak számára, és Sabine milyen hatalomra tehet ezzel
szert. Sabine ezt nem akarja, de Héra meggyőzi, hogy a mandalóriak segítsége
hasznos lehet. Azonban Sabinenak meg kell tanulnia a fénykardvívás alapjait,
ami nem megy zökkenőmentesen. Sabine nagyon lassan fejlődik, Kanan meg nem
akarja őt éles fegyverrel edzeni. A történet folyamán Kanan ráébred, hogy az
edzésmódszerei jelen esetben nem célravezetőek, Sabine pedig elmondja, hogy
mitől fél. Ez a rész volt az első, amikor a mandaloriakról nem az jutott
eszembe, hogy hátirakétákon repülő állig fegyverzett harcosok, hanem valami
mélyebbet kaptam a kultúrájukból. Sabine érzelmeiből a családja és a népe iránt
meg sokat megismerhettünk. De a részletek csak később derülnek ki…
3.
helyezett: II. évad 20. rész – A tanítvány alkonya 2.
Na, ebben a részben minden
benne van, amit szeretünk a Star Warsban és az Erőhöz kapcsolódik. 3
nosztalgikus karakter, az Erő misztikuma, Jedi, Sith, inkvizítor és
fénykardpárbajok minden mennyiségben. A kicsit ugyan Disneys, de mégis
látványos harcjelenetek végig izgalmassá teszik és bár én nem rajongtam azért,
hogy Mault megint szerepeltették, ebben a részben nagyon tetszettek az
ármánykodásai. Ezra döntési helyzete a 7. Nővér megölésénél szintén egy
idegfeszítő pillanat volt. És itt történik meg az a jelenet, amire a második
évad elejétől várunk: Darth Vader és Ashoka Tano összecsapása. Az előtte lévő
párbeszéd szintén mély érzelmű, a küzdelem pedig izgalmas, érzelmileg telített,
és az is tetszett, hogy nem tudtuk meg (ekkor még), hogy mi lett a vége. Szóval
nagyon epikus zárása volt a második évadnak. Csak azt sajnálom, hogy Vader ezen
és az első részen kívül érdemben egyszer sem jelent meg.
2.
helyezett: IV. évad 10. rész – A Jedik éjszakája
Ebben a sorozatba elég kevés
epikus halál-jelenet van, azért érződik belőle, hogy gyerekeknek készült, akik
még a Happy endeket szeretik. Kanan halála ugyanakkor sejthető volt, az ő
életben maradása elég komoly logikai bukfencet jelentett volna a folytatás
tekintetében. A jelenet azonban nagyon szép, főleg azt figyelembe véve, hogy ez
egy mese. Pryce kormányzó Lothal üzemanyag-tárolóit robbantja szét, hogy a
robbantás a teljes Lidérc alakulatot elpusztítja. Kanan azonban az Erőt
használva megállítja a robbantást annyi időre, amíg az osztag többi tagja el
tud menekülni. A jelenet gyönyörű, a háttérzene kiváló, még én is megkönnyeztem
a pillanatot. A halál nagyon méltó volt a karakterhez, az egyik legszebb
jelente az egész sorozatnak. De más jelenetek is voltak, amik nagyon tetszettek.
Tetszett, hogy a kalikori jelentőségéről is szó esett, és kicsit jobban betekintést
nyertünk Pryce kormányzó karakterébe, megtapasztalhattuk, hogy – Constantine admirálishoz
hasonlóan – inkább politikus, mint katona, akit a végcél nem érdekel, és nem tud
háborúban racionálisan gondolkodni, ugyanis képes volt az üzemanyag
felrobbantásával Thrawn TIE-Deffender gyártási tervét teljesen romba dönteni csak
azért, hogy visszavágjon Héra szökése miatt. Abba a jelenetbe meg, amikor kis
híján leesik Héra a több száz emeletes épület tetejéről, én is beleszédültem :).
Különdíj:
III. évad 19. rész – Ikernapok
Szerintem most már nem okozok
meglepetést a különdíjjal :). Különdíjasnak olyan részt választottam, ami egy
bizonyos szempontból akár a dobogós is lehetne (sőt), egy másik szempontból
viszont nem biztos, hogy egyáltalán feltenném a listámra. Lezár egy olyan
történetszakaszt, amit már nagyon rég le kellett volna: Obi-wan Kenobi és Darth
Maul utolsó összecsapására kerül itt sor. A csata meg remekül sikerült. Bár egy
rövid összecsapás volt, az tele easter eggekkel, és azt gondolom, hogy két öreg
harcos csatája nem is lehet olyan, mint az inkvizítorok elleni (néha már-már
kissé gyerekes) összecsapások. Mindkettejükhez méltó volt a jelenet. Obi-Wan
eleinte nem akart harcolni, de amikor Darth Maul rájött, hogy nem csak a bujdosás
miatt van itt, már érezte, nincs választása. A választott harci pozíciókban és abban
a néhány ütésváltásban a teljes múltjukat láttuk. Szóval, bár nem voltam a
Darth Maulos részek híve, ez tényleg nagyon jóra sikeredett. Másik oldalról
nézve viszont én azokat a részeket szeretem jobban, amik az egész sorozatot
előre viszik. Márpedig ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor – hú, mit fogok
ezért kapni – ez egy töltelék epizód volt. Igazából semmi sem változott volna a
történet összegésze szempontjából, ha ez kimarad, semmivel nem kerültek előnyösebb
helyzetbe a lázadók, és semmi olyan nem történt, ami a későbbiekben fontos
lenne. Inkább nevezném marketing-fogásnak, amivel a nézők számát lehetett
növelni. Viszont az egész Star Wars világ számára meg elvarr egy fontos szálat.
Ezért mégsem lehetett kihagyni egy ilyen listáról.
1. helyezett: III. évad 20. rész –
Nulladik óra 1. rész
Talán a rajzfilmsorozat
leglátványosabb légi csatáját hozza ez az epizód. A Lázadók tervezik a Lothal
elleni támadást, amiről Thrawn tudomást szerez. Kallus ügynök ezt meg akarja nekik
üzenni, csakhogy Thrawn már tudja, hogy ő a kém. A hívásából beazonosítja a
lázadó bázist, ahol már gyülekezik a felkelő flotta, így Thrawn közbelépésével
a támadási tervből mentőakció lesz. Ez a küzdelem, hasonlóan a Zsivány Egyeshez,
szakít azzal a tendenciával, hogy a Birodalom inkompetens, célozni nem tudó
harcosok sokaságából áll, akiknek ha nincs egy bolygópusztító fegyverük, akkor
semmit sem tudnak csinálni. És az is egyértelmű, hogy a lázadók gerillaháborúban
ugyan hatékonyak, de egy nyílt színi csatában, egy erőskezű vezető ellen
gyengének és törékenynek tűnnek. Thrawn erői módszeresen pusztítják el szinte a
teljes lázadó flottát, esélyt nem adva nekik sem a győzelemre, sem a szökésre.
Ez utóbbi végül mégis megtörténik, de kizárólag Ezra tud megszökni, ő is csak
Constantine admirális hataloméhsége és Sato parancsnok önfeláldozása miatt.
Sato parancsnok halála egyébként, bár nem annyira látványos, mint Kanané, de
szintén nagyon szép jelenet. A dupla epizód második része már kevésbé tetszik,
az megint nagyon meseivé vált át, de ez semmit nem von le ennek a résznek az
érdemeiből.
Na, és nektek mi a
véleményetek? Volt értelme ennek a sorozatnak, vagy kár volt megcsinálni? Nektek
melyek a kedvenc részeitek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése