Első kolozsvári hetem után

Most már több mint egy hete Kolozsváron tengetem a mindennapjaimat. A mai nap végre a nap is kisütött, úgy tűnik, lassan eljön a tavasz, ezért remélhetőleg innentől már nem csak az egyetemen, hanem a szabadban is több időt tudok tölteni. Addig is úgy döntöttem, írok egy pár sort az itteni lehetőségekről, első benyomásaimról.

Nem sokkal az utazásom előtt tudtam meg, hogy a szállásintézésemben volt egy kommunikációs hiba, kiderült, hogy a Sapientia abban a tudatban volt, hogy magamnak megoldottam a szállásom, én pedig abban, hogy ez nekem adott. A problémát végülis sikerült megoldani. A jelenlegi szállásom kicsi, de kényelmes, ágy, saját zuhanyzó és wc, ruhásszekrény, könyvespolc, íróasztal, és kb. ennyi, de nem is kell több. Wifi, konnektor van és ami nagy előny, hogy a vendégszoba a Sapientia épületén belül van, így ha órára akarok menni, vagy éppen órát tartok, esetleg könyvtárazok, akkor csak a megfelelő szintre kell lemennem a lifttel. Ez a múlt heti hideg időben nagyon nagy könnyebbség volt. A hiányt két olyan elektronikus eszköz jelenti, ami általában megvan, de nekem most nincs. Az egyik a mosógép, a másik egy sütő vagy legalább egy mikro. Előbbihez kénytelen volt egy itteni ismerősöm segítségét kérni, utóbbit úgy tűnik ki tudom váltani. Azért a napi egyszeri meleg étkezés nem egy luxusigény, ahhoz ragaszkodom.

Ennek jegyében már vasárnap körbenéztem környékbeli kajáldák tekintetében. Találtam egy menüvel rendelkező kisvendéglőt, két gyrosos – rántott húsos helyet, egy pizzériát, egy részben átalakított hentesboltot, és egy Street Food kajáldát. Másnak azonban rájöttem, hogy valószínűleg az egyikre se lesz szükségem, vagy legalábbis nem sokszor. A helyi menzán ugyanis 14 lejért (kb. 1.000 forint) háromfogásos menüt kapni, ahol a leves és a főétel háromból választható. A másik két étkezés pedig simán kivitelezhető napi szinten kb. 5-6 lejből, főleg, mert hűtőszekrényem van. Mivel az ösztöndíjam alapján ennek a dupláját is költhetném akár, így ilyen szinten biztos nem lesz probléma. Néha-néha azért betértem 1-1 étkezdébe is. Eddig amikkel találkoztam, azok nem érik el a non plus ultra szinten, de az árukhoz képest nem is rosszak, a saját gasztroértékelési szempontjaim alapján a 7-8 pontos kategóriába tudnám őket sorolni.

Ami az embereket illeti, a Sapientián belül mindenki barátságos. Kicsit féltem, hogy idegennek fognak tartani, de szerencsére egyáltalán nem, mindenki barátságosan és érdeklődve fogadott, és már több oktatóval egyeztetünk, hogy a saját tárgyán belül tudnék-e 1-2 órát tartani bizonyos jogintézmények magyar megfelelőiről. De a legnagyobb segítséget kriminológiából fogom jelenteni, amit eddig magyarországi vendégelőadók tartottak és csak az elmúlt 1,5 évben lett helyi oktatója, aki azonban korábban keveset foglalkozott ezzel a tudományággal. Mivel én viszont igen, ezért a tapasztalatomnak alighanem hasznát fogják venni (legalábbis remélem). A hallgatók is nagyon barátságosak, bár néha azt érzem, hogy még ők sem nagyon tudják, hogy hogyan viszonyuljanak hozzám, mint hallgatótárs, vagy mint oktató. Ez a helyzet nem egyedi a phd-sok kapcsán, úgyhogy optimista vagyok, majd kialakul.

A környék ahol vagyok, közel van a belvároshoz. Bár az egyetemen belül a magyar nyelvet tudom használni, a bevásárlások meg egyéb ügyek intézésénél ez nem mindig megy. Ilyenkor elő kell vennem a román- és angoltudásomat is. Előbbi azonban nem túl jó. A hirdetőtáblákat, étlapokat meg egyéb iratokat gond nélkül olvasom, de megszólalni nehezen tudok a nyelven, nagyon különbözik azoktól, amiket eddig tanultam. Valahogy azonban az a benyomásom, hogy a legtöbb ember, akivel találkozom, jobban értékeli, ha megpróbálok valamit összehozni románul, mintha angolul, vagy magyarul beszélek. Persze, félreértés ne essék, nem gyűlölködnek, nem ér atrocitás, semmi gond nincs. Csak amíg a román kísérleteimet kedves mosoly, addig a más nyelven megszólalásokat inkább közöny követi. Szóval igyekszem még jobban elsajátítani a román kommunikációt, és minél többet beszélni a nyelven. Ezenkívül a román jogi szaknyelvet is jobban el kell sajátítanom a további kutatások érdekében, mert a román jogszabályok és a magyar szakirodalmak lassan elfogynak, ideje mélyebbre ásni.

A másik, amire szükségem lenne, hogy lassan megtaláljam a helyi kikapcsolódás formáit. A múlt héten alig mozdultam ki, aminek a rossz idő a fő oka, de egyelőre még kicsit a társaság is hiányzik. A hallgatóságról még nem tudom, hogy itt milyen programokon vesz részt, a legtöbb itteni ismerősöm meg el van havazva, sok dolga van. De valamit kitalálok erre is :).

Összességében az első hét kiválóan telt, minden formai ügyintézés megvolt, úgyhogy bízom a sikeres folytatásban is.