A politika már csak ilyen…véleményem a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán kialakult helyzetről

A rendszeres olvasóimnak aligha árulok el nagy titkot azzal, hogy most 2 hónapig Kolozsváron vagyok tanulmányi úton. Az erdélyi magyarsághoz egyre több szálon kötődöm. Kolozsváron a Sapientián már ismernek, a hallgatókkal is egyre inkább megbarátkozom, oktatókkal is. Az első kolozsvári ismerősöm, Azzola Kati pedig egyike azoknak az embereknek, akiket a legjobban kedvelek. De nem csak Kolozsváron, hanem Marosvásárhelyen is sokat vagyok. A mostanában országos szinten ismertté vált Római Katolikus Gimnáziumban többször vendégoktató voltam, és vitaórákat tartottam, és nem egy alkalommal kísérője voltam az ottani gyerekeknek, magyarországi vitaversenyeken, és nyári táborokban is vigyáztam rájuk. Mondhatom tehát, hogy az erdélyi magyarság nekem nagyon is a szívemhez nőtt, több szálon kötődöm hozzájuk. Éppen ezért nagyon rosszul esik az, amit az utóbbi időben látok. Az erdélyi és az anyaországbeli magyarok online fórumokon gyalázzák egymást, politikai pártok szinte már nyíltan uszítanak a határon túli magyarok ellen, akik meg olyan fogadtatásban részesítenek ellenzéki politikusokat – akik semmit nem ártottak nekik – ami nemcsak a magyarokhoz, de szinte már az emberekhez is méltatlan. Hogy jutottunk ide? Számomra nem kérdés, hogy a politika tette ilyenné a jelenlegi helyzetet. De ki és miért? Felróható ez egy embernek? Vagy egy összetett kérdésről beszélünk, aminek a megoldását a múltban kell keresni? A válasz nem egyszerű, de számomra nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy ezeket a válaszokat megtaláljuk, vissza kell menni a közelmúltba, és minden határon túli magyarokat érintő jelentősebb kérdést meg kell válaszolni.

De ami még fontosabb: ahhoz, hogy ezt a problémát megpróbáljuk megérteni, félre kell tenni minden érzelmünket! Tudom, hogy egy olyan helyzetben, ami ilyen szinten a hazáról, a nemzetről és számos más emocionális kérdésről szól, ez szinte lehetetlen. De ha nem tesszük meg, akkor sosem derül ki, hogy mégis hogy jutottunk el oda, hogy ennyire elmérgesedjen magyar és magyar emberek között a viszony.

Csak a lényegről nincs szó – a 2004 december 5-i népszavazás

Az egész lavina elindítója, a mai napig ki nem alvó tűz kirobbantója vitán felül a 2004-es népszavazás volt, ahol a kettős állampolgárság volt a fő kérdés. A szavazás lehetőséget nyújtott volna arra, hogy kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot kapjon az a „magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” Tulajdonképpen ez a szomszédos országokban érő határon túli magyarok állampolgárságát érintő kérdés volt. A népszavazás azonban eredménytelen lett, ugyanis bár minimálisan többen szavaztak az igenre, mint a nemre, de a választáson csupán a lakosság 37,5%-a jelent meg, így nem értük el az eredményességhez szükséges 50%-os részvételt, és az igen szavazatok aránya sem érte el az összlakosság 25%-át.

A kampány során gyakorlatilag mindenről beszéltek a pártok a hazafiasságtól elkezdve egészen a szociális ellátórendszer csődjének veszélyéről, mindösszesen egyvalamiről nem, ami viszont véleményem szerint mindennek a mozgatórugója volt: a határon túli magyarok választási jogáról. Egyik oldal sem vetette fel ezt a kérdést, de valójában tudni lehetett, hogy mire megy ki a játék: ha a határon túli magyarok szavazhatnak, akkor a szavazók döntő többsége a FIDESZ-t támogatná. A FIDESZ ezt el akarta érni, az MSZP-SZDSZ kettős pedig meg akarta akadályozni. Csak ezt az egyik oldal sem mondta ki nyíltan, mert senki nem merte felvállalni, hogy a nemzet kérdését hivatalosan is pártpolitikai kérdéssé derogálja.

Most már tudjuk, hogy ez nem volt igaz

Mindez azonban nem menti fel az MSZP-t az akkori erkölcstelen kampányuk alól. Ugyanis sokan azt mondják, hogy az állampolgárság automatikusan egyben szavazati jogot is jelent, a valóság azonban egy picit más. Ugyanis a 2011-ig hatályban volt választási törvény szerint a választásban akadályozott személynek minősült az, akinek nincsen sem állandó, sem ideiglenes lakcíme Magyarországon. Tehát, ha megkapták volna 2004-ben a határon túli magyarok a kettős állampolgárságot, többségében akkor sem tudtak volna szavazni, mert nem volt meg az ehhez szükséges ideiglenes magyarországi lakcímük.

Fentiekből következik, hogy senkinek nem kellett volna itt a határon túli magyarok ellen kampányolnia, hanem a kettős állampolgárság megszavazása után elég lett volna a választási törvényt az akkori formájában megtartani, vagy úgy módosítani, hogy a határon túli magyarok szavazatai ne befolyásolják döntően a választásokat. De a baloldalon nem ezt tették, e helyett belementek egy a kettős állampolgárságot nyíltan ellenző kampányban, olyan érvekkel, amikről mostanra már nyilvánvalóan tudjuk, hogy alaptalanok voltak, hiszen azoknak a szociális terheknek, amiket az akkori plakátokon felvázoltak, a töredéke sem valósult meg (ráadásul ekkoriban már egyértelmű volt, hogy rövidesen Románia is csatlakozik az EU-hoz, és a munkavállalók úgy is átjöhetnek majd Magyarországra, ha akarnak). Arra viszont tökéletes volt, hogy a határontúli magyarok – akiknek a kettős állampolgárság emocionálisan és szimbolikusan is sokkal többet jelentett, mint a szavazati jog – felháborodjanak az eredményen.  Ezt a felháborodást teljesen jogosnak tartom, hiszen amikor végre lett volna lehetőség legalább szimbolikusan nyújtani valamit azoknak a magyaroknak, akik akaratukon kívül határon túl ragadtak, akkor pártháborúvá válik az eset.

Jogos kérdés, hogy vajon mekkora felháborodás lett volna, hogyha az akkori kormánypártok támogatják a kettős állampolgárságot, de aztán a választójogi törvény módosításához nem járulnak hozzá, így nem teszik lehetővé, hogy a határon túli állampolgárok élhessenek a választójogukkal. Nyilván ebből is lett volna konfrontáció, de lényegesen kisebb, mint ami így történt, ráadásul ha a FIDESZ ehhez két kézzel ragaszkodott volna, akkor ők is kimutatták volna a foguk fehérjét, hogy mire megy ki a játék.

De ha már itt tartunk, a FIDESZ így is kimutatta. Méghozzá a 2006-os választási kampány során Mikola István révén:

https://www.youtube.com/watch?v=y02DePqnDOU

Na, ennyit a nagy hazafiasságról! Ebből nyilvánvaló vált az, amit sejteni lehetett. A FIDESZ

Változnak az idők...

sem a határon túli magyarok iránti mérhetetlen szeretetből akarta annyira ezt a kettős állampolgárságot, hanem azért, hogy 20 évre bebiztosítsák magukat. Ez csak annak tükrében érdekes, hogy a FIDESZ bő 10 évvel korábban egyáltalán nem támogatta a határon túli magyarok szavazásának elősegítését, és nagyjából ugyanazokat az érveket hozták fel ez ellen, amit mostanában Gyurcsány Ferenc mond (akit érdekel Áder János ezzel kapcsolatos beszéde: http://www.parlament.hu/naplo34/326/3260019.html). Persze szépen hangzik az, hogy az emberek véleménye változhat, de valószínűleg ennek inkább az volt az (egyik) oka, hogy a FIDESZ népszerűsége ekkor még nem volt nagy, és a határon túli magyarok körében sem valószínű, hogy tömeges szavazóbázisra leltek volna. 2004-re azonban ez megváltozott, a népszavazás után meg még inkább, így később már érdekükben állt ezen a korábbi állásponton változtatni. Nem haragszom rájuk emiatt, a politika már csak ilyen. Ugyanakkor bocsássa meg nekem mindenki, ha ezek után a későbbi nagy Fideszes hazafiasságnak nem tudok hinni.

2010 – kettős állampolgárság, majd választójog

A magyar Parlament 2010. május 26-án, bő 1 hónappal az új Országgyűlés megalakulását követően megszavazta azt, amit a 2004-es népszavazáson elutasítottak. Érdekesség, hogy a parlamenti vita során a választójog gyakorlatilag fel sem merült. A 2012-ben hatályba lépő választójogi törvény azonban megváltoztatta a választási rendszert, az állandó lakcím hiánya már nem akadályozta meg, hogy bárki szavazzon – igaz, csak pártlistára. Ez azonban ekkor még nem okozott jelentősebb felháborodást. A 2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásokról már annál inkább. Ez a törvény ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar állam a választási eljárás szempontjából megkülönbözteti a külföldön dolgozó és a külföldön született magyar állampolgárokat. A határon túl született szavazók egy egyszerű regisztrációt követően levélben kapják meg a szavazólapot, amelyet feladva könnyen élhetnek a választási jogukkal. A külföldön dolgozó magyar állampolgárok azonban egy – a külföldön szavazók névjegyzékébe történő felvételi kérelmet követően – a külképviseleten tudnak csak szavazni. Ez utóbbi pedig ellehetetleníti számos olyan ember szavazási lehetőségét (túl messze van a legközelebbi külképviselet), aki külföldön dolgozik, ezzel párhuzamosan pedig leegyszerűsíti a határon túli magyarok szavazásának lehetőségét. Ez pedig számos határon belül élő, illetőleg külföldön dolgozó magyar ember felháborodását váltotta ki, teljes joggal.

2014 – nem voltak sokan, de elegen

 Minden mandátum fontos volt

A 2014-es választás azért bebizonyította, hogy az ötmillió szavazóról szóló becslések finoman szólva sem voltak reálisak. Ahogy egy korábbi írásomban kifejtettem, összesen alig 130.000 szavazat érkezett levélben, és ez összesen egy mandátumról döntött a FIDESZ javára az LMP kárára. Azonban ez az egy mandátum mégiscsak nagyon fontos szerephez jutott: ennek köszönhette a FIDESZ-KDNP koalíció a kétharmados többségét. Magyarországon pedig ennek óriási jelentősége van: szinte minden fontos állami tisztségbe egyoldalúan lehet jelöltet állítani, alkotmánybírókat lehet megszavazni, alkotmányt módosítani, kis túlzással ez teljhatalmat jelent. Bár a kétharmadot a FIDESZ 2015-ben elvesztette, mégis sokan a határon túli magyaroknak tulajdonították az akkori kétharmadot. Ez relatív. Ahogy korábban is elemeztem, rengeteg olyan aggály van a választási rendszerben, ami sokkal inkább a kormánypártok malmára hajtotta a vizet, mint ez. Ugyanakkor az is tény, hogy ez a mandátum akkor ott döntőnek bizonyult.

2017 – Gyurcsány újra felhozza a témát

A tavalyi év végén Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció ismételten kijátszotta a határon túli szavazatok kártyáját, és az ezzel kapcsolatos aggályait azóta hangoztatja a pártja. Az érvelésük lényege, hogy ne szóljanak bele a Magyarországon belüli ügyekbe azok, akik sohasem éltek itt.

Sok olyan véleményt olvastam, akik szerint Gyurcsánynak ez a stratégiája szavazatvesztéssel fog járni a DK-nak. Ezzel ellentétben én úgy gondolom, hogy ez a politika szinte kockázatmentes volt a részéről. Amióta a kettős állampolgárság kérdése aktuális, Gyurcsány Ferenc mindig ellene volt, 2004-ben is, 2010-ben is. A szavazói is tudják ezt, ennek ismételt kinyilvánítása nem hiszem, hogy az addigi potenciális szavazóiból bármennyit is eltántorított volna. Az egyetlen, mitől tartania kellett, hogy a határon túlról ezek után végképp senki nem szavaz rá, de mivel a komplett Baloldalra érkezett 2014-ben 1.495 szavazat határon túlról, így túl nagy rizikó ebben sem volt.

Ugyanakkor számos felmérés igazolja, hogy a határon túli magyarok szavazati jogának megítélése Magyarországon közel sem egységes, még a kettős állampolgárságot eredendően támogatók között is vannak olyanok, akik ezzel nem értenek egyet. Gyurcsány ezen emberek érzelmeire játszva próbálja a szavazóbázisát növelni. Tulajdonképpen ezt még akár logikusnak is lehet nevezni. Azzal ő semmit nem veszít, hogyha azok, akik eddig is gyűlölték, még jobban gyűlölik, viszont lehet, hogy páran emiatt fognak vele szimpatizálni. Erkölcsileg elítélhető, de ismételten azt tudom mondani, amit Mikola kapcsán: a politika már csak ilyen.

Az események azonban talán soha nem látott kommentháborút indítottak el a határon túli magyarok, illetőleg az azok szavazati jogát támogatók, valamint az ezt ellenzők között. A kormányközeli sajtó hazaárulónak, nemzetellenesnek nyilvánította (ismét) Gyurcsány Ferencet, hívei közül sokan direkt a határon túli magyarok ellen fordultak, akik pedig több magyar politikust – köztük az ügyben őket támogató Vona Gábort is – méltatlan fogadtatásban részesítették. És bár tudjuk a választ, de költői kérdésként mégis megfogalmazódik bennünk: hogy jutottunk el idáig?

Jogos-e a határon túliak szavazatát nem támogatók érvelése?

Azt gondolom, hogy csak akkor történhet bármilyen konszenzus, ha megvizsgáljuk, hogy önmagában azok az érvek, amiket hallunk egyes baloldali erők részéről, helytállóak-e, és ha igen, milyen részben. A két kérdés, amit meg kell válaszolni:

-         Jogos-e, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kapnak?

-         Jogos-e, hogy amíg ők levélben szavazhatnak, addig a Magyarországon született, külföldön szavazók mindezt csak külképviseleteken tehetik meg?

A két kérdésből az első megválaszolása a neccesebb. A gyurcsányi érvelés lényege az, hogy mivel ők nem fizetnek Magyarországon adót, és a magyar törvények, magyar ügyek őket nem érintik, ezért semmi közük az országhoz. Ezzel a véleménnyel nem tudok azonosulni. Mivel a határon túli kapcsolatok ápolása szempontjából kiemelt szerepe van azoknak a határon túli országoknak, ahol sok magyar él, ezért nem mindegy, hogy ezeket az ügyeket ki képviseli, ezenkívül, aki Magyarországon dolgozik, él, tanul vagy csak gyakran utazik ide, azokat közvetlenül érinthet valamennyi itt született döntés.

Másik oldalról viszont azt be kell látni, hogy a Magyarországon meghozott döntések döntő többsége a határon túl élő magyarok döntő többségét valóban nem érinti. Egy büntető törvénykönyv módosítás soha nem fog arra hatni, aki nem jár Magyarországra, az önkormányzatokra vonatkozó szabályok szintén, a szerződési jog úgyszintén, ahogy az adójog és még rengeteg másik jogterület sem. Így ezt a kérdést igen nehéz eldönteni. A mellett, hogy elvi szinten támogatom a határon túli magyarok szavazatát, magam is visszásnak érezném, ha a Magyarországon élők egyértelmű akaratát a határon túli szavazatok megfordítanák. Ezenkívül az én olvasatomban a határon túli magyarok szavazásának az lenne a lényege, hogy legyen olyan ember a magyar Parlamentben, aki az ő érdekeit képviseli. És erre pont a listás szavazatok leadása nem alkalmas, hiszen nem tudják, hogy személy szerint kire is szavaznak.

A második kérdésben szerintem nem lehet vita: teljesen igazságtalan, hogy egyesek levélben szavazhatnak, mások meg nem. Próbáltam a neten keresni, hogy mi ennek a racionális, politikamentes magyarázata. Összesen egy interjút találtam, Pálffy Ilonától, a Nemzeti Választási Iroda elnökétől:

„A megkülönböztetés alapvetően politikai kérdés, de van benne logika is, mert mi a különbség a külföldön dolgozó, de magyarországi állandó lakcímmel rendelkező és a Magyarországon állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok között? Kint dolgozik, nem sokat tud Magyarországról, miért van több joga egyéni választókörzetben is szavazni, mint a másiknak, aki csak az országos pártlistára szavazhat? A megkülönböztetést lehet így is nézni”

Érzelmektől függetlenül ebben van igazság

Mint érveléstechnikával évek (lassan évtizedek) óta foglalkozó személy, legszívesebben beleverném a fejem az íróasztalba. Azért cserébe, hogy nekik 2 szavazatuk van, míg másoknak egy, megnehezítjük a választás lehetőségét? Atyaég! Ezt holt tanulta? Még ha el is fogadjuk, hogy esetleg nem igazságos, hogy a külföldön dolgozóknak 2, míg a határon túl születetteknek 1 szavazata van, akkor is: ha ez a probléma, akkor legyen minden külföldön élőnek 1 szavazata és adhassák le azt levélben! De gondoljuk már végig, hogy ez mit jelent! Ha van valaki, aki 5 méterre lakik a külképviselettől Londonban, akkor neki ez a szabály semmilyen korlátozást nem jelent, viszont, ha valaki Izlandon él, annak Norvégiába vagy Angliába kell utaznia, hogy szavazhasson! Ez így rendben van? Nagyon nem! Minden ember más, mindenkinek más a véleménye, más a szavazata! Nem lehet úgy gondolkodni, hogyha az egyik 2 szavazatot ad le, a másik 0-át, akkor annak az átlaga 1.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a politikai irányvonal ellenére ennek semmi köze sincs a határon túl született magyarokhoz. Ezt a problémát a nem megfelelő szabályozás okozta. Sőt, igazából nem is azzal van a baj, hogy vannak, akik levélben szavazhatnak, hanem azzal, hogy vannak, akik nem. Ugyanis ha már megadtuk a szavazati jogot a határon túlra, akkor alapelvárás, hogy tegyük egyszerűvé az ő szavazatukat. De erre a kettős mércére nincs ésszerű (és politikamentes) magyarázat.

Mi lehet a megoldás?

Alapvetően nehéz egy olyan kérdésben, ahol a vélemények ennyire különbözőek egy ésszerű kompromisszumot keresni. De azért megpróbálom. Szerintem azon lenne a hangsúly, hogy a határon túl születettek tarthassák meg a szavazati jogukat, de arra azért ne legyen lehetőség, hogy teljesen eltorzítsák a határon belül élők akaratát. Én ezt a jelenlegi választási rendszer megtartása mellett abban látnám, hogyha nem listára szavazhatnának, hanem pont ellenkezőleg: egyéni választókerületeket (2-3-at) jelölnénk ki úgy, hogy azokból a megyékből, ahol a legkisebb a kerületenkénti lakosságszám, egy választókerületet összevonnánk a többivel. Ezekbe a választókerületekbe ugyanúgy jelöltetheti magát az ember, és ugyanolyan egyéni szavazás lenne, mint a többi kerületben. A kampány kicsit macerásabb lenne, de a mai online világban már aligha megoldhatatlan. És ennek az az előnye is meglenne, hogy még könnyebben jelöltethetnék magukat eleve határon túli magyarok, akik ismerik a közeget, ahonnan jöttek, így még hatékonyabban tudnák képviselni a szavazóikat. Viszont a 2-3 kerület a választás egészét nem befolyásolhatná döntő mértékben.

A határon túl dolgozók esetében meg vitán felül áll minden: nekik is lehetővé kell tenni a leveles szavazatot. Sőt, még messzebb megyek: a legteljesebb mértékben tudok azonosulni Vona Gábor azon székelyudvarhelyi kérésével, hogy álljanak ki a határon túli magyarok azokért a honfitársaikért, akik nehezebben szavazhatnak! Ők ugyanúgy nehezebb helyzetben vannak, mint a határon túl születettek, hát fogjanak össze és segítsék egymást!

És még a végére egy gondolat: a lehető legtermészetesebb dolog az, hogy egy ilyen érzékeny, és emocionális kérdés az emberekből különböző véleményt vált ki. De látni kell, hogy a véleménykülönbség egy természetes dolog, és az, hogy nem értünk egyet, nem jelenti azt, hogy ellenségek vagyunk! És attól, hogy a politika (és nem, nem az egyik vagy a másik politikai párt) össze akarja ugrasztani a magyarokat, még nem kell szükségképpen egymás ellen fordulni! Próbáljuk ebben a nehéz időszakban is meghallgatni egymás, elfogadni a véleményüket, és konstruktívan, együtt megtalálni a konfliktusok feloldásának módját!

Ha, neked is van véleményed, írd meg kommentben!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/