Lehet-e a tényekkel és a tényekről vitatkozni?

Nagy örömömre szolgált, hogy a Blog megindítása után egy héttel, már kaptam egy olvasói kérdést. Ahogyan ígértem, ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, ha olyan a téma, egy bejegyzésben kifejtem az álláspontomat. Jelen esetben azonban úgy gondoltam, hogy a konkrét kérdésen kívül egy kicsit általánosságban is foglalkozom a témával!

A levél, amit a vita alapjairól szóló cikkem kapcsán kaptam, valamivel hosszabb volt, így a lényeget emelem ki belőle:

„De pl. mi a helyzet akkor ha olyasmin van a vita, ami nem feltétlen kimondottan véleménykülönbségen alapul. Példával érzékeltetve: vannak liberális és konzervatív nézetek, ezek nem fehér feketék (…) De mi van akkor ha a vita partnerem egy valótlanságot állítva érvel, pl. zöld az ég (…) az ilyet hogy kezeljem?” 

Maga a kérdés úgy gondolom, hogy csupán egy szegmensét írja le annak a problémahalmaznak, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy az emberek egy jelentős része nem tudja a tényeket a vita során a helyén kezelni. Ezt a problémát személy szerint 3 részre tudom osztani:

• Nem mindig lehet egyértelműen megkülönböztetni a tényeket és a véleményeket.
• Egy valós tényből levont következtetést is sokan minden esetben igaznak tekintenek.
• Van, aki a tényeket sem fogadja el tényeknek, hogyha az nem az ő álláspontját erősíti.

A levélben ez utóbbival találkozunk. Mindazonáltal, ha már célkeresztbe került a kérdés, szeretném mindhárom problémáról leírni a véleményem.

1    Tények és vélemények megkülönböztetése:

Mielőtt ennek részletes elemzésébe belemegyünk, nem árt tisztázni, mit tekintünk ténynek? A tények a saját értelmezésemben olyan jelenségek, események, amelyek bizonyíthatóan léteznek, jelen vannak (vagy megtörténtek). A kulcs a bizonyíthatóságon van, vagyis a tényeket olyan bizonyítékokkal lehet alátámasztani, amelyek annak hitelességét vitathatatlanná, kétséget kizáróvá teszik. A vélemények ezzel szemben csupán egy álláspontot fejtenek ki, amit persze alá lehet támasztani, de az álláspont ettől még nem tekinthető kétséget kizáróan helyesnek.

Hogyan lehet egy vita során a kettőt megkülönböztetni? Ebben sokszor segít a forma, ugyanis a tényeket egy jó cikkben, vagy egy jó vitában bizonyítékokkal támasztják alá, a véleményeknél meg hozzáteszik, hogy „álláspontom szerint” vagy más hasonló, véleményre utaló kifejezést.

Azonban ez csak a „jó cikkekre” és „jó vitákra” igaz. Sajnos az elmúlt évek magyar újságírása és politikai kultúrája ilyen téren nagyon sokat romlott, és rengeteg alkalommal figyelhető meg, hogy beszédekben vagy cikkekben az emberek a saját véleményüket tényként állítják be. Nem kell messzire menni: hány alkalommal hallottuk már a politikában, hogy valaki korrupt, hazug, vagy épp nemzetbiztonsági kockázatot jelent? De ha megnézzük, ezek egy jelentős része valójában nem több mint egy egyszerű vélemény, és az állítás hitelessége semmivel sincs alátámasztva. Az újságírásban is sokszor hasonló figyelhető meg. Gyakran olvasom az online hírportálokat és nem egyszer találkozom azzal – portálokat most szándékosan nem nevezek meg – hogy a szalagcím egy tényállítást fogalmaz meg, de a cikk tartalma ezt a szalagcímet már semmivel nem támasztja alá. Vagy, ami még szebb, hogy egy online portál bizonyítékként meghivatkozza egy másik portál cikkét, ami meghivatkozza egy harmadikét, ami egy negyedikét, ahol szintén nincs semmi bizonyíték. És nagyon sok ember ezeket a cikkeket elhiszi, mert nem néz utána annak, hogy vajon mi a kézzelfogható bizonyíték az állítás alátámasztására. Tegyük hozzá, ezért nem lehet senkit elítélni, nyilván nincs senkinek sem napi több órája, hogy azt nézze, hogy ezek az írások hitelesek-e. De sajnos sok helyen ezt kihasználják és így manipulálják az embereket.

Javaslat ez ellen: A kritikus gondolkodás alapvetően fontos. A cikkekben szereplő állításokat nézzük meg, hogy mivel vannak alátámasztva, és ha nincsen kézzel fogható bizonyíték az abban foglaltak hitelességére, akkor ne higgyünk el mindent azonnal!

Objektív tényből szubjektív következtetés:

Sokszor használt manipulációs eszköz és egyben érveléstechnikai hiba, hogy valós tényből vonunk le egy következtetést, és a tény valódiságából levezetjük a következtetés valódiságát is.

Egy kicsit tudományosan megmagyarázva, egy érv három részből áll. Egy állításból, amit megpróbálunk bizonyítani, egy alátámasztásból, aminek segítségével próbáljuk az állításunkat bizonyítani és egy magyarázatból, ami kettőt összeköti és egy egységes logikai láncot alkot. Egy állítás alátámasztására egy tény általában nagyon jó, de ez nem válthatja ki a magyarázatot. Miért nem? Nézzünk erre pár példát! 

Nagyon sokszor látjuk vitákban, hogy ugyanazt a tényt mindkét oldal felhasználja. Ilyen az immáron több mint egy évtizedes múltra visszanyúló, többszörös emberölésbe torkolló móri bankrablás kapcsolata a halálbüntetés témájával! Mostanra már sikerült felderíteni, hogy pontosan mi történt azon a szörnyű napon, amikor egy bankrablás 11 ember halálával végződött. Viszont, amikor a halálbüntetés visszaállítása merül fel, ezt az ügyet a támogató és az ellenző oldal is nagy előszeretettel hivatkozza meg. Az előbbiek leginkább arra hivatkozva, hogy aki ilyen cselekményt elkövet, az megérdemli, hogy az életét elvegyék, hiszen csak ez a büntetés lehet arányos a tettével. Az ellenző oldal viszont felhozza, hogy ha Magyarországon lett volna halálbüntetés, valószínűleg kivégzik a jogerősen az ügy miatt tényleges életfogytiglanra ítélt Kaiser Edét, akiről évekkel később derült ki, hogy ebben az ügyben nem volt bűnös. Mindkét oldal fel tudja hozni ugyanazt a példát, csak az adott eseménynek különböző szegmensét emelik ki. És a maga szegmensében mindkét érv és példa megállja a helyét.

De arra is látunk példát, hogy adott tényből különböző aspektusból különböző következtetés vonható le. Példa: nemrégiben Fucsovics Márton pályafutása eddigi legjobb teljesítményével a legjobb 16-be került az Australian Openen. Ezzel ő sporttörténeti tettet hajtott végre? Mondhatjuk, hogy igen. Hiszen Magyarországon évtizedek óta nem jutott férfi teniszező Grand Slam versenyen a legjobb 16-ba, 128 fős főtáblán pedig még senki sem érte el ezt. Ha viszont nemzetközi szempontból nézzük, akkor más a helyzet. Noha mindenképpen

meglepetés, ha egy nem kiemelt búcsúztat egy a világranglistán 9-16. helyén álló versenyzőt, de nem egy százévente előforduló ritkaság. Tehát ha Fucsovics nem lesz képes hasonló bravúrokat elérni, akkor 10 év távlatából erre aligha fog bárki emlékezni a magyarokon kívül. A két vélemény bár teljesen különböző, a maga nézőpontjából mindkettő alátámasztható, ugyanabból a tényből kiindulva.

Mindezekből látható, hogy egy tény néha egy érv alátámasztására sem elég, arról meg már nem is írok most, hogy egy érv sem mindig elegendő ahhoz, hogy egy témában a véleményünket megfelelően alátámasszuk. Hiszen egy vita szinte sosem egy érven dől el, hanem a pro és kontra érvek mérlegre tétele alapján.

Javaslat ez ellen: Meg kell vizsgálni minden kérdést, minden nézőpontból! Nem azt kell bebizonyítanod, hogy a vitapartnerednek semmiben sincs igaza, hanem azt, hogy mindent egybevetve a te álláspontod a meggyőzőbb. De éppen ezért fontos, hogy a saját véleményedet is minél több érvvel és ténnyel támaszd alá!

      Tények és józan érvek figyelmen kívül hagyása:

Elérkeztünk a tényleges levélben feltett kérdéshez. Az eddigiek során arról értekeztem, hogy egy vita során a tényeket is helyén kell kezelni és kritikusan fogadni. Vannak azonban olyanok, akik ezt „túl jól teszik”. Ez abban nyilvánul meg, hogy bármilyen józan érvet mond a

másik fél, egyszerűen közli vele, hogy ez nem igaz. Legtöbbször ezek a személyek maximum a vita elején képesek logikusan érvelni, utána többször megismétlik a mondandójukat. Ugyanezt a módszert alkalmazzák az internetes trollok is, azzal a különbséggel, hogy ők mindezt sokszor teljesen tudatosan teszik, nem céljuk, hogy intelligens vitába kezdjenek, csupán másokon szórakoznak.

Javaslat ez ellen: Ha tehetjük, akkor szakítsuk meg a vitát! Az a baj ezekkel a szituációkkal, hogy ha a másik fél nem partner, akkor előbb-utóbb mi sem tudunk intelligensen vitatkozni. Egyszer el lehet neki mondani a véleményt, utána fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy érdemben nem reagált ránk, csak ismételte magát. De ha ez sem használ, akkor mi is csak magunkat tudjuk ismételni, vagy személyeskedésbe mehetünk bele, a valódi vita tehát így is úgy is megszűnik létezni (ha egyáltalán elkezdődött). Éppen ezért nem is szabad folytatni az eszmefuttatást, egész egyszerűen rá kell hagyni az adott személyre, hogy gondoljon, amit akar! Ennél többet nem lehet tenni, és ha mégis megpróbáljuk, az veszekedésbe fog torkollni.

Bonyolultabb helyzet, ha egy olyan szituációban vagyunk, ami számunkra nem tét nélküli és amikor a vitapartnerünk egyben a döntőbíró is. Gondolok itt arra, amikor a saját főnökünk ad ésszerűtlen, logikátlan utasításokat és minderről nem lehet meggyőzni. Vagy amikor egy versenyen egy versenybíró hoz hasonló döntést. Ezekben az esetekben szintén nincs sok értelme sajnos a vitának, mert ha elsőre nem sikerül meggyőzni a vitapartnert, akkor valószínű később sem fog menni. Ezesetben az egyetlen megoldás, hogyha olyan személyhez fordulunk, aki a vitapartnerünk felett áll, aki utasíthatja vagy korrigálhatja őt. Hátha rá jobban hatnak az észérvek.

A feltett kérdésekre ezeket a válaszokat tudom adni. Amennyiben neked is van kérdésed, ami egy blogbejegyzésre alkalmas, akkor az andras.dr.szabo@gmail.com e-mail címre te is elküldheted!