Így kell kivonulni a korrekt politikusok sorából!

Aki ismer engem, tudja, hogy akármilyen témában írok, vagy bármilyen témát dolgozom fel, mindig igyekszem mindkét oldalt alaposan végigjárni, mielőtt az álláspontom kialakítom. Rendkívül ritka az, hogy az egyik oldal mellett semmilyen érvet nem találok. A Nemzetbiztonsági Bizottságban a kormánypártok képviselői által 3 hete foganatosított bohózat viszont kiváltotta bennem, hogy erről is megírjam a véleményem. Sajnos ez az esemény azon kevesek egyike, ahol egész egyszerűen nem találok olyan érveket, amik számomra akár jogilag, akár erkölcsileg, akár racionálisan elfogadhatóvá tennék ezt a cselekményt.

Előrebocsátom, nem fogok arról értekezni, hogy létezik-e a Soros terv, vagy nem és, hogy a jelenlegi kormánypropaganda mennyire valós és mennyire nem. Bármennyire furcsának is tűnik, mindezek teljesen irrelevánsak jelenlegi helyzet megítélésében.

Mi is történt pontosan?

A Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke, Molnár Zsolt 2018. január 25-re hívta össze a Bizottság ülését. Az ülés elsődleges tárgya az úgynevezett Soros-terv, illetőleg annak a létezésével kapcsolatos vita. De az ülésen szóba kerül(t volna) az elmúlt időszakban befogadott 1.300 menekült, valamint az Elios-ügy is. Mindezek mellett a közbeszerzési törvény hatálya alóli mentesítés iránti kérelmek megtárgyalása is esedékes volt.

A Bizottság Fideszes alelnöke, Németh Szilárd azonban az ülés előtt bő egy héttel kijelentette, hogy ezen az ülésen Szél Bernadett nem vehet részt, ugyanis ő nyilvánvalóan Soros György embere, Soros kottájából játszik, és az LMP-vel karöltve arra törekszik, hogy Magyarországon a Soros-terv végrehajtása megtörténjen. A kijelentésre Molnár Zsolt úgy reagált, hogy nem lehet a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjait kitiltani a Bizottság üléséről. Németh Szilárd erre azt a választ adta, hogy kitiltásról szó nincs, de ezen az ülésen nem vehet részt és ha mégis részt venne rajta, akkor a Bizottság Fideszes és KDNP-s képviselői kivonulnak az ülésről. Szél Bernadett ennek ellenére megjelent az ülésen, amiről Németh Szilárd és a többi kormánypárti képviselő – név szerint Csizi Péter, Lezsák Sándor és Móring József Attila – valóban kivonult, még a napirendi pontok megszavazása előtt, ezáltal a Bizottság határozatképtelenné vált és ülés tartására sem volt lehetőség.

Molnár Zsolt ezt követően 2017.02.08-ra is összehívta a Bizottsági ülést, amelyre azonban a Fideszes és KDNP-s képviselők nem mentek el, így az ülés megint határozatképtelen lett. Ekkor már Németh Szilárd – még az ülés előtt – a korábbi érvelését azzal egészítette ki, hogy

„az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának tagjaként azt kezdeményezte (Szél Bernadett – a szerk.), hogy a testület decemberi ülésén a titkosszolgálatok által részben bemutatott Soros-hálózatról szóló jelentést és dokumentumokat teljes terjedelmükben adják ki neki. A titkosszolgálatok ezt nemzetbiztonsági okok miatt elutasították, de Szél Bernadett most Molnár Zsolton, a bizottság szocialista elnökén keresztül próbálkozik (…) nem tudhatjuk, hogy az az alapján megszerzett, a Soros-hálózatról szóló titkosszolgálati dokumentumokat és bizalmas információkat mire akarja felhasználni.” Németh Szilárd a nyilatkozatai során azt is kifejtette, hogy mindaddig bojkottálni fogják az ülést, „amíg Szél Bernadett a Soros tervről titkosszolgálati információkat akar kiszivárogtatni.”

Németh Szilárd kijelentése egy jogi nonszensz

Vizsgáljuk meg mindenekelőtt jogilag ezt az egész szituációt. Németh Szilárd arra hivatkozva közölte, hogy Szél Bernadett biztonsági kockázatot jelent, hogy ő nyilvánvalóan Soros embere és a Bizottságon belül a Soros terv végrehajtásáért dolgozik.

Elsőként nem árt felvilágosítani Németh Szilárdot: ha mindez szóról szóra igaz lenne, az sem alapozhatná meg azt, hogy Szél Bernadettnek megtiltsák a Bizottsági ülésen való részvételt. Ennek oka egyszerű: Németh Szilárd kijelentése nem tény, hanem egy egyszerű politikai vélemény, a nemzetbiztonsági kockázat tényét pedig nem ő, hanem (a legtöbb esetben) – jogszabály alapján – az Alkotmányvédelmi Hivatal állapítja meg. Ahhoz, hogy valaki Parlamenti képviselő legyen, ami ugyebár előfeltétele a bizottsági tagságnak, kötelezően át kell esni egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Ha bárkinél felmerül nemzetbiztonsági kockázat, vagyis pusztán annak a reális lehetősége, hogy a képviselő tevékenysége a nemzet biztonságának érdekével összeférhetetlen, akkor nem adják meg a hozzájárulást a jogviszonyának betöltéséhez. Szél Bernadett is átesett egy ilyen vizsgálaton, ahol megállapították, hogy nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot. Ezen vizsgálat eredményének önkényes megkérdőjelezésére senkinek sincs joga. Természetesen nem zárható ki annak a lehetősége, hogy egy vizsgálat után beállott körülmény esetleg a korábbi eredményeket megkérdőjelezi. De egyrészt ezt megint csak nem Németh Szilárd dönti el, másrészt az általa meghivatkozott példák (Soros-ösztöndíj, Soros által fizetett szervezetekben betöltött szerep) mind olyanok, amik legalább másfél évtizeddel ezelőtt, azaz minimum 10 évvel a legutóbbi vizsgálat előtt történtek. Tehát kizárt, hogy az ellenőrzés során ezeket ne vették volna figyelembe.

Hozzáteszem, a kormánypárti képviselőknek még mindig van egy lehetőségük. Ha úgy érzik, hogy Szél Bernadett tevékenysége Magyarországot közvetlenül károsítja vagy veszélyezteti, akkor szépen meg lehet keresni a hatályos Büntető törvénykönyvben az erre vonatkozó, megfelelő állam elleni (vagy bármilyen más) bűncselekményt, a nyomozás kezdetét veszi, és ha megállapítják a bűnösségét, akkor az ítélet kiszabása mellett Szél Bernadett a mandátumát is elveszti. Tiszta, egyszerű és jogilag a legkevésbé sem lehet belekötni.

Valamiért Németh Szilárd mégsem ehhez a módszerhez nyúlt. Hogy miért nem arról csak találgathatunk, de szerintem két indoka van. Az egyik, hogy egy ilyen eljárásban óhatatlanul végig kellene hallgatnia Szél Bernadettet és vitatkozni az általa felhozott érvekkel, a másik pedig, hogy a bíróságnak nyilvánvalóan több kellene annál, hogy valaki „Soros kottájából játszik”, és valódi bizonyítékoknak kellene megalapoznia Szél Bernadett bűnösségét, amivel szerintem a kormánypárti képviselők nem rendelkeznek.

Morálisan elégtelen

Sajnos azt, ami a két bizottsági ülésen történt, nem lehet ennél szebben minősíteni. Ez a látszólag ártalmatlan magatartás, amivel a Fideszes képviselők ezt a helyzetet kezelték, annyi alapvető jogelvbe és morális eszmébe gázolt bele, amit felsorolni is nehéz lenne. De a legfontosabbakat megpróbálom kiemelni.

Az első eszme, amit ezzel a reakcióval megkérdőjeleztek, magának a demokráciának az eszméje. Egy a választások során legitimen megválasztott, nemzetbiztonsági átvilágításon szabályszerűen átesett bizottsági tag Bizottságban való részvételét próbálták megakadályozni. Amikor ez nem sikerült, akkor erre az a válasz, hogy ellehetetlenítik a teljes bizottság munkáját, mindaddig, amíg be nem teljesül az, amit ők akarnak. Ez nem a demokratikus működés jellemzője, sokkal inkább az önkényuralomé. Az pedig, hogy ezt milyen indokkal tették, a legkínosabb ebben az egészben. Ugyebár a legfőbb érv az volt Szél Bernadett kitiltása mellett, hogy ő nem a kormány álláspontját képviseli a Soros-terv kérdésében, hanem valami mást. Ismételten felvilágosítást következik: ez az ellenzék dolga, hogy ha nem ért egyet a kormánypártok véleményével, akkor azt a rendelkezésre álló kereteken belül kifejtse. Tehát az, hogy Szél Bernadettet azért próbálják meg eltávolítani, mert a véleménye eltér a kormánypárti politikus véleményétől, na ez a demokrácia igazi seggberúgása. Eleve még csak nem is lenne szükséges ez, hiszen Szél Bernadett bármit kezdeményez, a Bizottság többsége képes leszavazni. De úgy látszik, már a jelenléte is annyira zavar egyeseket, hogy az eltávolítása érdekében képesek a legalapvetőbb demokratikus elveket sutba dobni. És persze lehet szépíteni, hogy itt a jelenlegi kormánypárt a Jedi Rend, a Béke és az Igazság Őrzője és ott van vele szemben Darth Soros, a Sith nagyúr, és az emberei, de ez nem objektív tény, hanem egy politikai vélemény. Az egyetlen tény, hogy Szél Bernadett és a kormánypárti képviselők között itt véleménykülönbség van, minden más propaganda. És itt az az érv sem elfogadható, hogy az LMP valójában nem a Fidesz és a kormány, hanem – a 2016. októberi Népszavazás és a tavalyi Nemzeti Konzultáció eredménye alapján – a magyar emberek akaratával megy szembe. Egyrészt, mert ezt sem tilos megtennie, másrészt pedig mert ez az állítás egész egyszerűen nem igaz. A népszavazás ugyanis nem a Soros-Tervről, hanem a betelepítési kvótáról szólt, meg amúgy is eredménytelen lett, a Nemzeti Konzultáció pedig a hatályos magyar jogszabályok alapján nem tekinthető a magyar nép hivatalos álláspontjának, és semmilyen jogot, kötelezettséget, vagy felhatalmazást nem ad a kormány számára. Így voltaképpen ez a szituáció már nem nemzetbiztonsági, hanem egyszerű politikai kérdéssé degradálódott.

A másik, ami nagyon komolyan aggályos, hogy Németh Szilárd a kijelentésével az Alkotmányvédelmi Hivatal munkájának alaposságát kérdőjelezte meg. Ez már logikailag is problémás. Ugyanis ha feltételezzük, hogy igaza van, akkor jön a következő kérdés: ha egy alkalommal ez megtörtént, akkor mi a garancia arra, hogy a hanyag munka nem történt meg máskor is? Akkor ezek szerint vizsgáljuk meg az összes parlamenti képviselőt újra, mert valaki nem ért egyet az egyik átvilágítás eredményével? Abszurd lenne. De itt a kisebbik baj az, hogy Németh Szilárd ostobaságokat beszél, ilyet egy politikustól már sokszor láttunk. A nagyobb az, hogy a pártja ahelyett, hogy egy jóindulatú mosoly mellett visszavonultatná a képviselőjét a harcból és engedné, hogy az állami apparátus annak rendje és módja szerint működjön, beleegyezik egy ilyen bojkottba. Sőt, nagyon valószínű, hogy nem csak beleegyezett, hanem a párt volt az ötletgazda és a képviselők a párt akaratát (vagy mondhatjuk úgyis, hogy a párt-tervet) hajtották végre. Márpedig ahol egy párt ilyen eszközöket képes bevetni a céljai elérése érdekében, ott nem csak a demokrácia, hanem a jogbiztonság is súlyos veszélyben van.

Ezenkívül nem mehetek el az egész ügy emberi oldala mellett, amit egy egyszerű szóval meg lehet fogalmazni: gyávaság. Önmagában véve a férfi büszkeségemet is erősen sérti az, hogy 4 meglett férfiember visszakozik, amikor ki kell állni egy vitára egyetlen nővel szemben, de ez ügyben majd valahogy elszámolok az önérzetemmel. Amit viszont nem értek: a kormánypárt szinte minden nyilatkozata és minden propagandája arról szól, hogy nyilvánvalóan bizonyított tény az, hogy Soros György a terve végrehajtása érdekében már szinte a teljes EU-t (lassan már az ENSZ-et is) befolyása alatt tartja, valamint, hogy az is bizonyított, hogy Szél Bernadett (és lassan már Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely és Vona Gábor is) Soros György befolyása alatt áll. Márpedig ha ez így van, akkor ez a nemzetbiztonsági ülés a legnagyobb ajándék, amit Németh Szilárd és a Fidesz kaphatott a sorstól! Több online hírportál élőben adta, nagyon komoly volt iránta az érdeklődés. Nem lett volna más dolguk, mint a bizottsági ülésen minden bizonyítékot latba vetve lesöpörni az asztalról a Bizottság ellenzéki tagjait. Három legyet ütöttek volna egy csapásra: mindhárom komolyabb ellenzéki erő hitelességét megkérdőjelezték volna; Szél Bernadettet és az LMP-t valószínűleg nemcsak a kormányzásért, de még a Parlamentbe kerülésért vívott harcban is kiejthették volna; és az ellenzéki média – ami igen szép számmal jelent meg az eseményen – egy részét is meggyőzhették volna a maguk igazáról! És mindehhez nem kellett volna mást tenni, mint bebizonyítani annak az igazságtartalmát, ami szinte már a csapból is folyik. De valamiért mégsem történt meg, inkább kikullogtak az ülésről. Vajon miért? Nyilván sokan most elfogultsággal vádolnak meg, de erre szerintem csak egy logikus válasz létezik: valójában nem képesek hitelt érdemlően bizonyítani mindazokat az állításokat, amiket folyamatosan hangoztatnak…

Apropó, Soros-terv. Továbbra sem akarok belemenni, hogy ez egy valós veszély-e, vagy egy egyszerű propaganda. Viszont szerintem a magyar lakosság egy jelentős része már nagyon kíváncsi lenne, hogy egy egyenlő vitában miként érvelne ebben a témában a kormány és az ellenzék, és, hogyan válaszolnának érdemben egymás kijelentéseire (az azonnali kérdések órája erre nem alkalmas, mert a jelenlegi szabályozásban simán megkerülhető a kérdésre adott érdemi válasz). Most úgy tűnt, ez is meg fog történni, de aztán sajnos mégsem. Sad story.

Sokan felrótták már nekem, hogyha most erről ennyire negatív véleményen vagyok, akkor miért nem ítéltem el az ellenzéket, amikor kivonult akár az alkotmányozás folyamata során az ülésekről, akár más alkalmakkor, amikor egy törvényjavaslattal nem értettek egyet. Mindenekelőtt szeretném leszögezni: ezekben az esetekben sem gondolom, hogy ez lenne a legjobb megoldás. De mégis: a kettő között óriási a különbség. Egyfelől azért, mert az ellenzéki pártok jellemzően nem a gyűlés elején vonulnak ki, hanem csak akkor, amikor sokadszorra érzik úgy, hogy az aggályaik, kérdéseik, javaslataik süket fülekre találnak. Ez azért emberileg jobban tolerálható, mint az, hogy valakik még az ülés érdemi megkezdése előtt kivonulnak, vagy meg sem jelennek az ülésen. De még egy ennél is fontosabb különbség van: egy ellenzéki kivonulás nem lehetetleníti el a Parlament, vagy az adott bizottság munkáját. Ugyanis az ellenzéki képviselők kisebbségben vannak a bizottságokon belül, ezért az ülés nélkülük is határozatképes. Így – bár nem szép látvány, ha csak a kormánypárti tagok vannak egy bizottságban, vagy éppen az Országházban – mindez a rendszer működését ez nem akadályozza, nem veszélyezteti. Ezek a kormánypárti kivonulások azonban egy az egyben ellehetetlenítik a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját, akiknek azért a Soros terven kívül még bőven lenne más feladatuk is, amelyeket így nem tudnak ellátni. Ezzel gyakorlatilag megzsarolják Szél Bernadettet: vagy nem jelenik meg az ülésen, vagy nem tudnak dolgozni. Ez nevén nevezve nem más, mint hatalommal való visszaélés.

Még egy logikai bukfenc a végére

Azt gondolom, hogy sem jogilag, sem erkölcsileg nem vállalható az a tett, amit a Bizottság kormánypárti tagjai elkövettek. De a sors úgy hozta, hogy még logikailag sem tudták alátámasztani a tettüket. Németh Szilárd azzal is indokolta a bojkottálást, hogy a Bizottsági ülés során olyan információk, adatok hangoznak el, amik a Soros pártját képviselő Szél Bernadettnek nem juthatnak tudomására, mert akár a nemzet ellen is használhatja őket. Hogy ennek mi a valóságalapja, abba továbbra sem szeretnék belemenni. Viszont, ha önmagában az érv átgondoltságát nézzük, akkor ez egész meggyőző… lehetett volna. A legpikánsabb azonban az, hogy ezt az ütőkártyát történetesen éppen egy kormánytag, jelesül Kontrát Károly államtitkár, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal vezetője szedte ki Németh Szilárd kezéből. Az államtitkár ugyanis kifejezetten nyílt ülésre tett javaslatot. A nyílt ülésnek pedig a lényege, hogy az ülést bárki megtekintheti, sőt, lehetőség van akár annak élő közvetítésére is (amit egyes online hírportálok meg is tettek). Magyarul: az online közvetítésen keresztül akár maga Soros György is megnézhette (volna) az ülést, ha éppen olyan kedve volt. Lefordítva tehát mindazt, amit Németh Szilárd mondott: súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent az, hogy Szél Bernadett részt vesz az ülésen, és ezáltal olyan információkat továbbít Soros Györgynek, amiket Soros György, ha akar, élőben megtekint. Köszönöm, hogy most már mindent értek…

Egyébként, ha Németh Szilárd lennék, én biztos nem így oldottam volna meg a problémát. Ugyanis azzal, hogy Kontrát Károly államtitkár úr nyílt ülést javasolt, egy kisebb adukártyát még adott Németh Szilárd kezébe. Ugyanis mondhatta volna, hogy mivel itt minősített adatok hangoznak el, nem járulnak hozzá a nyílt ülés tartásához, és ezért vonulnak ki. Erkölcsileg és jogilag ez is aggályos, de legalább logikailag igazolható lett volna. De úgy tűnik, hogy mindenképpen be akarták keverni Szél Bernadettet, aminek a következménye egy bohózat lett.

Az az érv, amit pedig Németh Szilárd a múlt héten adott elő, hogy súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent a Soros-hálózatról készült dokumentumok kiadása Szél Bernadettnek, egyszerűen annyira kínos, hogy már nekem kellemetlen érdemben foglalkozni vele. De egyfelől, ha a Bizottság tudomást is szerez az adatokról, ezek kiszivárogtatása súlyos következményeket vonna magát. Ráadásul, mivel a testületen belül a FIDESZ-KDNP kettős többségben van, nem lettek volna kötelesek hozzájárulni az iratok kikéréséhez. De legalább a Bizottság többi feladatát el lehetett volna látni. Így viszont az egész bizottság nem tud tevékenykedni, ami az állami apparátus működésének szempontjából sem kívánatos.

Többször hallottam felvetni azt a kérdést, hogy Szél Bernadett miért nem hagy ki egy ülést. Hiszen akkor a Fidesznek elő kell állnia az érveivel, nem tudna arra hivatkozni, amire most. Ezzel a felvetéssel nem értek egyet. Egyfelől egy ehhez hasonló gyenge kifogással ugyanúgy megmagyarázhatják, hogy miért nem képesek egyenesen beszélni a témáról (például azzal, hogy Molnár Zsoltot is nemzetbiztonsági kockázatnak titulálják). Másfelől ennek egy olyan üzenete lett volna, hogy ez a zsarolós-politika eredményes. Akkor pedig megcsinálják másodszor is, majd harmadszor, negyedszer… és végül eljutunk oda, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ha az ellenzék részt vesz bármilyen gyűlésen. Ezt a folyamatot nem volt szabad megindítani!

Mi lesz ezután?

Azt gondolom, hogy érdemi vita a Soros-tervről a választások előtt már nem lesz (választás előtti vita azért remélem lesz, de sajnos nincsenek illiúzióim). Egyvalami azért érdekel: az ellenzéki képviselők írásban fordultak Kövér László házelnök Úrhoz, hogy fejtse ki a véleményét erről az esetről. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy eleget tesz-e ennek, és ha igen, akkor milyen választ ad. Nálam elég sokat fog nyomni a latba ez a válasz annak megítélésében, hogy Kövér László elsősorban államférfi, vagy pártkatona. Mert politikai hovatartozástól függetlenül egy igazi demokrata közszereplőnek ezt a magatartást, ezt a viselkedést mélységesen el kell ítélnie. Kíváncsi vagyok, ő megteszi-e.

Ami engem illet, a négy kivonuló képviselő nálam valószínűleg egy életre leírta magát, mint politikus, és nincs az az Isten, hogy én valaha is voksoljak rájuk választáson (azt csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy egyikük éppen abban a választókerületben indul el, ahol én szavazok, így legalább egy nevet már biztosan kihúzhatok a jelöltek közül… ennyivel is könnyebb lesz dönteni).

És attól függetlenül, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalmat ki mennyire szereti vagy nem szereti, valamit le kell szögezni. A kivonulás után Mirkóczki Ádám beszéde a megtörtént eseményre és annak előzményeire adható lehető legszebb válasz volt. Ahogyan higgadtan, logikusan, érthetően és röviden, de mégis részleteibe menően kielemezte a helyzetet, és felvetette az összes létező jogi, erkölcsi és logikai érvet, az a 21. század Parlamentben és Bizottságokban elhangzott beszédei közül – tartalmi szempontból – az egyik legszebb volt. Ha nem lenne tiltott pártpolitikai kérdésekkel foglalkozni vitaoktatás során, akkor bevenném a tananyagomba, mint követendő példát.

A végén szeretném azért leszögezni, hogy ez a markáns véleményem kizárólag erre a konkrét esetre vonatkozik. Nem mondom, hogyha ezek után bárki úgy dönt, hogy ezekre a személyekre szavaz, akkor hülye. Nyilván ezt is meg lehet indokolni, és tiszteletben tartom, ha valaki ezt így gondolja. Ugyanakkor úgy vélem, hogy pártpolitikai szempontoktól függetlenül vannak tettek, amiket csak elítélni lehet, és vannak olyan jogállami határok, amiket nem lehet átlépni. Márpedig most ez történt.

Persze, ha te másként gondolod, akkor nyugodtan írd meg kommentben a véleményed!

_________________________________________________________________________________

Közben elkészült a Blog facebook-oldala is. Ha tetszenek a bejegyzések, likeoljátok bátran! :)

https://www.facebook.com/velemenyes/