Vissza a múltamba 11. – A halállabirintus bajnoka, Szellemvadász, A halálúr erődje


Nemrégiben tudatosult bennem, hogy már nagyon kevés könyv maradt, amit nem játszottam végig. Amikor eljutottam a zagor.hu oldalra, soknak tűnt ez a több mint 40 darab, de most már a végefele kezdek azon gondolkodni, milyen új hobbit találok ki magamnak a következőkben J. A fórumot olvasva egyre többször olvasok olyan utalást a még sorra nem került könyvekről, amik elrettentenek, ehhez képest a legutóbbi hármas közül kettő kifejezetten kellemes meglepetés volt. Most újabb 3 könyv volt, amiből az elsőnél voltak a legvegyesebb érzelmeim. Nem tudtam, örüljek-e neki vagy nem. Nem szeretem a labirintusos könyveket, ráadásul ez már a sokadik bőr lehúzása ugyanarról a témáról. Kíváncsi voltam, tud-e még valami extra élményt adni nekem. A választ a kérdésre, nomeg a másik 2 könyv értékelését lejjebb olvashatjátok.



A halállabirintus bajnoka:


Történet (3): Óriási meglepetést fogok mondani: Szukumvit báró másodszor is felújította a labirintusát, és azzal kérkedik, hogy ezen már tényleg senki sem jut át. De ha valaki mégis, most már a teljes Vér-szigetet átadja neki. Jönnek a bajnokok, és mi az egyik vagyunk közülük. A labirintus tele van csapdákkal és próbamesterekkel, de legalább egy helyes út van. Ennél sablonosabb sztorit nehezen lehetett volna kitalálni, a kivitelezése mégis tetszik. A labirintusban való bolyongás inkább emlékeztetett a Halállabirintusra, mint a Bajnokok próbájára, már a kezdeti rejtvény és ajándék miatt is. A borítóképpel is a Vérvadra próbáltak hajazni, sajnos ez a szörny nem lett olyan leleményes, mint előde. Viszont a próbamesterek mindegyike tetszett, a kitalált feladatok többségében újak és kreatívak. Bejön az is, ahogy a könyv számos alkalommal visszautal más könyvekre, gondolok itt a Karomvadra, a kaméleonita vérre, Ungoth-ra, aki a Varázsló kriptája után másodszor sem tudott egyetlen kérdésével sem megfogni (én őt annál inkább egy Tisztaság gyűrűjével J ), de Lord Carnuss fiának céljai és motivációi is tetszettek. Persze ezek elsülhettek volna rosszul is, de itt megmaradtak „Easter Egg-nek” és az új elemek között jóleső nosztalgiával fogtak el. Szintén eredeti elem volt a tündérek próbája, azon belül is a stratégiai játék a legérdekesebb (azt nem mondom, hogy a legkönnyebb is), de az ügyességi is jó (bár kicsit szerencsejáték is). Van benne ezenkívül is pár érdekes karakter, élén a könyv elején megjelenő művésszel. A szokásos labirintus-ellentmondást ugyanakkor nem oldotta fel: ha már előttem vannak jópáran, és csak egy jó út van, akkor hogy lehet, hogy azt az utat nem tisztították meg előttem? Persze csak így lehet kivitelezni azt, hogy a riválisokkal is találkozzak, és ne fulladjon unalomba a könyv, szóval nincs harag. Szóval az alap már egy rég lerágott csont, de a kivitelezés azért javít az összképen.

Gondolkodás/szerencse (4): Nem gondoltam volna a könyv elején, hogy erre ilyen magas pontot adok, de nézzük csak meg, milyen gyakran kell használnunk a fejünket. Az elején rejtvény van, aztán a színjátszás, majd a mágus próbái, aztán a megfigyelések a következő próbamesternél, de itt van a tündérek próbája is, ahol szintén kellhet némi tudás. De még ezen kívül is vannak döntéshelyzetek, ahol a tudásunkra vagy az emberségünkre apellálnak. Ehhez képest random folyosós azonnali halál talán csak egy van (Búúúúúú! J ). Persze az is igaz, hogy van pár olyan választás, ahol ha rossz ösvényen megyünk, nem szerzünk meg egy kötelező tárgyat és nekünk kampó, de ennyi meg egy labirintusban kell.

Nehézség (4): Ha gonosz akarok lenni, akkor látszik, hogy Szukumvit öregszik, ugyanis a Bajnokok próbájához képest azért jelentősen enyhített a követelményeken. Ha belegondolok, ott kb. 15 olyan dolog volt, amit ha nem szereztünk meg, nem tudtuk teljesíteni a küldetést. Itt nekem hirtelen csak 4 olyan jut eszembe, ami fixen kell (SPOILER!!! a tűzelementál elleni tekercs és a 3 információ a megfigyelés-próbán SPOILER vége!), és ebből a 4-ből is csak 2 vagy 3 függ folyosóválasztástól. Ez az eddigi labirintusokhoz képest nem kis enyhítés. Könnyűnek viszont így sem nevezném. Mint azt említettem, van egy folyosóválasztásos halál, amit ráadásul a könyv aljas módon 2 helyen is lehetővé teszi (igaz, egy folyosóválasztás után a 2 átellenes oldalon). Ezenkívül a próbák során nincs hiba lehetőség. Ahogy számoltam összesen a 4 próbamesternél (a tündéreket is idevéve) minimum 11 jó döntést kell meghozni és 1 harcot megvívni, amiből ha bármelyik nem sikerül, akkor nekünk menthetetlenül végünk. De ha az ember-ork gyilkos eltalál minket a fegyverével, ott is csak a jószerencsében bízhatunk, hogy életben maradunk. Ezenkívül a végén azért Lord Carnuss fiát egyáltalán nem könnyű legyőzni, ha nincsenek speciális fegyvereink, akkor a páncélja és a magas ügyessége miatt szinte reménytelen. Az ösvényválasztásokra pedig már kitértem. Úgyhogy azt semmiképp nem mondanám, hogy ez a könyv nem jelent kihívást. De nem is tartozik a teljesíthetetlenek közé.

Játékélmény (5): Ezt azzal az apró kiegészítéssel adom meg, hogy ezúton küldök egy seggberúgást annak az írónak, aki a színes folyosós részt kitalálta és betette a könyvben. Mert aki azt kifogta, az biztos vagyok benne, hogy a poklok legmélyebb bugyraiba kívánta az írókat az utolsó szálig. Nekem szerencsésen sikerült elkerülnöm ezt az első kalandom során, így kisebb súllyal veszem figyelembe. Amit nagyon szerettem ebben a könyvben, hogy minden pillanatban volt valami, ami „ébren tartott”, az érdeklődésemet fenntartotta. Hol a próbák, hol a megjelenő új, ismeretlen lények, hol a nosztalgia feeling. Mindegyik a megfelelő arányban, nehézségben és mértékben volt jelen, sehol nem éreztem, hogy bármelyiket túltolták volna. Tudjuk, hogy ez egy rajongói könyv, így nyilvánvaló volt, hogy sok tekintetben vissza fognak utalni régi könyvekre, de ezeket jóleső módon és mennyiségben tették meg. Ezenkívül fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár ez egy labirintusos könyv, nem éreztem a klasszikus labirintusos ösvényválasztós feelinget, a kihívások ezt elnyomták. Ez pedig minőségi előrelépés nálam. Egy szó, mint száz csak ajánlani tudom!

Összességében: 16/20. És lehet, most fogok meglepetést okozni sokak számára, és én sem gondoltam előre, hogy ezt meglépem, de nekem ez annyira bejött, hogy bekerült a TOP5-ös listámra az 5. helyre a Vámpír bosszúja helyére. A lista most így áll:

2.     Éjsárkány
3.     Vihargyilkos
5.     A halállabirintus bajnoka

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=83



Szellemvadászok:


Történet (4): Valamiért azt gondoltam a háttértörténet alapján hogy ebben a könyvben szellemek leszünk. Sajnos e tekintetben csalódnom kellett, a szokásos karakterünket kapjuk meg egy extra ponttal, ami annyira sokat nem NYOM a latba (oké, rossz poén volt). Egy fesztiválba csöppenünk, ahol épp jósoltatunk magunknak, és kiderül, hogy milyen veszélyes helyzetben leszünk hamarosan, téren és időn át fogunk utazni. Aztán vihar kerekedik, majd egy haldokló férfi egy csomagot ad át nekünk, amit kinyitva egy másik helyen találjuk magunkat (csak én érzem kicsit sablosonak?). Ott megtudjuk, hogy a tárgy, amit megkaptunk, az maga Aleph, ami minden világot magába foglal, és ami gonosz kézben világok pusztulását okozza. Hogy pontosan ki a Gonosz, azt az elején még nem tudjuk, de nem fog túl nagy meglepetést okozni. Hanem azok a világok, amiket körbejárunk az út során…azt hiszem a beteg kifejezés a legjobb rá. A világokban lévő különböző kihívások és események nagyon izgalmasak, kedvenceim az elfek, akik nem hisznek a többi világ létezésében és a stratégiai játék a királynő szabadságáért. De nagyon tetszik a királykisasszony hálája is, akit megszabadítunk a vámpírtól. De Semeion karaktere és kutyája is tetszett. A helyet beborító lények sem átlagosak, sok izgalmas kreatúrával találkoztam, ahogy az is bejött, hogy rengeteg szerezhető varázstárgy többfunkciós, egy bizonyos dolog összeállításához is jól jönnek, de önmagukban is használhatók. Picit úgy éreztem, hogy valaki, aki ritkán ír KJK könyvet, most egyszerre minden elmeszüleményét bele akarja sűríteni egy könyvbe. Ez pedig olyan beteg dolgokat is eredményez, minthogy például van lehetőség esernyőt is vásárolni egy robottól kajáért. De nekem bejönnek ezek J

Gondolkodás/szerencse (3): Talán itt egy kicsit szigorú vagyok, mivel elég sok gondolkodást igénylő része van a könyvnek. A taktikai csata, a kutya rejtvénye, a lépcsős számolás nagyon jó kis részek, és a végjátékban is kell gondolkodni. Ez pedig valamivel több, mint ami egy KJK könyvben általában található. Csakhogy van egy olyan sajátos random faktora a könyvnek, hogy sokszor kockadobással utazunk. Ezáltal akár a döntésünktől függetlenül is kihagyhatunk bizonyos tárgyakat, eszközöket, amik később hasznosak lesznek. Ezt a képet azonban árnyalja kissé, hogy ezek a tárgyak nem feltétlenül döntenek sikerről vagy kudarcról, kihagyhatók minden további nélkül. Ami viszont még nem tetszik, hogy van olyan, hogy egy kockadobással a könyv végére lehet kerülni…azért nem biztos, hogy ezért kezd el neki az olvasó egy játéknak.

Nehézség (3): Talán a legkönnyebb zagor.hu-s könyv, amivel eddig játszottam. Az ellenfelek harcértékei nem túl magasak, kötelező tárgy gyakorlatilag nincs, ráadásul a játék elején még kimagaslóan jó fej a könyv, például a fogadósnál is SPOILER!!! amikor még ha neki is látunk a fogadós kajájának, akkor is szerencse próba dönti el, hogy megisszuk-e a sört, és az a mérgezett. SPOILER vége! Egyedül a vége egy kis kihívás, mert ott azért van 1-2 gyors halál lehetőség, de az egyik egy nem túl nehéz rejtvény, a másiknál egy személy, egy tárgy vagy egy nehéz életerő-próba is megmenthet, végül pedig Globus állít minket egy szintén nem túl nehéz kihívás elé. Úgyhogy ez egy elég egyszerű mű.

Játékélmény (4): Kövezzetek meg, de én szeretem az ilyen típusú agymenéseket. Gyakorlatilag az összes világ, amit láttam, érdekes volt, a labirintus rész is az átlagnál jobban lett megoldva, és a végjáték is a nehézsége ellenére érdekesen alakul. Persze biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, akinek ez a rendszeres, látszólag összefüggéstelen ugrálás nem fog tetszeni, de mivel a történet gócpontja a téren/időben való utazgatás, engem ez nem zavart. Az egyetlen, ami zavar, az az, hogy pont a kötelező tárgyak hiánya miatt szinte minden epizód kihagyható, és a könyvben egészen extrém módon benne van akár egy 15-20 perces befejezés is. Viszont aki végig akarja játszani ezt a könyvet (kivéve egy kockadobást), az végig tudja és így egy hosszú kaland kerekedik belőle. Így ezt akkora súllyal nem értékeltem. Vannak kifejezetten vicces jelenetek is benne, amikor egy tudós tönkreteszi a varázstárgyunkat, majd közli, hogy biztos nem is mágikus, na az durva, a bohócjáték valós funkciója szintén fájt, a nem túl sértődékenyeknek meg szeretettel küldöm a 98-as fejezetpontot! Kicsit szokatlan, kicsit elborult, kicsit beteg, de aki elkapja a ritmusát, az nagyon élvezni fogja.

Összességében: 14/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=65



A halálúr erődje:


Történet (3): Zsoldosként tengetjük mindennapjainkat, amikor különleges küldetést kapunk. Mortis nagyúr több évszázad után visszatért a halálból és élőholt sereget gyűjt össze, hogy Khul felett a hatalmat átvegye (már megint?). A Vérdomb erőd elesett, és a fejesek úgy gondolják, jobb, ha egy ember próbálkozik meg Mortis nagyúr elpusztításával (ami egyben seregének pusztulását is jelenti), mint egy hadsereg. Éppen ezért ránk gondoltak, hogy mi majd teljesítjük ezt a küldetést. Hányadik hasonló történetről beszélünk? Jobb, nem megszámolni. A kalandlap két extra rublikával növekedik, a bátorságpontokkal, ami a szerencse próbához hasonló érték, és a riasztással, aminek a lényege, hogy a küldetés bizonyos szakaszán lehetőség szerint észrevétlennek kell maradni, hogy ne tudjanak felkészülni az érkezésünkre. Mindkettő érdekes módosítás, de egyiket sem túl nehéz magasan/alacsonyan tartani, így annyira nagy kihívást nem jelentenek. A történet a faluban járó és azt megtisztító vonalat viszi ez sem túl kreatív, ilyet már sokat láttunk. A faluk közül a vámpír úrnő birodalma tetszett különösen, mégha zömmel csak kardozás is van benne, de érezni a feszültséget és van benne meglepő fordulat. Tetszik a hegyek közötti kis epizód is, meg az erődöt is jól dolgozták ki. Ezenkívül a kommunikáló gyűrű, amivel kapcsolatot teremthetünk a bázissal, szintén jó kis varázstárgy lett, bár néha megkapjuk a magunkét, hogy miért használjuk (a vicc az, hogy néha a lecseszés mellett fontos infokat is kapunk). Szóval nem egy nagyon kreatív történet, de vannak benne jó elemek. Egyébként apró, de vicces kis Easter Egg, hogy az első kocsma neve „A szamuráj kardja”, mindez a könyv egyik írójának művétől. Nem rossz J

Gondolkodás/szerencse (2): Aki szereti a sok rejtvényes, kreatív gondolkodású, fordulatokban és váratlan megoldásokban gazdag könyveket, az messziről kerülje el ezt. Szinte csak a szokásos, utak, faluk, harc, néha 1-1 jóbarát, aki segít. Túl sokat nem kell a könyvben gondolkodni. Utat, ösvényt választani annál gyakrabban, még szerencse, hogy szinte sosem múlik az életünk rajta.

Nehézség (4): Elég könnyű könyv, csak azért nem adok neki kevesebbet, mert amikor először játszottam, sikerült kidobnom a 12-es ügyességpontot. Akkor az volt az érzésem, hogy nagyon könnyű a könyv, mert kötelező tárgy nincs, azonnali halál szinte alig van, és a harcok sem olyan durvák, sőt, a főellenség is elég könnyen kiiktatható SPOILER!!! ha megvannak a megfelelő tárgyaink, akkor egy ügyességpróbával vagy egy mágia elmondásával akár harc nélkül is SPOILER vége! Aztán amikor bepróbálkoztam kevesebb ügyességgel, rájöttem, hogy annyira nem egyszerű, a vámpír úrnő csapatát úgy például nem kicsit nehéz legyőzni, és vannak még kemény ellenfelek, az embernek sokszor meg kell gondolnia, mikor kezd harcokba.  Ezen kívül viszont tényleg nem egy nehéz mű, az átlagnál valamivel könnyebb.

Játékélmény (4): Kicsit old school, de nekem bejött. A falutisztogatás, bár lerágott csont, de nekem egy szimpatikus irányvonal, a történetek, amiket közben hallunk, érdekesek, az események pörögnek, a falvak problémái és a pusztítás nyomai meggyőzőek. Tehát szerintem minden hiányossága ellenére egy jó mű. Azért egy drámaibb végjátékot el tudtam volna képzelni.

Összességében: 13/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=63



A pontozási szisztémám itt megtekinthető. A kritikákkal ellentétben én úgy érzem, hogy 3 jó könyvet olvastam, mindhármat tudom ajánlani. Néhány hét múlva jövök a következő 3 könyvvel!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házhoz a pofonért – Pizza King Expressz, Húsleves + palacsinta

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról