Így értékelem a Dal 2. elődöntőjének mezőnyét

Sajnos ezúttal nem volt lehetőségem élőben közvetíteni az Eurovíziós Dalverseny legutóbbi fordulóját. De a teljes cikksorozat kedvéért utólag értékelem azokat a produkciókat is. A ponttáblázataimat a korábbi élő közvetítésemben már mutattam, most is ez alapján fogok eljárni. Viszont mivel itt a tatár nem hajt, lehet, hogy lesz, akiről kicsit többet írok, különösen azokról, akikről eddig még nem volt lehetőségem. Na, lássuk, kik voltak múltkor!

Szekér Gergő: Az első alkalommal is már tetszett ez a dal, de inkább lassú méregnek éreztem, nem olyannak, ami elsőre meggyőz, és a színpadképet sem éreztem igazán. Utóbbin óriásit sikerült javítani szerintem, nagyon látványosnak éreztem, a zene, az ének meg egyre inkább úgy érzem, belém ivódik, lassan már ezt dúdolgatom. Fülbemászó, meggyőző számomra. Both Miki szöveges kritikáját közel sem érzem olyan súlyosnak, egyrészt én értem azt a mondatot, amit ő nem tudott értelmezni (felsőbb hatalomra célzásnak vélem legalábbis), másrészt a Dalversenyen ezt nem érzem annyira relevánsnak. Felmerült a plágiumgyanú itt is, de az első sorokat leszámítva szerintem semmiben sem hasonlít arra a szerb dalra, amivel összehasonlítják. Vajon magyar nyelven működne ez más országoknál? Nem tudom, de talán érdemes lenne kipróbálni. Pontszámom: 9/10

Nomad: Alapvetően szerintem ez egy kellemes jó zene, amit szívesen elhallgatok. A baj csak az, hogy az Eurovízión mindenki a legjobbat próbálja kiválasztani. És attól tartok, hogy ehhez nem elég, hogy valami kellemes és jó legyen. Pontszámom: 7/10

Mocsok egy kölykök: Régebben egyszer már írtam erről a produkcióról, újrahallgatva viszont azt érzem, hogy másodjára már nem fogott meg, nem tartogatott számomra olyan izgalmas dolgot, amit elsőre ne vettem volna észre. A hangszerelés tetszik, az énekes hangja kevésbé. Ebben a mezőnyben már azt éreztem, nem tud kiemelkedni, inkább elveszik benne. Pontszámom: 7/10

Nagy Bogi: Valamelyest javultak a benyomásaim az első alkalom óta, de még mindig csodálkozom, hogy a zsűri ennyire felértékeli, mondom ezt úgy, hogy Bogit egyébként tényleg nagyon kedvelem. De ez az a típusú produkció, amiből általában van vagy 10 egy Eurovízión, és ilyenkor inkább a politika dönti el, hogy melyik hol fog végezni. Ebben pedig sajnos nem állunk az élen. Pontszámom: 7/10

Oláh Gergő: Ez a dal szerintem nagyon illik Gergőhöz, meghitt, egyszerű, letisztult, szép. Kitűnik Gergő öltözéke is, bár nekem túlságosan hatásvadász, a család, mint témakör pedig viszont lehet. A nagyobb baj nálam az, hogy Szekér Gergő és Pápai Joci mellett ez már a harmadik olyan férfi énekes által előadott lírai dal, ami valahogyan a családhoz kapcsolódik. És sajnos akármennyire is tetszik, ebből a háromból én ezt érzem a leggyengébbnek, annak ellenére, hogy ezt sem tartom rossznak egyáltalán. Pontszámom: 8/10

Antal Timi feat. Demkó Gergő: Igazat megvallva meglepett, hogy Antal Timi népzenét is énekel, nem gondoltam erre, és nem is rossz. De mennyire népzene ez igazán? Sajnos ennek a kérdésnek a megválaszolása nekem a legnehezebb, amivel eljutunk a dal gyengéjéhez is. Vannak benne népzenei elemek, de nem mondanám népzenének. Vannak benne klasszikus elemek, de mégsem igazán klasszikus popdal. Vannak benne modern elemek, de nem mondanám modern dalnak. És ebben a köztességben én inkább azt érzem, hogy valahogy egyik stíluselem sem tud igazán kidomborodni, nem hozzátesznek az egészhez, hanem elvesznek egymásból. Az ének viszont bejött. Pontszámom: 7/10

Fatal Error: Egyértelműen az a véleményem, hogy idén ez a Legjobb „zúzós” szám a mezőnyben. Bejön a zene, az ének és a színpadkép is. Amitől viszont tartok, hogy tavaly ezzel a stílussal bár eljutottunk a döntőig, de ott nem sok babér termett nekünk. Vajon ez jobb lenne a tavalyi AWS dalnál? Nem meggyőződésem. De ettől még maga a dal jó. Pontszámom: 8/10

Ruby Harlem: Lehet bennem van a hiba, de akárhányszor hallgatom meg ezt a dalt, nem igazán érzem. Van egy érdekes hangszerelése, de kb. 15 másodpercig tud megfogni, a produkcióban meg számomra sem az énekes, sem a stílus, sem a színpadkép nem kiemelkedő. Nem feltétlenül gondolom, hogy extrém jó hang vagy egyedi zene kéne a kijutáshoz vagy a jó eredményhez, gondoljunk a tavaly általam kedvencnek titulált moldáv dalra, ami a humorra épített, és ez – nálam legalábbis – nagyon működött. De sajnos itt ezt sem érzem ütősnek. Pontszámom: 6/10

Pápai Joci: Érdekes, hogy pont Oláh Gergővel „versenyezett” a továbbjutásért (legalábbis ekkor még azt hittük, azóta a Plágium-ügy miatt kizárt Petruska Attila miatt mindketten benn vannak). Továbbra is imádom ezt a dalt, nekem még kevésbé tűnik mesterkéltnek, mint múltkor. Egyszerű, letisztult, szép. Nagy dilemmám, hogy egy olyan látványos színpadkép-e a hatásosabb, mint Szekér Gergőé, vagy ez. Még nem döntöttem el, melyiket szeretem jobban kettő közül, de szerintem ezekből kell a győztest kiválasztani. Pontszámom: 9/10.

Ha nem értesz velem egyet, írd meg kommentben! Hét végén jövök a döntővel, ezúttal megint élőben!