Vissza a múltamba 2 – Vérescsont, Éjsárkány, A múmia átka

Picit meglepődtem azon, hogy mennyire sokan olvasták az előző cikkemet, amiben 3 zagor.hu-n található lapozgatós könyvet elemeztem ki. Ezen felbuzdulva folytatom az írást, és remélem, hogy a következő könyvek elemzése is sokak tetszését elnyeri majd. Ezúttal a Vérescsont, az Éjsárkány és A múmia átka kerül a repertoáromba, nézzük, mi volt az élményem ezekkel a könyvekkel kapcsolatban! A pontozás szisztémát az első részben megírtam, most is azt fogom alkalmazni.

Vérescsont:

Történet (4): A történet lényege, hogy Cinnabar, a kalóz, akit Vérescsontnak is neveznek, kalózkatonáival elpusztította a falvadat, megölte apádat és két fivéredet. Bosszút esküdtél, ám Conyn, a fejvadász megelőzött téged. Azonban mint megtudod, Vérescsont újjáéledt és élőholt seregével akarja leigázni hazádat. Ezt kell megállítani! A kalózos történet eddig annyira nem volt jelen az általam olvasott KJK-kban, kivéve a Vértengerekben és a nemrég elkezdett Mélység démonaiban, de mindegyik kicsit másfajta aspektusból mutatja be a kalózokat, így sok újdonságot ad ez a történet is. Külön tetszik a történetben, hogy több főellenségünk is van, akit le kell győzni, és az egyes részek szépen, epizódszerűen építkeznek egymásra, de mindegyik valamilyen helyszínváltással is operál, így összességében egy nagyon jól megírt, változatos történetet olvashatunk. Az egyetlen, amiért nem adom meg a maximális pontot, az az körülmény, hogy a játék során 2-3 alkalommal is Cinnabar fogsága kerülünk, aki a helyett, hogy fogna magát, és megkínálná a szívünket egy kardpengével, mindig kitalál valami extrém szívatást, amiből végül szabadulunk. Ez azért meglehetősen életszerűtlen, még akkor is, hogyha elfogadom, hogy ez a történet szempontjából fontos. A könyvnek főleg az elején lévő nyomozás tetszik, mindig jó úgy kutatni, hogy közben az idővel is küzdünk. Bár egy apró kis kritikám erre is van: akár 1 órát töltünk az elején a piacon, meg az egyéb helyeken, akár ennek a többszörösét, a Vérescsont utáni kutatás fixen éjszaka kezdődik. De összességében nekem bejön a történet.

Gondolkodás/szerencse (4): Meglepődtem én is, hogy ebben a könyvben mennyiszer kell okosnak lennünk. Az elején a játékteremben például a legtöbb pénzt egy matematikai feladvány megoldásával szerezhetjük meg (és ebben a kalandban nagyon nagy szükségünk van arra a 10 aranyra, higgyétek el), és ha úgy vesszük egy másik játéknál is kell, hogy az eszünket használjuk. SPOILER!!! Ugyanis a Gondviselés nyilánál, ha az első pörgetésnél nem a pontszerző rubrikák egyikét szerzed meg, akkor onnantól kezdve már csak 1 a 72-höz az esélyed a nyerésre (5+5 vagy 5x2). De ha ez összejön és utána kimaradást, vagy pontvesztést dobsz, akkor sem nyerhetsz. De ha háromszor pontot szerzel, amire az esély 10,5%, akkor sem biztos, hogy elég pontod lesz. Szóval hanyagoljuk! SPOILER VÉGE! De a játék közben is sok olyan döntés van, amire vannak előre utaló jelek, amikre ha odafigyelsz, akkor az adott döntés már nem is lesz annyira random. Ezenkívül van egy jó kis betűrejtvényünk is, igaz, ahhoz némi információt is meg kell szerezni, hogy utána gondolkodhassunk. Ehhez képest viszonylag kevés olyan helyzet van, amikor egy ösvényválasztáson múlik az életünk.

Nehézség (3): Ez már nem tartozik a könnyű könyv kategóriába. Eleve a kötelező tárgyak és információk száma viszonylag nagy, hiszen koordinátákat kell találni, kell valami, ami nélkül az első elfogásunk után nem menekülhetünk meg, meg kell találnunk háromszor is 1-1 segítséget jelentő „szót”, egy mágikus fegyvert, és egy másik tárgyat is, ami elengedhetetlen Vérescsont elpusztításához. Ugyanakkor ezeknek a megszerzése nem annyira nehéz, mint sok más könyvben, lejátszva a könyvet ezek beszerzése egyáltalán nem tűnt lehetetlennek. Viszont a végén a 3 főellenség elég durva skillekkel bír. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy 12-es ügyességgel játszottam a könyvet, és az utolsó csatában 2 életem maradt. Tehát a magas adatok kellenek hozzá.

Játékélmény (5): Szinte minden percét élveztem. Az elején a városban kutakodás nagy kedvencem volt, nagyon kevés olyan könyv van, ahol az arannyal igazán jól kell gazdálkodni, és nagyon komoly szerepe van, ez ilyen. Bejön az is, hogy miközben persze célszerű lenne mindent átkutatnunk, de ha ezt tesszük, akkor túl sokan észlelik a jelenlétünket, ami végül a halálunkhoz vezet. Vagy egész egyszerűen letelik az idő. Bejött az is, hogy mindig különböző hajókon üldözöm Vérescsontot, és számos támogatóm van, aki segíteni akar, és akivel egy a célunk. A szigeten lévő élőlények is tetszettek és ez a kis kockadobásos random részleg sem volt probléma. A labirintust kicsit laposabbnak éreztem, de ennyi még bőven belefért, és nem is volt túl hosszú szerencsére. Arra viszont fel kell hívnom a figyelmet, hogy épp amikor a jelszót kérik, ott van a könyvben egy nagyobb hiba, nem annyit kell hozzáadni a betűtábla után kijött számra, amennyi ott szerepel, de a zagor.hu oldalon a „könyv hibái” résznél ezt megnézhetitek, így emiatt pontlevonás nem jár. Számomra ez egy kalandos, izgalmas könyv volt, aminek éreztem a súlyát, volt bennem motiváció, és alig-alig akadt üresjárata.

Összességében: 16/20

A könyv elérhető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=42

Éjsárkány:

Történet (5): Ha valaki csak a háttértörténetet olvassa el, nem érti ezt a magas pontszámomat. Az Éjsárkány, egy a véneknél is vénebb ősi sárkány felébredt, és hamarosan megerősödik, és akkor Allansiának vége. Nekünk kell őt megállítani! Ennél nagyobb sablont nehéz lenne találni, de mégis: az egész történet annyira mély betekintést ad nekünk a sárkányokról, amilyet még egy könyvben sem láttunk. A kincseket felhalmozó tűzokádó, néhol egész bölcs sárkányok ebben a könyvben minden eddiginél összetettebb karakterekké válnak, akiknek szokásaikról, és az esküjükről nagyon sok érdekességet tudunk meg. De e mellett is a könyv remekül kidolgozott, óriások, törpék, élőholtak, van itt minden, és az egész „munkával pénzt keresünk” meg „vadászunk” meg hasonló részek valahogy az egész sztorit hitelessé, életszerűvé teszi. Az álomvilág kidolgozottsága szintén nagyon különleges, a barlang a végén meg egyenesen fenomenális, ahogy a benne lévő két kedvenc ellenségem is, a vörös mágus és a Piramis sejt. A városok külön-külön eltérnek egymástól, mindegyik nagyon egyedi. Ezenkívül számos egyedi szabály van, köztük az idő, a becsület, a nemezis pont és a méreg is (bár utóbbit itt nem igazán éreztem jól kidolgozott elemnek). Szóval jár a maximum pont.

Gondolkodás/szerencse (3): Igazából nem is nagyon tudnám megfogalmazni, hogy milyen skillek kellenek a kaland teljesítéséhez. Nincs olyan hely, ahol igazából ösvényeket kéne választani, de olyan sincs, ahol rejtvényeket kellene megoldani. SPOILER!!! Egyedül az álomvilágban kerüljük a fekte ajtót, amíg ez lehetséges, mert az ottani összecsapás után ki kell mennünk, és ha addig nem szereztünk varázstárgyakat, az nem jó. SPOILER VÉGE! Érdekes stratégiai játékunk van az idővel, de nagy észjátéknak ezt sem nevezném, hiszen nem tudjuk, hogy az idő itt mennyire fontos tényező. Összességében némi taktikusság azért kell, főleg, hogy a 3 tényező közül (élelem, pénz, idő) hol találjuk meg az egyensúlyt, valamint a nemezis pontokat érintő, illetőleg morális döntések meghozatalát át kell gondolni, de nem mondanám azt, hogy ez a könyv nagyon próbára teszi az agyunkat. De random döntéseken sem múlik sok minden. A harcokon viszont annál több.

Nehézség (5): Szerintem ez egy optimális nehézségű könyv. Az érdekessége, hogy egyetlen egy olyan tárgy sincs, ami kötelező lenne, illetve 3 kötelező eszközből kell kettőt megszerezni, de eleve azokat kutatjuk fel, úgyhogy nem lesz nehéz őket megtalálni. Túl sok automatikus halál mező sincs a könyvben, és arra a kevésre is számítani lehet. Viszont ahhoz, hogy az utolsó harcban legyőzzük az ellenfelünket, minden tudásunkra és varázstárgyunkra szükség lesz, nomeg arra is, hogy a lehető legjobban meggyengítsük őt előtte. Így bár nem tűnik nehéznek, de az utolsó csatában nagyon kijön, ha nem szereztünk elég varázstárgyat. A kezdőértékek sem másodlagosak, bár nekem 10 ügyességgel sikerült teljesítenem a könyvet, igaz, épphogy. Szóval nem túl könnyű, de nem is túl nehéz, pont jó.

Játékélmény (5): Egész egyszerűen imádtam. Minden helyszín jól kidolgozott, mindenhol izgalmas kalandok várnak az emberre. Külön örülök annak, hogy az élelemre is nagyon vigyázni kell, de azért a könyv megadja végig a lehetőséget a pótlásra. Ugyanez a helyzet az arannyal is. A könyv másik nagy pozitívuma, hogy akár többször is lejátszható, mert a varázstárgyak keresése során nem mindegy, hogy hova megyünk először. Én pl. az óriásokkal és az élőholtakkal nem kicsit szenvedtem meg, de utána a már sok megszerzett varázstárgy miatt a törpéknél nem volt nehéz dolgom. Az álomvilágban járkálás szerintem egy nagyon jó kaland, kicsit a Szamuráj kardjában a Síkok közti lovagi torna előtti keresésre emlékeztet, de itt a belső kalandok sokkal izgalmasabbak, nem csak egy tárgyon múlik minden. A sárkány barlangja meg, ami a sárkány belső szerveit hivatott kidolgozni, szintén eszméletlen érdekes. És még a sárkány halála után is van lehetőségünk egy kis kalandra. Egész egyszerűen ennek a könyvnek nincsenek üresjáratai. A nemezis pontok „gyűjtése” meg szintén egy izgalmas elem. Bár ebben sokan nem fognak velem egyetérteni, de számomra az egyik legizgalmasabb döntés volt a könyvben (meg úgy unblock a KJK könyvekben), hogy elfogadjam-e az egyik sárkány által felajánlott segítséget (nem spoilerezem el, hogy miért). Mindkettő mellett komoly pro és contra érvek voltak. Az egyetlen kritikám, hogy 1-2 helyen túlzásba vitték azt, hogy miként tudjuk felhasználni a tárgyainkat, hova kell lapozni. Egyik kedvencem az, amikor egy bronz érménél mondják, hogy ha megszereztem, akkor tudom, hányadik fejezetponton, szereztem meg, szorozzam azt meg kettővel. Ja, persze, biztosan tudom, hogy a kaland elején épp hányadik fejezetponton voltam, amikor megtaláltam. Ennél nem lenne egyszerűbb egy számot rátenni, hogy ez az érmére van vésve? Ugyanez a helyzet a „tudod, hogy kitől szerezted” kijelentésnél is, hiszen nem jegyzek meg minden nevet, akinél jártam. Ez főleg azért bosszantó, mert így vissza kell keresnem ezeket a részeket, ha a becsülettel megszerzett tárgyaimat használni akarom. De nem tudtak ezek a részek annyira zavarók lenni, hogy a játékélmény tönkretegyék vagy akár csak komolyabban megzvarják.

Összesen: 18/20

A könyv elérhető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=43

A múmia átka:

Történet (3): Egy hajótörés után szinte semmink nem maradt, és pénzt szeretnénk keresni, amikor összeakadunk Jerran Farr-ral a régésszel, aki elmondja, hogy a világ óriási veszélyben van, mert Akharis, a Gonoszság Istennőjének csatlósa visszatért a halálból és készen áll rá, hogy Akharis átkával pusztulást hozzon a világra. Ugyanakkor Akharis temploma számos kincset is rejteget. A játék elején ketten indulunk, de mondanom sem kell, hogy társunk kb. a harmadik fejezetpont után elpatkol. A sztorinak vannak egyedi részei. A sivatagi kaland eddig csak a Rémület útvesztőjében jelent meg, itt azonban sokkal jobb a kidolgozása, valamint megjelenik a méreg is, ezúttal sokkal jobban kivitelezve, mint az Éjsárkányban. Ugyanakkor a történet, hogy a megölt gonosz feltámad, és el akarja pusztítani a világot, már kezd igencsak kliséssé válni, és ezúttal a tájon kívül semmi egyediség nincs benne. A templomban való járkálás ismételten egy hétköznapi labirintusos sztori, az meg, hogy a legtöbb ellenség múmia, amikkel a végére már Dunát lehet rekeszteni, szintén nem a legnagyobb kreativitás a KJK könyvek történetében.

Gondolkodás/szerencse (4): Erősen hezitáltam a 3 és a 4 között, de most úgy döntöttem, jó fej leszek J. Nekem tetszik, hogy a labirintus részén kívül, ami azért erősen szerencsejáték, rengeteg gondolkodtató helyzet van, gondolok itt a sámán rejtvényére, a szellem rejtvényére, és az utána lévő kérdésekre, a szellemhölggyel való játékra, a távolság megfejtésére. De azért e mellett ott van a labirintus a maga ösvényeivel és random választásaival is. Az elején a bevásárlásnál meg talán érdemes lehet szem előtt tartani, hogy mikkel is fogunk harcolni…

Nehézség (3): Sokat gondolkodtam, mert ez egy nagyon nehéz könyv, lehet a kettes inkább realitás lenne, mint a hármas, de a két pont nálam inkább a Bajnokok próbája meg a Pusztítás maszkjai, azoknál pedig ez azért egy picivel könnyebb. Egy picivel… Kötelező tárgya viszonylag kevés van a könyvnek, ha jól néztem egy amulett és egy páncél, ami minden esetben muszáj, de nem árt egy aranykulcs sem, illetve van egy másik amulett is, amire a realitás talaján nézve szükségünk lehet. Ezenkívül meg kell tanulnunk a hierogrifák jelentését, meg kell értenünk egy nyelvet, válaszolnunk kell a szfinx kérdéseire. Szóval nem könnyű. Egy érdekes része a könyvnek, hogy pár helyen elveszíthetjük az eszméltünket és a kaland végén térhetünk magunkhoz. Ha erre a labirintus elején kerül sor, akkor bajban vagyunk, mert biztos nincsenek meg a kötelező tárgyaink. Ha viszont a labirintus végefelé történik ez meg, akkor már jó kérdés, hogy jól jártunk-e vagy sem, mert 1-2 erős tárgyat nem szerzünk meg, de pár kötelező tárgy beszerzését megspórolhatjuk, és a szfinxes részt is elkerülhetjük, ami azért nem olyan egyszerű. Ami igazán nehéz az a vége, még ha el is pusztítjuk a főgonoszt, túl kell élnünk az épület összeomlását, ami egyrészt egy szerencsés random választáson múlik, másrészt még egy szerencsepróba is kell hozzá. Szóval nem könnyű. SPOILER!!! A végén úgy jártam, hogy nem sikerült a sámán teleportációjánál a szerencsepróba és ott maradtam az omló épületben. Ekkor vettem észre, hogy az elején szerzett lepecsételt palackom pecsétjét még nem törtem fel. Úgy döntöttem, feltöröm…asszem ezt hívják úgy, hogy csöbörből vödörbe. SPOILER VÉGE! Az meg még egy külön szemétség, hogy bár amuletteket kell gyűjteni, az egyik közülük a halálunkat okozhatja.

Játékélmény (3): Egy része nagyon tetszett. Főleg az eleje. A vásárlás, a sivatagi kalandozás, a drakón, a sámán rejtvénye mind nagyon izgalmas részei a könyvnek. A labirintuson belül is volt 1-2 izgalmas rész, viszont az már összességében nem adott nagy élményt, inkább a szokásos folyosó-ajtó-leágazás vonalat követte. A vége meg szinte egyáltalán nem hozott lázba. Az, hogy egymás után kell 15 múmiát legyakni, nekem már nem nyújt játékélményt. Az azért tetszett, hogy a könyv végére szinte sebezhetetlenné váltam, mert meg is keményedett, meg kérgesedett is a bőröm, így alig-alig sérültem, ennek viszont egy alacsony ügyességpont volt az ára, ami nem tette könnyűvé a harcokat (ezért kellett harcokban is gyakran a szerencsémet használnom, aminek a végén komoly következménye lett). Ami még zavaró volt, az a sámánnál az, hogy a tárgyak magyarázatát a könyv hogyan kezeli. SPOILER!!! Ugyanis ha van egy tárgyunk, amihez egy szám kötődik, akkor az adott számot kell harminccal megszorozni, hogy elmondja a jelentését. De ezek a számok sokszor nem egyértelműek. Például az, hogy a papírusztekercs esetén releváns, hogy ÖT oszlopban vannak az írások, és ez a tekercs száma, arra sokáig nem jöttem rá, és emiatt nem értettem, miért nem jutok egyről a kettőre. Ilyenkor azért jobb lenne egy egyértelmű azonosítószám. SPOILER VÉGE! Összességében vannak benne kiemelkedő jelenetek, de az egészet inkább csak közepesre értékelném.

Összesen: 13/20

A könyv elérhető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=44

Szerintem kb. 2 hét múlva jövök a következő hármassal.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/