Így pontozok a kóstolós cikkeknél

A közeljövőben tervezem, hogy néhány próbakóstolásos cikket is felteszek a Blogra, elsősorban pécsi és budapesti kajáldákról. Úgy döntöttem, hogy a szavak mellett pontszámmal is értékelni fogom a helyeket és az ételeket. Mivel nem vagyok képzett szakács, és az értékeléseim főleg a benyomásaim alapján fognak születni, nem akarom túlbonyolítani a skálát, ezért egy sima 10 pontos rendszert alakítottam ki, ezen szisztéma alapján:

10 pont: Az étel kiváló, semmilyen hibát nem találtam benne, és nagyon különleges, egyedi. Gyakorlatilag bármikor szívesen újrarendelném.

9 pont: Kiemelkedően jó étel, semmilyen vagy csak nagyon apró hibát találok benne. Nem érzem annyira különlegesnek, mint a 10 pontos kajákat, de teljesen biztos, hogy fogom még enni ezt az ételt.

8 pont: Apró hibái ellenére az étel jócskán meghaladja az átlagos kajáldákban kapott ételek minőségét, ide is szívesen visszajárok. De az nagy dilemma, hogy legközelebb ugyanezt az étel egyem-e, vagy kóstoljak meg mást.

7 pont: Az átlagosnál kicsivel jobb étel. Szívesen megeszem máskor is, de már nem fogom tudatosan keresni a helyet. Az éttermen belül könnyen lehet, hogy legközelebb inkább valami mással próbálkozom.

6 pont: Átlagos, tipikusan „egyszer jó volt” étel. Nem volt vele nagyon nagy probléma, de igazából semmi kiemelkedőt sem tudok róla mondani. Ha más nincs a környéken, akkor azért bemegyek oda enni, de szinte biztos, hogy legközelebb inkább valami mást kóstolok.

5 pont: Átlagosnál gyengébb étel, meg lehetett még enni, de már egyáltalán nem ízlett. A helynek talán adok még egy esélyt, az adott ételnek nem hiszem.

4 pont: Rossz étel, nagyon nem ízlett, valószínűleg meg sem tudtam enni, vagy ha igen, akkor nagyon éhes lehettem. Nem sok esélyt adok arra, hogy ide eljöjjek még egyszer.

3 pont: Nagyon rossz étel volt, valószínűleg néhány falat után abbahagytam az evést. Sem ízre, sem kinézetre szinte semmilyen szintet nem üt meg. A hely számomra a jövőben tabu.

2 pont: Már ránézésre elmegy a kajától az étvágyam. A hűséges olvasók kedvéért még azért megkóstoltam, de az eredmény nem lett jobb, mint korábban, sőt. Inkább hazamegyek, kenek egy szalámis szendvicset és elfelejtem, hogy ezt a helyet valaha is ismertem.

1 pont: Amikor a cikket írom, nem sokkal azután vagyunk, hogy stabilizálták az állapotomat a kórházban egy ételmérgezést követően…

Noha elsősorban mindig az étel minőségét és ízeit értékelem, azért nem hagyhatok figyelmen kívül más szempontokat sem. Éppen ezért fenntartom a jogot arra, hogy +1 pontot adjak a kapott eredményhez, hogyha az ár-mennyiség arány nagyon jó, és -1-et, ha ilyen téren nem vagyok elégedett. Ugyanígy +1 pont jár egy példamutató kiszolgálásért, és -1 egy csapnivalóért.

Természetesen minden ételt a maga szintjén kezelek. Nyilván egy 1.000 forintos pizzától nem várható el olyan minőség, mint egy 5.000 forintos gourmet-étterem menüjétől. Tehát ha ezeket ugyanazzal a mércével mérném, akkor az olcsó helyek nem kaphatnának magasabb pontot. Ezt mindenképpen kompenzálni fogom, és minden éttermet a kínálatának megfelelő szinten fogom mérni. Ugyanígy leszek az árakkal is. Egy elsőosztályú étteremnek nyilván nem fogom felróni, hogy drágábbak az árai, mint egy sarki büfének, de pont ebből adódóan az elvárás is nagyobb lesz: míg egy kisbüfében mondjuk egy mirelit hasábburgonya alkalmazása köretként teljesen oké, addig egy komolyabb étteremben ezt már hibának fogom felróni.

Jövő héten jön már 1-2 kóstolós cikk is, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!