A’la Carte ételek menüben – Jelen Bisztró, Budapest


Bár már írtam egyszer a Jelen Bisztróról, de úgy éreztem, hogy az az írás teljesen reális képet nem tud adni a helyről, ugyanis gyereksereggel érkeztünk, és kifejezetten számunkra készített menüsorral fogadtak minket. Az finom volt, de a hely állandó ételeit nem volt lehetőségem megkóstolni. Már akkor láttam, hogy választékos, 1.700 forintos menüételekkel kedveskedik a hely, ami egész korrektnek tűnt. Így elhatároztam, hogy szólóban is visszatérek oda.




Az étlapot nézegetve azonban észrevettem valamit. A menüről már korábban megjegyeztem, hogy előételből, főételből és desszertből is 4-6 különböző ételből lehet választani (főételből kicsit többől is). Azonban, amit észrevettem, hogy mindazok az ételek, amik menüételként szerepelnek, megtalálhatók a rendes étlapon is. Ennek abból a szempontból örültem, hogy mivel biztos nem készítenek ugyanazzal a névvel két különböző kaját, legalább a nem menüt rendelő olvasóim igényeit is ki tudom elégíteni, mert ők is ugyanazt az ételt kapják. Ami viszont kicsit megijesztett, hogy megnéztem néhány általam elképzelt összeállítás árát, és az összes kb. 3.800-4.000 forint lett volna. Itt meg menüben megkapom 1.700 forintért. Ez viszont azt jelenti, hogy az étel mennyisége is kb. a 40%-a lesz a rendes adagoknak. Ez lehet, hogy kevés lesz? Ebből a megfontolásból gondoltam azt, hogy egy nehéz menüt választok. Előételnek gulyáslevest, főételként mézes-mustáros csirkét kértem, jázminos rizs helyett hasábburgonyával. A desszert volt a nagy dilemmám. A 4 lehetséges ételből kettő diót, illetve mandulát tartalmazott, azok nálam kiestek. Volt ott egy mákos guba torta, azt annyira nem kívántam, de egyébként szeretem. Az utolsó desszert az étlapon pedig a tápióka puding mangó öntettel. Ez azért volt érdekes, mert fogalmam nem volt arról, hogy mi lehet ez. És amikor megkérdeztem a pincért, ő is csak annyit mondott, hogy valamilyen növényből készült puding, állagra a rizsre hasonlít, de ízre teljesen más. Hát ezzel nem vagyok sokkal beljebb. De a kíváncsiság erőt vett rajtam, kikértem azt desszertnek.

Mielőtt megkaptam volna az ételt, kihoztak nekem egy fűszertartót sóval, borssal, meg 1-2 másfajta fűszerrel, valamint egy kosárban kenyeret. Ezek egy étteremben nem minősülnek olyan nagy extrának, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy én menüt kértem, tehát várhatóan nem hagyok ott olyan nagyon sok pénzt, csak azt az 1.700 forintot. Így azért jól esett az, hogy a kiszolgálás színvonalában ezt s legkevésbé sem lehetett érzékelni.


No, de jöjjön a lényeg! A leves érkezett meg először, viszont, megmondom őszintén, a várakozást kicsit soknak éreztem. De a leves íze mindenért kárpótolt. Nagyon jó, meleg, fűszeres gulyás, jó sok zöldséggel. Ráadásul tényleg marhahús van benne. Persze ennek evidenciának kellene lennie, de sok helyen tapasztaltam már, hogy valójában sertéshúsból készítik, vagy csak nagyon minimális marhahúst tesznek bele és kolbásszal pótolják a maradék húst. Itt viszont nem spóroltak vele. És ahhoz képest, hogy menüételt ettem, a mennyiségével is maximálisan meg voltam elégedve. Nyilván nem annyi, hogy az ember kajakómát kapjon tőle, de abszolute elégséges. Szóval a kezdés ragyogó.

A főételnél már egy kicsit jobban előjött a „menü” jelleg. Első ránézésre azt láttam, hogy kaptam egy nagy adag krumplit és három nagyon kis szelet húst. Utóbb aztán kiderült, hogy az a 3 hús valójában 4, még egy volt a többi alatt is, mondjuk ez sem extrém nagy mennyiség. Azt viszont szem előtt kell tartanom, hogy mégiscsak menüételt kértem, valamint, hogy a köret ezúttal is jól elkészített, friss, finom krumpli volt, nem mirelit termék. Amikor viszonylag kevés hús kerül a tányérra, akkor nagyon fontos nekem, hogy a köret finom legyen, és szívesen egyem akár önmagában is, ez az étel ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt. E mellett a hús is nagyon ízlett, megcsináltam a lassan már szokásos „szárazság-tesztem”, vagyis, hogy egy falat húsról minden szószt leszedek és úgy kóstolom meg, de az a falat sem ígérkezett száraznak, a mézes-mustáros mártás meg édes és nagyon pikáns volt, nem tudom, milyen mustárral dolgoznak, de az biztos, hogy nem az alsó polcokról került az étterembe. Sőt, a karakterisztikája miatt én még azt sem zárom, hogy ez is helyben készült. Vagy az már túl sok lenne a jóból? J

No, és érkezett a desszert. Elsőre elég furcsa látványnak hatottak ezek a kis fehér golyócskák, rajta a narancssárga szósszal. Maga a kóstolás még érdekesebb volt. Első falatra igazán nem jött be, picit úgy éreztem, mintha egy a szó pejoratív értelmében vett reform-desszertet ennék, valami mesterkéltem édeskés hatású készítményt. Utána viszont azt éreztem, hogy a desszert valósággal eteti magát. Jó érzés volt ráharapni ezekre a kis golyócskákra és egyre jobban kezdett ízleni ez a szokatlan módon édes ízvilág. A mangómártás jó választás hozzá, ad egy kis savasságot az ételnek. Utólag utánanézve megtudtam, hogy a tápióka a manióka gyökér egy feldolgozott formája. Talán jó, hogy ezt csak utólag tudtam meg, nem tudom, mennyire akartam volna egy gyökér-feldolgozást enni édességnek, de most már egyáltalán nem bánom. Mindenkinek ajánlom megkóstolásra, biztos, hogy egy kicsit megosztó étel, de abszolute nem rossz, sőt, szerintem nagyon finom.

Ha az egész menüt nézem, a 3 étel együtt bőven elegendő arra, hogy az ember jól lakjon vele, ezért az 1.700 forint sem vészes ár. Az már egy másik kérdés, hogy ha könnyedebb ételeket eszek, akkor az mennyire lett volna elégséges, de ez itt most nem releváns kérdés. Amit én ettem, az minőségben és mennyiségben is nagyon rendben volt.

Mindent egybevetve nagyon pozitív érzésekkel távoztam, de amikor tudatosult bennem, hogy pontoznom kell a helyet másodszor is, akkor rájöttem, hogy bajban vagyok. A múlt alkalommal azért nem adtam meg a maximális 10 pontot, mert bár mindennel elégedett voltam, vártam valami különlegeset, amit nem kaptam meg. Most kétség kívül megkaptam azt, amire múltkor vártam, a kiszolgálással azonban akadt probléma. Kicsit úgy éreztem, hogy indokolatlanul sokat várok, a főételnél láttam, hogy majdnem 10 percig állt a tányér a konyhapulton, mire valaki kihozta volna. Összesen 80 percet voltam a helyen a leüléstől a távozásig, ami most nem volt baj, mert nem siettem sehova, viszont ha belegondolok abba, hogy a menü ételek nyilván dolgozó embereknek is készülnek ebédszünetre, akkor azért ez hosszú idő. Ezenkívül ha egy ételről kérdezek egy pincért, akkor egy kicsit komplexebb választ várok annál, hogy „valamilyen növény”. Értem én, hogy nem ő a szakács, de azért nem lehet odahívni a séf urat az összes vendéghez, akinek kérdése van.

Ugyanakkor az előző alkalommal meg láttam, hogy tudnak nagyon profi módon, olajozottan is működni. És azt is be kell ismernem, hogy ezúttal elég sok vendég volt, amikor ettem, ami okozhat egy kis kapkodást és figyelmetlenséget. Úgyhogy ezt a körülményt most figyelmen kívül hagyom azzal, hogy amikor legközelebb ott járok, akkor már nem leszek elnéző, ha ugyanezt tapasztalom.


Így értékelésem: 10/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/jelenbisztro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

  1. Finom ketfogasos etelt rendelnek hazhoz szallitassal!de legyen finom mert rosszat mar ettem eleget!

    VálaszTörlés
  2. hol lehet megrendelni a finom fogasos eteleket?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról