Gyurcsány vs. Vona – kinek van igaza?

Az elmúlt pár hétben kisebb üzengetést lehetett látni a két ismert politikus között. Az egész kiindulópontja az volt, hogy Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra hozta az elképzelését, mely szerint 2022-ben a teljes ellenzéknek közös egyéni jelöltekkel, közös listával és közös miniszterelnök-jelölttel kellene nekiindulnia a választásoknak. Vona Gábor azonban úgy gondolja, hogy bár az egyéni jelölteknél tényleg fontos az együttműködés, a közös miniszterelnök-jelölt és lista akár az összeredményt tekintve kontraproduktív is lehet. Az érvelések mögött hamar megjelentek a politikai lózungok is. Gyurcsány emberei azonnal FIDESZ-pártinak és az összefogás ellenségének kiáltották ki Vona Gábort, az ő pártfogói pedig Gyurcsányt vádolták meg azzal, hogy az összefogás mögé bújva ő akar megint az ország irányítójává válni, ha csak közvetetten is. Következő cikkemben úgy döntöttem, hogy nem reagálok ezekre a politikai vádakra, viszont szakmai alapon végignézem, hogy milyen erényei és hátrányai lehetnek az elképzeléseknek.

Egyéni jelöltek – itt nincs dilemma

Amiben mindkét fél egyetért, hogy egyéni jelöltek tekintetében fontos az együttműködés. Ezt nehéz is elvitatni, hiszen a jelenlegi választási rendszer – mint ahogy arról korábban írtam – nagyon, sőt aránytalanul kedvez a jelenlegi kormánynak mindaddig, amíg több, náluk külön-külön kisebb támogatottságú párttal néznek szembe. Egyrészt azért, mert így akár 30-40%-os eredménnyel is lehet egyéni mandátumot szerezni, másrészt, mert a győzteskompenzáció miatt még töredékszavazatot is kapnak ezek után. Így az egyéni kerületek megszerzése és a Fideszes töredékszavazatok minimalizálása érdekében ez a koordináció szinte elkerülhetetlennek látszik. Persze 1-1 elleni szituáció a kamupártok és a Mi hazánk miatt aligha lesz, de előbbiek nem fognak annyi releváns szavazatot elvinni, hogy gond legyen belőle, utóbbinál meg bizonytalan, hogy a szavazóik egyébként hova szavaznának.

Egy korábbi cikkemben már foglalkoztam azzal, hogy a 2018-as országgyűlési választások eredményei miként változtak volna valamilyen szintű koordináció esetén.  Ezúttal csak arra térek ki, hogy miként változhatott volna teljes koordináció esetén. Ezt ismételten az átszavazási hajlandóság tükrében vizsgálom:

1.         4 olyan választókerület volt, ahol 25% alatti átszavazási hajlandóság is elég lett volna. Ezeket az ellenzék gyakorlatilag borítékolható, hogy megszerezte volna.
2.         13 választókerületben 25-50% közötti átszavazási hajlandóságra lett volna szükség. Ez még mindig úgy gondolom, hogy szinte biztos meglett volna.
3.         9 választókerületben 50-75% közötti átszavazás kellett volna. Ez már azért neccesebb, de megfelelő koordinációval még szintén nem a reménytelen kategória.
4.      6 kerületben 75-100%-os átszavazási hajlandóság kellett volna. Ez már sok, és nem valószínű, hogy összejött volna, hacsak az összefogás ténye nem aktivizál újabb szavazókat. De a matematikai esély meg lett volna

Összefoglalva tehát látható, hogy 17 kerületben szinte biztos meglett volna az ellenzéki győzelem összefogás esetén és további 15-ben lett volna meg erre az esély. Ebből azért az is látszik, hogy a FIDESZ-t 2018-ban nem lehetett volna leváltani, még összefogással sem, de a 2/3 elkerülhető lett volna.

Ami nehézség: az országos listaállítás feltétele

Sokszor halljuk azt, hogyha az önkormányzati választásokon sikerült megvalósítani az együttműködést, akkor itt sem lesz probléma. Valójában azért ez mégis nehezebb. Itt ugyanis a nagyvárosokban 14-25 helyet kellett felosztaniuk egymás között, ez nem akkora kihívás (és volt olyan hely, ahol ez sem sikerült). Itt viszont országos szinten 106 helyet kell elosztani. Ez önmagában se lenne annyira egyszerű, ha a pártok a saját érdekeiket néznék, de van még egy nehezítés. Ez pedig az országos listaállítás feltétele.

Ahhoz ugyanis, hogy egy párt vagy pártszövetség országos listát állítson, kell, hogy 27 jelöltje legyen. És ezesetben az elindulás is feltétel. Tehát az országos lista gyakorlatilag megszűnik létezni, ha egy párt egyéni jelöltjeinek a száma 27 alá csökkenne. Ez két dolgot jelent. Az egyik, hogy el kell felejteni a független jelölteket (egyébként sem célszerű, mert töredékszavazat nem jár utánuk). A másik pedig, hogy a 27-es szám önmagában azt jelenti, hogyha minden kerületben egy valós ellenzéki jelöltet akarnának állítani, akkor maximum 3 lista jöhet szóba, egy negyedik esetén már 108 jelölt lenne (ráadásul nem is szerencsés nagyon kicentizni a minimális létszámot, mert egy tragikus haláleset vagy visszalépés egy komplett listát tehetne tönkre). Tehát innentől kezdve két opció jöhetne szóba:

- Kamujelöltek indítása – tehát egy párt elindítana olyan jelölteket, akik csak arra kellenek, hogy a 27 fő meglegyen. Ezek az emberek nem vennének részt a kampányban, nem buzdítanának szavazásra (vagy épp a valós jelölt támogatására buzdítanának), viszont nem is lépnének vissza. Ezt nem tartanám szerencsésnek, egyrészt elég hülyén jönne ki és a politika céljaival teljesen ellentétes, másrészt, nem lehet tudni, hogy mennyi szavazatot venne el egy ilyen ember (egy Jobbikos lehet inkább szavazna a Jobbik kamujelöltre, mint a DK valódi jelöltjére). Szóval szerintem ez nem járható út.

- Közös listák felállítása – ha két párt közös listát csinál, akkor máris a kettőnek együtt kell a 27 jelölt. Ez sokkal járhatóbb megoldásnak tűnik.

De mennyi lista kell?

És ezzel el is jutottunk a következő dilemmához. Hogy miért kellenek közös listák, az magából a választási rendszerből következik. De vajon tényleg az egy lista a legszerencsésebb megoldás?

Gyurcsány Ferenc szerint igen, hiszen ez képviseli az egységet, és választási szempontból ez a leghatékonyabb. Vona Gábor szerint viszont listán már így is nyert az ellenzék, így nem a listákkal volt legutóbb sem a baj, emiatt ez felesleges és az egyetlen lista akár kontraproduktív is lehet.

A tekintetben vitatkoznom kell Vona Gáborral, hogy az ellenzék a listás szavazást megnyerte. Számszerűen igen, mert több listás helyet szerzett, mint a kormánypártok, de azért, mert a FIDESZ annyira túlnyerte magát az egyéni kerületekben, hogy az ellenzéki még a győzteskompenzációval együtt is lényegesen több töredékszavazatot kapott, mint a kormánypártok. Ha viszont tisztán a listára adott szavazatokat nézzük, akkor azért a FIDESZ így is nagy előnyben volt.

De mi lett volna az eredmény csak a listás szavazatokkal 2018-ban? Készítettem erről néhány számítást, amit itt meg lehet tekinteni (mindhárom fülön vannak adatok, elsőn a lehetséges opciók egy listával, a másodikon egy kétlistás változat, a harmadikon a listán leadott szavazatok alapján kapott mandátumok, ha minden párt külön indul és nincsenek töredékszavazatok). 

Tehát ha csak a listára leadott szavatokat nézzük, a jelenlegi választási rendszerben így lettek volna elosztva a töredék szavazatok:

1.          FIDESZ-KDNP: 50 mandátum
2.          Jobbik: 19 mandátum
3.          MSZP-PM: 12 mandátum
4.          LMP: 7 mandátum
5.          DK: 5 mandátum

Látható, hogy ez szinte teljesen tükrözi a listára leadott szavazatok arányát, a kiesők miatt állapítható meg minimális felülreprezentáció.

No de mi lett volna, ha az ellenzék egységben van? Erről 4 táblázatot csináltam, az első a parlamentbe bejutott pártok szavazóinak összegével számol, a másodikba hozzávettem a Momentumot is, a harmadiknál viszont csak az összes szavazat 90%-át vettem figyelembe, mert kalkuláltam azzal, hogy nem biztos, hogy mindenki, aki egy pártlistára leszavaz, közös listára is adna szavazatot. A negyediknél megint teljes átszavazással számoltam, de egy két listás koncepcióban, ahol az egyik a Jobbik-LMP kettőst, a másik a Momentum-DK-MSZP hármast tartalmazza (ma már nyilván nem ezek lennének az arányok, de most maradjunk a 2018-as eredményeknél).

Az eredmények egyértelműek. Egy teljes ellenzéki összefogás esetén a listás szavazatok a 50-43-ról 48-45-re módosultak volna, tehát tulajdonképpen 2 mandátummal lett volna több az ellenzéknek. Az egyik abból adódik, hogy a listás rendszer is minimálisan a győzteseknek kompenzál, a másik meg, hogy a Momentumra adott szavazatok így nem vesztek volna kárba. Azt ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy utóbbi akkor sem történt volna meg, ha 2 vagy 3 ellenzéki lista van. Tehát ténylegesen egy mandátum különbséget jelentett a megosztottság. A kétlistás eredmény pedig mutatja, hogy pontosan ugyanannyi mandátuma lett volna az ellenzéknek 2 listával, mint amennyi egy listával lett volna. Tehát a felülreprezentáció rendszerint viszonylag sok lista esetén jelentkezik, akkor is 1 mandátum formájában.

Ezért cserébe viszont mit áldoznának be? Azt, hogy vannak olyan szavazók, akik a közös listára nem szavaznának. Noha a Jobbik választói ma már többségében nem tartoznak a szélsőjobb körökbe, de abszolute van annak realitása, hogy valaki nem akar az MSZP listájára szavazni.  És abban is biztos vagyok, hogy még mindig sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy inkább Orbán, mint Gyurcsány, és akik egy harmadik pártra csak-csak szavaznának, de a DK-ra újra nem. De az is lehet, hogy egy baloldali érzelmű szavazó nem akar egy Jobbikkal közösködő listát. Az eredmények jól mutatják, hogyha csak a szavazók 10%-a gondolkodik így, már az is 2 mandátum elvesztését jelentené, tehát ugyanott lennénk, mintha mindenki külön indulna. A több lista az, ami az ebből adódó szavazatvesztést minimalizálja.

Ezenkívül vannak további érveim is az egy lista ellen és a több lista mellett:

A lista egyben miniszterelnök-jelölti versenyt jelentene

A közös miniszterelnök problémájával annyira nem szeretnék ebben a cikkben foglalkozni, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez azért lehet egy neuralgikus pont az egyezkedésekben. Hiszen nehéz egy olyan személyt választani, aki a mellett, hogy a választóknak hiteles, megfelel egy baloldali, egy nemzetközi baloldali, egy zöld, egy konzervatív jobboldali és egy centrumpártnak is. Abban pedig biztos vagyok, hogy – összefogás ide vagy oda – nem fog feltétel nélkül egyik párt sem beleegyezni egy másik jelöltjébe.

De talán nem is kellene. Több lista esetén elég lenne egy megállapodás, hogy akinek a listája több szavazatot kap, győzelem esetén azé a jelölté a miniszterelnöki titulus. Ezzel pedig annak az esélye is csökkenne, hogy egy választópolgár a miniszterelnök-jelölt személye miatt nem támogatja az együttműködést.

Súrlódások választások után

Egy közös listát eleve nehéz összeállítani, mert nagyon bizonytalan, hogy kinek hány mandátuma lesz. És benne van az is a pakliban, hogy épp olyan jelöltek nyernek egy pártból, akik nincsenek elől a listán, és így egy párt mind egyéniben, mind listán felülreprezentált lesz. Hasonló történt Pécsett is az önkormányzati választásoknál. A FIDESZ-t csak 2 jelölt nem tudta legyőzni, egyik Jobbikos, másik Momentumos volt. Ez a két párt szerezte meg azokat a töredékszavazatokat, amik egy listás helyet jelentettek. Ezt azonban a lista 1. helyén álló személy, egy DK-s jelölt, Kunszt Márta kapta meg.

Noha Pécsett ebből nem voltak súrlódások (vagy ha voltak, az nem került a nyilvánosság elé), de egy parlamenti választáson, főleg, ha mondjuk frakciók múlnak ezen, lehet. Márpedig nagyon nem lenne jó, ha egy kormányváltást rögtön egy belső vita követne.

Határon túli szavazók megnyerése

Sok vita van arról, hogy igazságos-e a határon túli magyarok szavazati joga (erről én is írtam korábban), de igazából lényegtelen, ki mit gondol: 2022-ben lesz szavazati joga a határon túli magyaroknak.

De éppen ezért fontos, hogy legyen egy olyan erő, ami számukra is reális alternatíva, és ha nem is győzi le a FIDESZ-t a határon túli területeken, legalább szorosabbá teszi a küzdelmet. Kérdem én: hány embert fog Gyurcsány azok közül meggyőzni, akiknek a szavazati jogát a mai napig vitatja, és akik ellen 2004-ben egy nagyon durva hazugságkampányt indított? Szerintem nem sokat. Viszont megfelelő programmal, kommunikációval egy Jobbikra ill. LMP-re épülő pártszövetségnek talán lenne sansza, ha nem is a győzelemre, de a FIDESZ hegemónia mérséklésére igen. Ez 1 mandátumot jelenthet mondjuk csak, de az is számíthat.

 Ami veszély: a választási küszöb

A közös listák szükségességét nem vitatva, az összeállításnál azért nagyon oda kell figyelni. Ugyanis ha 2 párt indul közösen, akkor az 5%-os választási küszöb 10 %-ra emelkedik, 3 vagy több pártnál ez 15 %. Már 2018-ban is voltak necces helyzetek, a DK nem sokkal lépte túl a minimális küszöböt (ettől most nem kell félniük), de az MSZP-PM kettősnél sem sokon múlott a 10% alatti érték (most szinte tuti nem lenne meg nekik). Márpedig ha egy pártszövetség nem jut ki listáról, az óriási gond, mert akkor a listára leadott szavazatok, ami akár 8-9, 3 vagy több párt esetén 13-14% is lehet, elvesznek. Márpedig ha csak egy ilyen is lesz, az olyan szinten fogja megnövelni a FIDESZ mandátumokat, hogy teljesen esélytelen lesz az ellenzék bármire is. Tehát nagyon vigyázni kell, hogy egy pártszövetség se bukjon bele listás szavazásba. Ugyanakkor még ezzel együtt is úgy érzem, hogy több értelme van a többlistás koncepciónak, mint az egylistásnak.

De nem ez a legfontosabb

A mellett, hogy jó, hogy felmerültek a fenti kérdések, azt gondolom, hogy nem szabad, hogy ebbe az irányba menjen el az ellenzéki vita. Egyrészt nagyon messze van még 2022, másrészt, ha a személyekről kezdenek el vitázni, akkor semmi érdemi nem történik. Az összefogás lehet egy módszer, de a legfontosabb az, hogy az emberek lássanak egy koncepciót, egy alternatívát, ami esélyes lehet Orbán Viktor ellen.

Úgy gondolom, hogy az együttműködésnek a legfontosabb elemei az alábbiak (ebben a sorrendben):

1.        Közös alapelvek, koncepciók
2.        Közös program
3.        Közös személyek

Ha az első kettő elmarad, akkor a választópolgárok egy része nem fog bízni az új rendszerben, ráadásul, ha meg is nyernék a választást, mi lenne utána? Ha az új többség nem lenne képes együtt működni, akkor a következő választáson ismételten ott leszünk, ahol a part szakad, mert a FIDESZ kegyetlenül rá fog harapni a hibákra. Éppen ezért azt gondolom, amivel most foglalkozni kell, az egy olyan alapelvi szintű program, amihez mindenki tartja magát a választást követően is.

A közös lista kérdésében azonban Vona Gábor véleményével értek egyet.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/