Gondolataim a Horror-Cirkuszról

Amikor az embernek azt mondják, hogy cirkusz, sok mindenre asszociál. Nagy sátorra, állatszagra, bohócokra, artistákra, medvékre, tevékre, kutyákra meg más állatokra, látványos produkciókra. Ez egy kellemes időtöltés, ugyanakkor 30 éves fejjel valahogy úgy vagyok vele, hogy számomra már nem akkora élmény, mint régen. Ugyanakkor, amikor először megláttam egy reklámtáblán, hogy „Horror Cirkusz Interaktív Show” hirtelen nem tudtam, mire számítsak. Horrorkarakterek? De hogy jönnek azok össze a cirkusszal? Az igazat megvallva nem vagyok annyira oda a horrorért, így nem tudtam, érdemes-e oda elmennem. De van egy ismerősöm, aki minden őrültségbe benne van és bár egyedül nem tudtam, akarok-e menni, de vele már sokkal szívesebben J. Így hát már tavaly is fogtuk magunkat és meglátogattuk a helyet Pécsett, és idén sem maradtunk le róla. Úgy gondoltam, írok egy rövid beszámolót róla. Mivel ha sokat mondanék az egyes konkrét produkciókról, akkor néhány óra múlva a fejem már a cirkusz egyik alkotóelemét képezné  elvenném a meglepetés élményét az olvasóktól, ezért csak nagyon minimális spoilerezéssel fogok a cirkuszról írni.

A műsorral kapcsolatban valamit le kell szögeznem: állatok nincsenek benne, ebben nagyon más, mint a klasszikus cirkuszok. Engem ez nem különösebben zavar, sőt, inkább pozitív, egyáltalán nem vagyok oda azokért a produkciókért, amik gyakorlatilag állatok szaladgálásáról szólnak. Szaladgálnak helyettük mások, méghozzá a nézőtéren mindenhol: szörnyetegek és horrorfilmek ismert karakterei próbálják megijeszteni a nagyérdeműt. Amikor látjuk a közeledtüket, akkor nem okoznak nagy ijedtséget, de amikor valami váratlan helyről felbukkannak…na ott azért van meglepetés.

Az egyik kedvencem a műsorban egyértelműen a porondmester. Azt nem akarom elspoilerezni, hogy hogyan néz ki és milyen produkciókat tartogat, de a stílusa az remek. A hangja kellemes, már-már megnyugtatónak nevezném, hogyha nem lenne mellé ez a körítés, azonban a szabadszájúsága, nyíltsága és a folyamatos háttérzene mégis hátborzogatóvá teszi az egészet. A szóviccei pedig nagyon jók. Egyébként egy kis biztonságérzetet is ad az embernek, amikor a figyelem ráterelődik, vagy amikor jelen van, mert akkor nem kell váratlan meglepetésre számítani…vagy mégis? J.

A show során vegyültek a horror-effektek és a klasszikus cirkuszi produkciók. Ilyen szempontból az idei év jobban tetszett nekem a tavalyinál. Ott a szörnyek járkálása állandó volt, szinte minden pillanatban kellett tartania attól az embernek, hogy összefut valakivel, kicsit azt éreztem, hogy már túl is van tolva az egész, miközben a produkciók ehhez képes kicsit laposnak tűntek nekem. Idén változtattak az arányokon, szerintem pozitívan, kicsit kevesebb horror-alak (a fűrészes Bőrpofák kihagyásának örültem, tavaly az állandó fűrészhang idegesített), viszont a produkciók színvonala sokat javult, több kiemelkedő is volt köztük (egyik szó szerint, ugyanis 8 méter magas volt…), és néha valóban aggódtam a statisztákért, főleg azokért, akiket csak úgy kiválasztottak. Ez ugyanis nem csak a nevében interaktív show, valóban rengetegszer hívják be a nézőket és igyekeznek elhitetni velük, hogy a produkció alatt tényleg otthagyhatják a fogukat. Tavaly nem nagyon féltettem őket, de idén 1-2 alkalommal igen. Én még soha nem kerültem abba a helyzetbe, hogy ki kellene, hogy menjek, de talán majd jövőre (főleg azután, hogy itt felhívtam magamra a figyelmet… J).

A Cirkusz szabályzata alapján 14. életévét be nem töltöttek saját felelősségre, szülői felügyelettel jöhetnek. Ezt a korhatárt nagyjából reálisnak tartom, sőt, szerintem 12-13 éves gyerekek is nyugodtan megnézhetik, ha nem félénkek. Azt éreztem ugyanis, hogy bár a borzongatás jelen van, de inkább eszköz, mint cél, a Show a látványosságok mellett elsősorban a humorra épül, ami nyilván nem az intellektuális humor, de azért remekül el lehet rajta szórakozni. Ami a gyerekek számára ijesztőbb lehet az a rengeteg gyakran villódzó fény, valamint a szülőknek fel kell készülnie a porondmester szabadszájú stílusára.

A tavalyi évhez viszonyítva kb. 50-50%-ban voltak az új és a régebbi produkciók, az újak kifejezetten nagyszabásúak lettek. Az nyilván nem lehet elvárás, hogy teljesen újuljon meg a program, úgyhogy engem nem zavartak az ismétlődések (bár az ördögűzős részt szerintem kiszedhetnék, nem eredeti, és annyira nem is vicces, hogy állandó elem legyen).

A belépők ára 3.000 forint (mazochistáknak az első sorokban 3.500-ért is van jegy J ), ami nem mondom, hogy kicsi összeg, de évente egyszer szerintem belefér. Bár a produkciók száma kevesebb, mint a hagyományos cirkuszokban, a hely hangulata és a folyamatos váratlan fordulatok ezt kompenzálják, szóval én ajánlom egy kipróbálásra. Jövőre én is biztos újra elmegyek…bár arra kíváncsi lennék, mi lenne a reakció, ha én is felvenném a horror-alakomat… J

Aki pedig pécsi, annak még ma és holnap van lehetősége helyben megtekinteni a showt.

További részletek a Cirkusz facebook-oldalán találhatók.

Bár ez alapvetően egy élménybeszámoló, de muszáj megemlítenem, hogy a Show jelenleg egy nagyszabású jótékonysági tevékenységben is benne van, a Gottsegen György Országos Gyermekszív Központ Játszóházának a megépítését tűzték ki célul, ami egy nagyon nemes cél és gesztus, aki tud, segítsen nekik! Erről bővebben itt.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/