Vissza a múltamba 6. – Sardath ostroma, A kard mestere, Varázstörő

Miközben elemzem a KJK könyveket, mindig elolvasom a kritikákat, amik a könyvről készültek, de csak azután, miután én lejátszottam őket (hogy ne befolyásoljanak). A fórumkommentek olvasásában azonban van egy olyan rizikó, hogy ott óhatatlanul is felemlegetnek olyan könyveket is, amiket esetleg még nem játszottam le. Ezekből nagy spoilereket nem ismerek meg, de 1-2 véleményt egy adott könyvről igen. És amikor eljutok egy olyan könyvig, amit gyakrabban emlegetnek, akkor mindig izgatottabb vagyok. Az eddigiek során a legtöbb véleményt A nekromanta éjszakájáról, a Vérfarkas üvöltéséről és a Varázstörőről olvastam. Kettőről már írtam korábban kritikát és kíváncsian vártam a harmadikat. Azonban előtte volt még 2 könyv, amiken szintén keresztülvittem magam. Most ennek a 3-nak az elemzését olvashatjátok!

Sardath ostroma

Történet: (5): Az egyik legtitokzatosabb háttértörténetet kapjuk (ha eltekintünk azoktól, amikben semmit sem tudunk magunkról). Az erdő, amit felügyelünk, hirtelen „furcsán kezd viselkedni”. Az elfeket meg az utazókat különös teremtmények támadják meg, elzárva ezáltal Grimmundot Sardathtól. Grimmund tanácsának tagjaként a tanácsülésen ütköztetjük a véleményünket arról, hogy mit kellene tenni. A legtöbb tanácsnok az erdő elpusztítása mellett van, szerintünk azonban egy más, idegen eredetű gonosz lehet a háttérben. Ezután kiderül azonban, hogy a hírmondó, aki beszámolt nekünk az erdőben folyó eseményekről, ellenség, aki az életünkre tör. Így rögtön egy izgalmas eseménnyel kezdődik a kaland. Miután erre fény derül, magunk kezdjük meg a nyomozást, amely során kiderül, hogy a sötét elfek egy Thyra Migurn nevű varázslóval karöltve elfoglalták Sardathot, de ennél is nagyobb hatalomra akarnak szert tenni…a kaland háttértörténete önmagában véve nagyon izgalmas, az összes helyszín jól kidolgozott. Vannak benne nagyon jó elemek, például a vízen keresztüli beszélgetést nagyon jónak tartottam. Az egyes helyszínek kidolgozása is nagyszerű, a sötét elfek uralta területeken abszolute átéreztem a félelmet, és a sötétséget, egyszer még fizikálisan is beleszédültem J. Tetszik az íjhasználat mint extra szabály és a napok elteltének is van funkciója (bár ilyen szempontból a Viharsziget kicsit jobban kidolgozott). A harc a végén pedig szintén nagyon egyedi, annak ellenére, hogy nekem nem feltétlen jött be. De hogy egyedülálló, afelől nincs kétség.

Gondolkodás/szerencse (3): Mindkettő elég nagymértékben van jelen a kalandban. Több rejtvény is van benne, amiket meg kell fejteni, ezenkívül számos találkozásnál fontos, hogy milyen döntést hozunk, de ezeket józan paraszti ésszel ki lehet találni. Ezenkívül az utolsó csatában is jó, hogyha használjuk az eszünket. A másik oldalon viszont főleg a kaland első felében sok az ösvényes döntés, és bizony előfordul, hogy itt egy rossz döntés az életünkbe kerül. Szóval elég vegyes a kép. Ami talán egy külön érdekesség, hogy itt volt olyan először, hogy egy másik könyvben, konkrétan a Varázsló kriptájában megszerzett információt itt is fel tudtam használni. SPOILER!!! A kaméleonita véréről tudtam, hogy mire jó, mivel abban a könyvben már használtam. Mivel biztos voltam benne, hogy a sötét elfek között valahogyan álcázni kell magam, teljesen biztos voltam abban, hogy a varázsital keverés során ez egy szükséges alapanyag lesz. SPOILER vége! Ezenkívül ott van még a varázsital keverő gép, aminek a használata részben tudatos, de elég nagy mázli is van benne. A szerencse pontjaink meg szépen elfogyhatnak a végére.

Nehézség (3): Sokat hezitáltam, hogy kettest vagy hármast adjak, mert bizony nagyon közelít a szadista könyvek felé, de végülis mivel az előző pontnál úgy éreztem, kicsit szigorú vagyok, itt megadtam a magasabb pontszámot. De azért elég sok tárgy kell, az biztos. Kell két ékszer, egy kulcs, egy amulett, amit tovább kell fejleszteni, egy villámgömb, és, hogy álcázzuk magunkat az elfek elől. Ez utóbbi a legnehezebb, mert egy ital kell hozzá, amit össze kell kevernünk. De mégha meg is vannak hozzá az alapanyagaink, egyáltalán nem biztos, hogy azt választjuk ki a sok komponensből, ami kell. Ráadásul további problémám vele, hogy azt ugyan kideríthetjük, hogy a 3 helyből melyikbe kell folyékony és melyikbe szilárd anyagot tenni, de az sem mindegy, hogy melyik folyadékot hova helyezzük. Ez most csak egy fiktív példa, de ha a 3 anyagot, amit használunk, 2-es, 3-as és 5-ös számmal jelölik, és ebből kell jó fejezetpontra lapozni, akkor hiába folyékony a 3-as és a 2-es alapanyag is, nem mindegy, melyiket hova tesszük (pl. a 235 esetén kapunk egy italt, a 325-nél tönkremegy a gép). Ez nekem nagyon zavaró. Az értékeken itt kevesebb múlik, azt hiszem 10-es ügyességgel küzdöttem és nagyon sosem kellett kétségbeesnem, az utolsó csatában azonban könnyű otthagyni a fogunkat.

Játékélmény (4): Mindent egybevetve szerettem. A hangulata remek, az epizódszerű kalandok izgalmasak, üresjárat viszonylag kevés van benne. Két része volt, amit annyira nem kedveltem, az egyik, hogy az első felében a sok ösvényválasztás kicsit labirintus-jellegűvé tette az egészet (van a második felében is egy labirintus, de az annyira hangulatos, hogy simán megbocsájtottam), illetve a már sokat emlegetett döntő csata, ami tulajdonképpen egy szájkarate, amin arra kell rávennünk az ellenfelünket, hogy az agypusztító varázslatát használja ellenünk, amit vissza tudunk rá irányítani (de semelyik másikat nem). Ez azért nem egy túl színvonalas döntő csata, ráadásul, ha elkotyogjuk magunkat, akkor rájön a trükkünkre. Ez utóbbi kapcsán viszont nem értem, hogy ha tisztában van vele a főellenségünk, hogy van egy olyan eszköz, amivel ellene fordíthatják a mágiáját, akkor miért próbálja meg egyáltalán ezt használni? Miért nem lő belénk egy villámot, vagy bármi egyebet és kész? Nem túl logikus. De ezt leszámítva jó és bátran ajánlom.

Összességében: 15/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=69

A kard mestere:

Történet (2): Vymorna falait immáron 6 éve ostromolják a gyíkemberek, ám a vár mindmáig kitart. A harc azonban egyre kilátástalanabbnak tűnik, amikor álmunkban megjelenik Telak, és közli, hogy a vár megmenekülésének a záloga Telak keze, a különleges varázskard. Ezt kell megszerezned. Hát, haver, egy kicsit előbb is szólhattál volna…A kaland során először meg kell találni egy kalandort, Laskart, aki segít nekünk a kard megszerzésében, majd át kell menni egy labirintuson hozzá, és a végén jön egy nem túl váratlan fordulat, amit még nem akarok elspoilerezni. Ennél klisésebb és sablonosabb sztorit keresve nem lehetett volna, találni a kaland menete kb. a megyünk-ölünk-megyünk-ölünk, megtaláljuk a fontos embert, bemegyünk a labirintusba, megyünk-ölünk-megyünk-ölünk, majd megtaláljuk a pengét és az ékköveket, végül ölünk vagy minket ölnek meg. De azért kaphatunk magunk mellé egy társat…aki kb. 3 fejezetponttal később dobja fel a talpát. Két nagyon minimális pozitívum van benne számomra, ami a végső megalázástól (egyelőre) megmenti, az egyik az elején lévő tárgyak, amik adnak némi újdonságot, a másik a T-rex. No nem a jelenléte, hanem az, hogy végre van méltósága, és ha összefutunk vele, akkor halottak is vagyunk, nem pedig meg kell küzdeni vele úgy, hogy ügyesség:10, életerő 14 (most csak hasamra ütöttem, lényeg, hogy közepesnél kissé nehezebb ellenfélként). Sokkal reálisabb ez így. Ezek viszont csak apró szépségtapaszok.

Gondolkodás/szerencse (2): Szinte alig kell az agyunkat használni bárhol is. Laskar tikára jó rájönni, de túl nagy relevanciája nincs a végén, illetve ha jól emlékszem van a könyvben egy utalás, ami segít kiválasztani a helyes ékkövet SPOILER!!! erre nem emlékszem biztosra, de mintha valaki azt mondaná, hogy 2 ékkő kell, és a smaragd az egyetlen, amit 2 részből rakunk össze. Én ez alapján elsőre jól választottam SPOILER vége! A fekete párducos rész még lehetett volna egy gondolkodós elem, de a könyv annyit segít, hogy nem lett az. Viszont sok az ösvényválasztás, folyosóválasztás, a küldetésünk sikere (szükséges drágakő megtalálása) is egy ilyenen múlik.

Nehézség (3): Már-már azt mondanám, hogy nevetségesen könnyű, ha nem lenne két dolog. Az egyik, hogy egy drágakövet azért kötelezően meg kell szerezni és a végén jót kell beletenni a kardba. A másik, hogy 10-es ügyességgel azért elég nehezen szenvedtem magam végig a könyvön. Ezt leszámítva azért nem olyan nehéz, az azonnali halál kevés és a legtöbb helyen nem kerül egy rossz döntés az életünkbe. Tehát az átlagnál még valamivel könnyebb is. Ami viszont nagyon nem tetszik, és ezért 1 pontot levontam, az az, hogy 2 alkalommal is van olyan, hogy egy jól sikerült ügyességpróbával rosszabb helyzetbe hozzuk magunkat, mint egy rosszal. SPOILER!!! Az egyik ilyen szitu a párducos törzs előli menekülés, ahol sikeres ügyességpróba esetén bukjuk a táskánk tartalmát, de ha elkapnak minket, akkor akár meg is úszhatjuk, de a labirintuson belül is, ha sikerül megtalálnunk egy ajtó kulcsát, akkor sokkal nehezebb körülmények között kell megküzdeni 4 gyíkemberrel, mintha nem sikerül megtalálni azt. SPOILER vége! Ezeket nem szeretem.

Játékélmény (2): Sajnos rettenetesen untam. Az egész történet során azt éreztem, hogy ismétlődnek a régi emlékek, megint bolyongok valamilyen helyen, jönnek szembe velem ellenségek, akiket megölök, majd folytatódik egy labirintusban ugyanez. Hát nem voltam hálás ezért a könyvnek. És azt éreztem közben, hogy egész egyszerűen hidegen hagy az egész, szinte minden pillanat kiszámítható volt és a párducos jeleneten kívül nem volt olyan, aminél ne sejtettem volna jó előre, hogy mi fog történni. Sajnálom, hogy ezt kell mondani, de nekem ez az egész könyv egy üresjárat volt. Aki nem sok KJK könyvet olvasott, annak biztos nagy élmény lesz, nekem ez már nem volt az.

Összességében: 9/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=54

Varázstörő:

Történet (4): Zarándokutunk során viharba keveredünk és egy vándortársunkkal együtt menekülünk be egy apátságba démonok elől…legalábbis ezt hisszük. Ugyanis a vándortársunkról kiderül, hogy Nazek, aki egykor az apátság neveltje volt, de gonosz mágiával kezdett foglalkozmi, és azért jött, hogy a Feketemágia varázskönyvét ellopva feltámassza a Pokoli Bestiát. Normális körülmények között ugyan nem tudott volna bejutni az apátságba, de mivel mi beinvitáltuk, így a varázslat megszűnt (azért magunk közt szólva elég gyér az a mágia, ami egy meghívásra megszűnik, de ez csak magánvélemény). A könyvet megszerezte, így meg kell találnunk, hogy megakadályozzuk az ördögi tervében. E közben számos kisebb faluban kell olyan epizódküldetéseket megcsinálni, amik közelebb visznek a végső célunk teljesítéséhez. Igazból ezeknek a kidolgozottsága az, ami igazán egyedi és szerintem felpörgeti a kissé sablonos háttérsztoriját a könyvnek. További egyedi dolog a számos növény, amit be lehet szerezni és amiből mágikus italok készíthetők, ez szintén tetszett. Ugyanígy jó eleme volt a könyvnek a hit pontok alakulása is. Az már megint egy más téma, hogy ami eredetiség és kreativitás szintjén jó ötlet, annak a kivitelezése nem sikerült igazán jól…

Gondolkodás/szerencse (2): Ha csak a rejtvényeket nézzük, ezek száma átlagos, és vannak józan gondolkodást igénylő döntések is. Ezzel nem is lenne baj. De a szerencse szerepe már-már pofátlanul magas, és még csak nem is úgy, ahogy általában, hogy folyosók vagy ösvények választásával dől el a sorsunk, hanem direkt kockadobással jónéhány helyen. A legdurvább ezek közül az egyik istenítélet (ez egy elkerülhetetlen eleme a könyvnek, ráadásul a végefele), ahol ha 1-3-at dobunk, nekünk kampó, ha 4-6-ot, túléltük. De ugyanez van a hit próbáknál, amiknél pedig még annyival rosszabb a helyzet, hogy ezek generálják egymást. Egy példával élve: egy hit próbán dől el (50% eséllyel, mert több hit pontunk nem lehet), hogy álmunkban megkapunk-e egy tárgyat, ami ad 2 hit pontot. Ez pedig innentől a többi hit próba szempontjából döntő. És még van vagy 2 ilyen szituáció. Ezekkel nekem az a nagy problémám, hogy ezzel még nem is lehet mit kezdeni. Hiszen ha egyszer egy folyosón nem jobbra, hanem balra megyek, és emiatt meghalok, akkor legközelebb majd jobbra megyek és túlélem. De ebben meg benne van az is, hogy 15x egymás után halok meg amiatt, mert nem dobok jól kockával. Nem tudok mást mondani mint azt, hogy ez ebben a formában generálja a csalásokat.

Nehézség (1): Most kérem, hogy írja meg nekem kommentbe az, aki úgy végigjátszotta ezt a könyvet, hogy egy kockadobásnál sem csalt? Ha igen, szerencséd volt. Nem néztem utána, de más kritikákban olvastam, hogy kereken 8% annak az esélye, hogy valaki csak a kockadobással eldőlő kérdésekben úgy dob, hogy életben marad. Nem számoltam utána, de kb. reálisnak tűnik. Ez már önmagában elég gáz, ráadásul messze nem ez a könyv egyetlen szadizmusa. Elég a már korábban említett varázsitalos részre gondolni. Eleve nagyon nehéz az alapanyagok begyűjtése SPOILER!!! (márcsak azért is, mert a legtöbb növényt 2 gyógyfűárusnál lehet szerezni, akik kirabolnak, ha a gyógyitalukat megiszod) SPOILER vége! de tegyük fel, hogy megvan minden. Akkor is Samu csak 2 italt készít, mert ennyire van ideje. Viszont van 2 olyan ital SPOILER!!! a szalamandra itala és a méregsemlegesítő SPOILER vége! amit ha nem készíttetünk el, nekünk kampec. Tehát annak az esélye, hogy pont ezt a kettőt választjuk ki, 1 a 15-höz. Tehát csak ez a kettő alapján az első teljesítésre az esély 1,2 %. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy szegény Samut is meg kell találni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha nem találjuk meg az ellenállókat, akkor nekünk végünk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha nem tudjuk a szertartás helyét, akkor is halál. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha nem szerzünk meg egy varázsigét és egy kardot, akkor is meghalunk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mind az első faluban, mind később a pestisszabadításnál könnyen otthagyhatjuk a fogunkat. És akkor még nem beszéltünk arról, hogyha nem állítjuk meg Varjúlábat és a madarát, akkor is végünk. Ehhez pedig további 3 (!) tárgy szükséges. És itt jelenik meg egy újabb, már-már unalomig szajkózott aggályom. Ahhoz, hogy ebből a 3 tárgyból az egyiket megszerezzük, egy olyan dolognak kell megtörténnie, amire amúgy nem törekednénk, tehát megint valamit rosszul kell csinálni, hogy legyen esélyünk a végén nyerni. SPOILER!!! Börtönbe kell kerülnünk! SPOILER vége! Maradjunk annyiban, hogy teljesen irreális, nem gondoltam volna, hogy a Pusztító után fogok még 1-es pontot adni nehézségre, de itt sikerült. Ja, és még a végére egy adalék: 3 olyan tárgy is van, ami ha nálunk van, és megpróbáljuk használni, akkor nekünk annyi, ezek közül az egyik egy másik, egyébként fontos tárgy mellett. Igazán hálásan köszönöm!

Játékélmény (3): Elég egyértelműen 2 részre osztható volt számomra a könyv. Az istenítéletes faluig én nagyon jól elvoltam ezzel a könyvvel, sok izgalmas kaland, fontos a pénzgazdálkodás, és jólesik a falvaknak is segíteni. Ugyanakkor az előbb vázolt okokból a könyv további része egy szenvedés volt, hiszen minden szituációban vagy megvan a tárgyunk és az információnk, vagy meghalunk. Ebben már semmi élmény nem volt. A pontszám a kettő részre adott pontom átlagát jelöli.

Összességében: 10/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=55

Aki még nem ismeri a pontozási szisztémámat, az itt megtekintheti. Kicsit szomorú vagyok, hogy ezúttal (nagyrészt) ilyen alacsony pontszámokat osztottam. Nem éreztem magam szigorúnak, sajnos ez most így alakult. De persze minden írás az én saját véleményemet tükrözi, így titeket arra biztatlak, próbáljátok ki őket, és írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett! Pár hét múlva jövök az Őrjöngő agyarakkal és a 2 vámpíros könyvvel…ezekről eddig nem sok jót olvastam, de cáfoljanak rá a hallottakra!