A Sargentini-jelentésről

Már lassan egy hét telt el azóta, hogy az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést. Azóta mind a kormány- mind az ellenzék kommunikációja intenzívvé vált. Az előbbi csalást kiált és folytatja szabadságharcát az elnyomó Brüsszel ellen, utóbbi a kormány teljes kudarcának titulálja ezt az eredményt. De vajon mi az igazság? Reálisak a jelentésben foglaltak? Szabályos volt a szavazás? Mi lesz ezután? Ezekre a kérdésekre próbálom megkeresni a választ a mai cikkemben.

Miről szólt a jelentés?

A jelentés témája az ún. 7. cikk, mely ehetőséget teremt az EU számára, hogy alkotmányos eszközökkel megvédje az identitása alapját alkotó értékeket, olyanokat, mint például a demokrácia, a szólás- és sajtószabadság, az emberi jogok, vagy éppen a kisebbségi jogok. A Sargentini jelentés arról számolt be, hogy Magyarországon ezek a jogok olyan jelentős mértékben csorbultak, hogy Magyarországgal szemben intézkedéseket kell foganatosítani, vagy akár szankciók alkalmazására is sor kerülhet. Ezeket az aggályokat Sargentini 12 pontban foglalta össze.

A magyar kormány már ezzel szemben is két komoly aggályt felvetett. Az egyik, hogy Sargentini nem jogvégzett személy, így jogokkal kapcsolatban nem hiteles az ő jelentése, a másik, hogy ez csupán egy bosszúhadjárat azért, mert Magyarország nemet mondott a betelepítési kvótákra. Az első érv eléggé gyenge. Az Európai Parlamenten belül választott személyek vannak (ahogy a magyaron belül is), a munkavégzéshez nem szükség végzettség. De ugyanígy igaz ez a miniszterekre is. A másik pedig az, hogy nyilván Sargentini nem egyedül járta körbe Magyarországot álruhában, mint Mátyás király és foglalta össze a gondolatait. A munkáját egy – a megfelelő végzettséggel nyilván rendelkező – hivatali apparátus segítette. A másik érv azért sántít, mert a 12 szempontból, ami itt felmerült, csak egy a migránskérdés. Ahogy már korábban is említettem, ezt a kérdést egy komoly problémának tartom, és nem zavar, hogy kormányunk ebben a kérdésben nem akar engedni. De nézzük meg a másik 11 pontot, ez mikről is szól pontosan? Mindegyikről írok 1-2 mondatot, hogy mennyire értek velük egyet:

Alkotmányos és választási rendszer működése: A Jelentés kritikája, hogy az Alaptörvény megalkotása során a tényleges konzultáció hiányzott, a civil szervezettel nem volt meg az együttműködés, és, hogy az alaptörvény a fékek és ellensúlyok rendszerét nem biztosítja, és a hatalmi ágak szétválasztását is veszélyezteti. A 2018-as választások kapcsán is aggályosnak véli, hogy a kormány óriási összegeket költött a FIDESZ-KDNP koalíció kampányának erősítése, kizárta a vitát, és a kormányretorika problémás volt. Úgy gondolom, hogy ezeket nehéz vitatni. Már 2010-ben volt alkotmánymódosítás csak azért, mert az Alkotmánybíróság elkaszálta a különadós törvényüket, a választási rendszert magukra írták, a vitákat meg teljesen ignorálták. Az alaptörvény meg kis túlzással nem a hatalom gátja, hanem annak kiszolgálója. Tehát ezt a kritikát teljesen jogosnak érzem.

Az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai: Az ebben foglalt kritikák arra vonatkoznak, hogy a 2018-as új bírósági rendszer, a bírók korai nyugdíjazása a bírói függetlenséget veszélyezteti, a bírósági eljárások időtartama meg irreálisan hosszú. Ezzel a ponttal részben értek egyet. A bíróságokkal kapcsolatos módosítások szerintem nem tették tönkre a bírák függetlenségék, a bírósági ítéletek politikai ügyekben is gyakran a kormánypártok ellen vannak. Az elhúzódó eljárások problémája kétségkívül jelen van és súlyos, de az a gyanúm, hogy ez sok más országban hasonló.

A korrupció és az összeférhetetlenség: A Jelentés két legfontosabb bírálata, hogy a választások utáni kampányköltségek ellenőrzése nem volt megfelelő, valamint, hogy a közbeszerzéseknél sokszor van mindössze egy pályázó és irreálisan sokat nyernek meg a miniszterelnökhöz közeli cégek. Nem hiszem, hogy bármelyiket lehetne vitatni. Egy komolyabb, kiskapukat figyelembe nem vevő ellenőrzés kihozná, hogy a kormánypártok lényegesen többet költöttek kampányra, mint bármelyik ellenzéki párt és a közbeszerzési problémák is létezők. Tehát ez is megalapozott.

A magánélet védelme és az adatvédelem: A Jelentés leginkább azt tartja aggályosnak, hogy a titkosszolgálati eszközöknek alig vannak korlátai és a magánélet védelmét szint egyáltalán nem tartja tiszteletben. Ez egyébként így is van, de tegyük hozzá, ez itt nem egyedi, számos volt szocialista tagállamban van hasonló probléma (pl. Romániában is).

A véleménynyilvánítás szabadsága: Itt a legnagyobb probléma a médiaszabadsággal volt a Jelentésben. Bár a médiatörvény aggályai sokat javultak, de a kampány idején megint nem volt megfelelő. A közmédia, bár 5-5 percet minden pártnak adott, aki országos listát állított, de egyebekben minden híradása a leköszönő kormányzópártokat támogatta. Kritizálták még a Figyelő 200-as listáját is az állítólagos Soros bérencekről. Ez megint úgy gondolom, hogy az az érv, ami vitán felül áll. A magát közmédiának nevező televíziók és rádiók erősen kormánybarátok – és akkor finoman fogalmaztam – a listázás meg szintén nem egy jogállamban elfogadható módszer.

A tudományos élet szabadsága: Ez természetesen a CEU-ról szólt. Az ezzel kapcsolatos problémákat szerintem mindenki ismeri, nem kell részleteznem, talán elég annyi, hogy szubjektíve én is súlyosan aggályosnak tartom azt a hadjáratot, ami az egyetem ellen megy.

A vallásszabadság: A kritika legfőbb tárgya a 2011-ben hatályba lépett egyháztörvény volt, ami az egyházak számát 14-re csökkentette, majd ismét 31-re növelte azokat (de így is drasztikusan csökkentette azok számát). A törvény a Jelentés szerint korlátozza Magyarországon a vallásszabadságot. Erre megmondom őszintén nincs rálátásom. Azonban az a tény, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a törvényt, majd az országgyűlés megint alkotmányt módosított, hogy bevezetésre kerülhessen, megint csak nem egy jogállamba való jelenet.

Az egyesülési szabadság: Ebben a részben számos kritika van, a külföldről támogatott civil szervezetekről szóló speciális szabályoktól kezdve a különböző korlátozásokon keresztül egészen a STOP SOROS törvényig és az alaptörvény-módosításokig. Az érvelés logikája azonban egyszerű: a kormány a migránskérdést ürügyként használja civil szervezetek ellenőrzésére, tevékenységének korlátozására, különadók fizettetésére. Ennek az igazságtartamát ismételten nehéz vitatni. A most bevezetett szabályok egy csomó olyan civil szervezetet is érintenek, akik soha nem foglalkoztak menekültkérdéssel. De a menekültek segítségnyújtásával foglalkozó civil szervezetek tevékenységét sem lehet összhangba hozni a mostani migránsválsággal. Így valóban, itt a migránskérdés ürügy, nem érv.

Az egyenlő bánásmódhoz való jog: Itt a legfőbb érv a nők közéleti szerepvállalásának hiánya, a hagyományos családmodell túlerőltetése, és a homoszexualitással szembeni gyűlölet. Harmadikhoz nem tudok igazán hozzászólni, de egyébként a 12 pontból én talán ezt érzem a leginkább vitathatónak. Tény, hogy Magyarországon a közéleti szerepvállalás a nőknél a mai napig nem túl nagy, de erről – figyelmen kívül hagyva pár képviselő idióta megjegyzéseit – aligha a jelenlegi rezsim tehet. Az egyenlőség megvan, a nők indulhatnak a választásokon, részt vehetnek a közéletben, ha ezek a problémák valósak, akkor inkább a társadalmi felfogással vannak problémák, amiért úgy gondolom nem a magyar kormány a felelős. Szóval az ebben foglalt problémákat azért én nem érzem túl erősnek.

A kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem: A cím alatt számos kritika található. Az egyik, hogy Magyarországon az idegengyűlölet hatalmas, a másik, hogy a magyarországi romákkal szemben a diszkrimináció óriási, a speciális iskolákban irreálisan magas a roma tanulók aránya, a foglalkoztatottságuk és a képzésekben való részvételük nagyon alacsony. Erre a kritikára azért nehéz mit mondani, mert bár kétségkívül van benne igazság, igazából ez egy a rendszerváltás óta létező globális probléma, nem csak mostani. Így ezt elsősorban nem a jelenlegi rendszer felelősségének érzem. Mondjuk azzal kapcsolatban azért lehetne kutakodni, hogy miért van sok roma gyerek a speciális iskolákban.

Gazdasági és szociális jogok: Az itteni problémákat alapvetően két részre lehet osztani. A hajléktalanokkal kapcsolatos új szigorítások embertelen és nehéz helyzetbe hozzák a nincsteleneket, a másik probléma pedig, hogy a nyugdíjminimum nem biztosítja a létfenntartást, az álláskeresési járadék összege nagyon alacsony és rendkívül rövid ideig van, a minimálbér szintén nem biztosítja a létminimumot. Szerintem mindkét problémafelvetés megállja a helyét. A hajléktalanság ellen nem úgy kell harcolni, hogy kitiltjuk őket a közterületekről. Ha biztosítva lenne az, hogy senki nem kerülhet az utcákra, lenne egy megfelelően működő szociális hálózat ezekre az esetekre, akkor még lehetne is ennek létjogosultsága, ennek hiányában aligha. A bérek tekintetében meg valóban nézzük meg az álláskeresési járadék időtartamát, a minimálnyugdíj összegét és a közmunkás minimálbért…és szerintem nem lesz kérdés, hogy ez a feltevés meglapozott-e.

Összességében a migrációt figyelmen kívül hagyva a 11 pontból 7 pontban érzek én is olyan problémákat, amikért közvetlenül felelős a jelenlegi rendszer, 3 másikat megalapozottnak érzek, de nem érzem úgy, hogy kizárólag a mostani kormányunk hibája, és egyet nem érzek olyan erősnek. Ez azért nagyon egyértelművé teszi, hogy a Sargentini jelentés a legtöbb dologban, amit írt, bizony nem írt valótlanságot.

A szavazásról…milyen többség kell?

A kormányközeli média, Szíjjártó Péter és Orbán Viktor egyaránt hangoztatja, hogy ez a szavazás ebben a formában nem volt szabályos, sőt, a szabályok szerint nem is lett megszavazva a rendelkezés. Az érvelésük az, hogy a leadott szavazatokat és nem a jelenlévők szavazatait vette alapul az Európai Parlament. Abból a szempontból mindenképpen igazuk van, hogy ha a jelenlévő többséget vesszük, akkor nem lett volna meg a kétharmad. A 448 igen mellett ugyanis 245 nem és tartózkodás lett, azaz 14 szavazat hiányzott volna. De vajon szabályos volt ilyen szabályok alapján szavazni?

A kormánypártok hangoztatják, hogy az Európai Parlament a Szerződések és a saját szabályok alapján nem alkalmazhatta volna a jelenlévő többséget. Azonban sem a kormányközeli médiumok, sem az érintett személyek nem hivatkoztak sehol konkrét jogszabályokra, szerződésbeli rendelkezésre. Nem véletlenül, ugyanis sehol nincs olyan szabály, ami egyértelműen rögzítené, hogy a jelenlévő képviselők 2/3-ának a szavazata szükséges. Hallottunk olyat is, hogy az Európai Parlamentben semmit nem szavaznak ilyen metódus szerint. Aki ezt mondta, annak javaslom az EU-szerződések megnézését! A leadott szavazatok 2/3-a plusz az összes képviselő fele egy igen gyakran használt szavazási mechanizmus. Az viszont igaz, hogy 7. cikkely kapcsán nem írja elő ezt egyik Szerződés sem. De másfajta mechanizmust sem. Úgy tűnik tehát sikerült egy kisebb szürke zónába lépni. De csak úgy tűnik.

A Parlament Eljárási Szabályzatának 178. pontja szerint "a szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő". Ez gyakorlatilag mindent megmagyaráz. Mivel az Európai Parlament nem látott – nem is láthatott – a Szerződésekben olyan szabályt, ami miatt nem a szokásos szavazási szisztémát kellett volna alkalmazni, ezért nem is tért el attól. Tiszta sor.

Ez már az én szubjektív véleményem – és a legtöbb Parlament szavazási mechanizmusával ellentétes – de ezt a rendszert igazságosabbnak is tartom, mint a jelenlévő kétharmadot. Azt mondják az ellenzők, hogy ez így logikailag ugyanaz, mintha valaki ott sem lenne a tartózkodó szavazó. Ez így van, de ha meg a jelenlévő többség kell, akkor ott a tartózkodás meg logikailag ugyanaz, mintha valaki „nem”-re szavazott volna. Most tegyük fel a kérdést, kihez állhatnak közelebb azok, akik tartózkodnak? Azokhoz, akik más okból nem szavaztak, vagy azokhoz, akik „nem”-mel szavaztak? Utóbbihoz biztosan nem, ugyanis nyilván azért tartózkodtak, mert nem akarták ugyan megszavazni a Jelentést, de a „nem”-et sem érezték jó döntésnek. Épp ezért szerintem igazságosabb őket kivenni a végső értékelésből, mint kvázi „nem” szavazóként kezelni őket. Egyébként az a feltételezés sem állja meg a helyét, hogy nem lett volna megszavazva a határozat a jelenlévők többségének szükségessége esetén. Ugyanis mindenki annak tudatában szavazott, hogy ez a szabály. Nem lehetünk biztosak abban, hogy akik ez a szabály alatt tartózkodtak, azok akkor is tartózkodtak volna, ha ez „nem” szavazattal ér fel.

Mi lesz ezután?

Ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor szerintem semmi. Önmagában a jelentés elfogadása sokat nem jelent, ugyanis ennek még az Európai Tanácson is át kell mennie 4/5-ös többséggel. Ami azt jelenti, hogy legalább 22 államnak kell elfogadnia, tehát Magyarországgal együtt elég 7 ellenző. Mivel a szavazáson Magyarország mellett Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Csehország, Nagy-Britannia és Bulgária képviselőinek több mint fele nem szavazta meg a jelentést és Horvátországban is csak 50% volt az arány, ezért ez elég neccesnek tűnik. De ha ez még össze is jönne, mi lenne a következménye, ha a magyar kormány nem tenne eleget a meghatározott kötelezettségeinek? EU-s támogatásokat tartanának vissza? Megvonják a Tanácsban Magyarország szavazati jogát? Bármi is történne, az Magyarországot szankcionálná és nem a magyar kormányt, aki ezért a felelős. Úgyhogy itt válik indokolttá azoknak az ellenzéki képviselőknek az álláspontja, akik nem támogatták ezt a jelentést. Mert bármi történik, az az egész országot, és nem közvetlenül a magyar kormányt fogja érinteni. Sőt, a propagandának minden jó. Ha megszavazza a Tanács a jelentést, akkor még jobban erősödhet a „Brüsszel akar minket irányítani” érvelés, ha meg nem, akkor az lesz az elsöprő győzelem. Mindkettő jó.

A legjobb az lenne, ha belátná a kormány a nyilvánvaló hibáit és magától javítana rajtuk. Bár ahhoz elég nagy naivitás kellene tőlem, hogy ebben komolyan reménykedjek…

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/