Igazi nosztalgiacirkusz – Eötvös Cirkusz História előadás

 

Mindig szeretem, ha egy cirkusznak megvan az egyedisége és tud valami olyat adni, ami nem a megszokott. Ezért volt pozitív véleményem mind a Horror Cirkuszról, mind az Aladdin cirkuszról. Azt is külön szeretem ezekben, hogy kicsit átmennek színészetbe, több szerep jut a résztvevőknek és ezáltal az állatok számát is minimalizálják (vagy el is tüntetik) a műsorból. Amikor az Eötvös cirkusz jubileumi plakátjait láttam, még nem tudtam, hogy ami a múlt héten Pécsett volt, az szintén egy sajátos előadás: az Eötvös cirkusz történetét mutatta be, beleépítve a klasszikus cirkuszi produkciókat. Mivel egyedi élményt adott, úgy döntöttem, erről is írok egy kis beszámolót.

 

A cirkuszban a klasszikus porondmester szerepe háttérbe került, a főszerepet a történet mesélés vette át. Az Eötvös család sarja (sajnálom, a nevét nem jegyeztem meg) 102 évesen (!) meséli el, hogy milyen élete volt, bemutatja a családját és a cirkusz történetét. És ezt kötötték össze a hagyományos cirkuszi produkciókkal. Volt, amikor egy emblematikus családtag számát mutatták be, máskor a történetmesélésbe illesztettek bele 1-1 látványos produkciót. Ilyennel eddig még sosem találkoztam, viszont nagyon tetszett. A klasszikus cirkuszi mutatványok azért azt gondolom, hogy leginkább gyerekeknek vannak, azok kevésbé hoznak már lázba 32 éves fejjel. Ez viszont nagyon érdekelt, és azt vettem észre, hogy folyamatosan minden egyes percben leköt a produkció és közben várom, miként folytatódik tovább a történet. Szinte már intellektuális szórakozásként tekintettem rá.

 

A sátor melletti büfé mellett egy kisebb múzeum is megtalálható volt régi eszközökkel, kellékekkel, jelmezekkel, amiket ma már nem használnak. Ezek szintén nagyon tetszettek, érdekes volt számomra ekként is betekinteni a múltba. A történetmesélés és a mellette lévő kisebb színészi játék nagyon hatásos volt, amikor az ötvenes évekhez jutottunk el, szinte megfogható volt az a sötét hangulat, amit az akkori beszolgáltatások okoztak.

 

A szünet utáni rész nekem egy picit kevésbé tetszett. Félreértés ne essék, nagyon látványos produkciókat láthattunk, volt légtornászat, bohóc, akrobaták, lovas produkció és igazából egyikbe sem tudok belekötni, mindegyik a legkiválóbb minőségben jelent meg a színpadon. Viszont ami zavart, hogy az 50-es évek után már csak annyit tudtunk meg, hogy a cirkusz talpra állt és innentől visszatértünk a hagyományos cirkuszi produkciókhoz, körítés nélkül. Engem ez picit zavart. Ennek a hölgynek minden egyes mondata arany volt, nem hiszem el, hogy ne lehetett volna még 1-2 hetvenes, nyolcvanas évekbeli történetet is belevenni a műsorba! Kíváncsi voltam, mi történt még. Persze az is lehet, hogy itt egyfajta tudatos kompromisszumkötésről volt szó, mert azért lássuk be, a látogatók között rengeteg gyerek volt, és az a fajta történetmesélés, ami engem lázba hozott, lehet, számukra sokkal unalmasabbnak tűnt és inkább a hagyományos produkciókat látták volna. Így a végére az ő igényüket is kielégítette az este.

 

A produkciók egy részében a nosztalgiafaktor is megjelent, nekem legalábbis örök kedvencem a folyton kéretlenül színpadra visszatérő zenebohóc, akit az Istenért nem tudnak elküldeni. Ezt örömmel láttam újra, bár a híressé vált „Van másik!!!” kiáltást azért szívesen hallottam volna J

 

A végén ismételten hallhattuk a hölgy hangját, aki élettapasztalait osztotta meg velünk, néhány jó tanács kíséretében, majd bemutatták a társulatot, majd véget ért az este. De nagyon tartalmas szórakozásnak lehettünk szem és fültanúi, nem tudom, mikor volt rám utoljára ennyire hatással egy cirkusz. Sajnos már nincsenek Pécsett, de ez a produkció is folyamatosan járja az országot, így ha a közeletekben van, látogassátok meg. Hogy mikor és hol láthatóak, arról itt találhattok információt.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/